2021. 04. 20. Jn 6, 30-35

Amikor Athosz-hegyén voltunk, az egyik kolostorból elzavartak minket; így csak későn, fáradtan, éhesen érkezhettünk meg egy olyan kolostorba, ahol végre befogadtak bennünket. Vacsorára üres kifőtt tésztát kaptunk száraz kenyérrel és vízzel. Fenséges lakoma volt. Ki voltunk rá éhezve. 

Az Úr az Élet Kenyeréről beszél, aki  Ö maga. 

Nem oly régen olvastam valahol, hogy minél többet beszélnek valamiről, annál inkább megszokottabbá válik.

Mennyire vagyunk kiéhezve az Élet Kenyerére, a Vele való találkozásra, az Eucharisztiára?  Fel kel szítanunk magunkban az iránta való vágyat és éhséget!