189. Marcell atya példázatai

Az egyik hollywoodi filmgyár igazgatója az elmúlt évben különös csomagot kapott. A csomag mindenben hasonlított a koporsóhoz. A gyalulatlan deszkára ez volt rámázolva: Óvatosan! Szobor! – Az igazgató felbontotta a különös csomagot, annál is inkább, mert a belsejéből különös zajt vélt hallani. Óriási meglepetésére egy fiatalember került ki a ládából, eszméletét veszítve. A küldemény zsebében egy levél volt. Címzése szerint az igazgatónak szólt: „régen akartam már önnel beszélni, mert úgy érzem, hogy tehetségem van a moziszínészethez, de sohasem engedtek a színe elé. Azért ezt az utat választottam. Elküldettem magam postán egyik barátommal.”