A Belső Várkastély – második lakás.
A második lakás lakóinak állapotát így írja le Szent Terézia a Belső Várkastélyban: „…már elkezdték az imádkozást… de még nincs meg bennük az elszántság… Nem kerülik az alkalmakat, ami nagyon veszélyes. …többet szenvednek…bár nincsenek akkora veszélyben…” Ugyanis az első lakással ellentétben, ahol még süketnémák voltak a lelki élet szempontjából, itt a második lakásban már csak némák. Az első lakásban még nem hallották, vagy alig hallották az Úr hívó szavát; és nem is tudtak rá válaszolni, vagy csak alig. Itt a második lakásban már hallják az Úr szavát, hiszen közelebb vannak hozzá; csak még nem tudnak rá válaszolni. Már imádkoznak. De ez az imádság még nagyon sok külső dologtól függ. Vagyis még nem állhatatosak az imádságban, az Istennel való kapcsolatban. Még nem kerülik teljes mértékben a bűnre vezető alkalmakat, vagyis még mindig kétfelé sántikálnak. Istennek is és a világnak is szolgálni akarnak. Még eléggé langyos életet élnek. Többet szenvednek, vagyis az ördög is jobban támadja őket, hiszen már elindultak a jó felé, és az ördög próbálja őket visszafordítani erről az útról. „De rettenetes az a harc, amelyet a gonosz szellemek ezer módon folytatnak itt ellenünk..”A világot szépnek mutatják be és öröknek, míg a lelki életet szenvedéssel telinek és borzalmasnak. Minden követ megmozgatnak ellenünk. Mindenféle kísértéssel próbálkoznak. „Ó, Jézus, micsoda lármát csapnak itt a démonok…” „az egész pokol összefog, hogy visszafordulásra kényszerítse.” Ezért nagyobb a szenvedésük, de már nincsenek akkora veszélyben. Mert már hallják az Úr hívó szavát. S ezek már megérintik a lelkét. Már érzékelik a biztos és helyes pontokat az életükben, amikhez már tudnak igazodni. „Világos, hogy hosszú ápolásra van szükség a gyógyításához…a lélek nagy szenvedéseken megy itt keresztül…” (De még ezeknél is nagyobbak lesznek a hatodik lakás szenvedései.) Már elindultak a gyógyulás útján, már az isteni Orvos elkezdte kezelésüket. De rajtuk is múlik a gyógyulás – betartják e az Orvos előírásait?! „…eszünkbe se jusson, hogy már itt az elején kellemességek várnának ránk.” „Mert nem ezek azok a lakások, ahol mannaeső hull; beljebb vannak azok, ahol minden úgy ízlik a léleknek, ahogy akarja, mert nem akar mást, csak azt, amit Isten akar.” A lelki élet egyik kísértése, hogy ha nem találunk benne örömet, akkor hajlamosak vagyunk feladni, abbahagyni. Ezért néha az Úr, jó pedagógus módjára édességet is ad nekünk. De ne ezekre tegyük a hangsúlyt lelki életünkben! Ha kapjuk, fogadjuk el őket, de ne törekedjünk rájuk.
Feladat 20: Törekedni a kitartásra, elszántságra. Ne hátráljunk meg a nehézségek idején! Tartsuk magunkat edzésben! Egy kis lemondás, egy kis önmegtagadás… aztán képesek leszünk majd a nagyobb kereszteket is elviselni. Próbáljunk megszabadulni a fölösleges dolgoktól, amik csak hátráltatnak bennünket a lelki életben! Vegyük fel mindennap keresztünket és úgy kövessük az Urat.
Feladat 21: Térképezzük fel az életünket: hol vannak a bűnre vezető alkalmak; hol vannak azok a dolgok, amiken mindig elcsúszunk! Szakítsunk ezekkel a dolgokkal! Zárjuk ki őket az életünkből! (Ezt amúgy is megszoktuk ígérni a szentgyónásban!) A lelki életben gyökeres kezelésre van szükség. Nem elég a gyomok leveleit tépegetni. Gyökerestül kell kiirtani őket. A bűnök gyökerei pedig az alkalmak.
Feladat 22: Halljuk meg az Úr szavát! Nyissuk meg szívünket, fülünket azon csatornák felé, ahol az Úr szólni kíván hozzánk: egy-egy jó könyv, prédikáció, egy-egy hiteles személy, szentségek, Szentírás olvasás, Katekizmus… Keressük meg ezeket a forrásokat az életünkben! Tisztítsuk ki ezeket a forrásokat és használjuk őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése