Mi ennek a lakásnak, a Belső Várkastélynak, az egész lelki életnek a lényege? (A következő idézet az egész könyv egyik leglényegesebb magyarázata!) „Minthogy akkora nyereség belépni ide, jó lenne, ha nem gondolnátok reménytelennek azok helyzetét, akiknek az Úr nem ad ennyire természetfölötti dolgokat. Mert az igazi egyesülést nagyon is el lehet érni, a mi Urunk kegyelmével, ha minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy ne a mi akaratunkat kövessük, hanem ahhoz ragaszkodjunk, ami Isten akarata.” (Az ötödik lakás harmadik fejezete az egyik csúcsa a Belső Várkastélynak! A könyv egyik lényeges része!) Különböző utak vannak a lelki életben: vannak, mint például Szent Terézia, akiket az Úr a misztikus kegyelmek egészen kiváltságos útján vezetett. Rajtuk mutatja meg az Úr az ő hatalmát. Vannak, akiknek kevesebb misztikus kegyelmet juttat. Ő tudja miért. S vannak, akiknek szinte semmit, akiket szinte egy lelki sivatagon át vezet el az üdvösségre. Úgy látszik nekik ez válik lelki javukra. (Persze ők is kapnak kegyelmet! Hiszen minden kegyelem. Csak láthatatlanul, érezhetetlenül. Ő tudja miért.) Az Úr jó pedagógus módjára mindenkit egyénileg, a maga útján vezet. (Ezért fontos, hogy mindenki a maga belső várkastélyát találja és élje meg!) Mi persze mindig a különleges dolgok fele vonzódunk, azokat keressük. Irigykedünk azokra, akik megkapják. Pedig mindhárom, minden lelki útnak ugyanaz a lényege!: Isten akaratának megtevése. Ezért ne a misztikus kegyelmekre törekedjünk, amik nem a mi akaratunktól függnek; Isten annak adja, akinek és amikor akarja. Hanem Isten akaratát tegyük meg. Ez a misztikus egyesülés. Azt az utat akarjuk, amin Ő akar vezetni bennünket. Isten akaratát keressük és tegyük meg! „Mert elég hatalmas az Úr, hogy sokféle úton gazdagítsa a lelkeket, és elvigye őket ehhez a lakáshoz, nem csak a rövidebb úton, amelyről szó volt.” Mi az Isten akarata? Mit kell megtennünk az Istennel való egyesülésért? (Megint csak egy lényeges mondat következik! Ami megmutatja, hogy Szent Terézia elképzelése a lelki életről teljesen megegyezik az Evangélium elképzelésével. A misztika nem egy titkos, csak egyeseknek való titkos tanítás, hanem maga az Evangélium.) Az Evangélium lényege: a misztika, a Belső Várkastély, a misztikus egyesülés lényege. Ha semmi mást nem jegyzünk meg a Belső Várkastélyból, az egész lelki gyakorlatból, csak a következő mondatot; akkor igazából a lelki élet kulcsát jegyeztük meg! „Itt csak ezt a két dolgot kéri tőlünk az Úr: a szeretetet Őiránta és a felebarát iránt. Ez az, amin dolgoznunk kell. Ha ezeket tökéletesen megtartjuk, akkor megtesszük az Ő akaratát, és így egységben leszünk Vele.” Ez a lényeg! Vagyis az egész lelki életünkben erre a két parancsra kell törekednünk. Ezeken mérhető le a lelki életünk, és nem a különlegességeken! Sőt tovább szűkíti a lényeget! „Azt gondolom, a legbiztosabb jel, hogy megtartjuk ezt a két dolgot, ha nagyon megtartjuk a felebaráti szeretetet. Mert hogy szeretjük e Istent, azt nem tudhatjuk (noha vannak nagy jelei annak, hogy felismerjük, szeretjük e), de hogy a felebarátot szeretjük e, azt igen. És legyetek biztosak benne, minél inkább azt látjátok, jól haladtok ebben, annál jobban Isten szeretetében vagytok. Mert olyan nagyra tart minket Ő Felsége, hogy felebarátunk iránti szeretetünk fejében ezerszeresen megnöveli azt, amellyel Iránta vagyunk; efelől nincs kétségem.” „Nagyon fontos, hogy igen figyelmesek legyünk, hogyan járunk el ebben a dologban, mert ha nagy tökéletességgel, akkor mindent megtettünk.” „Ha megértenétek, milyen fontos ez az erény, nem is foglalkoznátok mással.” Vagyis az egész lelki élet a felebaráti szereteten múlik. Így minden lelki életi útnak egy a lényege: a testvéri szeretet. Nincs különbség a lényegben a szemlélődő és aktív élet között. A szemlélődő lelkek és az aktív lelkek lelki életét is a felebaráti szereteten lehet lemérni. Mi persze próbálunk kibújni e parancs alól. Minden mást megteszünk, csak ne kelljen szeretni a másikat! A különböző praktikákból felépített misztikusnak tűnő belső várkastélyunk előbb utóbb összeomlik, mert homokra épült, és nem a felebarát iránti szeretet sziklájára. „…ha ebben kisiklanánk, akkor elvesztünk. Adja az Úr, soha ne történjék ilyen, mert ha így lenne, mondom nektek, nem fogja engedni Ő Felsége, hogy elérjétek azt az egyesülést, amelyről beszéltem. Ha hiányosságot láttok ebben, még ha van is áhítatotok és odaadásotok és örömeitek, úgy hogy azt hiszitek, már eljutottatok oda, sőt még egy kis felfüggesztésecske is a nyugalom imájában – mert egyesek ekkor már azt hiszik mindent megtettek -, higgyetek nekem, nem értétek el az egyesülést.” Vagyis megint csak nem a különlegességeken múlik a lelki életünk, hanem a felebaráti szereteten. „Pedig nem, nővérek, nem. Tetteket kér az Úr. Ha látsz egy beteget, akinek valamilyen enyhülést adhatsz, ne törődj semmit azzal, hogy elveszted ezt az áhítatot, hanem szánd meg őt! És ha fájdalma van, fájjon neked is! És ha kell, böjtölj, mivel az táplálná őt.” Az egész lelki élet csúcsa a szolgáló szeretet. A felebarátot szolgáló szeretet. Minden ezért van. Azért adja az Úr a misztikus kegyelmeket is, hogy tettek szülessenek belőle. A misztikus kegyelmek nélkül is törekedjünk a szolgáló szeretetre! „Adjon nekünk Ő Felsége kegyelmet kiérdemelnünk, hogy eljussunk erre az állapotra, mert tőlünk függ ez, ha akarjuk.” Vagyis együtt kell működnünk a kegyelmekkel, de a magunk dolgát nekünk kell megtennünk!
Feladat 50: Keressük és tegyük meg Isten akaratát! Isten akaratát pedig az Egyház tanításában találjuk meg. (A Katekizmus részletesen tárgyalja.)
Feladat 51: A saját, Isten adta utunkat járjuk; ne vágyakozzunk más utakra!
Feladat 52: Ne a mellékesre törekedjünk! A lényeget tegyük meg: vagyis szeressük Istent és felebarátainkat! Ha egyetlen feladatban kellene összefoglalni az egész lelki élet összes feladatát, akkor a felebaráti szeretetben lehetne.
Feladat 53: Valósítsuk meg életünkben a szolgáló szeretetet! Szolgálni testvéreinket szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése