A Sirató Fal Jeruzsálemben.2012. március 31., szombat
527. Vianney Szent János gondolata
„Mi mindannyian olyanok vagyunk, mint egy kis tükör, amiben Isten az Ő képmását keresi.”
Vajon mi mit tükrözünk vissza? Mit mutatunk magunkból? Mit mutatunk Istenből? Isten, Krisztus arcvonásait kell magunkra öltenünk! Mennyire hasonlítunk Krisztusra?
Vajon mi mit tükrözünk vissza? Mit mutatunk magunkból? Mit mutatunk Istenből? Isten, Krisztus arcvonásait kell magunkra öltenünk! Mennyire hasonlítunk Krisztusra?
525. Marcell atya példázata
Consalvo Silveria S.J., minden egyéb segítség nélkül, csak a Szent Szűznek egy képét víve magával, az Afrikai Monapotába ment. Egy oltárt állított fel, a Szűzanya képét ráhelyezte és sokat imádkozott, hogy a lakosokat Szent Fiának megnyerhesse. Arra ment a királynak egy embere, aki meglátta az imádkozó idegen papot, és a látottakat jelentette a királynak. Mivel a király szerette volna látni azt, amiről neki embere oly lelkesedéssel beszélt, magához hivatta Silveriát, aki magával vivén a gondosan becsomagolt képet is, a király elé járult. Mielőtt azonban a képet kibontotta volna, röviden elmondotta az emberiség bűnbeesését, a megváltás után való vágyódását, az Isten irgalmas voltát, a Szent Szűz kiválasztottságát. S akkor már kezdte kibontogatni a magával vitt csomagot: először csak egy kis részét vette le a lepelnek. Aztán letérdelt, s mikor egészen láthatóvá lett, így szólt a királynak: „Fenség! Ne tartsa méltóságán alulinak, hogy meghajtsa magát az előtt, akit az ég angyalai is királynéjuknak tisztelnek!”
A király nem győzött betelni szépségével. Magához vitette, szobájába függesztette, elnézegette. Sőt, éjjel többször megjelent neki a képen lefestett valóság, s kimondhatatlanul kedves dolgokról beszélt hozzá. De nagy volt a szomorúsága, mert a mondottakból semmit sem értett.
- A beszédet természetesen nem érted, mondotta neki Silverin atya, mert az égi királyné nyelve csak a megkereszteltek számára válik érthetővé.
Nagy öröm jelent meg a király arcán, hogy csak ez az akadály. Rövid idő múlva egész népével együtt megkeresztelkedett. – Ez volt a Szűzanya szerepe az összes népek megtérítésében.
A király nem győzött betelni szépségével. Magához vitette, szobájába függesztette, elnézegette. Sőt, éjjel többször megjelent neki a képen lefestett valóság, s kimondhatatlanul kedves dolgokról beszélt hozzá. De nagy volt a szomorúsága, mert a mondottakból semmit sem értett.
- A beszédet természetesen nem érted, mondotta neki Silverin atya, mert az égi királyné nyelve csak a megkereszteltek számára válik érthetővé.
Nagy öröm jelent meg a király arcán, hogy csak ez az akadály. Rövid idő múlva egész népével együtt megkeresztelkedett. – Ez volt a Szűzanya szerepe az összes népek megtérítésében.
523. Napi kovász - április 4. Mt 26, 14-25
Nagyszerda
Az utolsó vacsora. A keresztény misztériumok forrása. (Megváltás, papság, eukarisztia…) S ugyanakkor a gonoszság, a bűn misztériuma is jelen van. Mint a színeváltozás jelenetében. Mint életünkben. Melyik misztériumot hagyom uralkodni magamban?
Az utolsó vacsora. A keresztény misztériumok forrása. (Megváltás, papság, eukarisztia…) S ugyanakkor a gonoszság, a bűn misztériuma is jelen van. Mint a színeváltozás jelenetében. Mint életünkben. Melyik misztériumot hagyom uralkodni magamban?
521. A Kármelhegy útja 41.
Az ideiglenes dolgokra vonatkozó öröm. „Az ideiglenes javakon pedig értjük a gazdagságot, a vagyont, az állást, a rangot; a gyermekeket, a szülőket, a házasságkötést, stb.” Ha az ember szíve hozzájuk tapad, akkor előbb-utóbb elfordul Istentől és bűnöket követ el. Gondoljunk az evangéliumi mondatra: Nehéz a gazdagnak bejutnia mennyek országába. Hát a saját családunknak sem örvendhetünk? – kérdezhetné valaki. Igen, de csak az Úristenben. Ha a család eltávolít bennünket Istentől, ha a család Istentől távol él; akkor bizony nincs okunk örülni nekik. „Mindebből az is következik, hogy az ember ne örüljön sem a saját, sem a rokonai gazdagságának, hacsak nem fordítják Isten szolgálatára.” „Ugyanez áll a többi javakról is, amilyenek a cím, a vagyon, a hivatal, stb. Hiú dolog volna ezeknek örülni, hacsak az illető nem lesz általuk hűségesebb Isten szolgálatában, s nem halad ennek folytán biztosabban az örök élet felé.” Megint csak gondoljunk az Evangéliumra: „Még ha az egész világot megnyerné is az ember, ugyancsak kevés haszna volna belőle, ha a lelkének kárát vallaná.” Keresztes Szent János is ugyanolyan radikális, mint Jézus. Vagyis Ők nem akarnak becsapni bennünket. „Hasonlóképpen a gyermekeinek se örüljön az ember azért, mert számosan vannak, vagy hogy gazdagok, vagy hogy fel vannak ruházva a természet adományaival és a szerencse javaival: hanem csakis azért, ha Istennek szolgálnak.” „hasonlóképpen hiú dolog, ha a férj örül a feleségének, vagy a feleség a férjének, holott nem tudják biztosan, vajon a házasságuk révén jobban szolgálnak e Istennek.” (Sajnos nem ez a legfőbb szempont a házasságkötéskor. De, akkor mi? Hogy jó partit csinált? A házasságban is szabadnak kell lennie a szívünknek Isten felé.) Ha „jól mennek a dolgok” – az inkább aggodalomra ad okot, mert áltáluk megfeledkezhetünk Istenről, eltávolodhatunk tőle. Ezért kell kordában tartanunk az örömünket. „A hiú öröm ugyanis megvakítja a szívet és képtelenné teszi arra, hogy a dolgokat mérlegelje és meggondolja…” Nagyon fontos ezért megnéznünk, hogy mi, minek örülünk. Mi az örömünk tárgya? „…mekkora hiúság és haszontalanság bármi másnak örülni, mint annak, amivel Istennek szolgálunk; mert ha az öröm nem vonatkozik Istenre, nem lehet hasznára a léleknek.” Helyre kell tennünk a világ dolgaival való kapcsolatainkat. Az Istennel való kapcsolatunk által kell megtisztítanunk őket. A családdal való kapcsolatunkat is. Itt kezdődik a hit. És a hit bizony néha nehéz és kellemetlen. Néha bizony választanunk kell. (De legalább ne örüljünk annak, aminek nem szabadna örülni! Mert, ha annak örülünk, aminek nem kellene örülni; akkor eláruljuk Jézust és eláruljuk azt, hogy életünknek valójában mi is az iránya. Az öröm sok mindent megmutat. Érdemes rá odafigyelni és megtisztítani, beirányozni Isten felé!)
Feladat 130: Örülünk Isten szolgálatának?
Milyen kárt vallhat a lélek, ha az ideiglenes dolgokban találja örömét? Eltávolodik Istentől. S ezáltal mindenféle rossz háramlik a lélekre. Az ész eltompul Isten irányában. „Mert ha valaki a lehető legtökéletesebben ki akarja zárni a szeretetet valami iránt, azt utálnia kell, amennyiben az egyik véglet biztosíték a másik ellen.” Az Evangélium szerint: „Aki nem gyűlöli….” Istenben kell szeretnünk a dolgokat, mert csak így szerethetjük azokat igaz és megfelelő módon. Amit pedig nem szerethetünk Istenben, azt jobb is elkerülni és utálni; annak ne nagyon örvendezzünk. A másik kár: „…hogy elfordul az isteni dolgoktól, a szent lelkigyakorlatoktól s nem talál bennük többé örömet.” Lassan-lassan egyre jobban csúsznak lefelé. Végül aztán teljesen elhagyják Istent, teljesen a világban élik ki önmagukat. Bálványok lesznek az isteneik. Teljesen a földi javak rabjaivá válnak.
Feladat 131: Örömeink megvizsgálása, megtisztítása.
Feladat 130: Örülünk Isten szolgálatának?
Milyen kárt vallhat a lélek, ha az ideiglenes dolgokban találja örömét? Eltávolodik Istentől. S ezáltal mindenféle rossz háramlik a lélekre. Az ész eltompul Isten irányában. „Mert ha valaki a lehető legtökéletesebben ki akarja zárni a szeretetet valami iránt, azt utálnia kell, amennyiben az egyik véglet biztosíték a másik ellen.” Az Evangélium szerint: „Aki nem gyűlöli….” Istenben kell szeretnünk a dolgokat, mert csak így szerethetjük azokat igaz és megfelelő módon. Amit pedig nem szerethetünk Istenben, azt jobb is elkerülni és utálni; annak ne nagyon örvendezzünk. A másik kár: „…hogy elfordul az isteni dolgoktól, a szent lelkigyakorlatoktól s nem talál bennük többé örömet.” Lassan-lassan egyre jobban csúsznak lefelé. Végül aztán teljesen elhagyják Istent, teljesen a világban élik ki önmagukat. Bálványok lesznek az isteneik. Teljesen a földi javak rabjaivá válnak.
Feladat 131: Örömeink megvizsgálása, megtisztítása.
2012. március 29., csütörtök
519. Vianney Szent János gondolata
„A Legszentebb Szív ünnepén Urunk az Ő Szívére helyez bennünket. Ó, bárcsak mindig az emlékezetünkben tartanánk ezt!”
Vajon a szerelmes elfelejtheti e szerelmét? S ha elfelejti, akkor vajon szerette e igazán? Ilyen szerelmes szívvel kell gondolnunk mindig az Úrra. Ilyen szerelmes szívvel kell befogadnunk az Ő Szívének szeretetét.
Vajon a szerelmes elfelejtheti e szerelmét? S ha elfelejti, akkor vajon szerette e igazán? Ilyen szerelmes szívvel kell gondolnunk mindig az Úrra. Ilyen szerelmes szívvel kell befogadnunk az Ő Szívének szeretetét.
517. Marcell atya példázata
„Néhány évvel ez előtt, csángók érkeztek Moldvából, Csíksomlyóra. Jöhettek vagy ötvenen. Hozta őket az áhítat. Ajándékokat is hoztak a somlyói Szép Szűz Máriának Az egyik fiatal asszonyka kenderből szőtt ingecskét rejtegetett a batyujában. Jézuskának hozta. A legtöbben azonban csak égő piros szívükkel dicsekedhettek, mint az öreg csángó is, akiről szó lesz. Ez az öreg csángó a Madonnánál lefolytatott első tisztelgő imádkozás után addig botorkált a templomudvarban, amíg végre meglelt egy gyóntatószéket. Ezt kereste. Könnyezve végezte szentgyónását. A gyónás végeztével valami különös áhítattal nézett be a gyóntatójához a rácson át. A pap megérezte, hogy ennél a gyónásnál, „utóirat” is lesz.
Kiszól az öreghez:
- Mi baj, Bátyám?
- Csak azt akarom mondani, maguk a legboldogabb emberek a világon.
- Miért, Apám?
- Azért, mert maguk örökké Mária mellett strázsálnak!
Kiszól az öreghez:
- Mi baj, Bátyám?
- Csak azt akarom mondani, maguk a legboldogabb emberek a világon.
- Miért, Apám?
- Azért, mert maguk örökké Mária mellett strázsálnak!
515. Napi kovász - április 3. Jn 13, 21-33. 36-38
Nagykedd.
Emberi sorsok Jézus közelében. Júdás, aki elárulta Őt. A gonoszság misztériuma. Éjszaka volt, amikor elment. Ez az éjszaka mennyire ott van az emberiség és minden ember életében. Péter, aki megtagadta őt. A bűnbánat és a megbocsátás misztériuma. Péter szikla volt a szüntelen megtérésben. Nem szupermenekre van szükségünk, hanem olyan személyekre, mint Péter. János, a szeretett tanítvány. A szeretet misztériuma. János volt az, aki a legjobban megértette Jézust. Mi is csak bűnbánattal és szeretettel tudunk közeledni Jézushoz.
Emberi sorsok Jézus közelében. Júdás, aki elárulta Őt. A gonoszság misztériuma. Éjszaka volt, amikor elment. Ez az éjszaka mennyire ott van az emberiség és minden ember életében. Péter, aki megtagadta őt. A bűnbánat és a megbocsátás misztériuma. Péter szikla volt a szüntelen megtérésben. Nem szupermenekre van szükségünk, hanem olyan személyekre, mint Péter. János, a szeretett tanítvány. A szeretet misztériuma. János volt az, aki a legjobban megértette Jézust. Mi is csak bűnbánattal és szeretettel tudunk közeledni Jézushoz.
513. A Kármelhegy útja 40.
„Ha ezek az érzelmek rendetlenek, akkor belőlük származnak a lélekben az összes bűnök és tökéletlenségek, aminthogy ugyanők, ha rendben vannak tartva, az összes erények forrásai. S megjegyzendő, hogy elég rendbe szedni és féken tartani csak egyet is közülük, a többi szükségképpen követni fogja ennek a példáját.” A négy szenvedély szorosan összetartozik. Például: „Amire a reménye irányul, abban van az öröme, amiatt szomorkodik, azt félti: ha pedig a reménye megfordul, vele fordulnak ezek is.” Ezen múlik az ember lelki élete! Ezen múlik a megtérése is! Ezen múlik egy lelkigyakorlat sikere is. Sikerül e ezeket a szenvedélyeket Istenre irányítania. Vagy ahogy Ő írja az erényekre. Milyen mértékben sikerül azt megtennie. Különben az egész nem ér semmit. „…hogyha valaki világosan akarja megismerni az igazságot, vesse el magától az örömet, a reményt, a félelmet és a szomorúságot. Mert amíg ezek a szenvedélyek uralkodnak a lélekben, megzavarják benne azt a nyugalmat és békét, amely szükséges feltétele úgy a természetes, mint a természetfeletti bölcsességnek.” Elvetni pedig itt azt jelenti, hogy Istenbe vetjük őket, vagyis Istenre irányítjuk őket.
Feladat 128: Irányítsuk szenvedélyeinket a jóra!
Az öröm nem más, mint az akaratnak megelégedése és becsülése valamely dologra vonatkozólag, amelyet a maga számára megfelelőnek tart. Hat dolog okozhat örömet az embernek: ideiglenes, természetes, érzéki, erkölcsi, természetfeletti és szellemi javak. (Persze sokkal fontosabb mindig azt megnézni, hogy mi az én saját örömem, mi az én örömöm tárgya?) Ezeket egy alapeszme szerint kell megtisztítanunk: „…az akaratnak nem szabad másnak örülnie, mint olyasvalaminek, ami Isten dicsőségére és tiszteletére szolgál s hogy a legnagyobb tisztelet, amivel Őneki adózhatunk az, ha az evangéliumi tökéletesség elvei szerint szolgálunk Neki. Ami pedig ezen kívül van, az az ember számára teljesen értéktelen és haszontalan.” Ezeket az evangéliumi elveket a hit állítja szemünk elé, s ezeket az Egyház tanítja. Az Egyház pedig a katekizmusban foglalta őket össze.
Feladat 129: Hitünknek örüljünk!
Feladat 128: Irányítsuk szenvedélyeinket a jóra!
Az öröm nem más, mint az akaratnak megelégedése és becsülése valamely dologra vonatkozólag, amelyet a maga számára megfelelőnek tart. Hat dolog okozhat örömet az embernek: ideiglenes, természetes, érzéki, erkölcsi, természetfeletti és szellemi javak. (Persze sokkal fontosabb mindig azt megnézni, hogy mi az én saját örömem, mi az én örömöm tárgya?) Ezeket egy alapeszme szerint kell megtisztítanunk: „…az akaratnak nem szabad másnak örülnie, mint olyasvalaminek, ami Isten dicsőségére és tiszteletére szolgál s hogy a legnagyobb tisztelet, amivel Őneki adózhatunk az, ha az evangéliumi tökéletesség elvei szerint szolgálunk Neki. Ami pedig ezen kívül van, az az ember számára teljesen értéktelen és haszontalan.” Ezeket az evangéliumi elveket a hit állítja szemünk elé, s ezeket az Egyház tanítja. Az Egyház pedig a katekizmusban foglalta őket össze.
Feladat 129: Hitünknek örüljünk!
2012. március 27., kedd
511. Vianney Szent János gondolata
„Ó! Mennyire szeretem azokat a szavakat, amiket első gondolatként mondok ki reggelente! Mindent Isten dicsőségére akarok tenni és elszenvedni. Semmit sem világi vagy személyes érdekből. Mindent Megváltom tetszésére.”
Ezen szavak által bepillantást nyerhetünk Vianney Szent János gondolkodásába és szokásaiba. Első gondolata reggelente Isten volt, Isten dicsősége. Azonnal beirányozta egész életét, egész napját. S egész nap ehhez próbált igazodni.
Ezen szavak által bepillantást nyerhetünk Vianney Szent János gondolkodásába és szokásaiba. Első gondolata reggelente Isten volt, Isten dicsősége. Azonnal beirányozta egész életét, egész napját. S egész nap ehhez próbált igazodni.
509. Marcell atya példázata
Szent Macloviusról azt beszéli a legenda, hazájában, Skótország partvidékein nagy hajót szerelt föl, hogy az ismeretlen nagyvilágban felkeresse a boldogok szigetét. Egyik szigetről, a másikra vitorlázott, mindig nyugati irányban haladva. Ahány szigetcsoportra ráakadt, mindenütt kikötött és alapos vizsgálatot tartott, hogy ez-e az a csoda ország, amelyet keres? De íme, az egyik sziget tele volt mocsarakkal és tőzeg telepekkel, lakói pedig mind beteges, sápadt emberek voltak. A másiknak a földje csupa kő és vulkanikus, kopár hegyekkel volt borítva. A harmadik, a természet bőséges adományaival volt ugyan elhalmozva, de ragadozó állatok, mérges kígyók, dühös krokodilok tanyája volt. A negyediken olyan embereket talált, akik kegyetlenebbek voltak az őserdők jaguárjainál, és akiktől alig tudta puszta életét megmenteni. Hét évi keresés, és ide-oda bolyongás után végre megbizonyosodott, hogy az igazi boldogságnak a hazáját itt a földön nem lehet megtalálni.
507. Napi kovász - április 2. Jn 12, 1-11
Nagyhétfő
A betániai vacsora. Lázár, Mária és Márta egy egészen szoros kapcsolatban voltak az Úrral. Asztalközösségben, de még inkább egy lelki közösségben. Lázárt is meg akarták ölni Jézus miatt. Ez is mutatja egészen szoros kapcsolatát Jézussal. Nekünk is egy ilyen mély kapcsolatot kell kiépítenünk Jézussal. A mi sorsunk sem lehet más.
A betániai vacsora. Lázár, Mária és Márta egy egészen szoros kapcsolatban voltak az Úrral. Asztalközösségben, de még inkább egy lelki közösségben. Lázárt is meg akarták ölni Jézus miatt. Ez is mutatja egészen szoros kapcsolatát Jézussal. Nekünk is egy ilyen mély kapcsolatot kell kiépítenünk Jézussal. A mi sorsunk sem lehet más.
505. A Kármelhegy útja 39.
A könyv leglényegesebb mondata következik, ami kifejezi Keresztes Szent János egész misztikáját. „Mózes ugyanis azt parancsolja minden embernek, hogy lelkének összes tehetségeit, vágyait, működéseit és érzelmeit irányítsa Istenre, s ami ereje és képessége van a lelkének, az mind kizárólag erre szolgáljon.” (Ezt a parancsot Jézus is megerősíti a főparancsban.) Keresztes Szent János tanítása, misztikája egészen a Szentíráson alapszik. Ami ott egy mondat, arról a Szent könyveket ír. Ezért kellett kiüresítenünk az értelmünket, emlékezetünket és akaratunkat! Talán nem értettük eddig ezt a sok negatív megfogalmazást! Most ez a pozitív mondat mindent helyre rak bennünk. Nada, nada, nada. Semmi, semmi, semmi. Ami valójában azt jelenti: minden, minden, minden. Mindent oda kell adni az Istennek. Egészen, minden emberi képességünkkel, minden emberi kis darabkánkkal, testestül, lelkestül kell szeretnünk az Istent. Éppen ezért meg kell magunktól kérdezni, hogy mit nem adtunk még át neki? És azt is át kell neki adnunk.
Feladat 125: A főparancs maradéktalan megvalósítása!
„Mert hiszen a lélek ereje az ő képességeiben, szenvedélyeiben és vágyaiban rejlik, ezeket pedig mind az akarat kormányozza. S mikor az akarat ezeket a szenvedélyeket, képességeket és vágyakat Istenre irányítja, elfordítván őket mindattól, ami nem Isten, akkor tartogatja a lélek egész erejét Isten számára s akkor szereti Istent minden erejéből. Hogy pedig a lélek képes legyen ezt megtenni, tárgyalni fogjuk, miképpen kell az akaratnak megtisztulnia összes rendetlen vágyaitól, amelyek miatt nem képes egész erejét Isten számára megőrizni.” (A három emberi képesség: értelem, emlékezet, akarat szorosan összetartozik. S a három emberi képességet az isteni erények: hit, remény, szeretet teszik rendbe. A remény - emlékezet rámutat a célra. A hit - értelem adja az utat. De a hit - értelem önmagában erőtlen, béna. A szeretet - akarat adja az erőt, de önmagában vak. Szüksége van a hit - értelemre és a remény - emlékezetre.)
Feladat 126: Be kell magunkat irányozni egészen Isten felé!
„Négy ilyen érzelem, illetve szenvedély van az akaratban és pedig: az öröm, a remény, a szomorúság és a félelem. (Igazából több is van, de ez a négy a legfontosabb. Lássuk a teljes felsorolást: szeretet, gyűlölet, vágy, iszonyodás, öröm , szomorúság, remény, félelem, bátorság, gyávaság, harag.) Ezek a szenvedélyek, ha okosan használjuk és Istenre irányítjuk őket – vagyis, ha lelkünk csak annak örül, ami a mi Urunk, Istenünk dicsőségére szolgál; ha csak erre irányul reménye; ha nem fáj neki más, mint ami ezt kisebbíti; ha nem fél mástól, csak Istentől: akkor világos, hogy lelkünk egész erejét Isten számára tartjuk fenn és Őreá irányítjuk. Mert minél jobban tud örülni a lélek más valaminek, annál kevesebb erővel irányul öröme Istenre; és minél inkább remél egyebeket, annál kevésbé fog Istenben reménykedni; s ez áll a többiről is.” Ezt az elméletet, lelki tanítást nagyon fontos, hogy átvigyük a gyakorlatba! (Napi gyakorlatunk legyen megvizsgálni: minek örülünk? Miben reménykedünk? Minek szomorkodunk? Mitől félünk?) Meg kell nézni, vizsgálni, tisztítani ezeket a szenvedélyeinket! Meg kell néznünk, hogy mire irányulnak! Helyre kell tenni ezeket a szenvedélyeket, rendet kell bennük rakni, Istenre kell őket irányítani. (Életünk fogatát ez a négy ló húzza. Ha összhang van közöttük, vagyis ha egy irányba mennek; és ha elfogadják a hit – vezető irányítását; akkor helyes úton vagyunk és nagyon gyorsan célba fogunk érni. A testet a léleknek, a lelket pedig Istennek kell alávetni. Vagyis ezt a négy lovat nekünk kell irányítani. Nekünk pedig tudnunk kell, hogy mit akar tőlünk az Isten. És azt meg is kell tennünk, vagyis az alapján kell irányítanunk fogatunkat, lovainkat. Ebben segít számunkra a katekizmus.) Életünk minden területén szükségünk van az anyagismeretre. Csak akkor tudjuk megmunkálni az anyagot, ha ismerjük. Lelki életünkben az anyag, maga az ember. Ismernünk kell a lelki – szellemi – testi összefüggéseket! Keresztes Szent János mindezt megmutatja számunkra.
Feladat 127: Irányítsuk szenvedélyeinket Istenre!
Feladat 125: A főparancs maradéktalan megvalósítása!
„Mert hiszen a lélek ereje az ő képességeiben, szenvedélyeiben és vágyaiban rejlik, ezeket pedig mind az akarat kormányozza. S mikor az akarat ezeket a szenvedélyeket, képességeket és vágyakat Istenre irányítja, elfordítván őket mindattól, ami nem Isten, akkor tartogatja a lélek egész erejét Isten számára s akkor szereti Istent minden erejéből. Hogy pedig a lélek képes legyen ezt megtenni, tárgyalni fogjuk, miképpen kell az akaratnak megtisztulnia összes rendetlen vágyaitól, amelyek miatt nem képes egész erejét Isten számára megőrizni.” (A három emberi képesség: értelem, emlékezet, akarat szorosan összetartozik. S a három emberi képességet az isteni erények: hit, remény, szeretet teszik rendbe. A remény - emlékezet rámutat a célra. A hit - értelem adja az utat. De a hit - értelem önmagában erőtlen, béna. A szeretet - akarat adja az erőt, de önmagában vak. Szüksége van a hit - értelemre és a remény - emlékezetre.)
Feladat 126: Be kell magunkat irányozni egészen Isten felé!
„Négy ilyen érzelem, illetve szenvedély van az akaratban és pedig: az öröm, a remény, a szomorúság és a félelem. (Igazából több is van, de ez a négy a legfontosabb. Lássuk a teljes felsorolást: szeretet, gyűlölet, vágy, iszonyodás, öröm , szomorúság, remény, félelem, bátorság, gyávaság, harag.) Ezek a szenvedélyek, ha okosan használjuk és Istenre irányítjuk őket – vagyis, ha lelkünk csak annak örül, ami a mi Urunk, Istenünk dicsőségére szolgál; ha csak erre irányul reménye; ha nem fáj neki más, mint ami ezt kisebbíti; ha nem fél mástól, csak Istentől: akkor világos, hogy lelkünk egész erejét Isten számára tartjuk fenn és Őreá irányítjuk. Mert minél jobban tud örülni a lélek más valaminek, annál kevesebb erővel irányul öröme Istenre; és minél inkább remél egyebeket, annál kevésbé fog Istenben reménykedni; s ez áll a többiről is.” Ezt az elméletet, lelki tanítást nagyon fontos, hogy átvigyük a gyakorlatba! (Napi gyakorlatunk legyen megvizsgálni: minek örülünk? Miben reménykedünk? Minek szomorkodunk? Mitől félünk?) Meg kell nézni, vizsgálni, tisztítani ezeket a szenvedélyeinket! Meg kell néznünk, hogy mire irányulnak! Helyre kell tenni ezeket a szenvedélyeket, rendet kell bennük rakni, Istenre kell őket irányítani. (Életünk fogatát ez a négy ló húzza. Ha összhang van közöttük, vagyis ha egy irányba mennek; és ha elfogadják a hit – vezető irányítását; akkor helyes úton vagyunk és nagyon gyorsan célba fogunk érni. A testet a léleknek, a lelket pedig Istennek kell alávetni. Vagyis ezt a négy lovat nekünk kell irányítani. Nekünk pedig tudnunk kell, hogy mit akar tőlünk az Isten. És azt meg is kell tennünk, vagyis az alapján kell irányítanunk fogatunkat, lovainkat. Ebben segít számunkra a katekizmus.) Életünk minden területén szükségünk van az anyagismeretre. Csak akkor tudjuk megmunkálni az anyagot, ha ismerjük. Lelki életünkben az anyag, maga az ember. Ismernünk kell a lelki – szellemi – testi összefüggéseket! Keresztes Szent János mindezt megmutatja számunkra.
Feladat 127: Irányítsuk szenvedélyeinket Istenre!
2012. március 26., hétfő
503. Vianney Szent János gondolata
„Menjünk Jézushoz nagy bizalommal mindannyiszor, amikor vétkezünk!”
Nem a bűné az utolsó szó; hanem a bűnbánaté és megbocsátásé. Isten könyörülő irgalma, megbocsátása nagyobb a bűnnél. Bűnbánatunknak, bizalmunknak nagyobbnak kell lennie bűneinknél. Nincs végleg elrontott élet.
Nem a bűné az utolsó szó; hanem a bűnbánaté és megbocsátásé. Isten könyörülő irgalma, megbocsátása nagyobb a bűnnél. Bűnbánatunknak, bizalmunknak nagyobbnak kell lennie bűneinknél. Nincs végleg elrontott élet.
501. Marcell atya példázata
Az Atlanti óceán végtelen hullámain vagyunk. A Carpathia egyik matróza nagyon elhagyottnak érzi magát a hajón, sokszor búnak ereszti a fejét: esténként, mikor a munka befejeződik, nekidől a vas korlátnak, és szomorúan nézegeti a mélyen alattuk kavargó hullámgyűrűket. Szívét kínos honvágy gyötri. Félő, hogy ellenőrizhetetlen pillanatban átveti magát a korláton és minden fájdalmának egyszerre vége lesz!
Ilyen sötét gondolatokkal és vágyódó tekintettel nézi most is a mélységeket, s már a korlát után nyúlt, és már hallotta, hogy súlyától mekkorát toccsant a nagy víz, s íme az utolsó pillanatban egy erős kéz nehezedik a vállára. Felnéz, és áldott lelkű kapitányát látja maga mellett, 30 évvel előbb éppen olyan nehéz volt neki is megszokni a végeláthatatlan tengeren a hontalan, sivár életet.
– „Tóni – szólt hozzá, szinte a lelke mélyébe irányítva átható tekintetét, - aki szenved, annak nem lefelé, hanem felfelé kell tekintenie! Azzal továbbment a kapitány, anélkül, hogy egy szentbeszéddel felérő mondatához csak egy szót is hozzátett volna. Akit bánata lefelé húz, annak felfelé kell tekintenie, a Kálváriára és a fájdalmas anyára.
Ilyen sötét gondolatokkal és vágyódó tekintettel nézi most is a mélységeket, s már a korlát után nyúlt, és már hallotta, hogy súlyától mekkorát toccsant a nagy víz, s íme az utolsó pillanatban egy erős kéz nehezedik a vállára. Felnéz, és áldott lelkű kapitányát látja maga mellett, 30 évvel előbb éppen olyan nehéz volt neki is megszokni a végeláthatatlan tengeren a hontalan, sivár életet.
– „Tóni – szólt hozzá, szinte a lelke mélyébe irányítva átható tekintetét, - aki szenved, annak nem lefelé, hanem felfelé kell tekintenie! Azzal továbbment a kapitány, anélkül, hogy egy szentbeszéddel felérő mondatához csak egy szót is hozzátett volna. Akit bánata lefelé húz, annak felfelé kell tekintenie, a Kálváriára és a fájdalmas anyára.
499. Napi kovász - április 1. Mk 14, 1- 15, 47
Virágvasárnap
Jézus szenvedéstörténete Szent Márk Evangélista szerint. Jézus szenvedéstörténete bennünk folytatódik. Mi is evangélisták vagyunk. Az életünkkel kell megírnunk Jézus szenvedéstörténetét. Bennünk, életünkben jelen van Jézus; bennünk, életünkben ott szenved Jézus. Mit kezdünk ezzel a szenvedéssel? Mit kezdünk mások szenvedésével? Hiszen másokban is jelen van Jézus; másokban is ott szenved.
Jézus szenvedéstörténete Szent Márk Evangélista szerint. Jézus szenvedéstörténete bennünk folytatódik. Mi is evangélisták vagyunk. Az életünkkel kell megírnunk Jézus szenvedéstörténetét. Bennünk, életünkben jelen van Jézus; bennünk, életünkben ott szenved Jézus. Mit kezdünk ezzel a szenvedéssel? Mit kezdünk mások szenvedésével? Hiszen másokban is jelen van Jézus; másokban is ott szenved.
497. A Kármelhegy útja 38.
Összefoglaljuk, hogy általában mihez kell magát tartania, ha egyesülni akar Istennel az emlékezet szempontjából…” „Szem előtt kell tehát mindenekelőtt tartania, hogy a mi célunk a lélek egyesülése Istennel és pedig az emlékezet oldaláról való s a reményben történő egyesülés. Nem szabad továbbá elfelednie, hogy amit az ember remél, az nincs birtokában s hogy minél kevesebb más dolgot bír az ember, annál erősebben lesz képes remélni azt, amit remél: szóval annál tökéletesebb lesz benne a remény isteni erénye. Ellenkezőleg, minél több dolog van a birtokában, annál tökéletlenebb benne a remény. Ezek alapján tehát azt kell mondanunk, hogy minél jobban megfosztja a lélek emlékezetét az alakoktól és emlékektől, amelyeknek egyike sem Isten, annál inkább fog az emlékezet Isten fele fordulni s annál üresebb s következőleg alkalmasabb lesz arra, hogy Tőle remélje az Őreá való emlékezés teljességét.” „Ha tehát az ember Istenbe vetett tökéletes és tiszta reményben akar élni, egyedüli tennivalója, hogy valahányszor érthető ismeretek, alakok és képek jutnak eszébe, ne törődjék velük, hanem kivetvén magából minden ilyen emléket, szerető szívvel forduljon azonnal Istenhez. Azoknak a dolgoknak pedig ne tulajdonítson több értéket, mint amennyivel a puszta emlékük bír; mert legfeljebb arra szolgálhatnak, föltéve, hogy ilyen természetűek, hogy megértse és megtegye, amire kötelezve van. De ezt is tegye anélkül, hogy ragaszkodnék hozzájuk, vagy örülne nekik, mert különben zavaró hatással volnának reá. Arra ugyanis, amit az embernek tudnia és tennie kell, bátran gondolhat és emlékezhetik, mert ezek a dolgok nem gerjesztenek birtoklási vágyat s így nem okozhatnak kárt. E tekintetben hasznára lehetnek a Hegy rajzát kísérő versecskék, az első könyv 13. fejezetében.”
Feladat 122: Éljünk Isten akarata és az Egyház tanítása szerint!
Avilai Szent Teréz Belső Várkastély című könyve arra a kérdésre válaszolt, hogy mikor és hol szolgáljuk az Urat. Mindig és mindenhol. Minden emberi helyzet, szituáció, pillanat egy-egy lakás a Belső Várkastélyban. Hiszen abban millió lakás van. Keresztes Szent János művei pedig arra a kérdésre válaszolnak, hogy ebben a millió lakásban hogyan szolgáljuk az Urat. Egészen átadva magunkat. Teljes lélekkel, teljes szívvel, teljes erővel… Ezt a teljességet boncolgatja műveiben. Mit nem adtunk még át az Úrnak? Hogyan kell átadni mindent az Úrnak?
Feladat 123: Keresztes Szent János tanításának nem a lemondás a lényege. Istenre az Ő akaratára mondjunk mindig igent!
Elkezdi az akarat sötét éjjelének tárgyalását. (III. 16.) Az egyik leglényegesebb fejezet. A leg lényeget fejezi ki. „Nem érnénk el semmit sem azzal, ha megtisztítanók ugyan az értelmet és megerősítenők a hit erényében és kiüresítenők az emlékezetet…ha ugyanakkor nem tisztítanók meg az akaratot is a szeretet befogadása céljából. Mert hiszen ez a harmadik isteni erény adja meg a hitből folyó cselekedeteknek az életet és értéket s nélküle semmit sem használnak.” Gondoljunk a szeretet himnuszra! A szeretet ad értéket mindennek. Ezen múlik minden. A szeretet az egész lelki életünk, az egész életünk lényege. Isten a szeretet. Minden ember ki van éhezve a szeretetre. Életünk végén szeretetünk alapján leszünk megítélve. A szeretet a kulcs Keresztes Szent János egész tanításához. Isten szeretetből teremtette meg az embert, s erre a szeretetben történő egyesülésre hívja meg. Isten szeretetben szólítja meg az embert. Ez a szeretet a kiinduló pont, az egész folyamat és a vég pont a lelki életben. A szeretetben kell válaszolnia az embernek. Miért vagyunk a világban? – kérdezi a katekizmus. Hogy elérjük a Szeretetet, a szeretet állapotát. De annyi féleképpen lehet szeretni! Nem mindegy, hogyan szeretünk. A történelem folyamán talán a szeretettel éltek vissza legtöbbet. Isten mutatja meg az embernek Jézus Krisztusban, hogy mi az a szeretet. Az Egyház mondja el számunkra leghitelesebben. (Katekizmus.) Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Kinek, minek tartják az emberek a szeretetet? Ne akárkinek a válaszára legyünk kíváncsiak! Hanem Péterére, vagyis az Egyházéra.
Feladat 124: Az akarat megtisztítása a krisztusi szeretet által!
Feladat 122: Éljünk Isten akarata és az Egyház tanítása szerint!
Avilai Szent Teréz Belső Várkastély című könyve arra a kérdésre válaszolt, hogy mikor és hol szolgáljuk az Urat. Mindig és mindenhol. Minden emberi helyzet, szituáció, pillanat egy-egy lakás a Belső Várkastélyban. Hiszen abban millió lakás van. Keresztes Szent János művei pedig arra a kérdésre válaszolnak, hogy ebben a millió lakásban hogyan szolgáljuk az Urat. Egészen átadva magunkat. Teljes lélekkel, teljes szívvel, teljes erővel… Ezt a teljességet boncolgatja műveiben. Mit nem adtunk még át az Úrnak? Hogyan kell átadni mindent az Úrnak?
Feladat 123: Keresztes Szent János tanításának nem a lemondás a lényege. Istenre az Ő akaratára mondjunk mindig igent!
Elkezdi az akarat sötét éjjelének tárgyalását. (III. 16.) Az egyik leglényegesebb fejezet. A leg lényeget fejezi ki. „Nem érnénk el semmit sem azzal, ha megtisztítanók ugyan az értelmet és megerősítenők a hit erényében és kiüresítenők az emlékezetet…ha ugyanakkor nem tisztítanók meg az akaratot is a szeretet befogadása céljából. Mert hiszen ez a harmadik isteni erény adja meg a hitből folyó cselekedeteknek az életet és értéket s nélküle semmit sem használnak.” Gondoljunk a szeretet himnuszra! A szeretet ad értéket mindennek. Ezen múlik minden. A szeretet az egész lelki életünk, az egész életünk lényege. Isten a szeretet. Minden ember ki van éhezve a szeretetre. Életünk végén szeretetünk alapján leszünk megítélve. A szeretet a kulcs Keresztes Szent János egész tanításához. Isten szeretetből teremtette meg az embert, s erre a szeretetben történő egyesülésre hívja meg. Isten szeretetben szólítja meg az embert. Ez a szeretet a kiinduló pont, az egész folyamat és a vég pont a lelki életben. A szeretetben kell válaszolnia az embernek. Miért vagyunk a világban? – kérdezi a katekizmus. Hogy elérjük a Szeretetet, a szeretet állapotát. De annyi féleképpen lehet szeretni! Nem mindegy, hogyan szeretünk. A történelem folyamán talán a szeretettel éltek vissza legtöbbet. Isten mutatja meg az embernek Jézus Krisztusban, hogy mi az a szeretet. Az Egyház mondja el számunkra leghitelesebben. (Katekizmus.) Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Kinek, minek tartják az emberek a szeretetet? Ne akárkinek a válaszára legyünk kíváncsiak! Hanem Péterére, vagyis az Egyházéra.
Feladat 124: Az akarat megtisztítása a krisztusi szeretet által!
2012. március 24., szombat
495. Vianney Szent János gondolata
„Élj Istenben, hogy Istenért tudjál élni!”
Lelki életünkhöz Istentől kapjuk az erőt, a kegyelmet. A lelki élet lényege az Istennel való kölcsönöcs megajándékozottság. De csak azt tudjuk neki adni, amit tőle kaptunk. Avilai Szent Teréz szerint a kegyelmi ajándékok azért vannak, hogy tettek szülessenek belőle. Lelki növekedésünkhöz szükséges befogadnunk Isten kegyelmeit.
Lelki életünkhöz Istentől kapjuk az erőt, a kegyelmet. A lelki élet lényege az Istennel való kölcsönöcs megajándékozottság. De csak azt tudjuk neki adni, amit tőle kaptunk. Avilai Szent Teréz szerint a kegyelmi ajándékok azért vannak, hogy tettek szülessenek belőle. Lelki növekedésünkhöz szükséges befogadnunk Isten kegyelmeit.
493. Marcell atya példázata
Egy püspök mondta papjainak:
„Tegnap olvastam a breviáriumban: nólai szent Felix életrajzát, hogy mikor üldözői elől egy barlangban elrejtette magát, ahová két keskeny fal között menekült be, pókok behálózták a rejtekhelyet, a bejáratot, mire üldözői elmentek. Hallotta a szent a tanakodást rejtekhelye előtt, és azt is, hogy üldözői eltávoztak és ő megmenekült. Ekkor letérdelt és azt suttogta: Jóságos Isten, ha Te velünk vagy, a pókháló jobban megvédelmez bennünket, mint a legvastagabb bástyafal; és ha Te nem vagy velünk, a legvastagabb bástya is csak annyi, mint a pókháló.”
„Tegnap olvastam a breviáriumban: nólai szent Felix életrajzát, hogy mikor üldözői elől egy barlangban elrejtette magát, ahová két keskeny fal között menekült be, pókok behálózták a rejtekhelyet, a bejáratot, mire üldözői elmentek. Hallotta a szent a tanakodást rejtekhelye előtt, és azt is, hogy üldözői eltávoztak és ő megmenekült. Ekkor letérdelt és azt suttogta: Jóságos Isten, ha Te velünk vagy, a pókháló jobban megvédelmez bennünket, mint a legvastagabb bástyafal; és ha Te nem vagy velünk, a legvastagabb bástya is csak annyi, mint a pókháló.”
491. Napi kovász - március 31. Jn 11, 45-57
„…jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.” Amikor a politika belekeveredik a hitbe. Fontos a hitet aktualizálni a mindennapokra. De nem a napi politika határozza meg a hitet, hanem pontosan fordítva. … Akkor talán a nép pusztuljon el? Lehet hogy nem pusztult volna el a nép. Ez csak a főpapnak volt a véleménye. Isten szemével kell néznünk a világot, mert csak akkor tudjuk helyesen értelmezni a világ eseményeit, a napi politikát.
489. A Kármelhegy útja 37.
Megakadályozzák az egyesülést. „Mert a remény csak akkor irányul a maga egészében Istenre, ha az emlékezetben nem maradt semmi, ami nem volna Isten.” Miben reménykedem? Mibe vetem reményemet? Egy látomásba? Egy érzelembe? Nem ezek garantálják az üdvösségemet. (Hiába mondjuk majd az utolsó napon: Hát nem velünk tettél csodát?! Hát nem nekünk jelentél meg?! …) (Szóval ne terheljük emlékezetünket feleslegesen a remény ellenére. A remény ugyanis a még nem birtokolt javakra vonatkozik.)
Feladat 118: Ne akarjuk mindenáron birtokolni az Istent, az üdvösséget!
Istenről alacsony, nem megfelelő fogalmat alkot. „Mert hiszen, amint már mondtuk, az összes teremtmények (legyenek akár égiek, akár földiek) és az összes világon látható alakok és képek (legyenek természetesek vagy természetfelettiek), amelyeket a lelki tehetségek ez életben fel tudnak fogni; és lennének bár mégannyira magasztosak: a legtávolabbról sem hasonlíthatók Istenhez és nincsenek semmiféle arányban Ővele.” Ez egy nagyon lényeges mondat volt, hogy mit és miért kell kivetnünk a lelkünkből a Cél érdekében. Semmiből ne csináljunk bálványt! Még a legnagyszerűbb látomásból, kinyilatkoztatásból, érzésből sem. „Szóval, ezt az egyesülést azzal kell előkészíteni, hogy a tehetségek végleg szakítanak minden képzeleti képpel.” Ez az igazi értelmezése és magvalósítása a képtisztelet mózesi elutasításának.
Feladat 119: Meg kell tisztítanunk istenképünket is!
A haszon, ha elzárkózik valamennyi elől. A lélek megpihen és nagy nyugalmat élvez. A jó és hamis látomások, kinyilatkoztatások… megkülönböztetéssel nagyon sok időt és erőt veszített volna, amiket most hasznosabb dolgokra tud fordítani. Legyünk passzívak velük szemben. Ne akarjuk őket. Mert ezáltal a külsőn ragadunk meg. Az igazi kinyilatkoztatások, látomások… pedig önmaguktól is létrehozzák belül a hasznot, anélkül, hogy mi közreműködnénk. Ellenben, akaratunkkal csak zavart okozhatunk. Ne a kérget, a csomagoló papírt és a járulékot akarjuk megragadni! A lényeg pedig így is úgy is belénk árad. „Kizárólag abból az okból szabad olykor visszagondolnunk arra a képre, vagy benyomásra, amely bennünk valamikor szeretetet lobbantott lángra, hogy lelkükben felújuljon a szeretetnek ez az indítóoka.” De ez bennünk sokkal mélyebben van, mint az alak, a kép, az érzés. De! „Nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor vannak ezek az alakok tényleg a lélek szellemi részébe vésődve és mikor a képzeletbe.” Sokszor azt képzeljük, hogy a szellemben vannak, pedig csupán képzeleti érzelmek. „A hatásaik alapján ezeket meg lehet egymástól különböztetni.” Van e jó hatásuk a lélekre vagy sem?
Feladat 120: Tetteket vár tőlünk az úr és nem nosztalgiázást!
