A dolgunk, hogy Isten dolgaival foglalkozzunk, a miénkkel pedig majd Ő fog foglalkozni. Kölcsönös egymásnak való önátadás. „Mert nagyon bizonyos, hogy ha kiüresítjük magunkat mindentől, ami teremtmény, és megszabadulunk tőle Isten szeretetéért, akkor Maga az Úr tölti meg azt.” Ha vákuumot hozunk létre a lelkünkben, ezzel szabad utat hozunk létre Isten kegyelmei számára. Az ilyen vákuumos, alázatos léleknek „még az Isten sem tud ellenállni”. Ez a vákuum, ez az alázat levonzza Isten kegyelmeit. „Függesszétek szemeteket a Keresztrefeszítettre, és minden kevés lesz számotokra.” „Tudjátok, mit jelent valóban szelleminek lenni? Isten rabszolgáivá tenni magunkat…mivel ennek az egész épületnek, mint mondtam, az alázat az alapja…” Nagyon határozott, kemény megfogalmazása annak, hogy mi is az alázat. „Így tehát, nővérek, hogy jó alapot biztosítsatok, igyekezzetek a legkisebbnek lenni mindenki között, és mindenki rabszolgái, azt keresve, hogyan és hol tudtok tetszésre és szolgálatra lenni.” Ez az egész lelki élet összefoglalása. És mint látjuk ez teljesen megegyezik az Evangéliummal. (Vállunkra venni a keresztet; nem uralkodni, hanem szolgálni…)Újabb lelki életi összefoglalás: „Újra mondom, hogy ehhez nem elég csak az imádságból és szemlélődésből alapot rakni. Mert ha nem törekszetek az erényekre és nem gyakoroljátok magatokat bennük, mindig törpék maradtok.” Vagyis imádság és erények. „Ezt akarom, nővéreim, hogy elérni igyekezzünk, kívánjuk és kérjük az imádságban, mégpedig nem az örömökért, hanem hogy meglegyen ez az erőnk a szolgálatra… Higgyétek el, hogy Mártának és Máriának együtt kell lenniük, hogy vendégül lássák az Urat, és mindig Vele legyenek…” A kettő nem zárja ki egymást. Az igazi aktív élet, ami az imádságból forrásozik nem fogja az imádságot kioltani. És az igazi imádságos élet mindig táplálja a szolgáló szeretetet, mindig tetteket hoz létre. Mindenki ott szolgáljon, ahol tud - állapotának, hivatásának megfelelően. Az a lelki életi nagy feladatunk, hogy felfedezzük és megéljük a saját belső várkastélyunkat, lakásainkat, szolgálatunkat. Hogy Mária és Márta milyen mértékben, százalékban, arányban van jelen bennünk, azt számunkra Isten akarata mutatja meg. Mindenkinél más és más az arány.
Feladat 81: Készítsünk utat, helyet az Úrnak! Üresítsük ki magunkat! Dobjunk ki magunkból mindent, ami összeegyeztethetetlen az Úrral való kapcsolattal. Mindent, ami akadályoz az Úr felé. Minden fölösleges dolgot. Hogy lelki életünk hőlégballonja minden akadálytól mentesen, a legnagyobb sebességgel tudjon felemelkedni az Úrhoz. (Kis Szent Teréz lelki liftje.)
Feladat 82: Krisztus abszolút értékéhez viszonyítsunk mindent!
Feladat 83: Foglaljuk el az utolsó helyet! (Legkisebbnek lenni, rabszolgává lenni, szolgáló szeretetben élni.) Persze az utolsó helyet sosem tudjuk elfoglalni, mert azt már kibérelte valaki, egy bizonyos Názáreti. De legalább legyünk a közelében! Tanuljunk Tőle!
Feladat 84: Ne maradjunk törpék a lelki életben! Gyakoroljuk az erényeket! Ahogy Kis Szent Teréz mondta: Kezdjük meg az óriás pályafutását!
Feladat 85: Legyünk egyszerre Máriák és Márták! Imádkozzunk és éljünk szolgáló szeretetben!
Miért mindez? - Teszi fel a kérdést Szent Terézia. (Miért vagyunk a világban? – teszi fel a kérdést a katekizmus.) Vagyis miért ez a sok kegyelem? Hova akar bennünket elvezetni az Úr? Ez egy nagyon lényeges kérdés a lelki életben. Fontos tudnunk a célt, hogy az utat is hozzá tudjuk igazítani. Szinte az egész lelki élet összefoglalása következik: „Jó lesz elmondanom nektek, nővérek, hogy mi a célja annak, hogy az Úr olyan sok kegyelmet ad ebben a világban. Noha hatásaiból talán már megértettétek, ha figyeltetek rá, de most ismét szeretném mondani nektek, hogy ne gondolja senki, csak azért van, hogy ezeket a lelkeket megajándékozza – ami nagy tévedés volna -,hanem mert Ő Felsége nem tud nagyobbat adni nekünk, mint hogy olyan életet ad, amely az Ő annyira szeretett Fiának életét utánozza. És így biztosra veszem: ezek a kegyelmek arra valók, hogy megerősítsék gyengeségünket – ahogy itt már mondtam valamikor -, s hogy képesek legyünk utánozni Őt abban is, hogy sokat szenvedünk.” Az út hasonló a célhoz, vagyis törekednünk kell a krisztusi életet kialakítani magunkban: szolgálat, szeretet, kereszt hordozás. „Mindig azt látjuk, hogy akik a legközelebb voltak Krisztushoz, a mi Urunkhoz, azok szenvedtek a legtöbbet.” „Erre való az imádság, leányaim; erre való ez a szellemi házasság, hogy belőle mindig művek és művek szülessenek.”
Feladat 86: Alakítsuk ki magunkból Krisztust! Hagyjuk, hogy Krisztus önmagává alakítson bennünket!
A Belső Várkastélyt a belső várkastély képével zárja a Szent: „Noha nem beszéltünk többről, csak hét lakásról, mindezeken belül több is van, alul, felül és minden oldalon, szép kertekkel, kutakkal és kerti sétányokkal, olyan gyönyörűekkel, hogy el akarjátok magatokat emészteni a nagy Isten dicséretében, Aki ezt az Ő képére és hasonlatosságára teremtette.” Vagyis a Belső Várkastély hetes struktúrája csak egy modell. Ne akarjuk szolgai módon utánozni. Fedezzük fel és éljük meg a saját Belső Várkastélyunk 7 vagy 77 vagy még több lakását.
Feladat 87: Fedezzük fel saját belső várkastélyunk saját lakásait, és éljük meg bennük az Úrral való kapcsolatunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése