139. Marcell atya példázatai

Flüei szent Miklós, a teljes 20 éven át csak szentáldozásból élő, a berni hatóságtól hivatalosan ellenőrzött szent, egyszer gyönyörű mennyei látomásban részesült. Látott egy nagy palotát, és abban egy nagy kutat. A kútból ragyogóan, mint egy villám, bor, olaj és méz ömlött ki. Szózatot is hallott, még pedig ezt: „Aki szomjazik, jöjjön, és igyék!” A kút forrása után kutatva, egy tágas terembe jutott, ahol szépséges oltárt látott, mely megnyílt előtte úgy, hogy világosan kivehette benne a keresett forrást. A forrás, akármennyi bor, olaj, méz folyt ki belőle, semmit se apadt alább. Szentünk csodálkozott, hogy a becses forrást senki se kívánja meg. Amint jobban körülnézett, a távolban igen sok embert látott, kik a gondoktól lekonyult fejjel, barázdás arccal jártak, a fáradtságtól törődöttek voltak, szorgalmasan, de mégis aggódva sürögtek-forogtak, és így idejük sem volt, hogy szomjukat oltsák. Csak gyéren szüremkedtek a forráshoz, hogy éhségüket, szomjukat csillapítsák. A legtöbb távol maradt étlen-szomjan összeroskadt.