16. Levél a Kármel hegyéről II.

A Stella Maris kolostorban három feladatom van. Portás vagyok és sekrestyés napi több órában, valamint este zárás után adomány összegyűjtő. Mint portás, Szent Péter nyomába léptem. Rengeteg emberrel találkozom nap mint nap, személyesen vagy telefonon. Ki-be engedem az embereket. A sekrestyési feladatról nekem Kis Teréz jut eszembe. Előkészíteni a Szentmisét, előkészíteni az Úr útját másokhoz. Az adomány összegyűjtés, talán nem Júdásra emlékeztet, inkább a koldulórendi mívoltunkra. Nem vagyunk angyalok - mondaná Szent Terézia anyánk, nekünk is meg kell élnünk valamiből. Imádság, szolgálat, munka a Szent Hegyen.

A nagycsütörtöki szertartást John atya végezte ékes angol nyelven, ausztrál kiejtéssel fűszerezve. Sajnos a szertartáson, ami a bazilikában volt, kevesen vettek részt, főleg Fülöp-szigeteki vendégmunkások. A Szentföldön ilyenkor mindenki, aki csak teheti Jeruzsálembe megy a szertartásokra. A mi liturgiánk után egy másik liturgia is volt egy kápolnában egy kis orosz közösség számára. Kiderült, hogy magyar vendégmunkásnők is vannak Hajfában Erdélyből. Szeretnének velem találkozni.

A nagypénteki szertartást szintén John atya végezte, Carmelo atyával segítettünk neki. A passióban Jézus szavait kellett felolvasnom. Ma sokkal több hívő volt jelen a szertartáson. Kis Szent Teréz holnap megint Hajfába jön, a klauzúrás nővéreknél fog megszállni.

A nagyszombati szertartásra aztán zsúfolásig megtelt a bazilika. És másnap is a két húsvétvasárnapi szentmisén.

Izraelben nagy hagyománya van a sportnak. Nap mint nap rengeteg ember fut, sétál, kirándul... Mennyire fontos életünkben a testi-lelki torna, gyakorlatozás! A lélek képességeinek gyakorlatoztatása. Befelé nézés. Belső ima. Lelki képességeink is el tudnak gémberedni. Minden emberi szinten törekednünk kell az egész-ségre. 1Tesz 5, 23. Egész belső valónkat kell Isten elé vinnünk. Fontos egy belső (nem csak külső) rendrakás, nagytakarítás, állandó edzésben levés. Naponta elmenni a kúthoz és inni belőle.

15. Levél a Kármel hegyéről I.

Múlt vasárnap két kisgyermeket, egy ikerpárt kereszteltem meg a Jordán folyóban, ott ahol a hagyomány szerint Jézus Krisztus is megkeresztelkedett. Nem volt valami meleg, így a teljes bemerítés elmaradt. A két kicsi nagyon élvezte a pancsolást. (És talán a pancsolás közben észre sem vették, hogy életük legnagyobb eseménye történik velük. Majd szüleik elmondják nekik.)Egy kissé zavaró volt a körülöttünk járkáló idegenek sokasága, de azért szépen sikerült a szertartás. Nagyon sokan fényképezték az eseményt a családon kívül is. Sőt az üzemeltető cég is felvette videóra. És később meg lehetett tőlük vásárolni. A területet csak úgy lehet elhagyni, ha közben keresztül megyünk egy hatalmas kegytárgyüzleten. Micsoda ellentét! A keresztség szentége és a ráépülő üzleti vállalkozások. Valahogy ugyanígy vagyunk életünk minden eseményével is. A sok csomagoló papírból ki kell csomagolnunk a lényeget. A sok zavaró körülményen keresztül meg kell látnunk a lényeget. Sokszor ez nagyon nehéz. Már-már agyonnyom bennünket a csomagoló papírok tömege. A nagyböjt egy lehetőség a megtisztulásra, a leegyszerüsödésre, az Isten fele fordulásra. Lássunk túl önmagunkon és a látható dolgokon!

Mindannyian valamilyen formában, kisebb vagy nagyobb mértékben be vagyonk zárkózva; önmagunkba, bűnieinbe, vagy valami másba. Sokszor nem is tudunk róla. Torlaszok ezek a kegyelem előtt, a bűn torlaszai. Sebzettek vagyunk mindannyian. Próbálunk ebből kitörni kisebb-nagyobb sikerrel. Végső soron ez nekünk nem sikerül. Szükségünk van Isten szabadítására. Persze sokszor nehéz átélni ezt a rendrakást, ezt a szabadítást, mert nagyon fájdalmas is tud lenni. Fontos az együttműködés Isten kegyelmével, átültetése a gyakorlatba, a szürke hétköznapokba. Az akadályok és elesések sokszor lehetőséget is jelentenek. Mint a hegymászó esetében a szikla - nem csak akadály, hanem kapaszkodó is. Mint a városi akadályfutás esetében - minden dolog, ami utunkba kerül, nem csak akadály, hanem előbbre vivő segítség is. "Minden kegyelem." - mondta Kis Szent Teréz. "Minden szentség." - mondta Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet. Kezdjük el a "lelki akadály futást" életünkben, változtassunk mindent kegyelemmé, lehetőséggé.

Imát kérve és igérve:

Fr Albert OCD

15. Lelki gyakorlat. A hit.

Naponta többször is indítsuk fel a hitet magunkban! Mondjuk el lassan, teljes hittel a Hiszekegyet! Próbáljuk hitünket tettekre váltani a szürke hétköznapokban! Éljünk Isten jelenlétében! Szüntelenül gyakoroljuk! Imádkozzunk, amikor csak tudunk! Ez a lélek lélekzése. Imádkozzunk a hit kegyelméért magunk és mások számára! Vigyünk hitet a hitetlenségbe!

14. A Váltó

A fénynek kettős természete van. Hullám és részecske tulajdonságokkal rendelkezik. Ha hullámként viselkedik, akkor nem tudjuk a részecske tulajdonságokkal leírni. Ha részecskeként mutatkozik, akkor pedig nem tudjuk a hullám tulajdonságokkal leírni. Gyakorlatilag mindig kibújik a kezünkből. Nem tudjuk birtokolni teljesen. Valahogy így vagyunk a kegyelemmel is. Ennek is kettős természete van: hol édesnek, hol keserűnek mutatkozik. (Csak az igazán nagy szentek - mint Avilai Szent Terézia - tudják egyszerre megízlelni a kettőt.) Ha édesnek mutatkozik a kegyelem, akkor nem tudjuk a keserű tulajdonságokkal leírni. Ha pedig keserűnek mutatkozik, akkor pedig nem tudjuk az édes tulajdonságokkal leírni. Ezért nem tudjuk birtokolni teljesen. Mindíg kicsúszik a kezünkből. Ha édességet tapasztalunk a lelki életben; vagyis ha érezzük a kegyelem belénk áradását, a vigaszt, a kenetet, a Szentlélek érintését, akkor el sem tudjuk képzelni, hogy van lelki szárazság, elhagyatottság, Isten nélküliség, s egyebek. Ilyenkor nagyon fontos belegondolni, hogy ez nem tart örökké. Igyekezzünk felkészülni az elhagyatottságra, igyekezzünk lelki eledelt tartalékolni az éhinség idejére! Ha pedig keserűséget tapasztalunk, vagyis az Isten nélküliséget, lelki szárazságot, (lásd bővebben Avilai Szent Terézia Önéletrajzának 30. fejezetét, ami nagyon fontos fejezet), akkor pedig el sem tudjuk képzelni, hogy van lelki élvezet, édesség, vigasz s egyebek. Ilyenkor viszont gondoljunk arra, hogy ez sem tart örökké - bármilyen nehezen tudjuk is elképzelni, bármilyen lehetetlennek is tűnik - várjunk türelemmel. Éljünk a reményből, a hitből, a tartalékból! Az érem két oldala, az édesség és a keserűség. De egyszerre csak egy oldalát láthatjuk. Van azonban egy lelki trükk, ami által ugyan nem láthatjuk egyszerre az érem két oldalát, de mégiscsak közelebb kerülhetünk a lényeghez. Ne az érem egyik vagy másik oldalát figyeljük, ne az édességet vagy a keserűséget; hanem a váltóra figyeljünk. A két oldal közé nézzünk! Figyeljünk a váltóra, mert a váltót valaki mozgatja, mégpedig: a Váltó. Ez sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb, mint az érem két oldala, az édesség vagy a keserűség. A Váltóhoz képest ezek mellékesek. A fény esetében sem az a fontos, hogy hullám vagy részecske; ez csak részlet kérdés, a lényeg maga a fény. A lelki élet szintjén is így eljutunk magához a Fényhez. Így már nem is az a fontos, hogy édes vagy keserű; hogy van e váltás a kettő között, hogy mikor van a váltás; hanem maga a Váltó a fontos. Ne engedjük, hogy belemerüljünk az édességbe, hogy elvesszünk a keserűségben, hiszen minden kegyelem, minden Istentől jön; jó és rossz; édesség és keserűség; öröm és szenvedés egyaránt. (Így a lelki szárazság, szenvedés sem az Isten hiányáról fog beszélni.) Hiszen a váltó mögött, ott a Váltó, a Megváltó, aki mindig vált. Aki mindig ott áll. Csak mi el ne felejtsünk váltani! Ne az érem két oldalára figyeljünk, hanem magára a Váltóra, a Fényre, Istenre! Hogy miért van váltás? Egyszer édesség, egyszer meg keserűség? Az Úr a legjobb pedagógus; egyszer így oktat bennünket, másszor úgy; ahogy éppen számunkra a legjobb. Mindenben alkalmazkodik természetünkhöz, lelki állapotunkhoz.

13.b. Nagyböjt kovász szemmel

13. Nagyböjt kovász szemmel

Többet lenni az Úrral, még több időt hagyni neki a kelesztésre. Még jobban figyelni az Úr szomjúságára, hogy aztán még jobban tudjuk azt oltani másokban. Még jobban figyelni az Úrra, hogy megértsük - kihez is küld bennünket. Még jobban figyelni másokra, segíteni rajtuk; meghallani, megérezni, meglátni a világ "szomjúságát". Keleszteni másokat és nem megfutamodni a feladatok elől. A nagybőjt a műszak előtti pillanat. Őrizzétek, mert hamar elmúlik! Értékes pillanat.

Játszma Istennel

Sorban elveszítettem mindent.

Végül csak Ő maradt egyedül.