Muszlim temető Mózes sirjánál.2012. február 29., szerda
309. Napi kovász - március 8. Lk 16, 19-31
A dúsgazdag és a szegény Lázár története. Jézus példabeszédeiben nagyon mélyen magunkra ismerhetünk. „Igen-igen.” Mondjuk rögtön. „Hányszor és hányszor vagyunk Lázár!” És elkezdjük vádolni a dúsgazdagokat. Pedig sokkal inkább a dúsgazdagban kellene felismernünk önmagunkat. Hányszor és hányszor vagyunk szívtelenek, könyörtelenek másokkal! Keressük meg életünkben a Lázárokat, akik ott élnek körülöttünk, akiken segítenünk kell!
307. Vianney Szent János gondolatai
„A mindenható Isten nem tesz próbára minket vigasztalás nélkül.”
Amikor benne vagyunk a próbában, a megpróbáltatásban könnyen elfelejtünk minden előbbi vigaszt. Sötéten látjuk a világot. Pedig az Úr erőnkön felül soha nem próbál meg bennünket. A kivezető utat is mindig megmutatja. Ő a legjobb Atya, a legjobb pedagógus! Minden megpróbáltatást, amit küldeni szándékozik jól átgondolja, jól megméri; és végig ott áll mellettünk, fogva kezünket…
Amikor benne vagyunk a próbában, a megpróbáltatásban könnyen elfelejtünk minden előbbi vigaszt. Sötéten látjuk a világot. Pedig az Úr erőnkön felül soha nem próbál meg bennünket. A kivezető utat is mindig megmutatja. Ő a legjobb Atya, a legjobb pedagógus! Minden megpróbáltatást, amit küldeni szándékozik jól átgondolja, jól megméri; és végig ott áll mellettünk, fogva kezünket…
305. Marcell atya példázatai
Lacordaire-t, a híres francia szónokot egy forró sikerű beszéde után cellája kövén, a feszület előtt, zokogva találta szerzetestársa.
– Mi a baja, atyám? Emelte fel ijedten a szónokot.
– Félek! – sóhajtotta könnyezve Lacordaire.
– Ugyan mitől fél, atyám?
– Félek a sikertől!
– Mi a baja, atyám? Emelte fel ijedten a szónokot.
– Félek! – sóhajtotta könnyezve Lacordaire.
– Ugyan mitől fél, atyám?
– Félek a sikertől!
303. A Kármelhegy útja 14.
A Kármelhegy útja - II. könyv.
„Sötétben s biztosan egy titkos lépcsőn álruhában…Ó boldog pillanat! Sötétben és rejtőzve, bújva, mikor házam már elpihent.”
„Ebben a második versben a lélek megénekli azt a boldog pillanatot, amelyben sikerült megszabadulnia az összes szellemi tökéletlenségektől és a szellemi részben székelő rendetlen birtoklási vágyaktól.”
Az első könyv arról szólt, hogy a testet, az érzékeket, a vágyakat már sikerült engedelmességre bírni. Most a szellemi részt tisztítja meg. (De ebben a tematikában ne sorrendet lássunk. Mintha először az alsóbb érzéki részeket kellene rendbe tenni, s csak aztán tudnánk hozzálátni a felső, szellemi rész rendberakásának. Sőt, sokkal inkább fordítva van a dolog, Isten előbb a szellemi részt érinti meg, s ennek következtében kezdjük el alsóbb részeinket is alávetni a szellemnek. A gyakorlatban párhuzamosan folyik a kettő, személyre szabottan. Isten mindenkivel egyénileg foglalkozik. És nekünk ezt az egyéni foglalkozást kell megértenünk és ezzel kell együtt működnünk. Ha a szent logikáját megértjük, akkor azt próbáljuk magunkra vonatkoztatni.) Tehát most a szellemi rész megtisztítása következik a tematika szerint.
Feladat 49: Az Istennel való dialógul által értsük meg saját utunkat a tisztulásban!
S ennek egyetlen egy kiváló eszköze van: a hit. „…s kizárólag az eleven hitre támaszkodva, annak révén tartani Isten felé.” Vagyis nagytakarítást kell végeznünk egy cél érdekében életünk minden szegletében. A hitünk alapján kell megvizsgálnunk életünk minden egyes szegletét. „…ezt a lépcsőt nem világítja meg semmi természetes világosság – tudniillik sem az érzékek, sem az értelem fénye…” „Mert ezek közül egy sem képes neki ártani, amíg az eleven hit útján jár.” Vagyis minden szellemi dolgot a hiten kell próbára tenni. Ha a hit azt mondja rá, hogy jó, akkor használhatom; ha azt mondja rá, hogy nem jó, akkor ne használjam. (Mit mond erre a katolikus egyház? Mit tanít erről a hit? Mit mond erről Jézus?) „Mert ha valaki olyan szerencsés, hogy a hitnek sötétjében járhat s fölülemelkedve minden természetes képzeleten és észbeli okokon, a hitet választja vezetőnek, akkor nagyon biztosan halad előre.” Itt már nincs szüksége érezhető epedésre és vágyakra; mint ahogy szüksége volt rájuk az érzéki rész legyőzésében. Itt egyetlen egy dologra van szüksége: „…hogy szellemi tehetségei, vágyai és örömei mind kizárólag a hitben találjanak tárgyat és kielégítést.” Elég száraznak tűnő tudomány ez! Kezünkbe kell venni a Katolikus Egyház Katekizmusát, el kell olvasni és meg kell valósítani; akár érzünk valamit, akár nem. Mert az az igazság.
Feladat 50: Megvetted már a Katekizmust? Olvasod rendszeresen?
„Sötétben s biztosan egy titkos lépcsőn álruhában…Ó boldog pillanat! Sötétben és rejtőzve, bújva, mikor házam már elpihent.”
„Ebben a második versben a lélek megénekli azt a boldog pillanatot, amelyben sikerült megszabadulnia az összes szellemi tökéletlenségektől és a szellemi részben székelő rendetlen birtoklási vágyaktól.”
Az első könyv arról szólt, hogy a testet, az érzékeket, a vágyakat már sikerült engedelmességre bírni. Most a szellemi részt tisztítja meg. (De ebben a tematikában ne sorrendet lássunk. Mintha először az alsóbb érzéki részeket kellene rendbe tenni, s csak aztán tudnánk hozzálátni a felső, szellemi rész rendberakásának. Sőt, sokkal inkább fordítva van a dolog, Isten előbb a szellemi részt érinti meg, s ennek következtében kezdjük el alsóbb részeinket is alávetni a szellemnek. A gyakorlatban párhuzamosan folyik a kettő, személyre szabottan. Isten mindenkivel egyénileg foglalkozik. És nekünk ezt az egyéni foglalkozást kell megértenünk és ezzel kell együtt működnünk. Ha a szent logikáját megértjük, akkor azt próbáljuk magunkra vonatkoztatni.) Tehát most a szellemi rész megtisztítása következik a tematika szerint.
Feladat 49: Az Istennel való dialógul által értsük meg saját utunkat a tisztulásban!
S ennek egyetlen egy kiváló eszköze van: a hit. „…s kizárólag az eleven hitre támaszkodva, annak révén tartani Isten felé.” Vagyis nagytakarítást kell végeznünk egy cél érdekében életünk minden szegletében. A hitünk alapján kell megvizsgálnunk életünk minden egyes szegletét. „…ezt a lépcsőt nem világítja meg semmi természetes világosság – tudniillik sem az érzékek, sem az értelem fénye…” „Mert ezek közül egy sem képes neki ártani, amíg az eleven hit útján jár.” Vagyis minden szellemi dolgot a hiten kell próbára tenni. Ha a hit azt mondja rá, hogy jó, akkor használhatom; ha azt mondja rá, hogy nem jó, akkor ne használjam. (Mit mond erre a katolikus egyház? Mit tanít erről a hit? Mit mond erről Jézus?) „Mert ha valaki olyan szerencsés, hogy a hitnek sötétjében járhat s fölülemelkedve minden természetes képzeleten és észbeli okokon, a hitet választja vezetőnek, akkor nagyon biztosan halad előre.” Itt már nincs szüksége érezhető epedésre és vágyakra; mint ahogy szüksége volt rájuk az érzéki rész legyőzésében. Itt egyetlen egy dologra van szüksége: „…hogy szellemi tehetségei, vágyai és örömei mind kizárólag a hitben találjanak tárgyat és kielégítést.” Elég száraznak tűnő tudomány ez! Kezünkbe kell venni a Katolikus Egyház Katekizmusát, el kell olvasni és meg kell valósítani; akár érzünk valamit, akár nem. Mert az az igazság.
Feladat 50: Megvetted már a Katekizmust? Olvasod rendszeresen?
2012. február 28., kedd
301. Napi kovász - március 7. Mt 20, 17-28
Jézus halálára készül, megjövendöli szenvedését. Zebedeus fiai anyjukkal együtt elérkezettnek látják az időt, hogy megvalósítsák tervüket a hatalom megszerzésére. Félreértik Jézust. Ők dicsőséges uralomról ábrándoznak, ők dicsőségesen eljövő és uralkodó messiást várnak. És ezért résen vannak, részt akarnak a dicsőségből és a hatalomból. De a többi tanítvány sem volt más. Megnehezteltek a két testvérre. Talán mert nem nekik jutott eszükbe először ez a zseniális ötlet és terv. Féltek, hogy lemaradnak a dicsőségből és a hatalomból.
Mi mért követjük Jézust? Mi mit akarunk általa elérni? Mi is csak ugródeszkának gondoljuk a lelki életet, a Vele való kapcsolatot?
Mi mért követjük Jézust? Mi mit akarunk általa elérni? Mi is csak ugródeszkának gondoljuk a lelki életet, a Vele való kapcsolatot?
300. Kép meditáció
A Jerikó feletti görög-ortodox kolostor a sziklafalra épült, mint egy fecskefészek.
299. Vianney Szent János gondolatai.
„A mi legnagyobb keresztünk a keresztektől való félelem.”
Furcsa egy mondat és megvilágítása életünknek, de igaz. Menekülünk a keresztek elől, és közben egy még nagyobb keresztet hordunk a vállunkon. Állandóan a könnyebbet akarjuk választani, azt amiben nincs szenvedés, nincs megpróbáltatás; és közben szívünket, lelkünket, egész életünket fojtogatja a félelem. Félünk elveszíteni életünket és közben elveszítünk mindent. (Itt eszünkbe juthat az Úr tanítása a kereszthordozásról. És eszünkbe juthat Keresztes Szent János alaptanítása is a Kármelhegy útjából.) Ne engedjük, hogy a keresztektől való félelem irányítsa egész életünket! Hordozzuk keresztjeinket! Bennük az Úr nagyon sokszor kegyelmet rejtett el számunkra. Isten sokkal nagyobb a kereszteknél.
Furcsa egy mondat és megvilágítása életünknek, de igaz. Menekülünk a keresztek elől, és közben egy még nagyobb keresztet hordunk a vállunkon. Állandóan a könnyebbet akarjuk választani, azt amiben nincs szenvedés, nincs megpróbáltatás; és közben szívünket, lelkünket, egész életünket fojtogatja a félelem. Félünk elveszíteni életünket és közben elveszítünk mindent. (Itt eszünkbe juthat az Úr tanítása a kereszthordozásról. És eszünkbe juthat Keresztes Szent János alaptanítása is a Kármelhegy útjából.) Ne engedjük, hogy a keresztektől való félelem irányítsa egész életünket! Hordozzuk keresztjeinket! Bennük az Úr nagyon sokszor kegyelmet rejtett el számunkra. Isten sokkal nagyobb a kereszteknél.
297. Marcell atya példázatai
Seleukos, lokris-i király, igen szigorú törvényt hozott, amelynek az volt a kegyetlen szankciója, hogy megsértése két szem elsötétedését vonja maga után. Az alattvalók természetesen megrettentek. Alig volt azonban a törvény életben, már hírül vitték a királynak, hogy gyermeke lett az első bűnös. „Vagy törvényhozó, vagy atya ne volnék!” – kiáltott fel a szerencsétlen király, de egy kis gondolkodás után a leleményes szeretet megtalálta a módját annak, hogy a törvényhozó méltósága nem sérült meg, és az atya szeretetén sem esett csorba. Megidéztette fiát, és mint törvényhozó kinyomatta egyik szemét, ami az igazság követelménye volt. Majd önmagának nyomatta ki egyik szemét, ami a könyörületesség és az atyai önfeláldozás ténye volt. A törvény megsértése miatt megkövetelt két szem elsötétült.
295. A Kármelhegy útja 13.
Mit jelent a hit útjára lépni? Hogyan szakadjunk el az érezhető áhítattól? Hogyan lépjünk rá a hit sötét útjára, hogyan valósítsuk meg a hit sötét éjszakáját, amin aztán biztonságban tudunk előre haladni? Van egy nagyon egyszerű, pofon egyszerű módszer, amit az Anyaszentegyház kezdettől fogva gyakorol. A módszer ősisége is mutatja igaz voltát. A módszer ősisége mutatja, hogy nem függ a lelkiségektől. Olyan egyszerű, hogy minden ember számára elérhető. Ez is mutatja igaz voltát. Nem kell belépni hozzá egy különleges szervezetbe. Bár az ember szereti ködösíteni, misztifikálni a lelki életet. Nem kell hozzá semmilyen különleges módszert alkalmazni, semmilyen praktikát, testhelyzetet. Bár az ember szereti ködösíteni, misztifikálni a lelki életet. Független minden helytől, időtől; mindenki számára alkalmazható; nem függ semmilyen élet állapottól. Íme a módszer lényege: „A hit hallásból ered.” Vagyis be kell fogadnunk az információt: akár szóban, hallás útján, akár írásban olvasás útján. Tehát a módszer lényege nagyon egyszerű. Félik is leírni, nehogy bárkinek is csalódást okozzak!
Feladat 45: Hallgatni és olvasni a hit forrásait!
Egy-két pofon egyszerű módszert azért leírok. 1. Vedd meg a Katolikus Egyház Katekizmusa című könyvet. Kezd el nagyon figyelmesen olvasni. Majd kezd el pontról pontra megvalósítani. A hit olvasásból ered. 2. Menj el a plébániára és csatlakozz egy felnőtt hittan csoporthoz, akik talán éppen a katekizmussal foglalkoznak. Fogadd be magadba az ott elhangzó tanítást és valósítsd meg az életedben. A hit hallásból ered. 3. Amilyen gyakran csak tudsz menj el Szentmisére, hallgasd az ott elhangzó prédikációt, majd valósítsd meg. A hit hallásból ered. 4. Ha lelkigyakorlaton veszel részt, utána próbáld az ott elhangzottakat életedben megvalósítani. A hit hallásból ered. 5. A gyóntatód, lelki vezetőd tanácsait, utasításait valósítsd meg. A hit hallásból ered.
Feladat 46: A hit alapjait erősíteni és továbbfejleszteni a fent leírt módon!
Mindezeket a módszereket az Egyház ősidőktől fogva alkalmazza – Jézus is így tanított, így adta át a hitet. Persze mi mindig valami érdekeset, különlegeset várunk. A világ világias gondolkodása erre épül. Ez a reklámok, legek, hírek, újdonságok, divatok világa. De nem a hité. A hit hallásból ered. S ha közben érzelmeid támadnak, érezhető áhítatot érzel, ne ragadj le ezeknél. Maradj a hit útján. Ezek az érzelmek nagyon természetes dolgok a lelki életben. De ezekhez nem érdemes ragaszkodni, ezek még nem az Isten, nem ezek a lelki élet végső célja. Jönnek, mennek az emberben. (Különben is ezek jöhetnek Istentől, jöhetnek a természetünkből, de jöhetnek a gonosztól is.) A misztika nem valami különleges dolog, hanem maga a keresztény élet, amit ősidőktől fogva tanít az Egyház.
Feladat 47: Valósítsuk meg az Egyház tanítását!
„Ó boldog pillanat! Kisurranék csöndben, titokban, mikor a házam már elpihent.”
Amikor a test, az érzékiség – a szellemnek, a léleknek engedelmeskedik; a szellem, lélek pedig - Istennek engedelmeskedik.
Ó boldog pillanat! Mikor házam már elpihent. Amikor elvégeztem minden teendőmet és kötelességemet… Csöndben, kikapcsolva a tévét, a rádiót… Titokban, keresve a házban egy csendes sarkot… Kisurranék… Vagyis elkezdtem olvasni a Katolikus Egyház Katekizmusát, ráléptem a hit útjára, kinyitottam a fülemet, a szememet a hallásra, látásra… s aztán, mindazt amit ott olvastam elkezdtem megvalósítani a szürke hétköznapokban. Elhittem, hogy amit ott olvasok, az mind igaz, az a valóság, s az a legjobb számomra. A hit hallásból ered.
Feladat: 48: Tettekre váltani a hitet!
Feladat 45: Hallgatni és olvasni a hit forrásait!
Egy-két pofon egyszerű módszert azért leírok. 1. Vedd meg a Katolikus Egyház Katekizmusa című könyvet. Kezd el nagyon figyelmesen olvasni. Majd kezd el pontról pontra megvalósítani. A hit olvasásból ered. 2. Menj el a plébániára és csatlakozz egy felnőtt hittan csoporthoz, akik talán éppen a katekizmussal foglalkoznak. Fogadd be magadba az ott elhangzó tanítást és valósítsd meg az életedben. A hit hallásból ered. 3. Amilyen gyakran csak tudsz menj el Szentmisére, hallgasd az ott elhangzó prédikációt, majd valósítsd meg. A hit hallásból ered. 4. Ha lelkigyakorlaton veszel részt, utána próbáld az ott elhangzottakat életedben megvalósítani. A hit hallásból ered. 5. A gyóntatód, lelki vezetőd tanácsait, utasításait valósítsd meg. A hit hallásból ered.
Feladat 46: A hit alapjait erősíteni és továbbfejleszteni a fent leírt módon!
Mindezeket a módszereket az Egyház ősidőktől fogva alkalmazza – Jézus is így tanított, így adta át a hitet. Persze mi mindig valami érdekeset, különlegeset várunk. A világ világias gondolkodása erre épül. Ez a reklámok, legek, hírek, újdonságok, divatok világa. De nem a hité. A hit hallásból ered. S ha közben érzelmeid támadnak, érezhető áhítatot érzel, ne ragadj le ezeknél. Maradj a hit útján. Ezek az érzelmek nagyon természetes dolgok a lelki életben. De ezekhez nem érdemes ragaszkodni, ezek még nem az Isten, nem ezek a lelki élet végső célja. Jönnek, mennek az emberben. (Különben is ezek jöhetnek Istentől, jöhetnek a természetünkből, de jöhetnek a gonosztól is.) A misztika nem valami különleges dolog, hanem maga a keresztény élet, amit ősidőktől fogva tanít az Egyház.
Feladat 47: Valósítsuk meg az Egyház tanítását!
„Ó boldog pillanat! Kisurranék csöndben, titokban, mikor a házam már elpihent.”
Amikor a test, az érzékiség – a szellemnek, a léleknek engedelmeskedik; a szellem, lélek pedig - Istennek engedelmeskedik.
Ó boldog pillanat! Mikor házam már elpihent. Amikor elvégeztem minden teendőmet és kötelességemet… Csöndben, kikapcsolva a tévét, a rádiót… Titokban, keresve a házban egy csendes sarkot… Kisurranék… Vagyis elkezdtem olvasni a Katolikus Egyház Katekizmusát, ráléptem a hit útjára, kinyitottam a fülemet, a szememet a hallásra, látásra… s aztán, mindazt amit ott olvastam elkezdtem megvalósítani a szürke hétköznapokban. Elhittem, hogy amit ott olvasok, az mind igaz, az a valóság, s az a legjobb számomra. A hit hallásból ered.
Feladat: 48: Tettekre váltani a hitet!
2012. február 27., hétfő
293. Napi kovász - március 6. Mt 23, 1-12
Nem csak az akkori kor farizeusai és írástudói ellen szól a mai Evangélium; hanem minden kor farizeusai és írástudói ellen is. Bennünk is ott vannak ezek az írástudók és farizeusok. Magunkra kell venni ezeket a figyelmeztetéseket. Elsősorban nekünk szólnak és nem másoknak.
Se mesternek, se atyának, se tanítónak ne hívjunk senkit. Hát akkor hogyan szólítsuk mestereinket, atyáinkat, tanítóinkat? Természetesen itt nem a szavakon, a megszólításokon van a hangsúly; hanem ami mögötte van. Kinek a tanítását követjük? Kire nézünk fel? Kit helyezünk magunk fölé?
Végül a lelki élet csúcsára, a szolgáló szeretetre hívja fel az Úr a figyelmünket
Se mesternek, se atyának, se tanítónak ne hívjunk senkit. Hát akkor hogyan szólítsuk mestereinket, atyáinkat, tanítóinkat? Természetesen itt nem a szavakon, a megszólításokon van a hangsúly; hanem ami mögötte van. Kinek a tanítását követjük? Kire nézünk fel? Kit helyezünk magunk fölé?
Végül a lelki élet csúcsára, a szolgáló szeretetre hívja fel az Úr a figyelmünket
291. Vianney Szent János gondolatai
„Legyen tiszta a szándékod!”
Ez a kezdet, az alap. S ezzel Vianney Szent János a lényeget mondja ki. Ez az ember irányzéka. Nagyon fontos a jóra, Istenre beirányozni az életünket. Mit szándékozunk elérni? Miért vagyunk a világban? S ez egyben az értelmet és az akaratot is kézben tartja. Az értelmet és az akaratot is megtisztítja. Hiszen bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. De ha tiszta a szándék, akkor az értelem és az akarat a jóra irányul. Meg kell tisztítanunk szándékunkat! Hagynunk kell, hogy Isten megtisztítsa szándékunkat!
Ez a kezdet, az alap. S ezzel Vianney Szent János a lényeget mondja ki. Ez az ember irányzéka. Nagyon fontos a jóra, Istenre beirányozni az életünket. Mit szándékozunk elérni? Miért vagyunk a világban? S ez egyben az értelmet és az akaratot is kézben tartja. Az értelmet és az akaratot is megtisztítja. Hiszen bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. De ha tiszta a szándék, akkor az értelem és az akarat a jóra irányul. Meg kell tisztítanunk szándékunkat! Hagynunk kell, hogy Isten megtisztítsa szándékunkat!
289. A Kármelhegy útja 12.
„A szeretet tüzében égve.”
„Ahhoz ugyanis, hogy megtagadja összes vágyait s lemondjon az összes dolgokhoz való ragaszkodásról, amelyet irányában eddig a szeretet és vonzalom tartotta melegen akaratát, szüksége volt arra, hogy egy másik, nemesebb szeretet gyulladjon ki lelkében, tudniillik a szeretet az ő mennyei Jegyese iránt; mert csak ez adhatott neki erőt arra, hogy elvesse magától összes többi vonzalmait és könnyedén tudjon róluk lemondani. Az érzéki vágyak erejének elnyomásához pedig nem volt elég, hogy szeresse Jegyesét, hanem arra volt szüksége, hogy szeretettől lángoljon érette s vágyakozzék utána.” Vagyis csak nagyobb szeretettel tudjuk legyőzni a vágyakat. Ezért nagyon fontos az imádság, az elmélkedés, a szemlélődés, az Úrral való foglalkozás, a Szentírás olvasása. Egy földi szerelmes is állandóan szerelmére gondol, meglepetéseket okoz neki, magánál tartja szerelmese fényképét, tartja vele a kapcsolatot. Csak egy nagyobb motivációval tudjuk legyőzni a kisebbet. Ez persze két dolgot jelent. A lelki élet elején ezért ad az Úr kellemes érzéseket, örömet a lelki életben; ezért ad kellemes megérzéseket. Érzelmileg ragadja meg a lelket, felülmúlja az eddigi világias vágyakat. Így akarja kimozdítani eddigi állapotából. S a lélek elindul a nagyobb motiváció felé. Megérzi a lélek hogy van értékesebb dolog is ebben a világban. Ilyenkor a lélek számára nagy örömet ad az imádság, a lelki élet, a lelki gyakorlatok. Elkezdi jobban érdekelni ez a több és jobb. De ez még nem elég. Hiszen ezek a lelki életi örömök még nem az Isten; ezek még csak ugyanúgy teremtett dolgok, mint az anyagi dolgok, bár ezek már lelkiek – ahogy Thomas Merton megfogalmazta: ugyanolyan teremtett dolgok, mint egy jó pofa sör. De azért alkalmasak arra, hogy a lélek elinduljon a jobb felé, a legjobb felé, Isten felé.
Feladat 42: Szítsuk fel magunkban még jobban az Isten iránti szeretetet! Ne felejtsük Szent Terézia mondását!: A jónál mindig van egy még jobb!
De Isten, aki a legfőbb jó, nem akarja becsapni az embert, nem akarja ezekkel a lelki dolgokkal kielégíteni a lelket, Isten önmagával akarja megajándékozni. Ezért tovább vezeti a lelket. Lassan kezdi megvonni tőle ezeket az érezhető áhítatokat. Persze Ő is tudja, jó pedagógus módjára, hogy csak nagyobb motivációval lehet legyőzni a kisebbet, mert különben visszaesik. Ha hirtelen megvonná a lélektől az érezhető áhítatokat, akkor lehet hogy visszaesne régi vágyaiba. Ezért a nagyobb motivációt fenntartja, de már nem érzelmekkel; egyre jobban szellemibb dolgokat, szilárdabb ételeket ad neki, egyre jobban a hit útjára vezeti. Amit eddig érzelmileg látott, hallott, érzett, tapintott – azt most már hiszi. Vagyis már, bár nem érez, lát, hall és tapint, sötétben van – de mégis ráépíti az egész életét.
Feladat 43: Szítsuk fel magunkban az Isten iránti még nagyobb hitet!
De vannak lelkek, akik bár elindulnak a nagyobb motiváció útján Isten fele, elhagyják régi vágyaikat, mert megérezték Istent, de a második elszakadást már nem tudják meghozni. Nem tudnak elszakadni az érezhető áhítattól, nem tudnak rálépni a tiszta hit útjára, ragaszkodnak a lelki életben tapasztalható érzelmekhez. Látni, hallani, érezni, tapintani akarják Istent. Mit tesz ilyenkor Isten? Talán egy életen keresztül várakozik, hogy végre induljunk el feléje a hit útján. Vagy vannak esetek, amikor másképpen nem tudja meggyógyítani a lelket: hírtelen megvonja tőle az érezhető áhítat minden formáját, hagyja visszaesni régi, világias, bűnös vágyaiba, hagyja elesni. A Filokália bölcs atyái is megemlítik, hogy végső esetben Isten még a bűnt is megengedi, hagyja elesni a lelket, hagyja pofára esni, mert csak így tudja megmenteni a végső kárhozattól. A pofára esésből felkelve talán elindul a hit útján. (Néha a lelki emberek is hatalmasat zuhannak. Ezért nem kell csodálkozni sem a másik elesésén, sem a magunkén. Nem csodálkozni kell rajta, nem megbotránkozni, hanem talpra kell állni, bűnbánatot kell tartani, újból be kell magunkat irányozni, és el kell indulni az Isten fele a hit útján.)
Feladat 44: Ne az ajándékokhoz ragaszkodjunk, hanem az Ajándékozóhoz!
„Ahhoz ugyanis, hogy megtagadja összes vágyait s lemondjon az összes dolgokhoz való ragaszkodásról, amelyet irányában eddig a szeretet és vonzalom tartotta melegen akaratát, szüksége volt arra, hogy egy másik, nemesebb szeretet gyulladjon ki lelkében, tudniillik a szeretet az ő mennyei Jegyese iránt; mert csak ez adhatott neki erőt arra, hogy elvesse magától összes többi vonzalmait és könnyedén tudjon róluk lemondani. Az érzéki vágyak erejének elnyomásához pedig nem volt elég, hogy szeresse Jegyesét, hanem arra volt szüksége, hogy szeretettől lángoljon érette s vágyakozzék utána.” Vagyis csak nagyobb szeretettel tudjuk legyőzni a vágyakat. Ezért nagyon fontos az imádság, az elmélkedés, a szemlélődés, az Úrral való foglalkozás, a Szentírás olvasása. Egy földi szerelmes is állandóan szerelmére gondol, meglepetéseket okoz neki, magánál tartja szerelmese fényképét, tartja vele a kapcsolatot. Csak egy nagyobb motivációval tudjuk legyőzni a kisebbet. Ez persze két dolgot jelent. A lelki élet elején ezért ad az Úr kellemes érzéseket, örömet a lelki életben; ezért ad kellemes megérzéseket. Érzelmileg ragadja meg a lelket, felülmúlja az eddigi világias vágyakat. Így akarja kimozdítani eddigi állapotából. S a lélek elindul a nagyobb motiváció felé. Megérzi a lélek hogy van értékesebb dolog is ebben a világban. Ilyenkor a lélek számára nagy örömet ad az imádság, a lelki élet, a lelki gyakorlatok. Elkezdi jobban érdekelni ez a több és jobb. De ez még nem elég. Hiszen ezek a lelki életi örömök még nem az Isten; ezek még csak ugyanúgy teremtett dolgok, mint az anyagi dolgok, bár ezek már lelkiek – ahogy Thomas Merton megfogalmazta: ugyanolyan teremtett dolgok, mint egy jó pofa sör. De azért alkalmasak arra, hogy a lélek elinduljon a jobb felé, a legjobb felé, Isten felé.
Feladat 42: Szítsuk fel magunkban még jobban az Isten iránti szeretetet! Ne felejtsük Szent Terézia mondását!: A jónál mindig van egy még jobb!
De Isten, aki a legfőbb jó, nem akarja becsapni az embert, nem akarja ezekkel a lelki dolgokkal kielégíteni a lelket, Isten önmagával akarja megajándékozni. Ezért tovább vezeti a lelket. Lassan kezdi megvonni tőle ezeket az érezhető áhítatokat. Persze Ő is tudja, jó pedagógus módjára, hogy csak nagyobb motivációval lehet legyőzni a kisebbet, mert különben visszaesik. Ha hirtelen megvonná a lélektől az érezhető áhítatokat, akkor lehet hogy visszaesne régi vágyaiba. Ezért a nagyobb motivációt fenntartja, de már nem érzelmekkel; egyre jobban szellemibb dolgokat, szilárdabb ételeket ad neki, egyre jobban a hit útjára vezeti. Amit eddig érzelmileg látott, hallott, érzett, tapintott – azt most már hiszi. Vagyis már, bár nem érez, lát, hall és tapint, sötétben van – de mégis ráépíti az egész életét.
Feladat 43: Szítsuk fel magunkban az Isten iránti még nagyobb hitet!
De vannak lelkek, akik bár elindulnak a nagyobb motiváció útján Isten fele, elhagyják régi vágyaikat, mert megérezték Istent, de a második elszakadást már nem tudják meghozni. Nem tudnak elszakadni az érezhető áhítattól, nem tudnak rálépni a tiszta hit útjára, ragaszkodnak a lelki életben tapasztalható érzelmekhez. Látni, hallani, érezni, tapintani akarják Istent. Mit tesz ilyenkor Isten? Talán egy életen keresztül várakozik, hogy végre induljunk el feléje a hit útján. Vagy vannak esetek, amikor másképpen nem tudja meggyógyítani a lelket: hírtelen megvonja tőle az érezhető áhítat minden formáját, hagyja visszaesni régi, világias, bűnös vágyaiba, hagyja elesni. A Filokália bölcs atyái is megemlítik, hogy végső esetben Isten még a bűnt is megengedi, hagyja elesni a lelket, hagyja pofára esni, mert csak így tudja megmenteni a végső kárhozattól. A pofára esésből felkelve talán elindul a hit útján. (Néha a lelki emberek is hatalmasat zuhannak. Ezért nem kell csodálkozni sem a másik elesésén, sem a magunkén. Nem csodálkozni kell rajta, nem megbotránkozni, hanem talpra kell állni, bűnbánatot kell tartani, újból be kell magunkat irányozni, és el kell indulni az Isten fele a hit útján.)
Feladat 44: Ne az ajándékokhoz ragaszkodjunk, hanem az Ajándékozóhoz!
287. Marcell atya példázatai
1923. Szeptember 1-én volt Japánban az a borzalmas földrengés, amely Yokohamában és Tokióban milliókat nyelt el a föld méhében. Japánban ma is kevés az óra. Tokióban is ágyúszóval jelezték a delet. Elsütésével egy félkezű ezredes /japán-orosz háborúban/ - Tetsoura – volt megbízva. Ő volt Japán óramutatója. A jelzett napon is már percekkel előbb ott állott ágyúja előtt, mikor megmozdult a föld, s omlottak össze pár perccel dél előtt a barackvirágos japánföldön a paloták és pagodák.
Mindenki fejvesztetten menekült, csak Tetsoura állt mozdulatlanul a piac közepén, kezében az órával, pontosan 12 órakor elsütötte az ágyúját. Ezért a császár „a legkötelességtudóbb ember” címével tüntette ki.
Mindenki fejvesztetten menekült, csak Tetsoura állt mozdulatlanul a piac közepén, kezében az órával, pontosan 12 órakor elsütötte az ágyúját. Ezért a császár „a legkötelességtudóbb ember” címével tüntette ki.
2012. február 26., vasárnap
285. Napi kovász - március 5. Lk 6, 36-38
„Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Mi, emberek irgalmatlanul irgalmatlanok tudunk lenni. Az Isten irgalma pedig Vianney Szent János szerint egy mérhetetlenül nagy hegyhez hasonlít. Mi magunkat szívesen helyezzük Isten irgalmába, miközben másokat irgalmatlanul Isten igazságszolgáltatása elé állítunk, bízva abban, hogy Isten igazsága lesújt rájuk. Pedig ennek a kettőnek egy a mértékegysége. „Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Nincs két mértékegység: egy nekünk Isten mérhetetlen irgalmának befogadására, s egy másik pedig a többiek számára. Ugyanazzal a mértékkel kell mérnünk magunknak és másoknak is az irgalmat. S ha másoknak szűken mérjük, akkor mi magunk is csak szűken tudjuk befogadni Isten irgalmát. Lelki értelemben a legjobb befektetés, a legjobb üzlet: a megbocsátás, az irgalom, az ítélkezés kerülése…
283. Vianney Szent János gondolatai
„Bűneink olyanok, mint a homokszem a Jóisten irgalmának hatalmas hegyéhez képest.”
Nincs végleg elrontott élet. Nincs okunk kétségbeesni. Nincs olyan bűn, amit Isten nem tudna és nem akarna megbocsátani, ha mi bocsánatot akarunk kérni. Isten sokkal nagyobb bűneinknél, Isten sokkal nagyobb minden bűnnél.
De az ember képes arra, hogy a homokszemeket megsokasítsa, hogy homoksivatagot hozzon létre maga körül, hogy aztán beledugja a fejét és ne lásson mást, csak homokot.
Mire építjük az életünket? Homokra, homokszemekre; vagy az Isten irgalmának hatalmas hegyére, sziklájára?
Nincs végleg elrontott élet. Nincs okunk kétségbeesni. Nincs olyan bűn, amit Isten nem tudna és nem akarna megbocsátani, ha mi bocsánatot akarunk kérni. Isten sokkal nagyobb bűneinknél, Isten sokkal nagyobb minden bűnnél.
De az ember képes arra, hogy a homokszemeket megsokasítsa, hogy homoksivatagot hozzon létre maga körül, hogy aztán beledugja a fejét és ne lásson mást, csak homokot.
Mire építjük az életünket? Homokra, homokszemekre; vagy az Isten irgalmának hatalmas hegyére, sziklájára?
281. A Kármelhegy útja 11.
Ezért nagyon gyakorlatias tanácsot ad: „Két dolog közül ne válassza a könnyebbet, hanem a nehezebbet. Ne az élvezeteset, hanem a kellemetlent. Ne azt, amiben öröme telik, hanem azt, amiben nem telik öröme. Ne azt, ami megvigasztalja, hanem azt, amiben nem lel vigasztalást. Ne azt, amiben megpihenne, hanem azt, amiben fáradnia kell. Ne a többet, hanem a kevesebbet. Ne a magasabbat és értékesebbet, hanem az alacsonyabbat és megvetettet. Ne azt, amiben van mit szeretni, hanem azt, amiben nincs szeretni való. Ne keresse a dolgokban azt, ami a legjobb bennük, hanem azt, ami a legrosszabb; legyen szíve vágya a tökéletes lemondás, szűkölködés és szegénység Krisztusért, s nélkülözése mindannak, amit a világ nyújthat.” Hogyan értsük ezeket a tanácsokat? Kulcsszó benne: a Krisztusért. A nagyobb szeretetért mondunk le minden másról. Krisztushoz viszonyítunk mindent.
Feladat 37: Nagyon gyakorlatias tanácsok ezek. Ha mindig a könnyebbet, az élvezetesebbet, az örömtelibbet, a vigasszal telit, a pihentetőbbet … választjuk; akkor életünknek ez lesz az irányultsága, és szép lassan csúszunk lefelé. (Mindig a könnyebbik végén fogjuk majd meg a dolgokat.) Akkor a próbák idején is meg fogunk futamodni. A növekedéshez azonban áldozatra van szükségünk. A jó, a tökéletesebb választásához apró lemondásokra van szükségünk. Így fogunk emelkedni fokról fokra. Tehát: milyen az alapirányultságunk? Mire, kire irányoztuk be életünket?
Például, ha valakinek egyházmegyés papi hivatása van, az ne menjen el karthauzi szerzetesnek, pusztán azért, mert az nehezebb. Vagyis, mindig Isten akaratát kell megtennünk. És ha Isten akaratában két utat látunk, csak akkor válasszuk a nehezebbet és nem a könnyebbet. És így tovább… Például általában örömünk telik a saját hivatásunkban, azért választjuk. Vagy talán ne válasszuk, pusztán azért, mert örömünk telik benne? Vagy a házasság esetében: azzal kössünk házasságot, akit nem is szeretünk, aki után nem vágyódunk? Elég komikus és tragikus dolgok sülnének ki abból, ha szó szerint követnénk Keresztes Szent János tanácsait. Isten akarata a legfontosabb. Azon belül azonban finomítanunk kell a lelki dolgokat, mert előbb utóbb nem fogjuk keresni és megtenni Isten akaratát. Sokkal inkább fogjuk keresni a vágyaink beteljesítését.
Feladat 38: Isten akarata elsősorban az Egyház tanításában van benne. Ott kell keresnünk, abból kell kiindulnunk.
Újabb gyakorlati tanács következik, miképpen nyomjuk el a test kívánságát, a szemek vágyakozását és az élet kevélységét. „Először is igyekezzék tetteivel saját megvettetését előmozdítani s óhajtsa, hogy mások ugyanezt tegyék vele szemben. Ez szolgáljon orvosságul a test kívánsága ellen. Másodszor: igyekezzék saját kárára beszélni s kívánja, hogy mások is így tegyenek, ha róla van szó. Ez a szemek kívánságának ellenszere. Igyekezzék megvetőleg gondolkodni önmagáról s óhajtsa, hogy mások is ugyanezt tegyék vele. Ez öli meg az élet kevélységét.” Mire is gondol itt a szent? Ezek a szavak az érzékek éjjelére, az érzéki vágyak megfékezésére vonatkoznak. De nem azt jelenti, hogy csináljunk őrültségeket, bolondságokat, tegyük magunkat nevetség tárgyává! Nem azt jelenti, hogy törjünk össze mondjuk mindennap egy tányért, vagy valami dolgot, hogy aztán a család, a közösség, az emberek ne tartsanak bennünket semmire! Nem azt jelenti, hogy állandóan beszéljünk magunkról negatív szavakkal: „milyen buta vagyok!”... Nem azt jelenti, hogy egy negatív önképet tartsunk magunkban mindig! (Súlyos következményei lennének annak a lelki és a szellemi életben!) Ne akarjunk kisebbek lenni annál, mint ami Isten akarata számunkra! Azt azonban jelentheti, hogy mások megvető tetteit, szavait, gondolatait tudjuk elfogadni, tudjuk feldolgozni magunkban. Ne védekezzünk fölöslegesen! (De igenis védekezzünk adott esetben, ha a körülmények, ha Isten akarata azt megkívánják!) De akkor mit jelentenek Keresztes Szent János tanácsai? Azt nem jelentik, hogy legyünk kisebbek annál, mint ami Isten akarata számunkra! De azt igenis jelentik, hogy ne legyünk nagyobbak annál, mint ami Isten akarata számunkra! Az ember úgyis mindig a nagyobbra törekszik, a kellemesebb dolgokra. Na, itt kell tetteinkkel saját megvetésünket előmozdítani! Válasszuk az alacsonyobb szolgálatokat ha tehetjük, s ha mások bíznak meg velük, mert nagyobb tetteket nem néznek ki belőlünk, vagy mert azokat inkább maguknak tartják fenn – úgy fogadjuk el azokat, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólunk, hogy milyen kicsinynek tartanak bennünket! Pedig esetleg mi tudjuk, hogy nagyobb dolgokra is képesek volnánk. Másodszor, az ember úgyis mindig pozitívabban beszél önmagáról, kicsit mindig kiszínezzük magunkat, kicsit mindig jobbnak állítjuk be önmagunkat. Na, itt kell szavainkkal saját megvetésünket előmozdítani! Vonjunk gyököt szavainkból! Legyünk reálisabbak önmagunkhoz szavainkban! S ha mások esetleg negatív szavakkal illetnek bennünket, nem kell okvetlenül kijavítanunk őket! Azok vagyunk, aminek Isten lát bennünket, sem többek, sem kevesebbek. Harmadszor, az önmagunkról alkotott képet is próbáljuk egy kicsit reálisabbá tenni. Általában pozitívabb képet gondolunk mindig magunkról. (Ha valaki például negatív képet dédelget önmagában önmagáról – annak egy kicsit pozitívabban kell gondolkodnia, ezt kívánja az alázat!) S hogy mások mit gondolnak rólunk, az az ő dolguk. Az a fontos, hogy Isten mit gondol rólunk. Az Ő elképzelésének kell megfelelnünk. Újabb tanácsok: „Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt, ne keressen sehol másutt szeretetet. Hogy teljesen megismerje Őt, igyekezzék semmiről semmit sem tudni. Hogy teljesen birtokába vehesse Őt, ne kívánjon birtokolni semmit sem. Hogy egészen Őhozzá hasonulhasson, ne legyen semmi semmiben. Hogy elérje azt, amit még nem élvez, arrafelé kell mennie, ahol semmi öröm nincsen. Hogy elérje azt, akit még nem ismer, járjon arra, hol mit sem ismer. Hogy eljusson ahhoz, amit még nem bír, járjon arra, hol mi sem övé. Hogy elérje azt, ami ő még nem, arra kell mennie, hol ő semmi sem.” Vagyis megint csak: Isten akaratában kell így viszonyulnunk a dolgokhoz. Végül, mit kell tenni, hogy meg ne akadályozzuk a célhoz jutást?: „Ha bármiben meghátrálsz, kiteszed magad a végleges bukás veszélyének; mert hogy egyáltalában eljuthass a mindenhez, mindenben teljesen meg kell magadat tagadnod. S ha eljutsz odáig, hogy Ő egészen a tiéd lesz, öleld magadhoz anélkül, hogy bármit is kívánnál. Mert ha egyáltalában bármit óhajtanál bírni, nem lehetne kizárólag Isten a te kincsed.” Ez a semmi, semmi, semmi útja, amit úgy is tudnánk fordítani, hogy a minden, minden, minden útja. Vagyis egészen Istent kell választanunk és keresnünk; És Istenben kell keresnünk minden mást.
Feladat 39: Fogadjuk el Isten rólunk alkotott képét! Ne legyünk se kisebbek annál, se nagyobbak! Ez az igazi alázat. Avilai Szent Teréz szavaival élve: az igazságban való járás.
Feladat 40: Isten akaratának szemével, az Egyház tanításában és hitében nézzük a világot, tegyük a dolgokat!
Feladat 41: Válasszuk mindig Istent, az Ő akaratát, az Egyház tanítását!
Feladat 37: Nagyon gyakorlatias tanácsok ezek. Ha mindig a könnyebbet, az élvezetesebbet, az örömtelibbet, a vigasszal telit, a pihentetőbbet … választjuk; akkor életünknek ez lesz az irányultsága, és szép lassan csúszunk lefelé. (Mindig a könnyebbik végén fogjuk majd meg a dolgokat.) Akkor a próbák idején is meg fogunk futamodni. A növekedéshez azonban áldozatra van szükségünk. A jó, a tökéletesebb választásához apró lemondásokra van szükségünk. Így fogunk emelkedni fokról fokra. Tehát: milyen az alapirányultságunk? Mire, kire irányoztuk be életünket?
Például, ha valakinek egyházmegyés papi hivatása van, az ne menjen el karthauzi szerzetesnek, pusztán azért, mert az nehezebb. Vagyis, mindig Isten akaratát kell megtennünk. És ha Isten akaratában két utat látunk, csak akkor válasszuk a nehezebbet és nem a könnyebbet. És így tovább… Például általában örömünk telik a saját hivatásunkban, azért választjuk. Vagy talán ne válasszuk, pusztán azért, mert örömünk telik benne? Vagy a házasság esetében: azzal kössünk házasságot, akit nem is szeretünk, aki után nem vágyódunk? Elég komikus és tragikus dolgok sülnének ki abból, ha szó szerint követnénk Keresztes Szent János tanácsait. Isten akarata a legfontosabb. Azon belül azonban finomítanunk kell a lelki dolgokat, mert előbb utóbb nem fogjuk keresni és megtenni Isten akaratát. Sokkal inkább fogjuk keresni a vágyaink beteljesítését.
Feladat 38: Isten akarata elsősorban az Egyház tanításában van benne. Ott kell keresnünk, abból kell kiindulnunk.
Újabb gyakorlati tanács következik, miképpen nyomjuk el a test kívánságát, a szemek vágyakozását és az élet kevélységét. „Először is igyekezzék tetteivel saját megvettetését előmozdítani s óhajtsa, hogy mások ugyanezt tegyék vele szemben. Ez szolgáljon orvosságul a test kívánsága ellen. Másodszor: igyekezzék saját kárára beszélni s kívánja, hogy mások is így tegyenek, ha róla van szó. Ez a szemek kívánságának ellenszere. Igyekezzék megvetőleg gondolkodni önmagáról s óhajtsa, hogy mások is ugyanezt tegyék vele. Ez öli meg az élet kevélységét.” Mire is gondol itt a szent? Ezek a szavak az érzékek éjjelére, az érzéki vágyak megfékezésére vonatkoznak. De nem azt jelenti, hogy csináljunk őrültségeket, bolondságokat, tegyük magunkat nevetség tárgyává! Nem azt jelenti, hogy törjünk össze mondjuk mindennap egy tányért, vagy valami dolgot, hogy aztán a család, a közösség, az emberek ne tartsanak bennünket semmire! Nem azt jelenti, hogy állandóan beszéljünk magunkról negatív szavakkal: „milyen buta vagyok!”... Nem azt jelenti, hogy egy negatív önképet tartsunk magunkban mindig! (Súlyos következményei lennének annak a lelki és a szellemi életben!) Ne akarjunk kisebbek lenni annál, mint ami Isten akarata számunkra! Azt azonban jelentheti, hogy mások megvető tetteit, szavait, gondolatait tudjuk elfogadni, tudjuk feldolgozni magunkban. Ne védekezzünk fölöslegesen! (De igenis védekezzünk adott esetben, ha a körülmények, ha Isten akarata azt megkívánják!) De akkor mit jelentenek Keresztes Szent János tanácsai? Azt nem jelentik, hogy legyünk kisebbek annál, mint ami Isten akarata számunkra! De azt igenis jelentik, hogy ne legyünk nagyobbak annál, mint ami Isten akarata számunkra! Az ember úgyis mindig a nagyobbra törekszik, a kellemesebb dolgokra. Na, itt kell tetteinkkel saját megvetésünket előmozdítani! Válasszuk az alacsonyobb szolgálatokat ha tehetjük, s ha mások bíznak meg velük, mert nagyobb tetteket nem néznek ki belőlünk, vagy mert azokat inkább maguknak tartják fenn – úgy fogadjuk el azokat, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólunk, hogy milyen kicsinynek tartanak bennünket! Pedig esetleg mi tudjuk, hogy nagyobb dolgokra is képesek volnánk. Másodszor, az ember úgyis mindig pozitívabban beszél önmagáról, kicsit mindig kiszínezzük magunkat, kicsit mindig jobbnak állítjuk be önmagunkat. Na, itt kell szavainkkal saját megvetésünket előmozdítani! Vonjunk gyököt szavainkból! Legyünk reálisabbak önmagunkhoz szavainkban! S ha mások esetleg negatív szavakkal illetnek bennünket, nem kell okvetlenül kijavítanunk őket! Azok vagyunk, aminek Isten lát bennünket, sem többek, sem kevesebbek. Harmadszor, az önmagunkról alkotott képet is próbáljuk egy kicsit reálisabbá tenni. Általában pozitívabb képet gondolunk mindig magunkról. (Ha valaki például negatív képet dédelget önmagában önmagáról – annak egy kicsit pozitívabban kell gondolkodnia, ezt kívánja az alázat!) S hogy mások mit gondolnak rólunk, az az ő dolguk. Az a fontos, hogy Isten mit gondol rólunk. Az Ő elképzelésének kell megfelelnünk. Újabb tanácsok: „Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt, ne keressen sehol másutt szeretetet. Hogy teljesen megismerje Őt, igyekezzék semmiről semmit sem tudni. Hogy teljesen birtokába vehesse Őt, ne kívánjon birtokolni semmit sem. Hogy egészen Őhozzá hasonulhasson, ne legyen semmi semmiben. Hogy elérje azt, amit még nem élvez, arrafelé kell mennie, ahol semmi öröm nincsen. Hogy elérje azt, akit még nem ismer, járjon arra, hol mit sem ismer. Hogy eljusson ahhoz, amit még nem bír, járjon arra, hol mi sem övé. Hogy elérje azt, ami ő még nem, arra kell mennie, hol ő semmi sem.” Vagyis megint csak: Isten akaratában kell így viszonyulnunk a dolgokhoz. Végül, mit kell tenni, hogy meg ne akadályozzuk a célhoz jutást?: „Ha bármiben meghátrálsz, kiteszed magad a végleges bukás veszélyének; mert hogy egyáltalában eljuthass a mindenhez, mindenben teljesen meg kell magadat tagadnod. S ha eljutsz odáig, hogy Ő egészen a tiéd lesz, öleld magadhoz anélkül, hogy bármit is kívánnál. Mert ha egyáltalában bármit óhajtanál bírni, nem lehetne kizárólag Isten a te kincsed.” Ez a semmi, semmi, semmi útja, amit úgy is tudnánk fordítani, hogy a minden, minden, minden útja. Vagyis egészen Istent kell választanunk és keresnünk; És Istenben kell keresnünk minden mást.
Feladat 39: Fogadjuk el Isten rólunk alkotott képét! Ne legyünk se kisebbek annál, se nagyobbak! Ez az igazi alázat. Avilai Szent Teréz szavaival élve: az igazságban való járás.
Feladat 40: Isten akaratának szemével, az Egyház tanításában és hitében nézzük a világot, tegyük a dolgokat!
Feladat 41: Válasszuk mindig Istent, az Ő akaratát, az Egyház tanítását!
279. Marcell atya példázatai
A kacagó Párizs egyik zárdájában egy megtört öregasszony él Istenének, és imáinak. Ez az asszony egykor Európának legszebb és leggazdagabb asszonya volt: szerb királyné. Férje Obrenovics Milán – nagyon kicsapongó életet élt és ezért felesége, Natália, eltávozott az ország fővárosából, Belgrádból, amikor aztán fia, Sándor került a trónra, még nagyobb szívfájdalommal látta, hogy mint romlik el, és kerül egy nálánál idősebb asszonynak a körmei közé. Sándort később meggyilkolták. Natália teljesen megtörve ment Párizsba. Ott megismerkedett a katolikus hittel és a görögkeletiből áttért. Vagyona részint elveszett, ami megmaradt, szétosztotta a szegényeknek, s majd a megmaradt utolsó frankjával egy nagy fonott kosarat vásárolt, azt karjára kanyarította, s attól fogva, mint szolgáló járta a piacokat. Bevásárlónője lett egy apácazárdának. Francia újságíró írta le, hogy ment le naponta a Montmartre-ról a Notre-Dame-ba, hogy kilencedjeit tartsa minden kedden egy-egy gyertya elégetésével. Az újságírónak azt felelte, hogy Natália meghalt, ő Magdolna anyó, ama Magdolna után, akinek megbocsáttatott…
2012. február 25., szombat
277. Napi kovász - március 4. Mk 9, 1-9
Jézus színeváltozása. Pontosabban úgy kellene mondanunk, hogy Jézus megmutatta másik természetét, színét, oldalát is. Hiszen Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Hogy a tanítványok meg ne botránkozzanak rajta, hogy megerősítse őket eljövendő szenvedésében; ezért a szent hegyen megmutatta nekik másik „színét” is. Talán mi is oly sokszor, a világ szörnyűségeit, szenvedéseit látva elveszünk a túlságosan emberiben. Még a széltől is megijedünk, mint Péter és elkezdünk süllyedni az élet tengerén. A lelki szárazságokat, elhagyatottságot megtapasztalva elfeledkezünk Jézus istenségéről; arról, hogy Ő nagyobb mindennél, még a szenvedésnél, halálnál is, hiszen legyőzte azokat. „Uram! Olyan jó itt lenni!” – mondjuk együtt Péterrel Jézusnak. Olyan jó veled lenni, a közeledben! Ha olyan nagyon ijedősek vagyunk, akkor ne nagyon menjünk messze az Úrtól! Maradjunk a közelében! Mint kis gyermek anyja szoknyája körül. Mint kis gyermek apja karjaiban. Jézus közelében semmi és senki nem árthat nekünk.
275. Marcell atya példázatai
A kis Velors francia község nagy zavarban volt az 1870-i porosz betörés idején. Az ellenség már-már a község határában. A nagyon jó katolikus lakosok vagyonuk és életük mellett az Oltáriszentség miatt is aggódtak, mert nem volt papjuk, aki azt biztos helyre vihette volna. A közvélemény az volt, hogy csak a község legidősebbje lehet arra méltó, hogy a drága kincset kezébe vegye, és elrejtse.
Mikor azonban az egész nép a templomban, a szomorúan ünnepélyes pillanatot várta, hogy az Úr Jézust biztos helyre kísérjék, az öreg megszólalt: „Erre a tisztségre csak ártatlan gyermek méltó.” Egy kisgyermek a kijelölt helyre vitte.
Mikor azonban az egész nép a templomban, a szomorúan ünnepélyes pillanatot várta, hogy az Úr Jézust biztos helyre kísérjék, az öreg megszólalt: „Erre a tisztségre csak ártatlan gyermek méltó.” Egy kisgyermek a kijelölt helyre vitte.
273. A Kármelhegy útja 10.
Isten elvesztését csakis a szabad akarati és azonfelül halálos bűnös vágyak képesek létrehozni. A kisebb, tételes károkat viszont minden vágy létrehozza. Persze különböző fokban. Ezért különösen fontos őrizni a várkapukat: mik jönnek be és mik mennek ki. Mik érintik meg a testet és a lelket; és mire irányul a lélek vágyódása, akarása. (Naivság lenne azt gondolni, hogy a dolgok, a személyek, az események nem hatnak az emberre, a lélekre. Hogy azok nem befolyásolják jó vagy rossz irányba. Naivság lenne azt gondolni, hogy ezek a hatások semlegesek az emberre, a lélekre nézve. Ahogy az ételeket is megválogatjuk, hogy mi jó és mi rossz számunkra; ugyanígy kell a lelki, szellemi táplálékunkat is megválogatni.) Egyes vágyódásokra egyes károk jellemzőek, másokra mások; de kisebb-nagyobb fokban minden kár jelen van bennük. (A test önmagában értelmetlen, mindig valami irányítja. Ha nem a felső szellem, s azt nem a Szentlélek; akkor a vágyaknak engedelmeskedik, a vágyak után megy.)
Feladat 32: A vágyak, irányulások megfigyelése!
Ezért nagyon fontos, hogyha ha felmerül bennünk egy vágy, akkor azt azonnal a hit fényében vizsgáljuk meg. Isten színe előtt vizsgáljuk meg, imádkozzuk át. S vágyunkat, egész életünket azonnal irányítsuk Istenre. „Minden egyes erényes cselekedet növeli az összes erényeket és hasonlóképpen minden egyes bűnös szokásból származó cselekedet révén növekednek a többi bűnös hajlamok s velük együtt fokozódik a lélekre gyakorolt romlasztó hatásuk.” „Nem beszélek itt azokról a természetes vágyakról, amelyek önkéntelenül jelentkeznek; sem pedig az olyan gondolatokról, amelyek nem lépik át az akaratlan indulatok küszöbét; sem pedig egyéb kísértésekről, amelyekbe az akarat nem egyezik bele; ezek ugyanis az említett károk közül egyet sem okoznak a lélekben. Az illető, akiben fellépnek, a velük járó megrázkódtatás és lelki zavar következtében nem egyszer azt hiszi, hogy bemocskolták és megvakították; ez azonban tévedés. Sőt inkább éppen az ellenkező, jótékony hatással járnak. Mert mialatt ellenük küzd, megerősödik, megtisztul, növekszik benne a világosság, a vigasztalás és a többi lelki javak.”
Feladat 33: Akaratunk milyen vágyakra irányul?
Például sokan panaszkodnak, hogy a legszentebb pillanatokban (szentmisén, áldozás előtt, imádságban…) jönnek elő sokszor a legbűnösebb vágyak, képek, gondolatok az emberben. S ilyenkor nem mernek áldozni. Pedig ezek nem tudatos gondolatok, teljesen önkéntelenek. Vagyis nem tudva és akarva követi el őket, vagyis nem is bűnök, vagyis nyugodtan áldozhat. Nagyon fontos a szellemek, a különböző indulatok és vágyak megkülönböztetése. (Ez egy külön lelkigyakorlatot igényelne!) „Ezért fordítsanak a lelkivezetők akkora gondot arra, hogy növendékeiket kigyógyítsák minden rendetlen vágyból; hogy lemondassák őket arról, ami után kívánkoztak, s így megszabadítsák őket annyi és akkora nyomorúságtól.” S ha a lelkivezetők erre nem volnának hajlandók, akkor mi magunk önként tegyük meg ezt! Istenre vágyódjunk! És Istenben vágyódjunk a többi dolgokra! S ha valamire nem vágyódhatunk az Istenben, akkor azt jobb is kivetni a szívünkből és életünkből. Egyszóval: hitünk irányítsa életünk minden egyes részletét, eseményét!
Feladat 34: A rendetlen vágyak leleplezése és kivetése az ember szívéből.
Az egész Kármelhegy útjának egyik legfontosabb fejezete az első könyv 13. fejezete. Leírja, hogy miképpen kell belépni az érzékek emez éjjelébe. Elmagyarázza, hogy mit kell tennünk a lelkiéletben, hogy elinduljunk az Istennel való egyesülés útján; hogy a legrövidebb úton eljussunk az Istennel való egyesülésre, alapvető igazságot közöl: „Az első az, hogy az ember mindig a legnagyobb gonddal igyekezzék Krisztust mindenben utánozni és életét az Övé szerint berendezni. Hogy ezt megtehesse, s hogy minden körülmények között úgy viselkedhessék, amint Ő viselkedett volna, elmélkedjék állandóan az Ő életéről.” Vagyis: krisztusi magatartás, Krisztus erényeit kell magunkra venni. Krisztus életének, magatartásának tanulmányozása. Mert Ő az egyedüli közvetítő Isten és ember között.
Feladat 35: Krisztust magunkra ölteni. Az Ő életét, tulajdonságait, gondolatait, erényeit.
„A második az, hogy akármilyen élvezet kínálkoznék is érzékei számára, hacsak nem kizárólag Isten dicsőségére szolgál, vesse el magától és mondjon le róla Jézus Krisztus iránti szeretetből,…” Vagyis: Isten legyen a célja, Istenre irányítsa be érzékeit, vágyait, akaratát. Ezen szempont alapján kell megvizsgálnunk dolgainkat. (Beszélnek egy ferences testvérről, akit megfigyeltek, hogy bárhol volt igyekezett mindig a tabernákulum felé, a legközelebbi templom felé fordulni. Sosem volt háttal – amennyire tehette - a legközelebbi tabernákulumnak és templomnak. Beirányozta magát. Mindig Isten felé fordult. A zsidóknál régen a zsinagógák mindig Jeruzsálem fele voltak betájolva! Régen a keresztény templomok is be voltak tájolva. A muszlimok mindig Mekka fele fordulva imádkoznak. Persze nem ez a fizikai betájoltság a fontos, hanem sokkal inkább a lelki.)
Feladat 36: Istenre, Jézusra irányítsuk be egészen életünket!
Feladat 32: A vágyak, irányulások megfigyelése!
Ezért nagyon fontos, hogyha ha felmerül bennünk egy vágy, akkor azt azonnal a hit fényében vizsgáljuk meg. Isten színe előtt vizsgáljuk meg, imádkozzuk át. S vágyunkat, egész életünket azonnal irányítsuk Istenre. „Minden egyes erényes cselekedet növeli az összes erényeket és hasonlóképpen minden egyes bűnös szokásból származó cselekedet révén növekednek a többi bűnös hajlamok s velük együtt fokozódik a lélekre gyakorolt romlasztó hatásuk.” „Nem beszélek itt azokról a természetes vágyakról, amelyek önkéntelenül jelentkeznek; sem pedig az olyan gondolatokról, amelyek nem lépik át az akaratlan indulatok küszöbét; sem pedig egyéb kísértésekről, amelyekbe az akarat nem egyezik bele; ezek ugyanis az említett károk közül egyet sem okoznak a lélekben. Az illető, akiben fellépnek, a velük járó megrázkódtatás és lelki zavar következtében nem egyszer azt hiszi, hogy bemocskolták és megvakították; ez azonban tévedés. Sőt inkább éppen az ellenkező, jótékony hatással járnak. Mert mialatt ellenük küzd, megerősödik, megtisztul, növekszik benne a világosság, a vigasztalás és a többi lelki javak.”
Feladat 33: Akaratunk milyen vágyakra irányul?
Például sokan panaszkodnak, hogy a legszentebb pillanatokban (szentmisén, áldozás előtt, imádságban…) jönnek elő sokszor a legbűnösebb vágyak, képek, gondolatok az emberben. S ilyenkor nem mernek áldozni. Pedig ezek nem tudatos gondolatok, teljesen önkéntelenek. Vagyis nem tudva és akarva követi el őket, vagyis nem is bűnök, vagyis nyugodtan áldozhat. Nagyon fontos a szellemek, a különböző indulatok és vágyak megkülönböztetése. (Ez egy külön lelkigyakorlatot igényelne!) „Ezért fordítsanak a lelkivezetők akkora gondot arra, hogy növendékeiket kigyógyítsák minden rendetlen vágyból; hogy lemondassák őket arról, ami után kívánkoztak, s így megszabadítsák őket annyi és akkora nyomorúságtól.” S ha a lelkivezetők erre nem volnának hajlandók, akkor mi magunk önként tegyük meg ezt! Istenre vágyódjunk! És Istenben vágyódjunk a többi dolgokra! S ha valamire nem vágyódhatunk az Istenben, akkor azt jobb is kivetni a szívünkből és életünkből. Egyszóval: hitünk irányítsa életünk minden egyes részletét, eseményét!
Feladat 34: A rendetlen vágyak leleplezése és kivetése az ember szívéből.
Az egész Kármelhegy útjának egyik legfontosabb fejezete az első könyv 13. fejezete. Leírja, hogy miképpen kell belépni az érzékek emez éjjelébe. Elmagyarázza, hogy mit kell tennünk a lelkiéletben, hogy elinduljunk az Istennel való egyesülés útján; hogy a legrövidebb úton eljussunk az Istennel való egyesülésre, alapvető igazságot közöl: „Az első az, hogy az ember mindig a legnagyobb gonddal igyekezzék Krisztust mindenben utánozni és életét az Övé szerint berendezni. Hogy ezt megtehesse, s hogy minden körülmények között úgy viselkedhessék, amint Ő viselkedett volna, elmélkedjék állandóan az Ő életéről.” Vagyis: krisztusi magatartás, Krisztus erényeit kell magunkra venni. Krisztus életének, magatartásának tanulmányozása. Mert Ő az egyedüli közvetítő Isten és ember között.
Feladat 35: Krisztust magunkra ölteni. Az Ő életét, tulajdonságait, gondolatait, erényeit.
„A második az, hogy akármilyen élvezet kínálkoznék is érzékei számára, hacsak nem kizárólag Isten dicsőségére szolgál, vesse el magától és mondjon le róla Jézus Krisztus iránti szeretetből,…” Vagyis: Isten legyen a célja, Istenre irányítsa be érzékeit, vágyait, akaratát. Ezen szempont alapján kell megvizsgálnunk dolgainkat. (Beszélnek egy ferences testvérről, akit megfigyeltek, hogy bárhol volt igyekezett mindig a tabernákulum felé, a legközelebbi templom felé fordulni. Sosem volt háttal – amennyire tehette - a legközelebbi tabernákulumnak és templomnak. Beirányozta magát. Mindig Isten felé fordult. A zsidóknál régen a zsinagógák mindig Jeruzsálem fele voltak betájolva! Régen a keresztény templomok is be voltak tájolva. A muszlimok mindig Mekka fele fordulva imádkoznak. Persze nem ez a fizikai betájoltság a fontos, hanem sokkal inkább a lelki.)
Feladat 36: Istenre, Jézusra irányítsuk be egészen életünket!
2012. február 24., péntek
271. Napi kovász - március 3. Mt 5, 43-48
„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Csak Jézusban tudjuk elképzelni, hogy Isten mennyire más, mint mi. Jobban mondva, mi gondolkodunk másképpen, mint Isten. És nekünk Istenhez kell visszatérnünk; Isten gondolataihoz, szavaihoz és tetteihez.
Valljuk meg őszintén, emberileg mennyire tetszik nekünk a gondolat: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” Azt a gondolatot, hogy szeressük ellenségeinket és imádkozzunk üldözőinkért, még csak-csak lenyeljük; bízva Isten igazságosságában – hogy majd csak megbünteti azért őket. De hogy Isten tökéletes és szereti ellenségeinket, ahogy minket is szeret; s elvárja tőlünk, hogy ezért mi is szeressük ellenségeinket, minden feltétel nélkül – az már egy kicsit kemény beszéd.
Pedig erre a lényegre kell rádöbbennünk. Nem a mi, saját szemünkkel kell néznünk a világot, önmagunkat, ellenségeinket; hanem mennyei Atyánk szemével. Jézus Isten szemléletét hozta egészen közel hozzánk. Az igazi megtérés szemléletváltozást jelent.
Valljuk meg őszintén, emberileg mennyire tetszik nekünk a gondolat: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” Azt a gondolatot, hogy szeressük ellenségeinket és imádkozzunk üldözőinkért, még csak-csak lenyeljük; bízva Isten igazságosságában – hogy majd csak megbünteti azért őket. De hogy Isten tökéletes és szereti ellenségeinket, ahogy minket is szeret; s elvárja tőlünk, hogy ezért mi is szeressük ellenségeinket, minden feltétel nélkül – az már egy kicsit kemény beszéd.
Pedig erre a lényegre kell rádöbbennünk. Nem a mi, saját szemünkkel kell néznünk a világot, önmagunkat, ellenségeinket; hanem mennyei Atyánk szemével. Jézus Isten szemléletét hozta egészen közel hozzánk. Az igazi megtérés szemléletváltozást jelent.
269. A Kármelhegy útja 9.
A rendetlen vágyak bemocskolják és foltokat ejtenek a lelken. „Ez annyira igaz, hogy már egyetlen egy rendetlen vágy is – még ha nem is volna halálos bűn – oly sötétté, mocskossá és rúttá teszi a lelket, hogy képtelen bármi módon Istennel egyesülni, hacsak előbb meg nem tisztul tőle. Hát még mekkora lehet a rútsága az olyannak, amely teljesen el van merülve rendetlen vágyaiban és szenvedélyeiben! Mily messzire állhat az Isten tisztaságától!” Keresztes Szent János nem maximalista, hanem abszolút realista. Nem ilyen a házasság is? Vagy csak egyet szeretek, vagy igazából egyiket sem. Vagy egészen szeretem, vagy már megosztott a szívem. A befogadott kegyelem erényeket szül, a rendetlen vágyak pedig bemocskolják a lelket. A vágy irányultságot jelent. S ha egyszerre figyelek két dologra, ha egyszerre irányulok két dologra, akkor már meg vagyok osztva. Meg vagyok fosztva Istentől. Mert Ő nem akar társbérlő lenni az ember szívében, mondjuk például a televízióval. Ő egész szívet akar. Mert nem akar becsapni, megcsalni bennünket. Éppen ezért nekünk is egész és osztatlan szívet kell adni Istennek.
Feladat 28: Tisztítsuk meg lelkünket a rendetlen vágyaktól! És irányítsuk lelkünket egészen Isten felé.
„Az ötödik káros hatás, amit az érzéki vágyak a lélekre gyakorolnak, abban áll, hogy elzsibbasztják és elbágyasztják annyira, hogy nem képes az erényeket gyakorolni és bennük állhatatosan megmaradni.” Mert az akaraterő megoszlik a különböző kitűzött célok között. Minél több fele annál rosszabb. Minél jobban vágyódik egy rossz dologra, annál kevésbé tudja tenni a jót. Nagyon fontos ezért az összeszedettség. Nem csak a világi értelemben fontos ez. Szedd már össze magadat! – szoktuk egymást bíztatni. (Tudós, sportoló, tanuló, munkás…) De a lelki élet szempontjából is. Csak így tudunk valamit is elérni. (Milyen érdekes, hogy ami a világi életben olyan evidens: csak összeszedettséggel tudunk valamit is elérni. S ezt meg is tesszük a cél érdekében. Azt a lelki élet területén már nem tesszük meg. Nem szedjük össze magunkat, mert nehéznek tűnik. A világ fiai okosabbak a maguk nemében!!!) A legkisebb érzéki vágy is már gyöngíti a lelket. És természete, szokása, hogy minden energiát el akar vonni a jótól, az erényektől. Az érzéki vágy szenvedéllyé válik, hogy aztán kielégíthetetlen fekete lyukká váljon az ember életében. „Azért is, ha azt látjuk, hogy sok lélek semmi szorgalmat és kedvet nem mutat az erények gyakorlatában, annak rendesen abban találjuk meg az okát, hogy oly vágyak és érzelmek vannak még benne, amelyek nem tiszták és nem irányulnak a mi Urunkra, Istenünkre. „ Mert az ember célirányos lény. Olyan nincs, hogy valamire ne irányuljon, valamire ne törekedjen. Ha azt hisszük, hogy semmire sem irányul életünk, hogy semmire sem vágyódunk; higgyük el, akkor is fénysebességgel rohanunk valami fele, lehet hogy éppen a pusztulásunk fele. Mennyivel jobb tehát, ha tudatosan beirányozzuk életünket, ha tudatosan a jó fele irányozzuk be életünket, ha ésszerűen a legjobb fele irányozzuk be életünket, ha a legfőbb jó alá rendeljük életünket, ha hagyjuk hogy testünket a lelkünk, a szellemünk; lelkünket, szellemünket pedig Isten irányítsa!
Feladat 29: Szedjük össze magunkat! Törekedjünk az összeszedettségre!
„Itt természetesen csak azokról beszélünk, amelyek a szabad akarattól függnek, mert hiszen a természeti vágyak, ha nem erőszakolják ki az akarat beleegyezését és önkéntelen indulatok maradnak, nagyon kevéssé, sőt egyáltalában nem akadályozzák a lelket az egyesülésben… Mert ezeket megszüntetni és teljesen kiölni, ezen élet folyamán lehetetlenség.” Ellenben a szabad akarattól függő vágyakat ki kell vetnie az embernek. „Ami annyit tesz, hogy tudva és akarva ne egyezzék bele semmi, még oly csekély tökéletlenségbe sem, sőt annyira jusson, hogy hiányozzék benne az erő és szabadság annak tudatos elkövetésére.” Isten rabja legyen. Az igazi szabadság az, amikor már nem tudja választani a rosszat. S nem az, amikor még választhat jó és rossz között; ahogy azt a mai szabadosság tanítja. (Majd 18 éves korában eldönti! – szokták egyesek mondani és hirdetni. 18 éves korában már nem fogja tudni eldönteni, mert közben ezer dolognak vált a rabjává. Nincsen érték semleges iskola! ) „Vannak azonban egyes szokásszerű tökéletlenségek, amelyeket némely ember sohasem képes teljesen leküzdeni s amelyek nemcsak az Istennel való egyesülést, de még a tökéletességben való előrehaladást is megakadályozzák.” Ezek a szokásszerű tökéletlenségek súlyosabbak, mint a véletlenül elkövetett nagyobb bűnök. Ezért tanítja az Egyház, hogy bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. Ezért kell szüntelenül tökéletesítenünk tudásunkat. S ezért kell akaratunkat is tökéletesíteni, a jóra irányítani. (Ezért tragikus, hogy ha valaki a bérmálás után már nem fejleszti a hitét. Gyerekkori cipőjét nem tudja majd a felnőtt lábára felhúzni. Gyerekkori hitével nem tudja majd felnőttkori problémáit megoldani.) S hogy mi a jó, azt a tudás állítja az akarat elé. Tudásunkat pedig Isten akarata alá kell rendelnünk. „Így van a lélek is: amíg valamihez ragaszkodik; legyenek bár egyébként még akkora erényei is, nem fogja elérni az isteni egyesülés szabadságát.” Természetesen nem az erényekkel van a probléma. De amíg a kézifék be van húzva, addig akármennyire is nyomjuk a gázt, a kocsi nem tud elindulni, sőt leég a motor. Az egyik erény vonzza a többit. De ugyanígy van az érzéki vágyakkal is: az egyik vonzza a többit. „Mert ha csak egy fok hiányzik is a fahasábban abból a hőből, amelyre szüksége van, hogy meggyulladjon, akkor nem fog lángra lobbanni. Hasonlóképpen egyetlen egy gyarlóság, még ha nem is volna egészen szándékos és öntudatos, meggátolja a lelket abban, hogy egészen Istenhez hasonuljon. … A léleknek nincs egynél több akarata…” (Langyosság, kétfele sántikálás.) Az embernek egy szíve van. Ezért kell helyesen beirányozni életünket, akaratunkat. Az előbb idézett és megvastagítva szedett hasonlat a fa meggyújtásáról Keresztes Szent János egész misztikus tanítását összefoglalja. Ebben a képben benne van összes műve. Könyveiben többször is feltűnik. Ebből a képből ki lehet bontani az egész lelki életet. !!!
Feladat 30: Akaratunkat irányítsuk egészen Istenre. Ő legyen a legfőbb elérendő cél az életünkben!
Feladat 31: Figyeljünk a szokásszerű tökéletlenségeinkre! Mert így szoktuk! – az nem azt jelenti, hogy továbbra is így kell tennünk. Persze nehezebb elszakadni a szokásszerű dolgainktól, mert már berögzültek. Éppen ezért veszélyesek, éppen ezért kell őket kiirtani.
Feladat 28: Tisztítsuk meg lelkünket a rendetlen vágyaktól! És irányítsuk lelkünket egészen Isten felé.
„Az ötödik káros hatás, amit az érzéki vágyak a lélekre gyakorolnak, abban áll, hogy elzsibbasztják és elbágyasztják annyira, hogy nem képes az erényeket gyakorolni és bennük állhatatosan megmaradni.” Mert az akaraterő megoszlik a különböző kitűzött célok között. Minél több fele annál rosszabb. Minél jobban vágyódik egy rossz dologra, annál kevésbé tudja tenni a jót. Nagyon fontos ezért az összeszedettség. Nem csak a világi értelemben fontos ez. Szedd már össze magadat! – szoktuk egymást bíztatni. (Tudós, sportoló, tanuló, munkás…) De a lelki élet szempontjából is. Csak így tudunk valamit is elérni. (Milyen érdekes, hogy ami a világi életben olyan evidens: csak összeszedettséggel tudunk valamit is elérni. S ezt meg is tesszük a cél érdekében. Azt a lelki élet területén már nem tesszük meg. Nem szedjük össze magunkat, mert nehéznek tűnik. A világ fiai okosabbak a maguk nemében!!!) A legkisebb érzéki vágy is már gyöngíti a lelket. És természete, szokása, hogy minden energiát el akar vonni a jótól, az erényektől. Az érzéki vágy szenvedéllyé válik, hogy aztán kielégíthetetlen fekete lyukká váljon az ember életében. „Azért is, ha azt látjuk, hogy sok lélek semmi szorgalmat és kedvet nem mutat az erények gyakorlatában, annak rendesen abban találjuk meg az okát, hogy oly vágyak és érzelmek vannak még benne, amelyek nem tiszták és nem irányulnak a mi Urunkra, Istenünkre. „ Mert az ember célirányos lény. Olyan nincs, hogy valamire ne irányuljon, valamire ne törekedjen. Ha azt hisszük, hogy semmire sem irányul életünk, hogy semmire sem vágyódunk; higgyük el, akkor is fénysebességgel rohanunk valami fele, lehet hogy éppen a pusztulásunk fele. Mennyivel jobb tehát, ha tudatosan beirányozzuk életünket, ha tudatosan a jó fele irányozzuk be életünket, ha ésszerűen a legjobb fele irányozzuk be életünket, ha a legfőbb jó alá rendeljük életünket, ha hagyjuk hogy testünket a lelkünk, a szellemünk; lelkünket, szellemünket pedig Isten irányítsa!
Feladat 29: Szedjük össze magunkat! Törekedjünk az összeszedettségre!
„Itt természetesen csak azokról beszélünk, amelyek a szabad akarattól függnek, mert hiszen a természeti vágyak, ha nem erőszakolják ki az akarat beleegyezését és önkéntelen indulatok maradnak, nagyon kevéssé, sőt egyáltalában nem akadályozzák a lelket az egyesülésben… Mert ezeket megszüntetni és teljesen kiölni, ezen élet folyamán lehetetlenség.” Ellenben a szabad akarattól függő vágyakat ki kell vetnie az embernek. „Ami annyit tesz, hogy tudva és akarva ne egyezzék bele semmi, még oly csekély tökéletlenségbe sem, sőt annyira jusson, hogy hiányozzék benne az erő és szabadság annak tudatos elkövetésére.” Isten rabja legyen. Az igazi szabadság az, amikor már nem tudja választani a rosszat. S nem az, amikor még választhat jó és rossz között; ahogy azt a mai szabadosság tanítja. (Majd 18 éves korában eldönti! – szokták egyesek mondani és hirdetni. 18 éves korában már nem fogja tudni eldönteni, mert közben ezer dolognak vált a rabjává. Nincsen érték semleges iskola! ) „Vannak azonban egyes szokásszerű tökéletlenségek, amelyeket némely ember sohasem képes teljesen leküzdeni s amelyek nemcsak az Istennel való egyesülést, de még a tökéletességben való előrehaladást is megakadályozzák.” Ezek a szokásszerű tökéletlenségek súlyosabbak, mint a véletlenül elkövetett nagyobb bűnök. Ezért tanítja az Egyház, hogy bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. Ezért kell szüntelenül tökéletesítenünk tudásunkat. S ezért kell akaratunkat is tökéletesíteni, a jóra irányítani. (Ezért tragikus, hogy ha valaki a bérmálás után már nem fejleszti a hitét. Gyerekkori cipőjét nem tudja majd a felnőtt lábára felhúzni. Gyerekkori hitével nem tudja majd felnőttkori problémáit megoldani.) S hogy mi a jó, azt a tudás állítja az akarat elé. Tudásunkat pedig Isten akarata alá kell rendelnünk. „Így van a lélek is: amíg valamihez ragaszkodik; legyenek bár egyébként még akkora erényei is, nem fogja elérni az isteni egyesülés szabadságát.” Természetesen nem az erényekkel van a probléma. De amíg a kézifék be van húzva, addig akármennyire is nyomjuk a gázt, a kocsi nem tud elindulni, sőt leég a motor. Az egyik erény vonzza a többit. De ugyanígy van az érzéki vágyakkal is: az egyik vonzza a többit. „Mert ha csak egy fok hiányzik is a fahasábban abból a hőből, amelyre szüksége van, hogy meggyulladjon, akkor nem fog lángra lobbanni. Hasonlóképpen egyetlen egy gyarlóság, még ha nem is volna egészen szándékos és öntudatos, meggátolja a lelket abban, hogy egészen Istenhez hasonuljon. … A léleknek nincs egynél több akarata…” (Langyosság, kétfele sántikálás.) Az embernek egy szíve van. Ezért kell helyesen beirányozni életünket, akaratunkat. Az előbb idézett és megvastagítva szedett hasonlat a fa meggyújtásáról Keresztes Szent János egész misztikus tanítását összefoglalja. Ebben a képben benne van összes műve. Könyveiben többször is feltűnik. Ebből a képből ki lehet bontani az egész lelki életet. !!!
Feladat 30: Akaratunkat irányítsuk egészen Istenre. Ő legyen a legfőbb elérendő cél az életünkben!
Feladat 31: Figyeljünk a szokásszerű tökéletlenségeinkre! Mert így szoktuk! – az nem azt jelenti, hogy továbbra is így kell tennünk. Persze nehezebb elszakadni a szokásszerű dolgainktól, mert már berögzültek. Éppen ezért veszélyesek, éppen ezért kell őket kiirtani.
267. Marcell atya példázatai
„Valamikor réges-régen – így olvassuk egy jámbor legendában – élt egy roppant nagy erejű ember, akit Offerusnak hívtak. Ez a fejébe vette, hogy óriási erejével csakis a világ legerősebb emberét fogja szolgálni. Hallott akkor egy hatalmas császárról, akitől mindenki reszketett. Szolgája lett, harcolt a császár háborúiban, és megnyerte csatáit. Egyszer aztán egy dalnok jött a várba, régi dalokat énekelt a császárnak, s ha egy dalban felhangzott az ördög neve a császár gyorsan keresztet vetett. Miért? – akarta tudni az óriás. „Hogy a gonosz ellenség ne árthasson nekem.” – „Úgy”? - kiáltott fel az óriás – „Te félsz valakitől? Akkor nem te vagy a legerősebb. Megkeresem tehát azt, akitől te félsz.” És Offerus s megkereste az ördögöt, megtalálta, szolgája lett, és vele járta a világot. És egyszer egy útszéli Kereszthez értek, ez előtt a sátán nem akart elmenni, inkább kerülőutat választott. Akkor az óriás elhagyta félelmetes urát, hogy megkeresse a legerősebbet, akitől az ördög félt. Egy remete azt tanácsolta neki, vigye át egy folyón a zarándokokat, akik a túlsó parton lévő kis templomban akartak imádkozni. Ezt megtette. Egyszer egy viharos éjszakán, gyermekhang ébresztette, és hívta hordozói szolgálatára. Vállára vette a gyermeket és pehelykönnyűnek találta. De minél beljebb jutott a folyó medrébe, annál nehezebbé vált a gyermek és valósággal le akarta nyomni a mélybe. Most megtudta az óriás, ki a legerősebb. Keresztvíz alá tartotta fejét, és Kristóf lett a neve (Krisztus hordozó) – vagyis egyedül Istennek szolgált.” Így lett Offerusból Christoforus. Pogányból, keresztény.
2012. február 23., csütörtök
265. Kármelhegy útja 8.
Az érzéki vágyak kínozzák és sanyargatják a lelket. ( Mit is jelent ez? Mire is vágyódunk? Talán nem is tudjuk. Próbáljuk kielégíteni vágyainkat a kezünk közelében levő dolgokkal. Pótlékokat keresve próbáljuk kielégíteni végtelen vágyunkat. A vágyak mögött Isten van, csak lássunk tovább az orrunknál! Itt van a váltónak a szerepe. Amikor feltűnik a szemünk előtt, a szívünkben, az értelmünkben egy vágy, akkor azonnal váltsunk Istenre. Vágyunkat azonnal irányítsuk a végtelenre, Istenre. A mai emberekben végtelen vágyak vannak; ezt keresésükben és pótcselekvéseikben lehet lemérni. De nem tudnak akármilyen Istenben hinni; ezért aztán minden mással pótolják. Nagyon fontos, hogy egy hiteles istenképet ragyogtassunk fel Istenről az emberek számára; akiért aztán valóban tudnak majd lelkesedni.) Vágyaink kielégítésében elveszítjük szabadságunkat. Egyedül Isten szolgálatában maradunk szabadok; mert csak Ő tudja garantálni hogy szolgálatában szabadok maradjunk.
Feladat 25: Tisztítsuk meg istenképünket! Az Egyház által a hitben mutatott istenképet éljük meg az emberek számára!
Az érzéki vágyak a lelket vakká és homályossá teszik. Cső látása lesz. Csak vágyain keresztül tudja látni a világot. Mániássá lesz. Csak a kedvenc dolgával törődik, csak azt látja mindenben, csak az érdekli. Igazából ezáltal vakká lesz a világ minden más értéke, szépsége iránt. Isten azonban minden dolog igazi értékét ragyogtatja fel számunkra. Ezért Istenben láthatjuk csak helyesen a világot. „De nemcsak az értelem homályosodik el a lélekben, hanem eltompul az akaraterő is, gyengül az emlékezőtehetség s az összes képességekben fölbomlik a rend.” „Az embernek olykor sírni volna kedve egyesek oktalanságán, akik mindenféle rendszertelen önkéntes vezeklést és áhítatgyakorlatot vállalnak s ezekbe helyezik minden bizalmukat, azon hiszemben, hogy így eljuthatnak az isteni bölcsességgel való egyesüléshez; arra azonban nem is gondolnak, hogy a teremtményekre irányuló érzéki vágyaikat megfékezzék. Pedig hát mindez hiábavaló, amíg csak teljes erővel nem fognak hozzá vágyaik elfojtásához.” Nem az erények gyakorlásában és a vezeklésben van a hiba, hanem az alapban. Nem lehet kétfele sántikálni. Isten fele is és a teremtmények fele is haladni. Hogy kellő energia legyen az erények gyakorlásához, ahhoz előbb be kell tömni a lyukakat, szakítanunk kell a teremtményekre irányuló vágyakkal. Az érzéki vágy az ember irányultságát jelenti: mit akar elérni, mivé akar lenni, mire koncentrálja minden erejét, mire irányítja érzékeit, mire pazarolja energiáit… A régi katekizmusok első kérdése éppen erre az irányultságra kérdezett rá: Miért vagyunk a világban? Lelki életünkben legelőször is ezt a kérdést kell tisztázni, mert erre épül minden. Ha rossz az irányzék, félre megy az egész lelki életünk. Kétfele pedig nem lehet irányozni. Két pontra nem lehet fokuszálni a fényképezőgépet; mert abból vagy egy harmadik lesz, vagy pedig az egyik mégis megelőzi a másikat. (Nem lehet két úrnak szolgálni.) Az ember irányultságánál fontos szerepet kap a hit: Miben, kiben hiszünk? Milyen elvek, milyen hitvallások határozzák meg az életünket? Semmi? Agnosztikusok vagyunk, nihilisták? Majd csak lesz valahogy? A háttérben akkor is valamire irányul az életed, amiről talán nem is tudsz, s ami tudat alatt irányít. Ezért nagyon fontos a hitünket megfogalmazni, megvallani, életünket aszerint megélni. A hitünk miatt nagyon fontos ezért megtisztítanunk az értelmünket. Kidobni belőle mindazt, ami hitünknek, irányultságunknak nem felel meg. Az ember irányultságánál fontos szerepet kap a remény: Miben remélünk? Megint csak: mit akarunk elérni? Minek az eljövetelében reménykedünk? Ezért kell megtisztítanunk az emlékezetünket. Kidobni belőle mindazt, ami ellentétes azzal, amiben reménykedünk. Az ember irányultságánál fontos szerepet kap a szeretet. Mit szeretünk, mit akarunk elérni? Ezért kell megtisztítanunk az akaratunkat. Nem akarni semmit sem, ami ellentétes azzal a szeretettel, amire vágyódunk. Istent kell szeretnünk és Istenben kell szeretnünk minden mást.
Feladat 26: Tisztítsuk meg és uraljuk érzéki vágyainkat! Egyetlen vágyunk Istenre irányuljon!
Feladat 27: Tisztítsuk meg értelmünket a hit által! Tisztítsuk meg akaratunkat a szeretet által! Tisztítsuk meg emlékezőtehetségünket a remény által!
Feladat 25: Tisztítsuk meg istenképünket! Az Egyház által a hitben mutatott istenképet éljük meg az emberek számára!
Az érzéki vágyak a lelket vakká és homályossá teszik. Cső látása lesz. Csak vágyain keresztül tudja látni a világot. Mániássá lesz. Csak a kedvenc dolgával törődik, csak azt látja mindenben, csak az érdekli. Igazából ezáltal vakká lesz a világ minden más értéke, szépsége iránt. Isten azonban minden dolog igazi értékét ragyogtatja fel számunkra. Ezért Istenben láthatjuk csak helyesen a világot. „De nemcsak az értelem homályosodik el a lélekben, hanem eltompul az akaraterő is, gyengül az emlékezőtehetség s az összes képességekben fölbomlik a rend.” „Az embernek olykor sírni volna kedve egyesek oktalanságán, akik mindenféle rendszertelen önkéntes vezeklést és áhítatgyakorlatot vállalnak s ezekbe helyezik minden bizalmukat, azon hiszemben, hogy így eljuthatnak az isteni bölcsességgel való egyesüléshez; arra azonban nem is gondolnak, hogy a teremtményekre irányuló érzéki vágyaikat megfékezzék. Pedig hát mindez hiábavaló, amíg csak teljes erővel nem fognak hozzá vágyaik elfojtásához.” Nem az erények gyakorlásában és a vezeklésben van a hiba, hanem az alapban. Nem lehet kétfele sántikálni. Isten fele is és a teremtmények fele is haladni. Hogy kellő energia legyen az erények gyakorlásához, ahhoz előbb be kell tömni a lyukakat, szakítanunk kell a teremtményekre irányuló vágyakkal. Az érzéki vágy az ember irányultságát jelenti: mit akar elérni, mivé akar lenni, mire koncentrálja minden erejét, mire irányítja érzékeit, mire pazarolja energiáit… A régi katekizmusok első kérdése éppen erre az irányultságra kérdezett rá: Miért vagyunk a világban? Lelki életünkben legelőször is ezt a kérdést kell tisztázni, mert erre épül minden. Ha rossz az irányzék, félre megy az egész lelki életünk. Kétfele pedig nem lehet irányozni. Két pontra nem lehet fokuszálni a fényképezőgépet; mert abból vagy egy harmadik lesz, vagy pedig az egyik mégis megelőzi a másikat. (Nem lehet két úrnak szolgálni.) Az ember irányultságánál fontos szerepet kap a hit: Miben, kiben hiszünk? Milyen elvek, milyen hitvallások határozzák meg az életünket? Semmi? Agnosztikusok vagyunk, nihilisták? Majd csak lesz valahogy? A háttérben akkor is valamire irányul az életed, amiről talán nem is tudsz, s ami tudat alatt irányít. Ezért nagyon fontos a hitünket megfogalmazni, megvallani, életünket aszerint megélni. A hitünk miatt nagyon fontos ezért megtisztítanunk az értelmünket. Kidobni belőle mindazt, ami hitünknek, irányultságunknak nem felel meg. Az ember irányultságánál fontos szerepet kap a remény: Miben remélünk? Megint csak: mit akarunk elérni? Minek az eljövetelében reménykedünk? Ezért kell megtisztítanunk az emlékezetünket. Kidobni belőle mindazt, ami ellentétes azzal, amiben reménykedünk. Az ember irányultságánál fontos szerepet kap a szeretet. Mit szeretünk, mit akarunk elérni? Ezért kell megtisztítanunk az akaratunkat. Nem akarni semmit sem, ami ellentétes azzal a szeretettel, amire vágyódunk. Istent kell szeretnünk és Istenben kell szeretnünk minden mást.
Feladat 26: Tisztítsuk meg és uraljuk érzéki vágyainkat! Egyetlen vágyunk Istenre irányuljon!
Feladat 27: Tisztítsuk meg értelmünket a hit által! Tisztítsuk meg akaratunkat a szeretet által! Tisztítsuk meg emlékezőtehetségünket a remény által!
263. Marcell atya példázatai
Az ősrégi Pelikán rege. Élt az északi jeges tenger vidékein valaha réges-régen egy nagy hófehér madár, a pelikán. Fészkét a tengerpart egyik sziklájára rakta, puha pihével bélelte és fiókáival népesítette be. Napestig járta a tengereket, halászgatott, hogy táplálja övéit. Éjjelente pedig, valahányszor a viharok dúltak, fészkén ült, hogy melengesse kicsinyeit. Sokszor órákon át küzdött a rabló-madarak ellen, hogy kis családját védelmezze. Történt azonban, hogy szokatlanul hideg tél köszöntött be, valóságos jéghegyek torlódtak össze a tengeren. A víz beállott, s széltében – hosszában vastag jégpáncél borította. A pelikán erre befedi kicsinyeit, szárnyra kél, a végtelen tengereknek veszi útját, hogy szabad vízre és így táplálékra akadjon. De bárminő messze repült is, a vizet mindenütt keményen befagyva találta. Étlen, élelem nélkül, szomorúan tért meg fészkére. Fiókái már messziről siránkozva nyújtották feléje fejecskéjüket. A kétségbeesett anya most csőrével, mint nagy fejszével akarja a jeget feltörni, - de sikertelenül – jóllehet pirosra festi tulajdon vérével a jég sima tükrét. Metsző szél süvít a tengeren, az anyamadár szomorúan, éhségtől gyötörten ül fészkén. Reggel újra próbálkozik, megint csak útra kél, de zsákmány nélkül tér vissza. Fiókái már szinte aléltak az éhségtől. Erre utolsó mentő gondolata támad, amely csak anyának juthat eszébe. Keblén sebet ejt, s a szüremkedő vért, kicsinyei elé tartja. Ezek boldogan szürcsölik a meleg, éltető italt, s közben észre sem veszik, hogy anyjuk a fájdalomban meg-megrázkódik. Midőn megéheznek, megint csak inni kérnek, nem is ügyelve arra, hogy anyjuk szeme már megtörött, s bágyadtan horgasztja fejét keblére. De azért megkönyörül a kis éhezőkön, s hegesedő sebét újra feltöri. Beköszönt az éj, tombol vihar, s a madárkák boldogan pihennek a meleg fészekben. Reggel megint enni kérnek. Az anya azonban nem mozdul, nem akar felébredni. Teste kihűlt, a seb vért nem ad többé. Elaludt örökre. Erre a fiókák anyjuk testét kezdik csipkedni, fogyasztani, s rajta felnövekednek. Időközben meleg szellők kezdenek lengedezni, a jég felolvad, s a szárnyra kelt madarak már maguk tudják megszerezni táplálékukat, anyjukat pedig el is felejtik… Így a rege.
261. Napi kovász - március 2. Mt 5, 20-26
„…ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” Az Úr újból meghatározta a mennyországba jutás ponthatárát. Isten mondja meg a föltételeket és a szabályokat, s nem mi, emberek. Ezek szerint az írástudók és farizeusok szintje nem üti meg ezt a ponthatárt. Az ilyen emberek nem mennek át az élet érettségijén. Egy példát is felhoz számunkra az Úr, hogy lássuk miről is van szó. A gyilkosság fogalmát is újra definiálja, a gyilkossággal kapcsolatban is új ponthatárt határoz meg. Már nem csak az gyilkos az Úr szemében, aki fizikailag megöli a másikat; hanem az is aki haragszik szívében. Aki haragszik embertársára, az ugyanolyan gyilkos, mint Hasfelmetsző Jack. Az Úr a gyilkosság gyökerét, alapját akarja kiirtani az emberekből. Persze mondhatná valaki: ilyen értelemben mindenki gyilkos. Ilyen értelemben mindenki írástudó és farizeus. Ilyen értelemben senki sem üti meg a ponthatárt. Ilyen értelemben senki nem üdvözül? Hát éppen erről van szó. Ne tartsuk magunkat igaznak, mint az írástudók és farizeusok! Mindannyian bűnösök vagyunk, mindannyian rászorulunk Isten irgalmára. Éppen ezt jelenti a Jézusi örömhír.
2012. február 22., szerda
259. Napi kovász - március 1. Mt 7, 7-12
Olyan fájdalmasan mondja az Úr a mai Evangéliumban: „Kérjetek…keressetek…zörgessetek…!” Mintha nem keresnénk! Mintha nem keresnénk eléggé! Teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből! Mintha minden mást keresnénk, csak éppen Istent nem. Valószínűleg éppen ez a baj. Kérésünk, keresésünk, zörgetésünk olyan erőtlen. Mintha kétfele sántikálnánk. Gondoljunk a veszélyben levő emberre! Hogy tud az kérni! Hogy tud az keresni! Hogy tud az zörgetni! Veszélyben vagyunk. Csak Isten tud megmenteni bennünket. Kérjetek, keressetek, zörgessetek tehát!
Aranyszabály. „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” Az Evangélium tanítása nem a légüres térben lebeg. Emberségünk beteljesedése az Evangélium.
Aranyszabály. „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” Az Evangélium tanítása nem a légüres térben lebeg. Emberségünk beteljesedése az Evangélium.
257. Marcell atya példázatai
II. OTTÓ CSÁSZÁR egy alkalommal vadászat közben szent Nilus barlangjához vetődött. Az öreg remetét imádságba merülve találta. Beszélgetni kezdtek. Sok mindenről. Majd búcsúzáskor a császár azt az ajánlatot tette a remetének, hogy kérjen tőle bármit, megadja neki: Szent Nilus így felelt:
Csak azt az egyet kérem, hogy legyen gondod halhatatlan lelkedre!
Csak azt az egyet kérem, hogy legyen gondod halhatatlan lelkedre!
255. A Kármelhegy útha 7.
Amikor választanunk kell az imádság és a szappanopera között. Amikor mindig Isten kerül a második, az utolsó helyre. Nézzük meg mik előzik meg életünkben Istent. Mik a fontosabb dolgaink? Miért hevül a mi szívünk? Miért, kiért marad el mindig egy-egy szentmise, imádság…? A csalók is az ember vágyait használják ki. (A reklámok is erre építenek. Az ember vágyait megmozgatni, hogy aztán irányítani lehessen.) Mert a vágy elvakítja az ember józan eszét. A pénzsóvár embert könnyen félre lehet vezetni, azáltal, ha megéreztetjük vele a pénz illatát. Ha a földi csalók meg tudják ezt tenni velünk, mennyivel inkább az ördög. Ráadásul sokszor a jó angyal ruhájába öltözik. „Addig azonban, amíg ezen érzéki vágyak meg nem szűnnek, szó sem lehet arról, hogy feljusson, még ha akármennyi erényt gyakorolna is.” Mert ez olyan lenne, mintha lyukas zsákba gyűjtené kincseit. Lyukas korsóban hordaná a vizet. Nem az erénygyakorlatokkal van a probléma, hanem velünk. Tehát két lelkiéleti feladatunk van: betömni a lyukakat, amik gyengítik lelki életünket, és telerakni lelkünket erényekkel, hogy valóban erősek lehessünk. Végső soron nem az erények a cél, nem az, hogy lelkünk tele legyen erényekkel. Az erényekből se csináljunk bálványokat! Az erények gyűjtésével Istennek csináljunk helyet, szállást. Az erények gyakorlásával Isten iránti szeretetünket mutassuk meg.
Feladat 22: Tisztítsuk meg vágyainkat! Lelkünk kapuit, az érzékszerveket féltékenyen őrizzük az Úr számára! Díszítsük fel lelkünket erényekkel az Úr számára!
Ha életem bálványai közé beteszem Istent, akkor Őt is bálvánnyá silányítom és ezt Isten nem tűri. Ez nem monoteista élet. Az igazi monoteistának valóban csak Isten van élete középpontjában. Itt kezdődik az igazi monoteizmus. „Csupán egy vágyat tűr meg, sőt kíván meg az Úr önmaga mellett, s ez az, hogy az ember tökéletesen tartsa meg Isten törvényét, és vegye vállára Krisztus keresztjét.” Ezt jelentik az erények: Isten törvényének megtartását és Krisztus keresztjének hordozását. Ezt kell hogy jelentsék az erények. Ha nem ezt jelentik az erények, akkor rosszul viszonyulunk az erényekhez. Isten törvényének magtartása és Krisztus keresztjének hordozása. Ami tulajdonképpen egy, hiszen Isten Jézusban mondta ki önmagát teljesen az emberek felé. Vagyis Isten akaratát kell mindig megtennünk. Erre kell szüntelen vágyódnunk.
Feladat 23: Egy ügyűvé kell válnunk!
A Kármelhegy útja első könyvének hatodik fejezete nagyon fontos rész. A főbb káros hatásokról van benne szó, amelyeket az érzéki vágyak gyakorolnak a lélekre. A károk alapján láthatjuk be, hogy milyen veszélyes az érzéki vágyak kielégítése. És az erényeken láthatjuk be, hogy milyen üdvös dolog nem kielégíteni őket. Nézzük a káros hatásokat! „…megfosztják a lelket Isten szellemétől,…fárasztják, kínozzák, elhomályosítják, bemocskolják és elgyöngítik…” Gondoljunk a halászra, a feleségére és a kívánságot teljesítő aranyhalra. (Fokozódtak a vágyak, fárasztották a halász házaspárt és végül elveszítettek mindent.) „ Az a sajátos vonása ugyanis az érzéki vágyakban leledző léleknek, hogy mindig elégedetlen és rosszkedvű, mint az éhes ember.” Az érzéki vágyakat soha ne lehet kielégíteni. És ez az éhség, kielégítetlenség összeférhetetlen azzal a jóllakottsággal, amelyet Isten szelleme ad. Milyen tragikus! Az érzéki vágyakat kielégítő embernek egyre nagyobbak a vágyai, egyre többet „eszik” és mégis egyre nagyobb az éhsége. Aki azonban Istenért egyre több dologról mond le, azt Isten egyre jobban betölti. A Krisztusban való újjászületésünk, újjáteremtődésünk ezért sokkal nagyobb, mint az első teremtés a semmiből. Mert itt nem a semmiből teremt meg bennünket az Úr, hanem a negatív létből hoz vissza bennünket.
Feladat 24: Ne törekedjünk fölösleges dolgok után! Egy az igazán fontos és értékes az életünkben.
Feladat 22: Tisztítsuk meg vágyainkat! Lelkünk kapuit, az érzékszerveket féltékenyen őrizzük az Úr számára! Díszítsük fel lelkünket erényekkel az Úr számára!
Ha életem bálványai közé beteszem Istent, akkor Őt is bálvánnyá silányítom és ezt Isten nem tűri. Ez nem monoteista élet. Az igazi monoteistának valóban csak Isten van élete középpontjában. Itt kezdődik az igazi monoteizmus. „Csupán egy vágyat tűr meg, sőt kíván meg az Úr önmaga mellett, s ez az, hogy az ember tökéletesen tartsa meg Isten törvényét, és vegye vállára Krisztus keresztjét.” Ezt jelentik az erények: Isten törvényének megtartását és Krisztus keresztjének hordozását. Ezt kell hogy jelentsék az erények. Ha nem ezt jelentik az erények, akkor rosszul viszonyulunk az erényekhez. Isten törvényének magtartása és Krisztus keresztjének hordozása. Ami tulajdonképpen egy, hiszen Isten Jézusban mondta ki önmagát teljesen az emberek felé. Vagyis Isten akaratát kell mindig megtennünk. Erre kell szüntelen vágyódnunk.
Feladat 23: Egy ügyűvé kell válnunk!
A Kármelhegy útja első könyvének hatodik fejezete nagyon fontos rész. A főbb káros hatásokról van benne szó, amelyeket az érzéki vágyak gyakorolnak a lélekre. A károk alapján láthatjuk be, hogy milyen veszélyes az érzéki vágyak kielégítése. És az erényeken láthatjuk be, hogy milyen üdvös dolog nem kielégíteni őket. Nézzük a káros hatásokat! „…megfosztják a lelket Isten szellemétől,…fárasztják, kínozzák, elhomályosítják, bemocskolják és elgyöngítik…” Gondoljunk a halászra, a feleségére és a kívánságot teljesítő aranyhalra. (Fokozódtak a vágyak, fárasztották a halász házaspárt és végül elveszítettek mindent.) „ Az a sajátos vonása ugyanis az érzéki vágyakban leledző léleknek, hogy mindig elégedetlen és rosszkedvű, mint az éhes ember.” Az érzéki vágyakat soha ne lehet kielégíteni. És ez az éhség, kielégítetlenség összeférhetetlen azzal a jóllakottsággal, amelyet Isten szelleme ad. Milyen tragikus! Az érzéki vágyakat kielégítő embernek egyre nagyobbak a vágyai, egyre többet „eszik” és mégis egyre nagyobb az éhsége. Aki azonban Istenért egyre több dologról mond le, azt Isten egyre jobban betölti. A Krisztusban való újjászületésünk, újjáteremtődésünk ezért sokkal nagyobb, mint az első teremtés a semmiből. Mert itt nem a semmiből teremt meg bennünket az Úr, hanem a negatív létből hoz vissza bennünket.
Feladat 24: Ne törekedjünk fölösleges dolgok után! Egy az igazán fontos és értékes az életünkben.
253. Levél a Kármel hegyéről.
Kedves Testvérek!
Hamvazószerda van. A nagyböjt kezdete.
Áldott nagyböjti előkészületet kívánok számotokra a húsvéti ünnepekre!
Nálunk itt a Szentföldön csak egy hét múlva kezdődik a nagyböjt.
(Ugyanis ebből a szempontból áttértünk az ortodox időszámításra.)
Szeretettel és imával:
fr. Albert OCD
Hamvazószerda van. A nagyböjt kezdete.
Áldott nagyböjti előkészületet kívánok számotokra a húsvéti ünnepekre!
Nálunk itt a Szentföldön csak egy hét múlva kezdődik a nagyböjt.
(Ugyanis ebből a szempontból áttértünk az ortodox időszámításra.)
Szeretettel és imával:
fr. Albert OCD
2012. február 21., kedd
251. A Kármelhegy útja 6.
„…a szeretet hasonlóságot teremt a szerető és a szeretett lény között.” Sőt nem csak hasonló lesz hozzá, hanem alá is rendeli magát neki. („Istenük a has.” Vagy az élvezet, vagy a pénz, vagy a hatalom…) Rabja lesz. Hát akkor inkább Isten rabjai legyünk! Ami tulajdonképpen egy felszabadulást jelent a dolgok rabsága alól. (Az Isten rabjának levés tulajdonképpen egy evangéliumi paradoxon. Valóban, a világ szemében rabságnak tűnik, de ami inkább felszabadulás a dolgok rabsága alól.)
Feladat 19: Isten akaratának szenvedélyes keresése és megtevése.
Ahhoz, hogy Istennel egyesülni tudjunk, ahhoz át kell alakulnunk, meg kell tisztulnunk, fel kell vennünk a menyegzői köntöst. (A tisztálkodás nem mindig kellemes dolog. Annál kellemetlenebb, minél piszkosabbak vagyunk. Az aktív tisztálkodásnál, amit mi magunk végzünk magunkon – s amit azért, valljuk be őszintén próbálunk egyre kellemesebbé tenni – a passzív tisztulás, amit Isten végez el rajtunk, sokkal kellemetlenebb. Mert Isten valóban komolyan gondolja megtisztításunkat. Monoteista módon mindent akar. „…a földi vágyaknak alávetett és rabláncra fűzött szívben pedig nem lehet szó szabadságról.” Nem lehet ilyet mondani, hogy: én csak kicsit vagyok rabja a dolgoknak. Ez még belefér. Keresztes Szent János szerint a vaslánc és a cérna között a rabság tekintetében nincs különbség. Gullivert tulajdonképpen cérnával kötözték meg a törpék. Sok kicsi cérnával. Ez a mese a szenvedélyek rabságáról is szól. Isten nem lesz társbérlő a szívünkben más dolgok mellett. Igazából, aki el tudja képzelni a szívében Istent, a pénz, az élvezetek, a hatalom… mellett, az nem más, mint politeista. Több isten hívő. Isten azonban abszolút monoteista. Nem tűr meg maga mellett semmit és senkit. Ezért kell nekünk is monoteistáknak lenni. Keresztes Szent János ezen gondolatai abszolút monoteista gondolatok. (Mennyire tiszta istenképe van!) Vagy Istent szeretjük és Istenben szeretünk minden mást; vagy rabja vagyunk valaminek.
Feladat 20: Mi kinek a rabjai vagyunk?
„…ha a lélek a teremtményekben keresi örömét, ugyanilyen messze esik Istentől; mert hiszen a szeretet egyenlőséget és hasonlóságot szül.” (A szeretet ilyen értelemben azt jelenti: mi akarok leni? Kit, mit akarok elérni? Kihez, mihez akarok hasonulni?) És szeretetünknek lehetnek természetes és természetfeletti tárgyai is. Mi van a szívünk közepében? Mire gondolunk állandóan? Mire vágyódunk? Mit akarunk elérni? Minek az elvesztésétől félünk? Minek az el nem érésétől reszketünk? Meg tudunk e nyugodni Isten akaratában? (Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Ő szent neve.) El tudjuk e fogadni az evangéliumi utat? Vagy másra is vágyódunk? Istenen kívül, Isten akaratán kívül akarunk e valamit elérni, amit Ő nem akar számunkra? „Bárcsak megértenék egyszer s mindenkorra a lelki emberek, hogy mennyi kincset és mily bőséges jó szellemet vesztenek el, ha nem tudnak végleg szakítani a kicsinyességekhez való ragaszkodással.” „Aki Isten mellett egyidejűleg más dolgot is akar szeretni, az világosan kimutatja, hogy nem sokba veszi Istent, mert egy mérlegre helyezi Őt olyasvalamivel, ami a mondottak szerint végtelenül messze van tőle.”
Feladat 21: Milyen kincs van szívünk közepében?
Feladat 19: Isten akaratának szenvedélyes keresése és megtevése.
Ahhoz, hogy Istennel egyesülni tudjunk, ahhoz át kell alakulnunk, meg kell tisztulnunk, fel kell vennünk a menyegzői köntöst. (A tisztálkodás nem mindig kellemes dolog. Annál kellemetlenebb, minél piszkosabbak vagyunk. Az aktív tisztálkodásnál, amit mi magunk végzünk magunkon – s amit azért, valljuk be őszintén próbálunk egyre kellemesebbé tenni – a passzív tisztulás, amit Isten végez el rajtunk, sokkal kellemetlenebb. Mert Isten valóban komolyan gondolja megtisztításunkat. Monoteista módon mindent akar. „…a földi vágyaknak alávetett és rabláncra fűzött szívben pedig nem lehet szó szabadságról.” Nem lehet ilyet mondani, hogy: én csak kicsit vagyok rabja a dolgoknak. Ez még belefér. Keresztes Szent János szerint a vaslánc és a cérna között a rabság tekintetében nincs különbség. Gullivert tulajdonképpen cérnával kötözték meg a törpék. Sok kicsi cérnával. Ez a mese a szenvedélyek rabságáról is szól. Isten nem lesz társbérlő a szívünkben más dolgok mellett. Igazából, aki el tudja képzelni a szívében Istent, a pénz, az élvezetek, a hatalom… mellett, az nem más, mint politeista. Több isten hívő. Isten azonban abszolút monoteista. Nem tűr meg maga mellett semmit és senkit. Ezért kell nekünk is monoteistáknak lenni. Keresztes Szent János ezen gondolatai abszolút monoteista gondolatok. (Mennyire tiszta istenképe van!) Vagy Istent szeretjük és Istenben szeretünk minden mást; vagy rabja vagyunk valaminek.
Feladat 20: Mi kinek a rabjai vagyunk?
„…ha a lélek a teremtményekben keresi örömét, ugyanilyen messze esik Istentől; mert hiszen a szeretet egyenlőséget és hasonlóságot szül.” (A szeretet ilyen értelemben azt jelenti: mi akarok leni? Kit, mit akarok elérni? Kihez, mihez akarok hasonulni?) És szeretetünknek lehetnek természetes és természetfeletti tárgyai is. Mi van a szívünk közepében? Mire gondolunk állandóan? Mire vágyódunk? Mit akarunk elérni? Minek az elvesztésétől félünk? Minek az el nem érésétől reszketünk? Meg tudunk e nyugodni Isten akaratában? (Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Ő szent neve.) El tudjuk e fogadni az evangéliumi utat? Vagy másra is vágyódunk? Istenen kívül, Isten akaratán kívül akarunk e valamit elérni, amit Ő nem akar számunkra? „Bárcsak megértenék egyszer s mindenkorra a lelki emberek, hogy mennyi kincset és mily bőséges jó szellemet vesztenek el, ha nem tudnak végleg szakítani a kicsinyességekhez való ragaszkodással.” „Aki Isten mellett egyidejűleg más dolgot is akar szeretni, az világosan kimutatja, hogy nem sokba veszi Istent, mert egy mérlegre helyezi Őt olyasvalamivel, ami a mondottak szerint végtelenül messze van tőle.”
Feladat 21: Milyen kincs van szívünk közepében?
250. Kép meditáció
A "Nyolc Boldogság
" eredeti helye. Ma már csak romok találhatók itt. Az új templom a domb tetején épült fel.
" eredeti helye. Ma már csak romok találhatók itt. Az új templom a domb tetején épült fel.249. Marcell atya példázatai
Heinrich Mohr, német költő beszéli: A virágkiállításon egy szegény leány rózsája nyerte el az első díjat. A bírák csodálkoztak. Hogy fejlődhetett ki lakásának sötét odújában ez a rózsa. „A mi sötét udvarunkba is szép napokon besütött a nap. Mihelyt megjelent, azonnal eléje állítottam rózsafámat s amint tovább vonult, utána vittem, úgyhogy az én rózsafám, ha lehetett, napfényben fürdött. Így lett belőle szép virág.”
248. Kép meditáció
Tabgha, a Genezáreti tó partján. Ahol az Úr megsokasította a kenyeret, ott most egy bencés kolostor áll. Most ők szaporítják a kenyeret. 
247. Napi kovász - február 29. Lk 11, 29-31
Minden nemzedék jelet kíván, mert biztosra akar menni. Ez egy emberi igény, emberi gondolkodás. Ami jó a mindennapi életben, a fizikai dolgok körében; de nem jó a lelki életben. Ott más erő az Úr, ott más törvények vannak, ott más a vezető. Ott a hitre kell építenünk az életünket. Mert, ahogy Keresztes Szent János tanítja: a hit az egyetlen és biztos vezető. Egyetlen jelet adott az Úr, Jónás próféta módjára: feltámadását a háromnapos sírból. Jel, ami ugyanúgy feltételezi a hitet. Ezen a jelen múlik az egész lelki életünk, az egész hitünk. (Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az egész lelki életünk, az egész hitünk.) Erre a jelre kell építenünk hitünket, ebből a jelből kell levezetnünk hitünket. Ha Krisztus feltámadt, márpedig feltámadt; akkor a világ már elindult Isten felé, akkor már mi is úton vagyunk, a hit zarándok útján…
2012. február 20., hétfő
245. A Kármelhegy útja 5.
Mivel az emberbe az érzékein keresztül jutnak be a dolgok, ezért az érzékeit kell kontrollálnia. (Persze az érzékeit megkerülve is juthat információkhoz, természetfeletti módon.) Őrizni kell a kapukat! Ott jutnak be a férgecskék a Belső Várkastélyba! A Filokália, a keleti atyák bölcsessége is ezt tanítja.
Feladat 15: A kapuk, az érzékszervek őrzése!
„Midőn ugyanis az összes dolgokra vonatkozólag megfosztja önmagát minden legcsekélyebb érzéki élvezettől: mintegy sötétben marad, minden nélkül, teljesen egyedül.” Vagyis minden vágyát Istenre irányítja. Minden dolgát, vágyát, egész életét az Istennel való kapcsolatában tisztítja meg. Ami azzal összeegyeztethető, azt megtarthatja. Ami az Istennel való kapcsolatába nem fér bele, azt el kell vetnie magától. Ebben segít bennünket, ebben igazít el bennünket a hit. Nagyon fontos, hogy a hit vezetésére bízzuk magunkat. „…mintegy sötétben marad, minden nélkül, teljesen egyedül.” De hozzátehetjük: teljesen egyedül – Vele. Azért marad sötétben, mert Isten egészen más, mint a világ minden más dolga, amire eddig vágyakozott. Istent nem tudja úgy nézni, mint a televíziót. Nem tudja úgy hallgatni, mint egy másik embert. … Érzékei, vágyai látszólag kielégítetlenek maradnak, sötétbe kerülnek, éjszaka borul rájuk. (De mivel Isten akarja, mégiscsak lehetséges az Isten-ember kapcsolata, mégiscsak lehetséges az ember egyesülése Istennel. És mindennek a közvetítő eszköze: a hit; közvetítő eszközei: a hit, remény és a szeretet. És a többi Istenre irányuló erény.)
Feladat 16: Az Istennel való kapcsolat egy „idegen nyelv”, amit meg kell tanulnunk. Életbevágóan fontos már itt a földön! Isten országában pedig az lesz az egyetlen beszélt nyelv. Ne hagyjunk ki egyetlen napot sem a gyakorlásból!
„S azért mi éjjelnek a lélek szempontjából a lemondást nevezzük, nem pedig azt, ha a lélek tényleg ínségben van, mert hiszen, ha a lélek vágyódik a dolgok után, akkor ínsége ellenére sem lesz üres. Mi tehát itt az élvezeteknek és vágyaknak megszüntetéséről beszélünk, mert ez teszi a lelket szabaddá és üressé.” (Ez nem pusztán emberi szegénység, nyomorúság, hanem lelki szegénység. Az a szegény, aki vágyódik a gazdagság után, valójában nem szegény. Nem független a dolgoktól, a gazdagságtól.) „Ez az első éjjel tehát a lelket érzéki részének szempontjából borítja homályba…” Sajnos a mai világ éppen ezt a lelki szegénységet, ezt a lemondást nem ismeri. Lemondani valamiről, amikor birtokolhatnánk? A sötét éjszakának tehát lemondás, tisztulás dimenziója, értelme , jelentése is van.
Feladat 17: Isten legyen vágyaink végső célja!
Nem szolgálhatunk egyszerre két Úrnak. Az ember természeténél fogva monoteista. Egy célja van. Egy szíve van az embernek. Ha ezt az egy szívemet már odaadtam valakinek, akkor nem adhatom oda másnak. A vonzódás kötődést is jelent, rabságot. Függést. A vágy lefoglalja az embert. Eltölti. Nem csak a kábítószer, az alkohol, a cigaretta okozhat függést. Igazából minden. Mert ilyen az ember. Gondoljunk egy szerelmes emberre, akit teljesen lefoglal szerelme. Csak rá tud gondolni. „Szerelmes embernek aztán beszélhet az ember!” Minden gondolatát, tetteit is befolyásolja a szerelem. Így kell tennünk az Úrral való kapcsolatunkban is. Hagyjuk hogy teljesen lefoglaljon bennünket, mert csak ekkor igaz. Hagyjuk, hogy az Úr iránti szerelmünk legyőzzön bennünk minden más vonzódást. De az Úrral való kapcsolatunk nem foszt meg a többi dologtól, embertől, hanem beteljesíti a többi dologgal, emberrel való kapcsolatunkat. Megtisztítja azokat. Csak Istenben tudjuk helyesen szeretni a dolgokat és a többi embert. Ha Istenben szeretjük a dolgokat és embereket akkor nem alakul ki a függés. Mert az Úr megmutatja a dolgok igazi arcát. Mert az Úr elveszi tőlünk a rossz dolgokat. Mert az Úr megtanít bennünket helyesen bánni a dolgokkal, helyesen viszonyulnunk a dolgokhoz.
Feladat 18: Mitől függ az életünk? Függőségben vagyunk?
Feladat 15: A kapuk, az érzékszervek őrzése!
„Midőn ugyanis az összes dolgokra vonatkozólag megfosztja önmagát minden legcsekélyebb érzéki élvezettől: mintegy sötétben marad, minden nélkül, teljesen egyedül.” Vagyis minden vágyát Istenre irányítja. Minden dolgát, vágyát, egész életét az Istennel való kapcsolatában tisztítja meg. Ami azzal összeegyeztethető, azt megtarthatja. Ami az Istennel való kapcsolatába nem fér bele, azt el kell vetnie magától. Ebben segít bennünket, ebben igazít el bennünket a hit. Nagyon fontos, hogy a hit vezetésére bízzuk magunkat. „…mintegy sötétben marad, minden nélkül, teljesen egyedül.” De hozzátehetjük: teljesen egyedül – Vele. Azért marad sötétben, mert Isten egészen más, mint a világ minden más dolga, amire eddig vágyakozott. Istent nem tudja úgy nézni, mint a televíziót. Nem tudja úgy hallgatni, mint egy másik embert. … Érzékei, vágyai látszólag kielégítetlenek maradnak, sötétbe kerülnek, éjszaka borul rájuk. (De mivel Isten akarja, mégiscsak lehetséges az Isten-ember kapcsolata, mégiscsak lehetséges az ember egyesülése Istennel. És mindennek a közvetítő eszköze: a hit; közvetítő eszközei: a hit, remény és a szeretet. És a többi Istenre irányuló erény.)
Feladat 16: Az Istennel való kapcsolat egy „idegen nyelv”, amit meg kell tanulnunk. Életbevágóan fontos már itt a földön! Isten országában pedig az lesz az egyetlen beszélt nyelv. Ne hagyjunk ki egyetlen napot sem a gyakorlásból!
„S azért mi éjjelnek a lélek szempontjából a lemondást nevezzük, nem pedig azt, ha a lélek tényleg ínségben van, mert hiszen, ha a lélek vágyódik a dolgok után, akkor ínsége ellenére sem lesz üres. Mi tehát itt az élvezeteknek és vágyaknak megszüntetéséről beszélünk, mert ez teszi a lelket szabaddá és üressé.” (Ez nem pusztán emberi szegénység, nyomorúság, hanem lelki szegénység. Az a szegény, aki vágyódik a gazdagság után, valójában nem szegény. Nem független a dolgoktól, a gazdagságtól.) „Ez az első éjjel tehát a lelket érzéki részének szempontjából borítja homályba…” Sajnos a mai világ éppen ezt a lelki szegénységet, ezt a lemondást nem ismeri. Lemondani valamiről, amikor birtokolhatnánk? A sötét éjszakának tehát lemondás, tisztulás dimenziója, értelme , jelentése is van.
Feladat 17: Isten legyen vágyaink végső célja!
Nem szolgálhatunk egyszerre két Úrnak. Az ember természeténél fogva monoteista. Egy célja van. Egy szíve van az embernek. Ha ezt az egy szívemet már odaadtam valakinek, akkor nem adhatom oda másnak. A vonzódás kötődést is jelent, rabságot. Függést. A vágy lefoglalja az embert. Eltölti. Nem csak a kábítószer, az alkohol, a cigaretta okozhat függést. Igazából minden. Mert ilyen az ember. Gondoljunk egy szerelmes emberre, akit teljesen lefoglal szerelme. Csak rá tud gondolni. „Szerelmes embernek aztán beszélhet az ember!” Minden gondolatát, tetteit is befolyásolja a szerelem. Így kell tennünk az Úrral való kapcsolatunkban is. Hagyjuk hogy teljesen lefoglaljon bennünket, mert csak ekkor igaz. Hagyjuk, hogy az Úr iránti szerelmünk legyőzzön bennünk minden más vonzódást. De az Úrral való kapcsolatunk nem foszt meg a többi dologtól, embertől, hanem beteljesíti a többi dologgal, emberrel való kapcsolatunkat. Megtisztítja azokat. Csak Istenben tudjuk helyesen szeretni a dolgokat és a többi embert. Ha Istenben szeretjük a dolgokat és embereket akkor nem alakul ki a függés. Mert az Úr megmutatja a dolgok igazi arcát. Mert az Úr elveszi tőlünk a rossz dolgokat. Mert az Úr megtanít bennünket helyesen bánni a dolgokkal, helyesen viszonyulnunk a dolgokhoz.
Feladat 18: Mitől függ az életünk? Függőségben vagyunk?
243. Marcell atya példázatai
Gyuri bácsi a papokkal nagyon jó viszonyban volt. De azért magacsinálta vallásban hitt. Sohasem gyónt húsvétra. Dicsekedett, hogy családja 23 papot adott az Egyháznak. Mikor 29 éves kadet fia hazajött, hogy mindketten menjenek gyónni, így szólt: Te csak végezd el, fiam, magamra majd lesz nekem gondom! S miért nem gyónt? Ó, az a kifogás. Egyszer bement egy sötét gyóntatószékbe, elmondta ott a bűneit 30 éves korában, s csak utána vette észre, hogy senki se volt ott. E miatt a nevetséges kis eset miatt örökre koplalásra fogta a lelkét. De hangoztatta, majd „a halálos ágyon”. Egyszer nagy beteg lett. Papbarátja jött, biztatta, végre engedett, hogy leszerződjön Jézus szőlőjébe munkásnak: reggel 7-kor jöhet a pap. Az orvossal együtt távozott a pap, akit az biztatott, hogy még sok baj lesz a Gyuri bácsival, lehet egészséges is. Reggel jön a pap. A szakácsnő jelenti: A nagyságos úr éjfélkor meghalt. – Ez a Gyuri bácsi históriája. Beteljesedett szent Ágoston mondása: „beteg lesz annak a bűnbánata, aki megtérését halálos ágyára halogatja.”
241. Napi kovász - február 28. Mt 6, 7-15
Az Úr a helyes imádságra tanít bennünket. Az igazi imádság szorosan összefügg az igazi istenképpel. Ahogy gondolkodunk Istenről, úgy imádkozunk. Ha egy emberi tulajdonságokat bíró istenhez akarnánk imádkozni, akkor nagyon is emberi módon kellene azt tennünk. Az imádság nem azért kell, hogy a szeszélyes istent megnyerjük magunknak; vagy hogy szavainkkal eltereljük a figyelmét… „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.” Nem az Istennek van szüksége a mi imánkra, hanem nekünk életbevágóan fontos, hogy találkozzunk Vele.
Ezért az Úr imádsága, a Miatyánk a helyes istenképre, a helyes emberképre, és az Isten és az ember közötti helyes kapcsolatra akar bennünket megtanítani. A Miatyánk első része azt mutatja meg, hogy ki az Isten. A második része pedig azt, hogy ki az ember. Csak ezeket meglátva, megértve, megélve tudunk helyesen imádkozni.
Ezért az Úr imádsága, a Miatyánk a helyes istenképre, a helyes emberképre, és az Isten és az ember közötti helyes kapcsolatra akar bennünket megtanítani. A Miatyánk első része azt mutatja meg, hogy ki az Isten. A második része pedig azt, hogy ki az ember. Csak ezeket meglátva, megértve, megélve tudunk helyesen imádkozni.
2012. február 19., vasárnap
239. Napi kovász - február 27. Mt 25, 31-46
Az utolsó ítélet kritériuma a szeretet, a felebaráti szeretet lesz. Már most tudjuk a vizsgafeladatot. Felkészülhetünk rá. Az egész életünk egy hatalmas vizsga. Vegyük komolyan életünket, minden pillanatot!
Olyan szerénynek és igaznak tűnik az igazak kérdése: Uram, mikor láttunk éhesen, szomjasan, idegenként, betegen vagy börtönben? És olyan gőgösnek tűnik a gonoszok kérdése: Uram, mikor láttunk éhesen, szomjasan, idegenként, ruhátlanul, betegen vagy börtönben? Kétféle magatartás az Isten akaratával szemben.
Jézus önmagával azonosít mindenkit. Mindenkit felemel önmagához. Azt akarja, hogy az Ő szeretete, az Ő felebaráti szeretete legyen ott mindenkiben. Hiszen Ő életét adta mindnyájunkért. S ennél nagyobb szeretet nincsen. Ez a szeretet az élet, és az utolsó ítélet mértékegysége.
Olyan szerénynek és igaznak tűnik az igazak kérdése: Uram, mikor láttunk éhesen, szomjasan, idegenként, betegen vagy börtönben? És olyan gőgösnek tűnik a gonoszok kérdése: Uram, mikor láttunk éhesen, szomjasan, idegenként, ruhátlanul, betegen vagy börtönben? Kétféle magatartás az Isten akaratával szemben.
Jézus önmagával azonosít mindenkit. Mindenkit felemel önmagához. Azt akarja, hogy az Ő szeretete, az Ő felebaráti szeretete legyen ott mindenkiben. Hiszen Ő életét adta mindnyájunkért. S ennél nagyobb szeretet nincsen. Ez a szeretet az élet, és az utolsó ítélet mértékegysége.
237. Marcell atya példázatai
Mirza Tahir, a híres bölcs egy kis dereglyén igyekezett át a Tigrisen. Az átkelés lassan folyt, volt ideje szóba állni a révésszel:
- Hány szurát ismersz a koránból? – kérdezte a tudós.
- Hát hogy az igazat megvalljam, jó Uram, - felelt révész, - egyet sem volt alkalmam eddig megtanulni.
- Szerencsétlen, - csóválta a fejét a tudós, elveszett életed legszebb része.
Kis idő múlva újra a révész felé fordul a tudós:
- Mit tudsz a csillagok tudományából? – Semmit, Uram!
- Akkor elveszett életed második negyede is.
- Mennyire vagy járatos a matematika örök ismereteiben? – Nem ismerem én azt! – Akkor elveszett életednek…
De nem fejezhette be Mirza Tahir a mondatát, mert a csónak hírtelen felborult, s a következő pillanatban mindketten a Tigrisben lubickoltak.
– Tudsz-e bölcs Uram, úszni? – szólt a révész a tudós felé. Mirza Tahir kétségbeesetten ordította, hogy nem!
– Hát akkor elvesztetted az egész életedet! Felelt a révész, miközben ő kiúszott, a tudós a vízbe fulladt.
- Hány szurát ismersz a koránból? – kérdezte a tudós.
- Hát hogy az igazat megvalljam, jó Uram, - felelt révész, - egyet sem volt alkalmam eddig megtanulni.
- Szerencsétlen, - csóválta a fejét a tudós, elveszett életed legszebb része.
Kis idő múlva újra a révész felé fordul a tudós:
- Mit tudsz a csillagok tudományából? – Semmit, Uram!
- Akkor elveszett életed második negyede is.
- Mennyire vagy járatos a matematika örök ismereteiben? – Nem ismerem én azt! – Akkor elveszett életednek…
De nem fejezhette be Mirza Tahir a mondatát, mert a csónak hírtelen felborult, s a következő pillanatban mindketten a Tigrisben lubickoltak.
– Tudsz-e bölcs Uram, úszni? – szólt a révész a tudós felé. Mirza Tahir kétségbeesetten ordította, hogy nem!
– Hát akkor elvesztetted az egész életedet! Felelt a révész, miközben ő kiúszott, a tudós a vízbe fulladt.
235. A Kármelhegy útja 4.
„…ez a három éjjel tulajdonképpen egy éjjel, amely három részre oszlik. Az első rész ugyanis hasonlítható az éjszaka első harmadához, amelyben a dolgokat lassankint elfödi a sötétség érzékeink elől. A második, vagyis a hit, az éjfélhez hasonlítható, amely teljesen sötét. A harmadik pedig, vagyis Isten, már dereng, s így a hajnalhoz hasonló, amelyre közvetlenül következik a napvilág.” Egy olyan valakivel kell találkoznunk, aki teljesen más mint ez a világ. Semmilyen emberi nyelven nem lehet róla kielégítően beszélni. Semmilyen emberi tapasztalat és tudás nem tudja megközelíteni. Egy szerencsénk van, hogy Ő maga kezdett el beszélni önmagáról, lépett kapcsolatba velünk. S ez a Szentírásban lett rögzítve. S ezért, ha el akarunk hozzá jutni a Szentírást kell útikönyvként felhasználnunk. A hitet kell vezetőnkül felfogadni. (A Katolikus Egyház Katekizmusa például.) (Ezért aztán minden más vágyunkról le kell mondanunk. Ne mást akarjunk elérni, hanem Istent. Ne az olimposzi nektárra vágyakozzunk, ne erre a vágyunkra építsük életünket. Mélyítsük el hitünket! Szítsuk fel. Valljuk meg többször. Recitáljuk, ismételjük, hogy el ne felejtsük: miben is kell hinnünk! Ezért ismételjük minden vasárnap, hogy el ne felejtsük. De a hitvallás egy-egy mondatát aztán ki kell bontanunk a katekézisben. Ne csak mondjuk, hanem értsük is. Végül, ha valóban hiszünk Istenben, akkor ezt a kapcsolatunkat ne vitrinben tartsuk, hanem használjuk! Vagyis imádkozzunk, tartsuk Vele a kapcsolatot! Valósítsuk meg a mindennapokban. A hit megvallásának nagyszerű helye a liturgia. A közös hit megtapasztalása. És próbáljuk továbbadni másoknak is.) A hit tettek nélkül hold dolog –mondja a Jakab levél.
Feladat 13: Alakítsuk hitünk szerint az életünket!
Az emberben rengeteg vágy van. Szinte az ember természete hogy valamire irányuljon. Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett bennünket, vagyis arra, hogy Őreá irányuljon egész életünk és végül elérjük Őt. De sajnos, ha nem az Istenre irányul az életünk, akkor minden másra is irányulhat. Kielégíthetetlen vágya van az embernek, mert vágya végső soron végtelen, maga az Isten. Végül is csak a végtelen tudja kielégíteni. De a Végtelen előtt és helyett gyakran nyúl pótlékokhoz. De ezek nem tudják kielégíteni. Ezért mind mennyiségileg, mind minőségileg fokozni próbálja vágyainak kielégítését. (De csak az Istenben tud megnyugodni.) Az embert vágyai mozgatják, vágyai teszik olyan nyugtalanná. Örök kereső az ember. Végtelen vágya az egyik legnagyobb istenbizonyíték – feltéve, ha meri önmagának bevallani, hogy csak a Végtelen tudja kielégíteni. Vágya és vágyakozása nagyon monoteista: ha akár a legkisebb dologhoz már odakötötte, nem tud közelébe férkőzni a Végtelennek. Míg ellenben, ha a Végtelent választja – benne megtalál mindent, benne visszakap mindent. Amit pedig nem, arról jobb is hogy lemondott. Amire Isten azt mondja, hogy jobb ha nem kapod meg – hidd el, az valóban jobb neked! Isten abszolút „monoteista”, féltékeny; nem tűr meg maga mellett bálványokat.
Feladat 14: Tisztítsuk meg vágyainkat!
Feladat 13: Alakítsuk hitünk szerint az életünket!
Az emberben rengeteg vágy van. Szinte az ember természete hogy valamire irányuljon. Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett bennünket, vagyis arra, hogy Őreá irányuljon egész életünk és végül elérjük Őt. De sajnos, ha nem az Istenre irányul az életünk, akkor minden másra is irányulhat. Kielégíthetetlen vágya van az embernek, mert vágya végső soron végtelen, maga az Isten. Végül is csak a végtelen tudja kielégíteni. De a Végtelen előtt és helyett gyakran nyúl pótlékokhoz. De ezek nem tudják kielégíteni. Ezért mind mennyiségileg, mind minőségileg fokozni próbálja vágyainak kielégítését. (De csak az Istenben tud megnyugodni.) Az embert vágyai mozgatják, vágyai teszik olyan nyugtalanná. Örök kereső az ember. Végtelen vágya az egyik legnagyobb istenbizonyíték – feltéve, ha meri önmagának bevallani, hogy csak a Végtelen tudja kielégíteni. Vágya és vágyakozása nagyon monoteista: ha akár a legkisebb dologhoz már odakötötte, nem tud közelébe férkőzni a Végtelennek. Míg ellenben, ha a Végtelent választja – benne megtalál mindent, benne visszakap mindent. Amit pedig nem, arról jobb is hogy lemondott. Amire Isten azt mondja, hogy jobb ha nem kapod meg – hidd el, az valóban jobb neked! Isten abszolút „monoteista”, féltékeny; nem tűr meg maga mellett bálványokat.
Feladat 14: Tisztítsuk meg vágyainkat!
233. Napi kovász - február 26. Mk 1, 12-15
Nagyböjt 1. vasárnapja
Mindenegyes mondatnak, szónak mély jelentése van. A Lélek vitte ki Jézust a pusztába. Ő egy a Lélekkel. Az Atya Szentlelkével. Teljesen az Ő irányítása alatt van. Minket mennyire tud vezetni a Lélek? Hagyjuk magunkat vezetni?
A pusztába ment ki. (Jerikó mellett egy sziklafalon van a Megkísértés ortodox kolostor. Ennek a történetnek az emlékére emelték.) A puszta emlékeztet a zsidó nép pusztai vándorlására. Ezzel Jézus „belép” a zsidó nép üdvtörténetébe, magára veszi azt. Ugyanakkor a puszta a megkísértés, a próba; de egyben az Istennel való találkozás helye is. Mindkettő hozzátartozik életünkhöz. Mennyire vállaljuk el a pusztát életünkben?
Negyven napig volt a pusztában, ahogy a zsidó nép negyven évig. Negyven napig tart a nagyböjt időszaka. Nekünk is „be kell lépni” az üdvtörténetbe!
S ott megkísértette a Sátán. Magára vette megtestesülésével sérülékeny emberi természetünket. Magára vette bűneinket. Azért, hogy mi le tudjuk vetni bűneinket. Ez az időszak felkészülés is volt számára a működésre. Lelkigyakorlatot tartott előtte. Készüljünk fel mi is Isten akaratára!
„Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az Evangéliumban!” – hirdette. Ez Jézus programbeszéde. Ez életünk programja. Ez a nagyböjt lényege.
Mindenegyes mondatnak, szónak mély jelentése van. A Lélek vitte ki Jézust a pusztába. Ő egy a Lélekkel. Az Atya Szentlelkével. Teljesen az Ő irányítása alatt van. Minket mennyire tud vezetni a Lélek? Hagyjuk magunkat vezetni?
A pusztába ment ki. (Jerikó mellett egy sziklafalon van a Megkísértés ortodox kolostor. Ennek a történetnek az emlékére emelték.) A puszta emlékeztet a zsidó nép pusztai vándorlására. Ezzel Jézus „belép” a zsidó nép üdvtörténetébe, magára veszi azt. Ugyanakkor a puszta a megkísértés, a próba; de egyben az Istennel való találkozás helye is. Mindkettő hozzátartozik életünkhöz. Mennyire vállaljuk el a pusztát életünkben?
Negyven napig volt a pusztában, ahogy a zsidó nép negyven évig. Negyven napig tart a nagyböjt időszaka. Nekünk is „be kell lépni” az üdvtörténetbe!
S ott megkísértette a Sátán. Magára vette megtestesülésével sérülékeny emberi természetünket. Magára vette bűneinket. Azért, hogy mi le tudjuk vetni bűneinket. Ez az időszak felkészülés is volt számára a működésre. Lelkigyakorlatot tartott előtte. Készüljünk fel mi is Isten akaratára!
„Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az Evangéliumban!” – hirdette. Ez Jézus programbeszéde. Ez életünk programja. Ez a nagyböjt lényege.
2012. február 18., szombat
231. Napi kovász - február 25. Lk 5, 27-32
Minden találkozás történetben magunkra ismerhetünk, mert Jézus mindenkit keres, mindenkit hív, mindenkit megszólít. Életünk egy szüntelen párbeszéd Istennel. Megszólít bennünket: „Kövess engem!” És mi életünkkel válaszolunk. Felállunk és követjük Őt, mint Lévi; befogadjuk házunkba, életünkbe; lakomát rendezünk neki, mint Lévi.
„Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” Mindannyian bűnösök vagyunk. Ezért keres, hív és szólít meg mindenkit az Úr.
„Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” Mindannyian bűnösök vagyunk. Ezért keres, hív és szólít meg mindenkit az Úr.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)