Mit kell tennünk? Mit ajánl Szent Terézia? (Az Egyházban hagyott orvosságokat, rendszeres gyónás, jó olvasmányok, beszédek, jó elmélkedések…) Ki kell alakítania önmagából Krisztus arcát. Fel kell vennie Krisztus arcvonásait, magunkra kell öltenünk Krisztust. (A katekézisben jobban megismerni, a liturgiában jobban átélni és az életben egyre jobban megélni Krisztust.) Erről szól a hernyó – lepke hasonlata. Egyre jobban hagynunk kell, hogy életre kelljen bennünk Krisztus – egyre jobban meg kell halnunk – átalakulás ez Krisztusban és Krisztusba. Erről a titokzatos átalakulásról szól a lelki életünk, különösen is a három utolsó lakás. (Ebben is megláthatjuk, hogy a misztika teljesen megegyezik a normális keresztény élettel, azzal, amit a Szentírás is tanít.) „…maga Ő Felsége lehet a mi lakásunk – ahogyan az lesz Ő az egyesülésnek ebben az imádságában -,amelyet mi magunk dolgozunk ki.” Megint csak: a magunk dolgát nekünk kell megtenni. Persze az Úr teszi a 99,99%-ot és még annál is többet. Mi csak előkészülgethetünk a kegyelem befogadására. De legalább ne akadályozzuk az Úr működését. „Ó, Isten jósága, hogy mindent Te teszel! Csak akard, hogy mi akarjunk, és hogy ne legyen ellenkezés a viaszban!” Persze mindenkinél más és más a mérték. Van, akit teljesen eláraszt az Úr kegyelme; s van akinek egy életen keresztül kell keményen dolgoznia a lelki életén, s látszólag alig kap valami kis kegyelmet. „Sietve végezzük a munkát, és szőjük ezt a gubót, szakadjunk el önszeretetünktől és akaratunktól, a földi dolgokhoz való kötődéstől. Legyünk tevékenyek a vezeklésben, imádságban, önmegtagadásban, engedelmességben és minden másban, amit tudtok.” Egyszóval: „Haljon meg, haljon meg ez a hernyó…” Krisztus kialakítása bennünk ez egy misztikus halál. Erről szól minden lelki élet. Erről szól a Belső Várkastély is. Lelki életünk célja, hogy Krisztus hasonmásaivá váljunk. Életünk végén minél jobban hasonlítunk Krisztusra, annál tökéletesebb fokra jutottunk a lelki életben, annál beljebb léptünk a Belső Várkastély szobáiban. Ennek az átalakulásnak a misztikus kegyelme Szent Terézia szerint alig félóráig tart. Nem ez a misztikus kegyelem a lényeg, hanem maga az átalakulás, a hatás. Ez pedig valakinél évekig eltarthat. A cél, hogy legalább életünk végén alakuljunk át Krisztusba. „..igyekeznie kell előrehaladni a mi Urunk szolgálatában és az önismeretben.” Vagyis együtt kell működnie a kegyelemmel, nem pihenhet ölbe tett kézzel. Ez a kitartása, erényes élete másokat is vonzani fog az Úr felé. „…csak az engedelmességben találhatunk biztonságot, és abban, hogy nem fordulunk el Isten törvényétől.” Újabb összefoglalása a lelki életnek: „…különösen nagy figyelemmel és éberséggel legyünk, azt nézve, hogyan állunk az erényekkel: javulunk e vagy kisebbedünk e bennük, különösen az egymás iránti szeretetben, abban a vágyban, hogy a legkisebbnek tartsanak…” „…igyekezzünk előrehaladni…” Erények! Különösképpen is a szeretet és az alázat!
Feladat 47: A lelki élet lényege és faladata, hogy ki kell magunkból alakítanunk Krisztust. Fel kell magunkra venni az Ő arcvonásait, tulajdonságait. Szőnünk kell magunk köré ezt a krisztusi gubót, hogy fehér pillangóként tudjunk új, krisztusi életre kelni. Hogyan, miből szőjük ezt a gubót?: rendszeres lelki élet, szentségi élet, szentségek gyakori vétele, lelki olvasmányok, lelkigyakorlatok, az imádság különböző formái, katekizmus, liturgia, erények gyakorlása, különösképpen is a szeretet és az alázat…
Ezek után nézzük meg a „Krisztusban való átalakulás kegyelmének” hatásait: „Nagy vágyat érez, hogy dicsérje az Urat, és szeretne teljesen elégni és ezer halált szenvedni Érte. Aztán elkezd nagy szenvedéseket kiállni, minthogy mást nem tud tenni. Nagyon nagy vágy fogja el a vezeklés és magány után, s hogy mindenki megismerje Istent. Ebből fakad a nagy szenvedés, ha azt látja, hogy megbántották Őt.” Ezekből a hatásokból lehet lemérni, hogy mennyire alakultunk át Krisztusba. Egyszóval: mennyire hasonlítunk Krisztusra. „És ha valaki azt mondaná, mióta ide eljutott, mindig nyugalomban és jólétben van, én azt mondanám, soha nem is érkezett el ide.” „Nem azt akarom mondani, hogy nincs békességük azoknak, akik ide érkeznek, mert van, mégpedig igen nagy. Hiszen maguk a szenvedések olyan értékesek és olyan jó gyökerűek, hogy noha igen nagyok, belőlük fakad a béke és az elégedettség.” A lélek mélyén nyugalom van, a külső megpróbáltatások azonban fokozódhatnak. Krisztus kezd kialakulni bennük, Krisztus szemével kezdik el nézni a világot. Ezért a sok szenvedés. Ez a Krisztusban való átalakulás a lelki élet legnagyobb kegyelme. Ez maga a lelki élet, ez maga a lelki élet célja. Ezt kell akarni másokban is, és ezen kell munkálkodnunk magunkban is.
Feladat 48: Kezdjük el Krisztus szemével nézni a világot, életünket, életünk eseményeit.
Feladat 49: Ne fussunk a szenvedések, megpróbáltatások elől. Vállajuk el őket. Segítsünk Krisztusnak a kereszthordozásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése