2. A kovász lelkiségének szentírási alapjai

Mt 13, 33

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott és belekevert három mérőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész."

Lk 13, 20

"Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt."

"...amelyet egy asszony megfogott..." "...amelyet fogott az asszony..."
Kiről vehette ezt a hasonlatot az Úr? Kit láthatott akkor a szemei előtt? Bizonyára Édesanyját, a Boldogságos Szűzanyát. Hányszor láthatta Őt kenyeret dagasztani, sütni; ahogy éppen a kovászt a lisztbe keveri! És bizonyára a Szűzanya azt is megmutatta neki, ahogy a kovász megkeleszti a tésztát, ahogy a tészta elkezd növekedni. A kovász patrónája és példaképe: a Szűzanya. A Kovász Asszonya. Őt kérjük, hogy tanítson meg bennünket keleszteni! Őt kérjük, hogy kelesszen meg bennünket! Kovász Asszonya, könyörögj érettünk, kovászokért!

Hasonló a kovász a mennyek országához, Isten országához, de azért mégsem ugyanaz. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy nem mi vagyunk az Igazi Kovász! Alázat! A kovász ugyanolyan gyenge anyag, mint a liszt, amit meg kell kelesztenie. De a kovász már tudja, hogy ő kovász; már rádöbbent kovászlétére és elvállalja azt. De ugyanakkor a kovász és a liszt nem azonosak. Más anyag között van a kovász. A lisztnek jó a kovász léte, mert ezáltal egy magasabb szintre jut. És a kovásznak? A kovásznak meg kell halnia. Ez a hivatása. Meddig tart ez: Meddig kell szenvednie? "Amíg meg nem kelt az egész."

Hasonló gondolat:
Ti vagytok a világ világossága! A hegyre épült várost nem lehet elrejteni. Ne ássuk el magunkban keresztény lényegünket! Ne rejtsük el, hanem éljük meg! Világítsunk, segítsünk másoknak! Legyünk kovász a sötétségben!
Ti vagytok a föld sója! Ha a só ízét veszti, kidobják. Kovász, világosság, só; valami nagyon lényegesre utalnak ezek a szavak keresztény életünkben, ami nem hanyagolható el. (S annyi lényegtelen dolog van az életünkben! Annyi fölösleges dolog!)

A 18 éve vérfolyásban szenvedő asszony megérintette Jézus ruhájának szegélyét... és erő áradt ki belőle. Úgy látszik most a kovászból árad a kegyelem. Csak meg kell érinteni.

Természetes dolog az életünkben a félelem, szorongás. Az Úr is vérrel verejtékezett a Getszemáné kertben. Aki fél, abban nem tökéletes a szeretet? Igen. De kiben tökéletes a szeretet itt a földön? Ne játszuk meg magunkat! Valljuk be félelmeinket! Csak akkor tud segíteni az Úr. Csak, ha azt mondjuk: félek ettől és ettől; csak akkor tudja modani az Út: Ne félj, attól és attól! Ha letagadjuk felelmeinket;akkor csak abban tud segíteni, hogy először elvezet bennünket félelmeinkhez, szembesít velük.
A kovász lét félelmetes; mert abból áll, hogy el kell magunkat veszíteni. Hinnünk kell, hogy ebben az elveszítésben találjuk meg igazi énünket.
Nézzünk a Golgotára, a kovász pillanatára!
"Istenem, Istenem miért hagytál el engem?" A teljes kiüresedés ez. Majd:
"Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." A teljes ráhagyatkozás. És kilehelte Lelkét.
Ez a megváltás pillanata, amikor Jézus megkelesztette az egész világot.
És elküldte a Kovász Lelkét, hogy mindenhol munkálkodjék.
Félelmeink közepette nézzünk a Golgotára!
Amit ott látunk az a szeretet. Amit ott látunk az a kovász lényege. Ő az Igazi Kovász.