A szellemi ismeretek az emlékezet benyomásai között a harmadik helyen vannak. Mindig vissza lehet rájuk emlékezni. Ezek az úgynevezett értelmi benyomások. (II. 22.) Az egyikbe tartoznak azok, amelyek az örök tökéletességekre, a másikba amelyek a teremtményekre vonatkoznak. „…ha jó hatással vannak a lélekre, akkor szabad reájuk visszaemlékezni; nem ugyan azért, hogy megőrizzük az emléküket, hanem csakis azért, hogy felújítsák bennünk Isten szeretetét és ismeretét. Ha azonban emlékük nem volna üdvös befolyású, akkor verjük ki őket a fejünkből. Ami ellenben a nem teremtett dolgok benyomásait illeti, azzal csak foglalkozzék az ember, amennyire teheti, mert ezek mindig nagyon jó hatással lesznek reá; ezek ugyanis, mint ott kifejtettük, az isteni egyesülésnek jelei és előérzetei, már pedig, mi ezen egyesülés felé vezetjük a lelket. Ezen benyomások emlékét a lélek nem valami alak, vagy kép alapján idézi föl, mert hiszen a Teremtővel való egyesülésnek eme jelei és érzetei ilyesmit nem hagynak a lélekben, hanem a hatásuk alapján. Valahányszor visszagondol arra a világosságra, szeretetre, élvezetre és szellemi megifjodásra, amelyet benne keltettek, valami mindig megismétlődik ezen hatásokból.” (Mindig nagyon szívesen gondolok vissza azokra „a lelki eseményekre”, amikben megkaptam hivatásaimat. Akkor azok belevésődtek lelkembe. Még most is megerősödök általuk. Jó visszagondolni rájuk.) (Nagyon fontos egyébként tisztázni, hogy mit értünk Istennel való egyesülés alatt. Sok félreértés kapcsolódik hozzá. Pedig a cél meghatározza az utat. Miért vagyunk a világban? – teszi fel e kérdést a katekizmus.)
Feladat 121: A tiszta forrásokból merítsünk!
Feladat 118: Ne akarjuk mindenáron birtokolni az Istent, az üdvösséget!
Istenről alacsony, nem megfelelő fogalmat alkot. „Mert hiszen, amint már mondtuk, az összes teremtmények (legyenek akár égiek, akár földiek) és az összes világon látható alakok és képek (legyenek természetesek vagy természetfelettiek), amelyeket a lelki tehetségek ez életben fel tudnak fogni; és lennének bár mégannyira magasztosak: a legtávolabbról sem hasonlíthatók Istenhez és nincsenek semmiféle arányban Ővele.” Ez egy nagyon lényeges mondat volt, hogy mit és miért kell kivetnünk a lelkünkből a Cél érdekében. Semmiből ne csináljunk bálványt! Még a legnagyszerűbb látomásból, kinyilatkoztatásból, érzésből sem. „Szóval, ezt az egyesülést azzal kell előkészíteni, hogy a tehetségek végleg szakítanak minden képzeleti képpel.” Ez az igazi értelmezése és magvalósítása a képtisztelet mózesi elutasításának.
Feladat 119: Meg kell tisztítanunk istenképünket is!
A haszon, ha elzárkózik valamennyi elől. A lélek megpihen és nagy nyugalmat élvez. A jó és hamis látomások, kinyilatkoztatások… megkülönböztetéssel nagyon sok időt és erőt veszített volna, amiket most hasznosabb dolgokra tud fordítani. Legyünk passzívak velük szemben. Ne akarjuk őket. Mert ezáltal a külsőn ragadunk meg. Az igazi kinyilatkoztatások, látomások… pedig önmaguktól is létrehozzák belül a hasznot, anélkül, hogy mi közreműködnénk. Ellenben, akaratunkkal csak zavart okozhatunk. Ne a kérget, a csomagoló papírt és a járulékot akarjuk megragadni! A lényeg pedig így is úgy is belénk árad. „Kizárólag abból az okból szabad olykor visszagondolnunk arra a képre, vagy benyomásra, amely bennünk valamikor szeretetet lobbantott lángra, hogy lelkükben felújuljon a szeretetnek ez az indítóoka.” De ez bennünk sokkal mélyebben van, mint az alak, a kép, az érzés. De! „Nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor vannak ezek az alakok tényleg a lélek szellemi részébe vésődve és mikor a képzeletbe.” Sokszor azt képzeljük, hogy a szellemben vannak, pedig csupán képzeleti érzelmek. „A hatásaik alapján ezeket meg lehet egymástól különböztetni.” Van e jó hatásuk a lélekre vagy sem?
Feladat 120: Tetteket vár tőlünk az úr és nem nosztalgiázást!
A szellemi ismeretek az emlékezet benyomásai között a harmadik helyen vannak. Mindig vissza lehet rájuk emlékezni. Ezek az úgynevezett értelmi benyomások. (II. 22.) Az egyikbe tartoznak azok, amelyek az örök tökéletességekre, a másikba amelyek a teremtményekre vonatkoznak. „…ha jó hatással vannak a lélekre, akkor szabad reájuk visszaemlékezni; nem ugyan azért, hogy megőrizzük az emléküket, hanem csakis azért, hogy felújítsák bennünk Isten szeretetét és ismeretét. Ha azonban emlékük nem volna üdvös befolyású, akkor verjük ki őket a fejünkből. Ami ellenben a nem teremtett dolgok benyomásait illeti, azzal csak foglalkozzék az ember, amennyire teheti, mert ezek mindig nagyon jó hatással lesznek reá; ezek ugyanis, mint ott kifejtettük, az isteni egyesülésnek jelei és előérzetei, már pedig, mi ezen egyesülés felé vezetjük a lelket. Ezen benyomások emlékét a lélek nem valami alak, vagy kép alapján idézi föl, mert hiszen a Teremtővel való egyesülésnek eme jelei és érzetei ilyesmit nem hagynak a lélekben, hanem a hatásuk alapján. Valahányszor visszagondol arra a világosságra, szeretetre, élvezetre és szellemi megifjodásra, amelyet benne keltettek, valami mindig megismétlődik ezen hatásokból.” (Mindig nagyon szívesen gondolok vissza azokra „a lelki eseményekre”, amikben megkaptam hivatásaimat. Akkor azok belevésődtek lelkembe. Még most is megerősödök általuk. Jó visszagondolni rájuk.) (Nagyon fontos egyébként tisztázni, hogy mit értünk Istennel való egyesülés alatt. Sok félreértés kapcsolódik hozzá. Pedig a cél meghatározza az utat. Miért vagyunk a világban? – teszi fel e kérdést a katekizmus.)
Feladat 121: A tiszta forrásokból merítsünk!
2012. március 23., péntek
487. Vianney Szent János gondolata
„Ó Istenem, miért küldtél engem a földre?” „Hogy eljuss az üdvösségre.” „És miért kívánod azt, hogy üdvözüljek?” „Mert szeretlek.”
Szent János életünk legfontosabb kérdését teszi fel, és meg is válaszol reá. Miért vagyunk a világban? Azért hogy üdvözüljünk. Mert Isten szeret bennünket. Ezt a kérdést és választ szüntelenül a szemünk előtt kell tartani. Erre a kérdésre és válaszra kell felépítenünk egész életünket.
Szent János életünk legfontosabb kérdését teszi fel, és meg is válaszol reá. Miért vagyunk a világban? Azért hogy üdvözüljünk. Mert Isten szeret bennünket. Ezt a kérdést és választ szüntelenül a szemünk előtt kell tartani. Erre a kérdésre és válaszra kell felépítenünk egész életünket.
485. Marcell atya példázata
Avignon- ban van egy feszület. A szobrász a haldokló Jézus arcán össze akarta olvasztani szent Szívének búját, s örömét e magasztos pillanatokban. Ha egyik oldalról nézzük, végső haláltusájának fájdalmát látjuk; ha a másik oldalról tekintjük, föltámadásának reményét, s örömét vesszük rajta észre. Íme az Isten, aki meghal, de föl fog támadni.
483. Napi kovász - március 30. Jn 10, 31-42
Meg akarták kövezni Jézust. Ez a legkönnyebb. Elhallgattatni a másikat, azt, aki nem úgy gondolkodik, mint mi. Elhallgattatni Istent. Elhallgattatni a lelkiismeret szavát. Mennyi mindent megtesz ezért az ember! (Mi is megkövezzük az Istent. Egy halom követ hordunk lelkiismeretünkre.) És Isten nem szűnik meg várakozni. Egy életen keresztül várakozik és próbálkozik. Micsoda harc folyik az ember lelkéért ebben a világban! Mi, ki mellé állunk ebben a harcban? Mi, kit támogatunk?
481. A Kármelhegy útja 36.
Az emlékezet benyomásainak második osztálya: vagyis a képzeleti és természetfeletti ismeretek. „Ilyenek a látomások, kinyilatkoztatások, szózatok és érzelmek, amelyek természetfeletti dolgokra vonatkoznak. Ilyenek a látomások, kinyilatkoztatások, szózatok és érzelmek, amelyek természetfeletti úton jutnak a lélekbe.” Ezekkel sem szabad megterhelnünk az emlékezetünket, inkább a tiszta, erős reményre kell támaszkodni. „Mert minden tulajdon ellentétben van a reménnyel, amennyiben ez utóbbi Szent Pál tanítása szerint csakis olyan dolgokra vonatkozhatik, amelyek még nincsenek az ember birtokában.” Tehát sem földi, sem égi javak birtoklása, a hozzájuk való ragaszkodás nem vezet el Istenhez. Az élő Istent kell keresnünk s vele kapcsolatot tartanunk s nem pedig csak egy emléket, képet. Legyen élő a kapcsolatunk.
Feladat 113: Egy élő kapcsolatra kell törekednünk az élő Istennel.
Milyen káros hatások vannak, ha a lélek mégis foglalkozik velük? 1. Sokszor fog tévedni megítélésükben. (Jónak fogja tartani azt, ami hamis; vagy fordítva hamisnak azt, ami jó.) 2. Kísértésbe, önteltségbe, hiúságba viszik. (Már szentnek gondolja magát, vagy legalábbis kiváltságosnak.) 3. Az ördög kihasználja ezen érdeklődését és tévedésbe ejti. (Gyártani fogja neki az utánzatokat.) 4. Nem képes a remény útján haladni. (Rálép egy bizonytalan útra, ami nem tudni hová vezet.) 5. Az ilyen embernek nagyon alacsony fogalma van Istenről. (Mert bármit tapasztaljunk is belőle, az messze elmarad a valóságtól. Isten egészen más, több…)
Feladat 114: Vagy talán olyan szentnek, tapasztaltnak, bölcsnek képzeljük magunkat, hogy el tudunk igazodni a lelki élet minden részletében? A biztos utat ne cseréljük fel egy bizonytalanra!
Nem kell velük foglalkozni. „Mert akármennyire jók legyenek is az ilyen dolgok, valamennyi együttvéve sem fog benne Isten iránt akkora szeretetet gerjeszteni, mint az eleven hitnek és reménynek egyszeri fölkeltése, kapcsolatban mindezen dolgok kivetésével.” A biztos út: a hit, a remény és a szeretet.
Feladat 115: Törekedjünk mindig a nagyobb szeretetre!
Esetleg elbizakodottá és hiúvá tehetik. „Ne akarjunk más szívében beccsel bírni.” „A másik, amit meg kell jegyezniük az, hogy az összes mennyei látomások, kinyilatkoztatások és érzelmek – bármennyit elmélkedjék is valaki fölöttük – nem érnek annyit, mint a legkisebb alázatossági gyakorlat.”
Feladat 116: Ne a rendkívüliséget keressük lelki életünkben, hanem az alázatot!
Ezáltal az ördög is jobban megtévesztheti az embert. Az ördög ugyanis a világosság angyalának mezébe öltözött. „Mert az öröm, az élvezet, a gyönyörűség még az ördög közreműködése nélkül is ostobává teszi és elvakítja a lelket.” Aki csak az öröm, az élvezet és a gyönyörűség szemüvegén nézi a világot, az gyakran fog csalódni.
Feladat 117: Isten szemével nézzük a világot!
Feladat 113: Egy élő kapcsolatra kell törekednünk az élő Istennel.
Milyen káros hatások vannak, ha a lélek mégis foglalkozik velük? 1. Sokszor fog tévedni megítélésükben. (Jónak fogja tartani azt, ami hamis; vagy fordítva hamisnak azt, ami jó.) 2. Kísértésbe, önteltségbe, hiúságba viszik. (Már szentnek gondolja magát, vagy legalábbis kiváltságosnak.) 3. Az ördög kihasználja ezen érdeklődését és tévedésbe ejti. (Gyártani fogja neki az utánzatokat.) 4. Nem képes a remény útján haladni. (Rálép egy bizonytalan útra, ami nem tudni hová vezet.) 5. Az ilyen embernek nagyon alacsony fogalma van Istenről. (Mert bármit tapasztaljunk is belőle, az messze elmarad a valóságtól. Isten egészen más, több…)
Feladat 114: Vagy talán olyan szentnek, tapasztaltnak, bölcsnek képzeljük magunkat, hogy el tudunk igazodni a lelki élet minden részletében? A biztos utat ne cseréljük fel egy bizonytalanra!
Nem kell velük foglalkozni. „Mert akármennyire jók legyenek is az ilyen dolgok, valamennyi együttvéve sem fog benne Isten iránt akkora szeretetet gerjeszteni, mint az eleven hitnek és reménynek egyszeri fölkeltése, kapcsolatban mindezen dolgok kivetésével.” A biztos út: a hit, a remény és a szeretet.
Feladat 115: Törekedjünk mindig a nagyobb szeretetre!
Esetleg elbizakodottá és hiúvá tehetik. „Ne akarjunk más szívében beccsel bírni.” „A másik, amit meg kell jegyezniük az, hogy az összes mennyei látomások, kinyilatkoztatások és érzelmek – bármennyit elmélkedjék is valaki fölöttük – nem érnek annyit, mint a legkisebb alázatossági gyakorlat.”
Feladat 116: Ne a rendkívüliséget keressük lelki életünkben, hanem az alázatot!
Ezáltal az ördög is jobban megtévesztheti az embert. Az ördög ugyanis a világosság angyalának mezébe öltözött. „Mert az öröm, az élvezet, a gyönyörűség még az ördög közreműködése nélkül is ostobává teszi és elvakítja a lelket.” Aki csak az öröm, az élvezet és a gyönyörűség szemüvegén nézi a világot, az gyakran fog csalódni.
Feladat 117: Isten szemével nézzük a világot!
2012. március 22., csütörtök
479. Vianney Szent János gondolata
„Ha találkozni akarsz Istennel, akkor Ő találkozni fog veled.”
Ahogy Keresztes Szent János fogalmazta: „Ha egy lélek keresi Istent, akkor Isten sokkal inkább keresi őt.” Nem az Istenen múlik ez a találkozás, Ő akarja, sőt ő jobban akarja, mint mi. Rajtunk múlik. Mi be tudjuk zárni lelkünk ajtaját, mi el tudjuk magunkat barikádozni. Isten egy életen keresztül várakozik ránk.
Ahogy Keresztes Szent János fogalmazta: „Ha egy lélek keresi Istent, akkor Isten sokkal inkább keresi őt.” Nem az Istenen múlik ez a találkozás, Ő akarja, sőt ő jobban akarja, mint mi. Rajtunk múlik. Mi be tudjuk zárni lelkünk ajtaját, mi el tudjuk magunkat barikádozni. Isten egy életen keresztül várakozik ránk.
477. Marcell atya példázata
Egy jóakaratú, de nagyon heves természetű – és éppen azért sokat hibázó ifjú - elment, egy szent életű remetéhez.
„Isten jámbor embere, - szólította meg a remetét, adj nekem tanácsot, hogyan tudnám életemet vidámmá, a mások terhének elviselését könnyűvé tenni? – „Mik a hibáid?” – kérdezte a remete. – „Az imát hamar megunom.” – „Hívd segítségül a türelmet.” – „Az emberek oly sokszor megbántanak, és haragra kényszerítenek.” – „Nézz a türelemre.” – „Önmagammal, a testemmel is örök harcban vagyok.” – „Hallgass a türelemre.” Az ifjú mindjobban indulatos lett: „Türelem, türelem! Ostobaságokat beszélsz. Hol van a türelem? Lehet azt látni, hogy te csak mindig azzal beszéled ki magadat? Te talán már láttad a türelmet?”
„Megmutatom neked is.” – válaszolt szelíden a remete. Azzal a zsebébe nyúlt, és abból egy feszületet vett elő.
– „Látod, ez a megfeszített türelem!”
Az ifjú megértette. Minden nehézségben, hibáinak legyőzésében segítsége volt a megfeszített türelem.
„Isten jámbor embere, - szólította meg a remetét, adj nekem tanácsot, hogyan tudnám életemet vidámmá, a mások terhének elviselését könnyűvé tenni? – „Mik a hibáid?” – kérdezte a remete. – „Az imát hamar megunom.” – „Hívd segítségül a türelmet.” – „Az emberek oly sokszor megbántanak, és haragra kényszerítenek.” – „Nézz a türelemre.” – „Önmagammal, a testemmel is örök harcban vagyok.” – „Hallgass a türelemre.” Az ifjú mindjobban indulatos lett: „Türelem, türelem! Ostobaságokat beszélsz. Hol van a türelem? Lehet azt látni, hogy te csak mindig azzal beszéled ki magadat? Te talán már láttad a türelmet?”
„Megmutatom neked is.” – válaszolt szelíden a remete. Azzal a zsebébe nyúlt, és abból egy feszületet vett elő.
– „Látod, ez a megfeszített türelem!”
Az ifjú megértette. Minden nehézségben, hibáinak legyőzésében segítsége volt a megfeszített türelem.
475. Napi kovász - március 29. Jn 8, 51-59
„Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Jézus nyíltan megvallotta istenségét. Hiszen ilyet csak Isten mondhat. Mennyire közel jött hozzánk az Isten! Nem félelmetes alakban jött el, nehogy megijedjünk. S nem hirtelen jött el, hanem nagyon lassan, fokozatosan előkészítve eljövetelét, nehogy megijedjünk. Gyermekként jött el és egy kereszten meghalt értünk, hogy bebizonyítsa irántunk való szeretetét, nehogy megijedjünk. Ne féljünk az Istentől!
473. A Kármelhegy útja 35.
„A harmadik kár, amely a lelket az emlékezet természetes benyomásai révén érheti, fosztó természetű, amennyiben ezek megakadályozhatják benne az erkölcsi jót és megfoszthatják a szellemi jótól.” „Ha egyszer elfelejtettük az összes dolgokat, akkor nincs többé semmi, ami megzavarhatná a lélek békéjét és megmozdíthatná az indulatokat; mert, amint mondják, amit a szem nem lát, azt a szív sem kívánja.” Nem lesz táptalaja a bűnnek. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy akkor behunyt szemmel járjunk a világban, mert ezt nem tehetjük meg; de bármit látunk ne rögzítsük azt emlékezetünkbe, ne ragaszkodjunk hozzá. „Ezenkívül pedig, ha az illető ragaszkodik az emlékezet benyomásaihoz és fontosságot tulajdonít nekik, tekintve hogy egyszerre csak egy dologra képes figyelni, addig, amíg ilyen kézzelfogható tárgyak, tudniillik az emlékezetben tartott ismeretek, lekötik a figyelmét, nem képes Istennel, az érthetetlennel foglalkozni. Mert, mint mondottuk, ha a lélek el akar jutni Istenhez, inkább kell a megnemértés útján haladnia, mint a megértésén: a változandó és érthető egyedül így képes érintkezésben jutni a változhatatlannal és érthetetlennel.” Vagyis tegyük fel az „isteni szűrőt” a szemünk, a fülünk, az érzékszerveink elé. Istenen keresztül lássuk, halljuk, érzékeljük a világot! A régiek szemfékezésről beszéltek; a mai világ csak röhög a régieken; nem is voltak olyan buták a régiek. Ha a kapukat nem őrizzük, akkor ne csodálkozzunk, hogy ki-be fog járni az ellenség Belső Várkastélyunkban.
Feladat 111: Éljünk Isten jelenlétében!
A károk után a haszonról beszél a szent. „…az illető nyugalmat és lelki békét élvez, mert megszűnik benne az a zavar és a felfordulás, amelyet az emlékezet ismeretei okoztak. … lelkiismerete nyugodt lesz, a lelke pedig tiszta. Így azután a lehető legjobban elő van benne készítve a talaj az emberi és az isteni Bölcsesség, nemkülönben az erények befogadására.” „Ha tehát a gondolatok ki vannak küszöbölve, akkor az ördögnek nincs többé természetes fegyvere a lélek ellen.” Ha a kapuk be vannak zárva, akkor az ellenség nem tud behatolni. Ezáltal a lélek alkalmas lesz arra, hogy a Szentlélek közvetlenül mozgassa és tanítsa. Például: „Mert hiszen az a fájdalom és nyugtalanság, amelyet a lélek az anyagiak és a csapások fölött érez, nemcsak hogy nem segít a dolgon, hanem rendesen még rosszabbá teszi, a léleknek pedig árt. … Az az egy világos, hogy hiábavaló minden nyugtalankodás, mert soha semmi haszon sem származik belőle. Még ha minden tönkremenne is; ha összedőlne a világ; ha minden balul ütne is ki: akkor is hiábavaló a nyugtalankodás, mert azzal a helyzet inkább rosszabb lesz, mintsem javulna. Ellenben, ha valaki mindent egykedvűen, nyugodtan és békésen tűr el, ezzel nemcsak a lelkét gazdagítja nagy javakkal, hanem azt is eléri, hogy a csapások közepette okosabban tud gondolkodni és jobban eltalálja velük szemben a tennivalót.” „Ezzel azt akarja mondani, hogy minden kellemetlenségben – akármennyire nyomasztó legyen is – inkább kell örülnünk, mint nyugtalankodnunk, nehogy elveszítsük a még nagyobb jót, tudniillik a léleknek nyugalmát és békéjét, amelyet jósorsban és balsorsban egyaránt illik megőriznünk, s az egyiket is és a másikat is egyenlő kedélyhangulattal kell viselnünk.” Egyszerű emberi tapasztalat, józan paraszti gondolkodás, ami a lelki életben is megállja a helyét. A világ fiai azonban okosabbak a világosság fiainál. Ha a hétköznapi életben így teszünk, akkor miért nem akarjuk ugyanezt megtenni a lelki életben? Ezért kell az emlékezetünket megtisztítanunk.
Feladat 112: Ne nyugtalankodjunk! Jézus krisztus már legyőzte ezt a világot.
Feladat 111: Éljünk Isten jelenlétében!
A károk után a haszonról beszél a szent. „…az illető nyugalmat és lelki békét élvez, mert megszűnik benne az a zavar és a felfordulás, amelyet az emlékezet ismeretei okoztak. … lelkiismerete nyugodt lesz, a lelke pedig tiszta. Így azután a lehető legjobban elő van benne készítve a talaj az emberi és az isteni Bölcsesség, nemkülönben az erények befogadására.” „Ha tehát a gondolatok ki vannak küszöbölve, akkor az ördögnek nincs többé természetes fegyvere a lélek ellen.” Ha a kapuk be vannak zárva, akkor az ellenség nem tud behatolni. Ezáltal a lélek alkalmas lesz arra, hogy a Szentlélek közvetlenül mozgassa és tanítsa. Például: „Mert hiszen az a fájdalom és nyugtalanság, amelyet a lélek az anyagiak és a csapások fölött érez, nemcsak hogy nem segít a dolgon, hanem rendesen még rosszabbá teszi, a léleknek pedig árt. … Az az egy világos, hogy hiábavaló minden nyugtalankodás, mert soha semmi haszon sem származik belőle. Még ha minden tönkremenne is; ha összedőlne a világ; ha minden balul ütne is ki: akkor is hiábavaló a nyugtalankodás, mert azzal a helyzet inkább rosszabb lesz, mintsem javulna. Ellenben, ha valaki mindent egykedvűen, nyugodtan és békésen tűr el, ezzel nemcsak a lelkét gazdagítja nagy javakkal, hanem azt is eléri, hogy a csapások közepette okosabban tud gondolkodni és jobban eltalálja velük szemben a tennivalót.” „Ezzel azt akarja mondani, hogy minden kellemetlenségben – akármennyire nyomasztó legyen is – inkább kell örülnünk, mint nyugtalankodnunk, nehogy elveszítsük a még nagyobb jót, tudniillik a léleknek nyugalmát és békéjét, amelyet jósorsban és balsorsban egyaránt illik megőriznünk, s az egyiket is és a másikat is egyenlő kedélyhangulattal kell viselnünk.” Egyszerű emberi tapasztalat, józan paraszti gondolkodás, ami a lelki életben is megállja a helyét. A világ fiai azonban okosabbak a világosság fiainál. Ha a hétköznapi életben így teszünk, akkor miért nem akarjuk ugyanezt megtenni a lelki életben? Ezért kell az emlékezetünket megtisztítanunk.
Feladat 112: Ne nyugtalankodjunk! Jézus krisztus már legyőzte ezt a világot.
2012. március 21., szerda
471. Vianney Szent János gondolata
„Egy szent élete Jézus Krisztus követését kell, hogy jelentse.”
A szent Krisztusra építi az életét. Őt követi egész életében. Krisztus tanítását, szokásait, erényeit veszi magára. Krisztus az ő élete. Krisztust akarja elérni. Krisztus az ő életének végpontja. A szent azért van a világban, hogy Krisztus hasonmásává váljon ebben a világban.
A szent Krisztusra építi az életét. Őt követi egész életében. Krisztus tanítását, szokásait, erényeit veszi magára. Krisztus az ő élete. Krisztust akarja elérni. Krisztus az ő életének végpontja. A szent azért van a világban, hogy Krisztus hasonmásává váljon ebben a világban.
469. Marcell atya példázata
Szépen megtisztelte Roosewelt, az Egyesült Államok protestáns elnöke Apponyi vallásos meggyőződését, midőn tiszteletére – péntek lévén – böjti eledelt adott, „mert – mint mondá – nekem most kedves vendégem van, kinek lelkületével ellenkezik, hogy pénteken húst egyék, míg a többi vendég vallása ellen nem vét, ha pénteken húst nem eszik.”
467. Napi kovász - március 28. Jn 8, 31-42
Az evangéliumi történetben Jézus vitapartnerei folyton folyvást újabb és újabb kifogásokat emeltek Jézus tanítása és személye ellen. Aki nem akar hinni, az ezer kifogást, kibúvót talál arra, hogy miért nem hisz. Aki nem akar hinni, az be tudja bizonyítani, hogy miért nem hisz. Aki viszont hinni akar, azt az egész világ sem tudja lebeszélni hitéről.
465. A Kármelhegy útja 34.
„Háromféle kár és kellemetlenség fenyegeti azt a lelki embert, aki az emlékezetnek természetes ismereteit akarja felhasználni arra, hogy Istenhez jusson, vagy hogy más valamit elérjen.” „A világi dolgok részéről reáháramló kár abban jelentkezik, hogy ezek az ismeretek és okoskodások sok botlással járnak; ilyenek a hazugságok, a tökéletlenségek, érzéki vágyak, téves ítéletek, időveszteség és sok más dolog, ami a lélekben sok szemetet hoz létre.” És itt gondoljunk a médiára. Mennyi információ hömpölyög felénk! Mennyi belőle a valóban szemétre való! S ha nem vigyázunk, ha nem őrizzük a kapukat; akkor ez a sok szemét egyszer csak elborítja lelkünket, úgy mint Nápolyt a szemét. „Tökéletlenséget fog lépten-nyomon elkövetni, ha emlékezetében tart mindent, amit látott, hallott, szagolt, tapintott és ízlelt. Ugyanis mindezek valami érzelmet hoznak benne létre; majd fájdalmat, majd félelmet, majd gyűlöletet, majd hiú reményt, hiú örömet, hiú önteltséget.” Vagyis ezek az emlékek nagymértékben befolyásolják a lelket. Ezek olyan házitolvajok az emberi lélekben. Beengedtük őket és ellopják belső nyugalmunkat. Sőt! „Az pedig természetes, hogy az ilyenek zavarják a tökéletes tisztaságot és az Istennel való egyszerű egyesülést.” Például elmélkedés során a különböző emlék képeket, információkat rakjuk egymás mellé és ezek alapján fontolgatunk. Ha emlékezetünk tele van szemét hegyekkel, akkor abból nem tudunk Belső Várkastélyt építeni. Jobb eleve kizárni őket. Mert ha beengedjük ezeket, akkor küzdeni kell velük, s ha küzdünk, akkor nem mindig mi győzünk. Mert ha beengedjük ezeket, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy sokszor el fogunk szórakozni. Csak azokat engedjük be, „ami maga Isten, s ami elősegíti azt az Őreá vonatkozó homályos, általános, tiszta és egyszerű ismeretet; ...és csak azt mellőzzük, ami valami képet, alakot, vagy egyéb teremtett dologhoz való hasonlatosságot tartalmaz.” Meg kell tisztítanunk istenképünket a sok hamisságtól. (A gyomrot is megfekszik a nehéz, zsíros ételek; diétával kell könnyíteni rajta. Lelki diétára kell fogni az emlékezetet.) „Azért legjobb nyugalomba helyezni és elhallgattatni a tehetségeket, hadd beszéljen Isten maga.” „Az emlékezetünk tehát elhallgat és megnémul, s csupán lelkünk fülei maradnak nyitva ebben a mély csendben, s azt mondjuk a prófétával: Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád.” Ha az Úr üzenetét akarjuk meghallani, akkor ne a televíziót nézzük egész nap! Mert bár rengeteg információt befogadunk ezáltal (van köztük jó is), de ez nem az a csatorna, amelyen keresztül az Úr üzenete elér hozzánk teljesen tisztán, minden szeméttől mentesen. Más hullámhosszra kell ráállnunk. Legtisztábban a hit, a remény és a szeretet hullámhosszán fogadhatjuk magunkba az Úr üzeneteit. Ebben segíthet bennünket a katekizmus. Bárcsak legalább annyi időt szánnánk a katekizmus olvasására, mint amennyi időt a televízió előtt töltünk!
Feladat 109: Vizsgáljuk meg mivel van tele az emlékezetünk!? Tisztítsuk meg a káros és fölösleges dolgoktól!
„A második tételes kár az ördög részéről érheti a lelket az emlékezetnek természetes benyomásai révén, amennyiben ezen az úton nagy hatást gyakorolhat reá. Ugyanis hatalmában áll képzeteket, fogalmakat és következtetéseket sugallani s azok segítségével a lélekben gőgöt, kapzsiságot, irigységet, haragot stb. kelteni, vagy pedig indokolatlan gyűlöletet, rendetlen szeretetet ébreszt benne, és sokféleképpen megtéveszti.” „Az ördög ugyanis nem árthat máskép a léleknek, mint a lelki tehetségek működése révén.” De ha lelkünk ezen kapuit bezárjuk, folyamatosan ellenőrizzük, akkor nem tud az ördög ártani nekünk. Ezt nevezi a keleti lelkiség a szív éberségének. Ezért kell az értelmet a hitre, az emlékezetet a reményre, az akaratot pedig a szeretetre alapozni. (Egy egészen konkrét példa: megbocsátunk, de nem felejtünk. Vagyis újból és újból előjönnek az emlékezetünkből a fájdalmas dolgok, és ezek érzelmeket váltanak ki belőlünk, ítélkezünk, haragra gyúlunk… Ezekbe az emlékképekbe kapaszkodik bele az ördög, és ezek által kelti bennünk a gyűlöletet. Ezért nagyon fontos nem tárolni őket az emlékezetünkben.)
Feladat 110: Vizsgáljuk meg érzelmeink alapjait!
Feladat 109: Vizsgáljuk meg mivel van tele az emlékezetünk!? Tisztítsuk meg a káros és fölösleges dolgoktól!
„A második tételes kár az ördög részéről érheti a lelket az emlékezetnek természetes benyomásai révén, amennyiben ezen az úton nagy hatást gyakorolhat reá. Ugyanis hatalmában áll képzeteket, fogalmakat és következtetéseket sugallani s azok segítségével a lélekben gőgöt, kapzsiságot, irigységet, haragot stb. kelteni, vagy pedig indokolatlan gyűlöletet, rendetlen szeretetet ébreszt benne, és sokféleképpen megtéveszti.” „Az ördög ugyanis nem árthat máskép a léleknek, mint a lelki tehetségek működése révén.” De ha lelkünk ezen kapuit bezárjuk, folyamatosan ellenőrizzük, akkor nem tud az ördög ártani nekünk. Ezt nevezi a keleti lelkiség a szív éberségének. Ezért kell az értelmet a hitre, az emlékezetet a reményre, az akaratot pedig a szeretetre alapozni. (Egy egészen konkrét példa: megbocsátunk, de nem felejtünk. Vagyis újból és újból előjönnek az emlékezetünkből a fájdalmas dolgok, és ezek érzelmeket váltanak ki belőlünk, ítélkezünk, haragra gyúlunk… Ezekbe az emlékképekbe kapaszkodik bele az ördög, és ezek által kelti bennünk a gyűlöletet. Ezért nagyon fontos nem tárolni őket az emlékezetünkben.)
Feladat 110: Vizsgáljuk meg érzelmeink alapjait!
2012. március 20., kedd
463. Vianney Szent János gondolata
„Tetteinkben nekünk mindig a legtökéletesebbet kell választanunk.”
Ez nem a negatív értelemben vett maximalizmus. Ez egy alapirányultság. Mit választunk, ha nem a legtökéletesebbet? A legrosszabbat? A rosszat? Vagy állandóan méricskélünk, kétfele sántikálunk? Vagy ötletszerűen, kedvünk szerint cselekszünk? Értelmesen cselekedjünk! Értelmünket pedig rendeljük alá a legfőbb jónak, vagyis Isten akaratának!
Ez nem a negatív értelemben vett maximalizmus. Ez egy alapirányultság. Mit választunk, ha nem a legtökéletesebbet? A legrosszabbat? A rosszat? Vagy állandóan méricskélünk, kétfele sántikálunk? Vagy ötletszerűen, kedvünk szerint cselekszünk? Értelmesen cselekedjünk! Értelmünket pedig rendeljük alá a legfőbb jónak, vagyis Isten akaratának!
461. Marcell atya példázata
Midőn Matesquion, előkelő úrhölgy, Napóleon császár asztalánál pénteki napon irulva-pirulva zsemléjére vajat kenegetett, s beérte azzal, minthogy csupa húsos ételt szolgáltak fel, mindenki azt hitte, hogy ezzel a böjtszegés elleni néma tiltakozással elveszti a világ urának kegyeit. De tévedtek. Napóleon ezt a hitvallást annyira megbecsülte, hogy a biztos, s buzgó asszonyt tulajdon gyermekének nevelőnőjévé tette.
459. Napi kovász - március 27. Jn 8, 21-30
Hit és hitetlenség. Hit Jézusban és Jézus elutasítása. Jézus mindig a hitre kérdez rá. Hiszen Ő az egyedüli közvetítő Isten és az ember között. Csak Ő tudja üdvözíteni az embereket, vagyis elvezetni Istenhez. Ezért kell Jézusba vetni minden hitünket és reményünket. Sokan hittek és hisznek benne; sokan viszont elutasítják. Döntenünk, választanunk kell.
457. A Kármelhegy útja 33.
A Kármelhegy útja – III. könyv.
A könyv harmadik részében az emlékezet és az akarat tisztulását tárgyalja. Ahogy „…az értelemnek, valamennyi benyomása tekintetében kizárólag az első isteni erénynek, a hitnek alapjára (kell) helyezkednie.” Ugyanezt kell tenni az emlékezettel és az akarattal is. Azokat is meg kell tisztítani. Az emlékezetnek a reményre kell helyezkednie; az akaratnak pedig a szeretetre. (Beteg természetünk természetfeletti gyógyszerei az erények. Különösképpen is az isteni erények.) Az értelem valóságos raktára az emlékezetnek és az akaratnak. „Ha a lelki ember eddigi tanácsaink alapján jól megfegyelmezi értelmét a tiszta hitben, akkor ennek máris nagy hatása lesz a két másik tehetségre, és azokat is megfelelő erényeik felé fogja segíteni; mert hiszen a működés tekintetében mind a három kölcsönös függésben van egymástól.” Vagyis a kályha, ahonnan el kell indulnunk a lelki életünkben, az nem az érzelem és érzékiség, hanem az értelem. Ha ezt sikerül megragadnunk, megfékeznünk, megreguláznunk, akkor az, az egész lelki életünkre, egész természetünkre kihat. Az értelmet pedig a kapukon, az érzékszerveken keresztül lehet őrizni – ahogy azt a keleti atyák is tanítják. (A két legfontosabb érzékszerv pedig a látás és a hallás. A hit pedig hallásból és látásból ered.) Mit engedünk be magunkba, mivel engedjük magunkat irányítani, mire bízzuk magunkat a lelki életben. Negatív módon megfogalmazva: ki kell zárnunk magunkból azokat a benyomásokat, amik nem Isten felé vezetnek bennünket. Pozitív módon megfogalmazva: a hitre kell építenünk az életünket, ahogy azt az Egyház tanítja. Ne a szappanoperák világában éljünk, ne azokkal tömjük tele értelmünket, emlékezetünket, ne azokat akarjuk! Hanem olvassunk a hitünket bemutató, azokat erősítő könyveket. S ezekkel tömjük tele emlékezetünket, ezekre törekedjünk, ezeket akarjuk! S ennek hatására az emlékezetünk is egyre jobban a reményre fog épülni, az akaratunk pedig a szeretetre.
Feladat 107: Őrizzük a kapukat, vagyis az érzékszerveinket!
Az emlékezet megtisztítása következik. A szemlélődésben való előrehaladás és az egyesülés végett: „…a tehetségek (értelem, emlékezet, akarat) tehermentesek, üresek legyenek, elveszítsék természetes jogaikat és beszüntessék működéseiket. Csak így lesznek arra képesek, hogy megteljenek természetfeletti világossággal, s fölemelkedjenek arra a magas színvonalra, amelyet természetes erejükkel sohasem érhetnének el.” Vagyis ki kell üresítenünk tehetségeinket és be kell azokat tölteni hittel, reménnyel és szeretettel. Nem elég a kiüresedés. Nem a kiüresedés a cél. Hagyni kell, hogy azt Isten betöltse hittel, reménnyel és szeretettel. És mivel az emlékezet tehetségének a remény isteni erénye felel meg: „…a reménye kizárólag az érthetetlen Isten számára legyen fönntartva.” A helyes istenkép miatt ezért ki kell vetnie magából minden ismeretet és képzetet. Ki kell üresednie. Miben, kiben reménykedünk? Mibe vetjük a reményünket? Önmagunkban, önmagunk erejében, okosságában reménykedünk? Vagy a világ valamely dolgában, személyében? Esetleg egy bálványban? Az igaz Istenben kell reménykednünk, akit az Egyház által tanított hit mutat be. „Mintha soha semmit sem fogadott volna be, mintha mindent elfelejtett volna.” „Mert ez az egyesülés csak akkor történhetik meg, ha megtörtént az elválás minden olyasmitől, ami nem Isten; Isten ugyanis nem fejezhető ki semmiféle fogalom, vagy részleges ismeret alakjában…” „Istennek ugyanis nincs sem alakja, sem képe, amit az emlékezet magába fölvehetne.” Ezért hívták a régi rómaiak a keresztényeket ateistáknak. Mert akármilyen istenben nem tudtak hinni. Ezért: „…akármit lásson, halljon, szagoljon, ízleljen, vagy érintsen, ne jegyezze azt meg magának s ne raktározza el emlékezetében, hanem hagyja ezeket a benyomásokat, hadd merüljenek feledésbe.” „Maradjon az emlékezőtehetsége szabad és tehermentes; ne kösse azt le semmiféle akár égi, akár földi dolognak gondolata. Legyen az ember úgy, mintha csak nem is volna emlékezőtehetsége.” Vannak akik az emlékeikben élnek, azokhoz körömszakadtáig ragaszkodnak. Nem szabadok. Valami emléknek a rabjai, valami emlék megköti őket. Akár valami pozitív csúcs élmény, s azt bálványozzák; vagy talán valami negatív élmény köti meg őket, amit soha nem tudnak lenyelni, megbocsátani, s ez határozza meg minden további tettüket. Ez sem az emberekkel, sem az élő Istennel kapcsolatban nem jó.
Feladat 108: Istenbe vessük reményünket! Tőle a várjuk a szabadulást!
A könyv harmadik részében az emlékezet és az akarat tisztulását tárgyalja. Ahogy „…az értelemnek, valamennyi benyomása tekintetében kizárólag az első isteni erénynek, a hitnek alapjára (kell) helyezkednie.” Ugyanezt kell tenni az emlékezettel és az akarattal is. Azokat is meg kell tisztítani. Az emlékezetnek a reményre kell helyezkednie; az akaratnak pedig a szeretetre. (Beteg természetünk természetfeletti gyógyszerei az erények. Különösképpen is az isteni erények.) Az értelem valóságos raktára az emlékezetnek és az akaratnak. „Ha a lelki ember eddigi tanácsaink alapján jól megfegyelmezi értelmét a tiszta hitben, akkor ennek máris nagy hatása lesz a két másik tehetségre, és azokat is megfelelő erényeik felé fogja segíteni; mert hiszen a működés tekintetében mind a három kölcsönös függésben van egymástól.” Vagyis a kályha, ahonnan el kell indulnunk a lelki életünkben, az nem az érzelem és érzékiség, hanem az értelem. Ha ezt sikerül megragadnunk, megfékeznünk, megreguláznunk, akkor az, az egész lelki életünkre, egész természetünkre kihat. Az értelmet pedig a kapukon, az érzékszerveken keresztül lehet őrizni – ahogy azt a keleti atyák is tanítják. (A két legfontosabb érzékszerv pedig a látás és a hallás. A hit pedig hallásból és látásból ered.) Mit engedünk be magunkba, mivel engedjük magunkat irányítani, mire bízzuk magunkat a lelki életben. Negatív módon megfogalmazva: ki kell zárnunk magunkból azokat a benyomásokat, amik nem Isten felé vezetnek bennünket. Pozitív módon megfogalmazva: a hitre kell építenünk az életünket, ahogy azt az Egyház tanítja. Ne a szappanoperák világában éljünk, ne azokkal tömjük tele értelmünket, emlékezetünket, ne azokat akarjuk! Hanem olvassunk a hitünket bemutató, azokat erősítő könyveket. S ezekkel tömjük tele emlékezetünket, ezekre törekedjünk, ezeket akarjuk! S ennek hatására az emlékezetünk is egyre jobban a reményre fog épülni, az akaratunk pedig a szeretetre.
Feladat 107: Őrizzük a kapukat, vagyis az érzékszerveinket!
Az emlékezet megtisztítása következik. A szemlélődésben való előrehaladás és az egyesülés végett: „…a tehetségek (értelem, emlékezet, akarat) tehermentesek, üresek legyenek, elveszítsék természetes jogaikat és beszüntessék működéseiket. Csak így lesznek arra képesek, hogy megteljenek természetfeletti világossággal, s fölemelkedjenek arra a magas színvonalra, amelyet természetes erejükkel sohasem érhetnének el.” Vagyis ki kell üresítenünk tehetségeinket és be kell azokat tölteni hittel, reménnyel és szeretettel. Nem elég a kiüresedés. Nem a kiüresedés a cél. Hagyni kell, hogy azt Isten betöltse hittel, reménnyel és szeretettel. És mivel az emlékezet tehetségének a remény isteni erénye felel meg: „…a reménye kizárólag az érthetetlen Isten számára legyen fönntartva.” A helyes istenkép miatt ezért ki kell vetnie magából minden ismeretet és képzetet. Ki kell üresednie. Miben, kiben reménykedünk? Mibe vetjük a reményünket? Önmagunkban, önmagunk erejében, okosságában reménykedünk? Vagy a világ valamely dolgában, személyében? Esetleg egy bálványban? Az igaz Istenben kell reménykednünk, akit az Egyház által tanított hit mutat be. „Mintha soha semmit sem fogadott volna be, mintha mindent elfelejtett volna.” „Mert ez az egyesülés csak akkor történhetik meg, ha megtörtént az elválás minden olyasmitől, ami nem Isten; Isten ugyanis nem fejezhető ki semmiféle fogalom, vagy részleges ismeret alakjában…” „Istennek ugyanis nincs sem alakja, sem képe, amit az emlékezet magába fölvehetne.” Ezért hívták a régi rómaiak a keresztényeket ateistáknak. Mert akármilyen istenben nem tudtak hinni. Ezért: „…akármit lásson, halljon, szagoljon, ízleljen, vagy érintsen, ne jegyezze azt meg magának s ne raktározza el emlékezetében, hanem hagyja ezeket a benyomásokat, hadd merüljenek feledésbe.” „Maradjon az emlékezőtehetsége szabad és tehermentes; ne kösse azt le semmiféle akár égi, akár földi dolognak gondolata. Legyen az ember úgy, mintha csak nem is volna emlékezőtehetsége.” Vannak akik az emlékeikben élnek, azokhoz körömszakadtáig ragaszkodnak. Nem szabadok. Valami emléknek a rabjai, valami emlék megköti őket. Akár valami pozitív csúcs élmény, s azt bálványozzák; vagy talán valami negatív élmény köti meg őket, amit soha nem tudnak lenyelni, megbocsátani, s ez határozza meg minden további tettüket. Ez sem az emberekkel, sem az élő Istennel kapcsolatban nem jó.
Feladat 108: Istenbe vessük reményünket! Tőle a várjuk a szabadulást!
2012. március 19., hétfő
455. Vianney Szent János gondolata
„Barátom, legyél mindig az Úr türelmében!”
Ahogy az Úr türelmes hozzánk, úgy kell nekünk is türelmesnek lenni másokhoz. Amilyen mértékkel mi befogadjuk az Úr türelmét, jóindulatát, irgalmát, megbocsátását; úgy, olyan mértékben kell azt tovább adnunk mások számára. Ha mások fele csökkentjük a mértéket, akkor mi is csak egyre kevesebbet tudunk befogadni. Hogy minél több türelmet, jóindulatot, irgalmat, megbocsátást tudjunk kapni az Úrtól, ahhoz az kell, hogy ezekből egyre többet adjunk másoknak. A kegyelem világában is vannak „fizikai törvények”.
Ahogy az Úr türelmes hozzánk, úgy kell nekünk is türelmesnek lenni másokhoz. Amilyen mértékkel mi befogadjuk az Úr türelmét, jóindulatát, irgalmát, megbocsátását; úgy, olyan mértékben kell azt tovább adnunk mások számára. Ha mások fele csökkentjük a mértéket, akkor mi is csak egyre kevesebbet tudunk befogadni. Hogy minél több türelmet, jóindulatot, irgalmat, megbocsátást tudjunk kapni az Úrtól, ahhoz az kell, hogy ezekből egyre többet adjunk másoknak. A kegyelem világában is vannak „fizikai törvények”.
453. Marcell atya példázata
Gróf Koháry István-t, Fülek várának hősi védőjét, királyhűsége miatt a pogány törökkel szövetséges protestáns Thököly elfogadta, s 23 napon át kenyéren és vizen böjtöltette. Három nyomorúságos év után végre kiszabadult börtönéből. Mikor később a böjtparancs pontos betöltése miatt azt a nagy katolikust ócsárolták, csak annyit felelt: „Ha kész voltam 3 évig éhezni uralkodómért, nem illek-e, hogy még inkább készen legyek erre Uram és Istenem kedvéért?”
451. Napi kovász - március 26. Lk 1, 26-38
Mária igent mondott az angyal szavára. Az iránt kezdett el érdeklődni, hogyan is valósul meg mindez. De mindezek előtt Mária zavarba jött az angyal szavára. Ahogy minden zsidó, minden zsidó lány Ő is várta a Messiás eljövetelét. Talán más zsidó lány arról álmodozott, hogy ő lesz majd a Messiás édesanyja. Máriának ez soha nem jutott eszébe. Nem azért lett Jézus édesanyja, mert Ő akart az lenni legjobban; hanem azért, mert Ő volt a legalázatosabb. És ennek az alázatnak még az Úr sem tudott ellenállni. Az alázat levonzza Isten kegyelmét.
449. A Kármelhegy útja 32.
Tehát, legyünk egészen nyitottak Isten fele. Isten fele törekedjünk és ne a különböző ajándékokat akarjuk elérni. Akkor nem fogunk tévedni és Isten majd tud bennünk működni.
Feladat 104: Fontos az alap irányultságunk!
Talán elszörnyedünk a sok benyomás láttán. Hogyan fogjuk tudni megkülönböztetni őket! Máris össze zavarodtunk. Hogy fogjuk tudni megkülönböztetni, hogy mi származik Istentől, az ördögtől, vagy saját magunktól! Nem értjük a sok finom megkülönböztetést. Nem vihetjük magunkkal mindig Keresztes Szent János műveit. Ha valamit érzünk magunkban, akkor nem keresgélhetünk definíciókat órák hosszat! Nem is kell. Nem is ez a lelki élet lényeges kérdése. Ha Istentől származik valami, akkor az a csomagolópapír alatt is tud hatni ránk. Ellenben, bármilyen szép legyen is a csomagolópapír, nem biztos, hogy értékes, Istentől származó ajándék van benne. Lehet ördögi „pokolgép” is a gyönyörű csomagolópapírba becsomagolva. És ha felbontjuk…! Különben is a ránk maradt Kármelhegy útja csak kétharmada az eredeti műnek, a többi elveszett. Talán éppen a Gondviselés intézte így, hogy ne akarjuk birtokolni a tudást, ne akarjunk mindent meghatározni. A lényeges elveket kell megértenünk, s azokat kell magunkra vonatkoztatni. Ezt pedig meg tudjuk tenni a ránk maradt töredék alapján is.
Feladat 105: Isten legyen életünk végső célja és ne más! Miért vagyunk a világban?
Ha éjszaka egy dzsungelben a tűz körül ülünk és hátunk mögött zajokat hallunk; akkor ne kelljünk fel megnézni, hogy mik is azok és ne akarjuk őket meghatározni, hogy mennyire veszélyesek vagy sem! Éjszaka egy dzsungelben a tűz körül nem az a legfontosabb, hogy tudjuk mitől származnak a zajok. (Lehet, hogy csak hallucinálunk; lehet, hogy egy oroszlán van a hátunk mögött – keresvén, hogy kit nyeljen el; de az is lehet, hogy a tűz pattogásának visszhangját halljuk.)Tehát ne kelljünk fel a tűztől, mert esetleg soha nem tudunk majd visszatérni a tűzhöz. Maradjunk ott a tűz közelében és akkor nem történik semmi bajunk. Ne az éjszakai zajokkal foglalkozzunk, hanem a tűzzel! A tűz pedig fényt és meleget ad. Ne engedjük, hogy kialudjon! Tápláljuk a tüzet, amennyire csak tőlünk telik. A tűzzel való kapcsolatunk legyen a legfőbb, egyetlen teendőnk. Bízzunk a tűzben, hogy a közelében nem történhet semmi bajunk!
Feladat 106: Isten jelenlétében maradni minden körülmények között! Ebben segíthet bennünket a Jézus ima.
Feladat 104: Fontos az alap irányultságunk!
Talán elszörnyedünk a sok benyomás láttán. Hogyan fogjuk tudni megkülönböztetni őket! Máris össze zavarodtunk. Hogy fogjuk tudni megkülönböztetni, hogy mi származik Istentől, az ördögtől, vagy saját magunktól! Nem értjük a sok finom megkülönböztetést. Nem vihetjük magunkkal mindig Keresztes Szent János műveit. Ha valamit érzünk magunkban, akkor nem keresgélhetünk definíciókat órák hosszat! Nem is kell. Nem is ez a lelki élet lényeges kérdése. Ha Istentől származik valami, akkor az a csomagolópapír alatt is tud hatni ránk. Ellenben, bármilyen szép legyen is a csomagolópapír, nem biztos, hogy értékes, Istentől származó ajándék van benne. Lehet ördögi „pokolgép” is a gyönyörű csomagolópapírba becsomagolva. És ha felbontjuk…! Különben is a ránk maradt Kármelhegy útja csak kétharmada az eredeti műnek, a többi elveszett. Talán éppen a Gondviselés intézte így, hogy ne akarjuk birtokolni a tudást, ne akarjunk mindent meghatározni. A lényeges elveket kell megértenünk, s azokat kell magunkra vonatkoztatni. Ezt pedig meg tudjuk tenni a ránk maradt töredék alapján is.
Feladat 105: Isten legyen életünk végső célja és ne más! Miért vagyunk a világban?
Ha éjszaka egy dzsungelben a tűz körül ülünk és hátunk mögött zajokat hallunk; akkor ne kelljünk fel megnézni, hogy mik is azok és ne akarjuk őket meghatározni, hogy mennyire veszélyesek vagy sem! Éjszaka egy dzsungelben a tűz körül nem az a legfontosabb, hogy tudjuk mitől származnak a zajok. (Lehet, hogy csak hallucinálunk; lehet, hogy egy oroszlán van a hátunk mögött – keresvén, hogy kit nyeljen el; de az is lehet, hogy a tűz pattogásának visszhangját halljuk.)Tehát ne kelljünk fel a tűztől, mert esetleg soha nem tudunk majd visszatérni a tűzhöz. Maradjunk ott a tűz közelében és akkor nem történik semmi bajunk. Ne az éjszakai zajokkal foglalkozzunk, hanem a tűzzel! A tűz pedig fényt és meleget ad. Ne engedjük, hogy kialudjon! Tápláljuk a tüzet, amennyire csak tőlünk telik. A tűzzel való kapcsolatunk legyen a legfőbb, egyetlen teendőnk. Bízzunk a tűzben, hogy a közelében nem történhet semmi bajunk!
Feladat 106: Isten jelenlétében maradni minden körülmények között! Ebben segíthet bennünket a Jézus ima.
2012. március 17., szombat
447. Vianney Szent János gondolata
„Nagyon szeretem Szent Józsefet, mert gondot viselt a Szűzanyára.”
Zsák a foltját. A szentek észjárása ez. Vianney Szent János és Szent József egymásra kacsintanak. A két nagy Mária tisztelő. Ez a Mária tisztelet jellemző a nagy szentekre. A lényeges dolgokkal törődnek, foglalkoznak lelki életükben. A Szűzanya nem csak Jézushoz visz közelebb bennünket, hanem egymáshoz is. Mint jó családanya egészen különleges, meghitt légkört teremt az Egyházban.
Zsák a foltját. A szentek észjárása ez. Vianney Szent János és Szent József egymásra kacsintanak. A két nagy Mária tisztelő. Ez a Mária tisztelet jellemző a nagy szentekre. A lényeges dolgokkal törődnek, foglalkoznak lelki életükben. A Szűzanya nem csak Jézushoz visz közelebb bennünket, hanem egymáshoz is. Mint jó családanya egészen különleges, meghitt légkört teremt az Egyházban.
445. Marcell atya példázata
Larochefoucauld herceg francia követ volt az angol udvarnál. Mikor több ízben pénteken kapott meghívást az udvari ebédre, minden esetben kitért a kitüntetés alól. Mikor pedig Viktória királynő emiatt kérdőre vonta, őszintén kijelentette hogy nagy zavarban volna, ha mint hithű katolikusnak, pénteken a húsételt vissza kellene utasítania. A királyné erre újra meghívta, de már böjtöset szolgáltak fel neki.
443. Napi kovász - március 25. Jn 12, 20-33
A görögök Fülöphöz fordultak kérésükkel, hogy látni szeretnék Jézust. Fülöp Andráshoz ment, majd mindketten Jézushoz. Jézus felujjongott: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia.” Majd a búzaszemről és haláláról kezdett el beszélni. Szinte nem várt fejlemény az üdvösség történetében: Isten megváltó kegyelme a zsidókon keresztül most a pogányokra is kiárad. Isten mindenkit üdvözíteni akar. S a görögök, a pogányok is megnyílnak Isten üdvözítő akarata előtt. Ezért ujjongott fel Jézus. Megvalósulni látta azt, amiért jött, amiért megtestesült.
441. A Kármelhegy útja 31.
A szózatok második fajtája következik vagyis a tényleges szavak. „Mindebben a léleknek magának semmi szerepe sincsen, hanem a dolog úgy történik, mint mikor az egyik személy beszél a másikkal.” „Az ilyen szavak, midőn csupán ténylegesek, nincsenek valami nagy hatással a lélekre, mert rendesen csak arra szolgálnak, hogy az illetőt valamiről fölvilágosítsák, vagy megoktassák; hogy pedig ezt a célt elérjék, nem szükséges hogy többet tegyenek, mint amit a cél megkíván.” Ha nagy dolgot parancsol a léleknek, ami dicsőséggel jár, akkor kedvetlenséget szít benne a dolog iránt; míg ellenben kisebb, alacsonyabb dolgokban kedvet önt belé. Az ördög fordítva dolgozik. „Éppen ellenkezőleg szokott történni a dolog az olyan közléseknél, amelyek az ördögtől származnak: azoknál sokkal nagyobb a kedv és készség, ha nagy tettekről van szó, ellenben a kicsiny föladatok ellenérzést váltanak ki.” Nem kell velük foglalkozni. Könnyű az ördögi tévesztés lehetősége. Nehéz a megkülönböztetés közöttük. A hatásuk alapján is nehéz különbséget tenni. Közölni kell a gyóntatóval. Fogadjuk el belőle a biztosat, a többivel meg ne törődjünk. Egy nagyon lényeges elv: „Csak azt akarom még egyszer hangsúlyozni, hogy a legfőbb és egyedül biztos utasításom az: ne törődjünk az ilyenekkel, még ha akármilyen fontosaknak látszanának is, hanem mindenben tartsuk magunkat a józan észhez és ahhoz, amit az egyház ősidők óta tanít.” (Elvégre, azért teremtette az Úr az észt, hogy használjuk és ne legyünk esztelenek a lelki életben sem. Az Egyház ősi tanítása pedig bent van a katekézisben. Ha erre a kettőre támaszkodunk, akkor nem fogunk eltévedni.)
Feladat 101: Értelmesen valósítsuk meg az Egyház tanítását!
Teremtő szózatok. Amelyek ténylegesek is és nagy hatást gyakorolnak a lélekre. „…valósággal belevési a lélekbe azt, és létrehozza benne azt, amit jelent.” „Hasonlóképpen egyes lelkekhez is szokott ilyen teremtő szózatokat intézni, s ezek óriási értékűek és fontosságúak. Az ilyesmi valósággal élete, ereje és kincse az illető léleknek, mert hiszen talán egyetlenegy ilyen szózat nagyobb jót tesz benne, mint amennyit ő maga az egész életében cselekedett.” „Itt nincs más hátra, minthogy alázatos megadással fogadja őket.” „Azért is ezek a teremtő szózatok nagyon előmozdítják a lélek egyesülését Istennel; minél bensőbbek és minél teremtőbbek, annál hasznosabbak.” (Szólt Isten, legyen világosság és lőn világosság. Ilyen egy teremtő szózat. Abban a pillanatban, amikor elhangzik, létre is hozza azt, amit kimondott. Például: Ne félj! Légy alázatos! … )
Feladat 102: Most ne azon kezdj el gondolkodni, hogy a te életedben volt e már ilyen teremtő szózat vagy sem?! Tedd a dolgodat a többit pedig bízd az Úrra!
Az olyan benyomások, amiket az értelem a belső érzékek útján kap. „…a szellemi érzelmek útján hatnak az értelemre; és pedig természetfeletti befolyás következtében. Ezek a lelki emberek életében elég gyakoriak, s ezeket is az érthető értelmi benyomások közé számítjuk.” „Az első osztályba tartozók, ha Istentől erednek, akkor nagyon értékesek. A másodikba tartozók nagyon magasztosak, nagy értékűek és nagyon hasznosak. Ezekre vonatkozólag sem maga az illető lélek, sem pedig a gyóntatója nem lesznek képesek megállapítani, sem megérteni, hogy milyen okból erednek, sem pedig azt, hogy milyen célból adja nekik Isten ezeket a kegyelmeket.” „…kegyelmi érintések, amelyek a lélekben amaz említett érzelmeket létrehozzák.” „Isten csak annak adja meg és olyan célból, akinek s amely célból neki tetszik.” „…nagyon gyakran sajátságos, Istenre vonatkozó felfogást, ismeretet és megértést öntenek az értelembe, amelyet legjobban úgy jellemezhetünk, hogy valami nagyon is magasztos és az értelemnek rendkívül kellemes megérzése Istennek.” „Mert hiszen azokkal az említett érzelmekkel szemben a lélek teljesen szenvedőlegesen viselkedik, és megszerzésükre a maga részéről semmit sem tesz.” „Nincs tehát megengedve, hogy utánuk törje magát, vagy bennük örömét lelje, nehogy az értelem gyártson valamit a maga erejéből, vagy pedig az ördög használja fel az alkalmat és ő tolakodjék be az ő hamisítványaival.”
Feladat 103: Ne ezekre törekedjünk, hanem az Egyház tanítására!
Feladat 101: Értelmesen valósítsuk meg az Egyház tanítását!
Teremtő szózatok. Amelyek ténylegesek is és nagy hatást gyakorolnak a lélekre. „…valósággal belevési a lélekbe azt, és létrehozza benne azt, amit jelent.” „Hasonlóképpen egyes lelkekhez is szokott ilyen teremtő szózatokat intézni, s ezek óriási értékűek és fontosságúak. Az ilyesmi valósággal élete, ereje és kincse az illető léleknek, mert hiszen talán egyetlenegy ilyen szózat nagyobb jót tesz benne, mint amennyit ő maga az egész életében cselekedett.” „Itt nincs más hátra, minthogy alázatos megadással fogadja őket.” „Azért is ezek a teremtő szózatok nagyon előmozdítják a lélek egyesülését Istennel; minél bensőbbek és minél teremtőbbek, annál hasznosabbak.” (Szólt Isten, legyen világosság és lőn világosság. Ilyen egy teremtő szózat. Abban a pillanatban, amikor elhangzik, létre is hozza azt, amit kimondott. Például: Ne félj! Légy alázatos! … )
Feladat 102: Most ne azon kezdj el gondolkodni, hogy a te életedben volt e már ilyen teremtő szózat vagy sem?! Tedd a dolgodat a többit pedig bízd az Úrra!
Az olyan benyomások, amiket az értelem a belső érzékek útján kap. „…a szellemi érzelmek útján hatnak az értelemre; és pedig természetfeletti befolyás következtében. Ezek a lelki emberek életében elég gyakoriak, s ezeket is az érthető értelmi benyomások közé számítjuk.” „Az első osztályba tartozók, ha Istentől erednek, akkor nagyon értékesek. A másodikba tartozók nagyon magasztosak, nagy értékűek és nagyon hasznosak. Ezekre vonatkozólag sem maga az illető lélek, sem pedig a gyóntatója nem lesznek képesek megállapítani, sem megérteni, hogy milyen okból erednek, sem pedig azt, hogy milyen célból adja nekik Isten ezeket a kegyelmeket.” „…kegyelmi érintések, amelyek a lélekben amaz említett érzelmeket létrehozzák.” „Isten csak annak adja meg és olyan célból, akinek s amely célból neki tetszik.” „…nagyon gyakran sajátságos, Istenre vonatkozó felfogást, ismeretet és megértést öntenek az értelembe, amelyet legjobban úgy jellemezhetünk, hogy valami nagyon is magasztos és az értelemnek rendkívül kellemes megérzése Istennek.” „Mert hiszen azokkal az említett érzelmekkel szemben a lélek teljesen szenvedőlegesen viselkedik, és megszerzésükre a maga részéről semmit sem tesz.” „Nincs tehát megengedve, hogy utánuk törje magát, vagy bennük örömét lelje, nehogy az értelem gyártson valamit a maga erejéből, vagy pedig az ördög használja fel az alkalmat és ő tolakodjék be az ő hamisítványaival.”
Feladat 103: Ne ezekre törekedjünk, hanem az Egyház tanítására!
2012. március 16., péntek
439. Vianney Szent János gondolata
„Boldog az az ember, aki a Szűzanya oltalma alatt él és hal meg.”
Vianney Szent János mély tapasztalata és meggyőződése ez. Csatlakozik Jézus boldogság mondásaihoz. A lelki élet bölcsessége ez. Egy olyan bölcsesség, amire rá lehet építeni egy egész életet. Jézus a Szűzanyára bízott bennünket a kereszten. És a Szűzanya, mint valóban jó édesanya gondoskodik rólunk életünkben és halálunkban.
Vianney Szent János mély tapasztalata és meggyőződése ez. Csatlakozik Jézus boldogság mondásaihoz. A lelki élet bölcsessége ez. Egy olyan bölcsesség, amire rá lehet építeni egy egész életet. Jézus a Szűzanyára bízott bennünket a kereszten. És a Szűzanya, mint valóban jó édesanya gondoskodik rólunk életünkben és halálunkban.
437. Marcell atya példázata
Egy lazarista hithirdető írja:
„Vannak lelkek, akik úgy nyílnak ki az isteni kegyelem érintésére, miként a virág a harmatcseppek érintésére.
Kis abesszíniai tanítványaim között volt egy, akinek a lelke még szebb volt, mint a többié! Megmagyaráztam neki, mi az önmegtagadás, az áldozat. Azután lassan, óvatosan, gyengéden ebbe az irányba tereltem a kis fogékony lelket. Egy napon felszólítottam, adja ide önmegtagadásainak jegyzékét. Meghatódva olvastam a következő sorokat:
„Itt vannak atyám, az önmegtagadások, amelyeket gyakorolni igyekszem:
Nem eszem, amennyit bírnék, dolgozom akkor is, ha munkám nem ízlik, engedelmeskedem azoknak, akiket nem szeretek. Ha megsértenek, nem felelek rá semmit, ha megütnek, eltűröm, nem nézem meg a sok szép holmit, ami a te szekrényedben van atyám, bár igen szeretném; szeretnék nagyon hozzád betérni, mert szeretlek, de lemondok róla. Ha cukrot adnak nekem, azt mondom: köszönöm nem kérek /pedig az előtt tűzbe mentem volna érte/!
Azt teszem, amit más akar, nem a saját akaratomat. Az alázatosságot pedig a következőképpen iparkodom gyakorolni: Ha valaki nekem azt mondja: én többet érek, mint te, azt felelem: úgy van testvérem, te többet érsz. Ha valaki szóvitába akar velem bocsátkozni, így szólok: neked van igazad, én tévedtem. Szeretnék szép ruhát, mégsem szomorkodom, ha nincs. Szeretnék feltűnést kelteni az iskolában, főleg kitűnni a többi közül az énekben, de legyőzöm magamat. Nem nézek bele Kyrilos atya kis tükrébe. Nem mondom el a jót, amit tettem, de bevallom a rosszat. Ez minden atyám.”
„Vannak lelkek, akik úgy nyílnak ki az isteni kegyelem érintésére, miként a virág a harmatcseppek érintésére.
Kis abesszíniai tanítványaim között volt egy, akinek a lelke még szebb volt, mint a többié! Megmagyaráztam neki, mi az önmegtagadás, az áldozat. Azután lassan, óvatosan, gyengéden ebbe az irányba tereltem a kis fogékony lelket. Egy napon felszólítottam, adja ide önmegtagadásainak jegyzékét. Meghatódva olvastam a következő sorokat:
„Itt vannak atyám, az önmegtagadások, amelyeket gyakorolni igyekszem:
Nem eszem, amennyit bírnék, dolgozom akkor is, ha munkám nem ízlik, engedelmeskedem azoknak, akiket nem szeretek. Ha megsértenek, nem felelek rá semmit, ha megütnek, eltűröm, nem nézem meg a sok szép holmit, ami a te szekrényedben van atyám, bár igen szeretném; szeretnék nagyon hozzád betérni, mert szeretlek, de lemondok róla. Ha cukrot adnak nekem, azt mondom: köszönöm nem kérek /pedig az előtt tűzbe mentem volna érte/!
Azt teszem, amit más akar, nem a saját akaratomat. Az alázatosságot pedig a következőképpen iparkodom gyakorolni: Ha valaki nekem azt mondja: én többet érek, mint te, azt felelem: úgy van testvérem, te többet érsz. Ha valaki szóvitába akar velem bocsátkozni, így szólok: neked van igazad, én tévedtem. Szeretnék szép ruhát, mégsem szomorkodom, ha nincs. Szeretnék feltűnést kelteni az iskolában, főleg kitűnni a többi közül az énekben, de legyőzöm magamat. Nem nézek bele Kyrilos atya kis tükrébe. Nem mondom el a jót, amit tettem, de bevallom a rosszat. Ez minden atyám.”
435. Napi kovász - március 24. Jn 7, 40-53
Vita Jézus eredetéről. Manapság is Jézus mennyire megosztja az embereket. Vannak, akik egészen Jézusra építik életüket; s vannak, akik legszívesebben kitörölnék az emberiség történelméből. Ez az emberek közötti törésvonal nincs messze tőlünk; sőt, bennünk van. Bennünk is ott világít a Jézusba vetett hit fénye; de bennünk is ott van a Jézust tagadók hitetlensége. Mindennap, minden pillanatban döntenünk, választanunk kell. Jézussal vagyunk, vagy Jézus ellen?
433. A Kármelhegy útja 30.
„…a kinyilatkoztatásoknak második faja az, amidőn titkok és rejtett dolgok jutnak a lélek tudomására. Ezek pedig kétfélék. Először olyan titkok, amelyek magára Isten lényegére vonatkoznak, s idetartozik az Ő háromszemélyűsége és egylényegűsége is. Másodszor pedig olyan igazságok, amelyekből kitűnik, hogy micsoda Isten az Ő teremtményeiben…” Itt az ördögnek tág tere van. „Megjegyzendő azonban, hogy akár az említett első, akár a második módon kapnánk a hit dolgaira vonatkozó olyan kinyilatkoztatást, amelynek tartalma vagy valami új dolog, vagy pedig különbözik az Egyház tanításától: semmi esetre sem volna szabad elfogadnunk, még akkor sem, ha biztosan tudnók is, hogy valami mennyei angyal beszél hozzánk.” „…behunyt szemmel kapaszkodjék az ősi kinyilatkoztatásba.” (Ennek legnagyszerűbb összefoglalása a katekizmus.) „Éppen azért a tiszta, egyszerű, óvatos és alázatos lélek ép oly gondosan és határozottan vesse el magától a kinyilatkoztatásokat és a látomásokat, mint a legveszedelmesebb kísértéseket, mert nemcsak nem szükséges ilyenekre törekedni, hanem egyenesen el is kell őket kerülni, ha az ember a szerető egyesülés felé tart.” (Azt hiszem nem kell magyarázni ezeket a szavakat.)
Feladat 98: Az Egyház hitéhez, tanításához ragaszkodni rendületlenül!
Egy általános megállapítást tesz: „Az olvasónak nem szabad elfelejtenie, hogy mi is az én szándékom és célom ezzel a könyvvel? Tudniillik nem egyéb, mint biztos úton kalauzolni a lelket az összes lehetséges, természetes és természetfeletti benyomások között és pedig tévedés és akadály nélkül – a hit tisztaságában az Istennel való egyesülés felé.” Ez volt a könyv leglényegesebb mondata, ami összefoglalja az egész könyvet. Ebben benne van a mi egész életünk, az egész lelki életünk. Ami a katekizmus első kérdésére válaszol: Miért vagyunk a világban? Van e értelme az életünknek? Hogyan juthatunk el életünk céljához? S erre a válasz az Egyház tanítása Jézus Krisztusról. (Ezek alapján előttünk áll Szent János lelki életről alkotott képe: a léleknek el kell jutnia Istenhez. Egy olyan területen át vezet útja, amely tele van különböző benyomásokkal; melyek Istentől, a világtól, az ördögtől, és saját magától, testétől származnak. A legbiztosabb mód és út, hogy el ne tévedjen e sok benyomás között és valóban eljusson Istenhez: a hit. A hit vezetésére kell bíznia magát. Az út során pedig meg kell tisztulnia a rárakódott szennyeződésektől, mert Istent csak egészen tisztán érheti el.)
Feladat 99: A hit tisztaságára törekedni!
Belső szózatok, amik természetfeletti módon jöhetnek létre a lélekben. A szózatok elfő fajtája a képzelt szavak. „Képzelt szózatokon értem azokat a beszélgetéseket és érveléseket, amelyeket az áhítatba merült lélek maga szokott önmagában létrehozni és szövögetni.” (Mi mindenre képes az emberi lélek! És még el is hiszi és másokkal is elhiteti, hogy ezek Istentől származnak!) Ezektől őrizkedni kell és nem szabad őket Isten szavaiként értelmezni. Hatásaikból is felismerhető: „Mert vajon mi jó lehetne abban, ami nem szül alázatosságot, szeretetet, önmegtagadást, szent egyszerűséget és hallgatagságot?” (Gyümölcseiről ismerszik meg a fa. A lelki élet gyümölcsei pedig az erények.) „Pedig az értelemnek ezen hit sötétjében kell haladnia: hitben és szeretetben, nem pedig sok okoskodásban.” Hozzátehetjük még: erények! Ugyanakkor Keresztes Szent János megjegyzi, hogy nagyon nehéz megkülönböztetni őket: Istentől az ördögtől, vagy csak magunktól származnak e. Még a hatások alapján sem tudjuk őket teljes bizonyossággal meghatározni. Nagy a tévedés lehetősége. Ezért tanítja, hogy ne bíbelődjünk a megkülönböztetéssel, hanem haladjunk a biztos hit útján. De! Biztos ördögi tünet az ilyenek nagyra becsülése. „Akár ilyen, akár olyan közlésekkel legyen is dolgunk, ne gyűjtögessük azokat, hanem erős akarattal haladjunk Isten felé; tartsuk meg tökéletesen az Ő törvényeit és szent tanácsait,mert ez a szenteknek bölcsessége. Elégedjünk meg azokkal a titkokkal és igazságokkal, amelyeket az Egyház terjeszt elénk, s valljuk őket gyermeki lélekkel. Ez teljesen elég arra, hogy szeretet gyulladjon akaratunkban.” (Ezek pedig megtalálhatók a katekizmusban.)
Feladat 100: Törekedni az erényekre!
Feladat 98: Az Egyház hitéhez, tanításához ragaszkodni rendületlenül!
Egy általános megállapítást tesz: „Az olvasónak nem szabad elfelejtenie, hogy mi is az én szándékom és célom ezzel a könyvvel? Tudniillik nem egyéb, mint biztos úton kalauzolni a lelket az összes lehetséges, természetes és természetfeletti benyomások között és pedig tévedés és akadály nélkül – a hit tisztaságában az Istennel való egyesülés felé.” Ez volt a könyv leglényegesebb mondata, ami összefoglalja az egész könyvet. Ebben benne van a mi egész életünk, az egész lelki életünk. Ami a katekizmus első kérdésére válaszol: Miért vagyunk a világban? Van e értelme az életünknek? Hogyan juthatunk el életünk céljához? S erre a válasz az Egyház tanítása Jézus Krisztusról. (Ezek alapján előttünk áll Szent János lelki életről alkotott képe: a léleknek el kell jutnia Istenhez. Egy olyan területen át vezet útja, amely tele van különböző benyomásokkal; melyek Istentől, a világtól, az ördögtől, és saját magától, testétől származnak. A legbiztosabb mód és út, hogy el ne tévedjen e sok benyomás között és valóban eljusson Istenhez: a hit. A hit vezetésére kell bíznia magát. Az út során pedig meg kell tisztulnia a rárakódott szennyeződésektől, mert Istent csak egészen tisztán érheti el.)
Feladat 99: A hit tisztaságára törekedni!
Belső szózatok, amik természetfeletti módon jöhetnek létre a lélekben. A szózatok elfő fajtája a képzelt szavak. „Képzelt szózatokon értem azokat a beszélgetéseket és érveléseket, amelyeket az áhítatba merült lélek maga szokott önmagában létrehozni és szövögetni.” (Mi mindenre képes az emberi lélek! És még el is hiszi és másokkal is elhiteti, hogy ezek Istentől származnak!) Ezektől őrizkedni kell és nem szabad őket Isten szavaiként értelmezni. Hatásaikból is felismerhető: „Mert vajon mi jó lehetne abban, ami nem szül alázatosságot, szeretetet, önmegtagadást, szent egyszerűséget és hallgatagságot?” (Gyümölcseiről ismerszik meg a fa. A lelki élet gyümölcsei pedig az erények.) „Pedig az értelemnek ezen hit sötétjében kell haladnia: hitben és szeretetben, nem pedig sok okoskodásban.” Hozzátehetjük még: erények! Ugyanakkor Keresztes Szent János megjegyzi, hogy nagyon nehéz megkülönböztetni őket: Istentől az ördögtől, vagy csak magunktól származnak e. Még a hatások alapján sem tudjuk őket teljes bizonyossággal meghatározni. Nagy a tévedés lehetősége. Ezért tanítja, hogy ne bíbelődjünk a megkülönböztetéssel, hanem haladjunk a biztos hit útján. De! Biztos ördögi tünet az ilyenek nagyra becsülése. „Akár ilyen, akár olyan közlésekkel legyen is dolgunk, ne gyűjtögessük azokat, hanem erős akarattal haladjunk Isten felé; tartsuk meg tökéletesen az Ő törvényeit és szent tanácsait,mert ez a szenteknek bölcsessége. Elégedjünk meg azokkal a titkokkal és igazságokkal, amelyeket az Egyház terjeszt elénk, s valljuk őket gyermeki lélekkel. Ez teljesen elég arra, hogy szeretet gyulladjon akaratunkban.” (Ezek pedig megtalálhatók a katekizmusban.)
Feladat 100: Törekedni az erényekre!
2012. március 15., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)