„Hátra van még, hogy részletesen beszéljünk mindazon fogalmakról és eszmékről, amelyeket az értelem felvehet; s arról, hogy mennyire károsíthatják és akadályozhatják az embert a hitnek útján;…” Vagyis az alkalmas eszközön kívül, minden más alkalmatlan és akadályozó tényezőt kerülni kell. A lehető legtisztábban kell megőriznünk a hitünket.
Feladat 70: Mivel van tele a fejünk? Mivel tömjük értelmünket?
Lényeges fejezet a Kármelhegy útja második könyvének 10. fejezete. „Meg kel jegyeznünk, hogy az értelem két úton juthat ismeretekhez és eszmékhez: az egyik a természetes, a másik a természetfeletti út. A természetes körébe tartozik mindaz, amit az értelem magától képes megérteni, akár a testi érzékek útján, akár pedig önmagában. Természetfeletti ismeret ellenben mindaz, amiben az értelem saját természetes képességét és tehetségét meghaladó módon közvetlenül részesül.” „Ezen természetfeletti ismeretek között vannak anyagiak és vannak szellemiek. Az anyagiak kétfélék: az egyik csoportjuk az, amely a külső érzékek útján hatol be, a másik pedig az, amelyet a belső érzékek fognak fel. Ez utóbbi csoport foglalja magában, mindazt, amit a képzelőtehetség felfogni, szövögetni és alkotni képes.” „A szellemiek szintén kétfélék: az egyik fajuk világos és részletes, a másik ellenben homályos, sötét és általánosságban tartott. Az első osztályba, a világosak és részletesek közé négyféle olyan részletes benyomás tartozhatik, amelyek a testi érzékek megkerülésével jutnak a lélekbe: tudniillik a látomások, a kinyilatkoztatások, a szózatok és a lelki érzelmek. A sötét és általánosságban tartott szellemi ismereteknek csak egy osztálya van, s ez a szemlélődés, amelynek színvonalára az embert a hit emeli föl. Ebbe kell belehelyeznünk a lelkeket. A többi között át kell azt vezetnünk, s kezdve az elsőfajta benyomásokon, valamennyit ki kell belőle ürítenünk.” A szemlélődés nem más, mint hittel nézni a világot, életünk eseményeit. Erre a hittel való nézésre kell megtanítanunk magunkat és másokat. A többit pedig igyekeznünk kell elkerülni. Ezért lényeges a katekizmus.
Feladat 71: Lelkünket, értelmünket milyen benyomások számára nyitjuk meg?
Elkezdi tárgyalni azokat az ismereteket, amik természetfeletti módon, de a külső érzékek útján jutnak a lélekbe. (Külső érzékek, mint: hallás, ízlelés, szaglás, tapintás, látás. Ilyen természetfeletti ismeretek: látomás… lásd az előző oldal!) Azért kezd el ezekkel foglalkozni, mert ezek is és minden más „ismeret” képes befolyásolni a lelki életünket akár pozitív vagy akár negatív irányba. Nem elhanyagolható tényezők ezek.
Feladat 72: Mennyire építem lelki életemet a látomásokra, különleges dolgokra?
Magyarázata az, hogy a léleknek érezhető áhítata és szeretete többé-kevésbé átárad a testre, különböző módon, kinek-kinek egyéni természete szerint. „…sohasem szabad őket biztosan hiteleseknek tekinteni, sem pedig őket elfogadni. Sőt ellenkezőleg, menekülni kell tőlük, anélkül, hogy az ember közelebbről vizsgálná, vajon jók e vagy rosszak.” Az ember könnyen azt hihetné, hogy ami az érzékekben megjelenik, az a valóság. Minél testiebb, érzékibb a dolog, annál nagyobb a tévedés veszélye. Ami az érzékekben megjelenik az csak nagyon halovány visszhangja a valóságnak. Keresztes Szent János magyarázata szerint, amikor Istentől kapunk egy kegyelmet, „ajándékot”, akkor ne a külső, érezhető csomagolópapírra figyeljünk, hanem magára az ajándékra; amit Isten a csomagolópapír nélkül is meg tud adni a léleknek. Ha a külső, érezhető csomagolópapírral kezdünk foglalkozni, akkor félremehet a lelki életünk. És nekünk nem a visszhangot kell „elérnünk”, hanem a valóságot. (Például ha fájdalmat érzünk, lehet bevenni fájdalomcsillapítót, de attól még a kiváltó ok nem múlik el. Ugyanígy, ha elutasítjuk magunktól a külső érzékek útján megtapasztalt természetfeletti jelenségeket, attól még a kiváltó ok nem szűnik meg; vagyis a kegyelmet ugyanúgy megkapjuk. Sőt tisztább módon; mert figyelmünket nem zavarja meg a nem lényeges külső.) Ezek a nagyon is külső jelenségek inkább tévútra viszik a lelket. Akkor amikor el kezdi értékelni és keresni, ahelyett, hogy a lényeget, a kiváltó okot keresné. „…így azután rájuk hagyatkozik, eleresztve a biztos vezetőnek, a hitnek kezét.” Vagyis amikor ezekre a külső, érzékelhető, természetfeletti ismeretekre kezdi el ráépíteni a lelki életét. Szélső esetben, jobban hisz nekik, mint az Egyház tanításának, hitének. Már szentnek képzeli magát és nem az alázat útján jár. „Ezért az ilyen jelenségeket és benyomásokat mindig el kell magunktól utasítanunk.” „De azért még ha Istentől származnának is, a lélek sohase vetemedjék arra, hogy óhajtja és elfogadja őket, mert mihelyt ezt megteszi, hatféle hátrány származik reá.” (Minden tettünknek van valami következménye.) „Az első az, hogy elhagyja magát és nem fog többé oly tökéletesen a hit vezetésére támaszkodni. … A másik az, hogy ha az ember nem utasítja őket vissza, gáncsot vetnek a léleknek, amennyiben visszatartják és megakadályozzák abban, hogy a láthatatlan felé repüljön. … A harmadik az, hogy az ilyen dolgokat a lélek hajlandó birtokába venni, már pedig akkor már nem halad többé a teljes önmegtagadás és szellemi szegénység útján. … A negyedik az, hogy az érzéki és kevésbé lényeges részén felejti a szemét… Az ötödik, hogy veszít Isten kegyelmeiből, amennyiben azokat sajátjának tekinti és nem fordítja jól a saját hasznára. … A hatodik, hogy mikor örömmel fogadja őket, kaput nyit az ördögnek. … Ezért kell a léleknek ezeket a dolgokat behunyt szemmel elutasítania, bárkitől származzanak is. … Ily módon a rosszakban elkerüli az ördög tőrvetéseit, a jókban a hitnek akadályát, a lelke pedig ennek ellenére kiveszi belőlük a maga hasznát.” Gondoljunk Szent Pál apostol figyelmeztetésére: Még ha egy mennyei angyal jelenne is meg és más evangéliumot hirdetne, átkozott legyen! Vagyis ne higgyünk neki. Hitünket ne a mennyei, érzékelhető látomásra építsük, hanem a hitre.
Feladat 73: Mennyire építjük lelki életünket az érezhető áhítatra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése