46. "...azt hitték, hogy kísértetet látnak..." Mt 14, 26

Aznap csak mi, gyerekek voltunk otthon. Vacsora után, napnyugta idején, amikor már sötétedni kezdett egy szellemes ötletünk támadt: játszunk sötétet. Először a függönyöket húztuk el, kizárva a nap utolsó sugarait is. Aztán, hogy valakinek is eszébe ne jusson felkapcsolni valahol is a villanyt kinyomtuk a biztosítékot és a villanyszekrény kulcsát bedobtuk a szobába a játékok közé. Még mindig nem volt elég sötét. Lementünk hát a pincébe. S hogy izgalmasabb legyen a játék elkezdtünk bújócskázni a sötétben.
A játék egyre sötétebb lett – ijesztgettük egymást, s annál nagyobb volt a kárörömünk, minél jobban megrémült a másik. De ez, a másik felé irányuló sötét félelem keltés egyszer csak elkezdett visszaszivárogni a saját szívünkbe és értelmünkbe. Elkezdtünk valóban félni. Most már a káröröm sem tudta eltakarni a félelem sötét arcát. Végtelenül egyedül voltunk mindannyian sötét, félelmetes magányunkban. Minden emberi kapcsolat megszűnt, sötét visszájára fordult. Féltünk. Már nem bíztunk egymásban. Tudtuk: ez már nem játék. Már nem mi játszottunk. Már a sötét játszott velünk. Az örvénylő sötétség egyre mélyebbre húzott le bennünket. Egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy valaha is véget ér ez a kiúttalan sötét félelem. A gonoszság hideg és félelmetes sötétsége kezdte elborítani szívünket és értelmünket. Elkezdtünk hallucinálni: mindenhol recsegést, ropogást félelmetes zajokat hallottunk; mintha az egész ház részt vett volna e félelmetes játékban. Magányosan sírtunk és üvöltöttünk. A félelem kellős közepén, mintha még tovább akarna fokozódni a sötétség, egy hideg, zöldes-sárga szempárt vettünk észre egyszerre mindannyian. Mereven nézett bennünket. S mi félelmünkben túlüvöltöttük saját magunkat is, azt hívén, hogy kísértetet látunk. Az őrület határán voltunk.
Ekkor a két hideg, zöldes-sárga fény hirtelen megmozdult: hol közelítettek egymáshoz, hol távolodtak, körbe-körbe mozogtak, mintha szerelmes táncot lejtettek volna. Egy kis fény gyúlt az értelmemben. Hiszen ez egy fény! Egy valódi fény! Egy szent fény! Alig hallhatóan, de mégis a remény szavaival túlharsogva a sötétség félelmetes üvöltését tudtam kimondani: szentjánosbogarak.
Mintha csak mindenki ezekre a szavakra várt volna, csend lett, reményteli csend. A fény legyőzte a sötétséget. Megfogtuk egymás kezét, megöleltük egymást. Egymásra találtunk újra. Tudtuk, vége van a sötétség hatalmának, van kiút a sötétségből. Egymást támogatva, botorkálva a sötétségben mentünk fel a szobába és kerestük meg a kulcsot a biztosítékhoz. A lámpák fényében csatatér tárult a szemünk elé: összevissza hevertek a bútorok, de szerencsére semmi sem tört össze végleg. Megkezdődött a rendrakás, ami egész éjszaka folyt.
És amikor reggel lett és elhúztuk a függönyöket, a felkelő nap fénye ragyogta be a házat, de még inkább a szívünket. A fény éppen akkor tört utat magának a sötét fellegeken keresztül. Soha többé nem játszottunk sötétet.

45. Misszionáriusok tíz pontja - 6.

Tiszteld azt a másik népet, kultúrát, vallást, nyelvet ahol élsz és ami körülvesz!
Kerüld a felsőbbrendűség gondolatát, érzését!

Nem legyőzni kell a másikat, hanem megérteni, hogy mire van szüksége!

43. Lelkigyakorlat!

Február elsejével új lelkigyakorlatot kezdünk a Filokália segítségével.
(Hasonló feltételekkel, mint korábban.)

29/b. A szépség szeretete (Filokália)

29. A szépség szeretete (Filokália)

"Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!"

A Keleti Egyház Jézus-imája. Egy módszer az összeszedettség eléréséhez.
Ez a rövid ima hitünk foglalata. Ahogyan azt Assisi Szent Ferenc megfogalmazta:
"Ki vagy Te, Uram, és ki vagyok én, férgecske szolgád!"
Ugyanezt fejezi ki az Úr imája is, a Miatyánk. Első részében megvalljuk azt, hogy ki az Isten; a másodikban pedig, hogy ki az ember. Tökéletes önismeret. Alázat. Igazságban való járás - ahogyan Avilai Szent Teréz megfogalmazta az alázatot.
Kelet és nyugat lelki tanítása megegyezik.

Nem a félelem, nem a menekülés; hanem a szeretet az igazi hajtóerő.

Mindenkinek fel kell építenie saját belső várkastélyát szívében, ahol találkozhat az élő Istennel.

Mi az életünk célja? Teszi fel a kérdést a Filokália, ahogy a régi katekézisek is.
Minden ezért a célért van. Hogy Istennel egyesüljünk.

Filokália. Vagyis a szépség szeretete, t. i. az erényé vagy a lelki szépségé.

27. Misszionáriusok tíz pontja - V.

Jellemző tulajdonságaid legyenek: engedelmesség, szegénység, tisztaság, alázat, imádságos élet, hit, remény, szeretet, türelem... és a többi erények!

A misszionáriusnak Krisztust, az Ő életét, tulajdonságait kell magára öltenie.

24. Misszionáriusok tíz pontja - IV.

Ne erőszakkal hírdesd az Evangéliumot, hanem életed példájával, szeretettel, türelemmel!

Előbb nekünk magunknak kell megvalósítanunk az Evangéliumot, hogy aztán hitelesen tudjuk hirdetni másoknak.

22.b. Misszionáriusok tíz pontja - III.

22. Misszionáriusok tíz pontja - III.

Egy másik kultúrában, egy más vallási hagyomány között kétszeresen is vigyáznod kell szavaidra és tetteidre! Életeddel kell tanúságot tenned az Evangéliumról!

Sokszor ugyanezt kell tennünk saját családunkban is! Mintha egy idegen kultúrában, idegen vallási hagyományok között lennénk.

21. Misszionáriusok tíz pontja - II.

2. Elsősorban vetni küldtek és nem aratni! A látszólagos sikertelenség ne kedvetlenítsen el! Lehet, hogy más fogja learatni azt, amit te vetettél el. Esetleg te fogsz learatni olyat, amit nem te vetettél el. Ne tekintsd magadénak a sikert!

Siker orientált világban élünk. Isten országának sikerét azonban nem lehet leírni a világ sikereienk történetével.