2012. április 30., hétfő
624. Napi kovász - május 4. Jn 14, 1-6
„Ne legyen nyugtalan a szívetek!” Az Úr nagyon jól ismer bennünket. Nagyon sokat szoktunk nyugtalankodni. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem találjuk az Urat. Csak az Úrban nyugodhatunk meg teljesen. Az Úr az, aki válaszol minden kérdésünkre, aki beteljesíti végtelen vágyainkat. Az Úrra kell építenünk egészen életünket.
622. A Lélek sötét éjszakája 2.
A hét fő bűn, mint lelki gyarlóságok, melyek akadályozzák a lelket az Istennel való egyesülésben. A gőg. A kezdők lelkében a lelkigyakorlatok leplezett gőgöt idéznek elő. Tetszelegnek saját eljárásukban, megvannak magukkal elégedve. Szívesen beszélnek másoknak lelki dolgokról, szívesen oktatnak másokat lelki dolgokról. Mások lelki életéről szívesen ítélkeznek. Embertársuk szemében meglátják a szálkát, a magukéban pedig nem veszik észre a gerendát. Másról lévén szó, megszűrik a szúnyogot, míg ők maguk lenyelik a tevét. Még gyóntatóikat is megítélik, saját érdekeik szerint választják meg őket. Szeretik kimutatni érzelmeiket a lelki gyakorlatok idején, hogy mások észrevegyék azokat és értékeljék. Azt szeretnék, hogy a gyóntató is jó színben lássa őket. Türelmetlenek saját hibáikkal szemben – saját tökéletességüket akarják elérni és nem Istent. Mintha Isten csak arra lenne jó, hogy őket tökéletesítse. Istent csak önmagukért szeretik. Isten, mint egy szatellit kering körülöttük. (Érdemes megnéznünk a szeretet négy fokát: 1. Önmagukat szeretik önmagukért. 2. Istent szeretik önmagukért. 3. Istent szeretik Istenért. 4. Önmagukat szeretik Istenért.) (A lelki gőg állapotában levők, inkább birtokolni akarják a lelki dolgokat, még Istent is. Nem Isten van a középpontban, hanem inkább saját maguk.) „…nem igen akad egy sem a kezdők között, aki első buzgósága idejében nem esett volna bele legalább annyira-amennyire ezekbe a hibákba.”
Feladat 6: Törekvés a gőg legyőzésére.
„Azok ellenben, akik már a tökéletesség útján járnak, egészen másképp viselkednek és a lelkületük is egészen más.” Az ilyenek folyamatosan növekednek az alázatban, őszintén kevésre becsülik magukat, inkább másokat tartanak jónak… Szívesen tanulnak másoktól. (Nem ők vannak a középpontban, hanem Isten. Ego-centrikus világkép helyett Isten-centrikus.)
Feladat 7: Törekvés az alázatra.
„Hiszen ezért helyezi bele őket Isten a sötét éjszakába, hogy – amint majd ki fogjuk fejteni – megtisztuljanak gyarlóságaiktól és képesek legyenek előbbre haladni.”
Feladat 8: Hagyjuk magunkat megtisztítani az Úr által!
A szellemi értelemben vett fösvénység főbűne. A lelki dolgokat habzsolják, birtokolják, fösvény módjára birtokolják. A szívük hozzátapadt, nem lelki szegények, nem a lényeget nézik, helytelenül ragaszkodnak a dolgokhoz, birtokolják őket. Ezek sem jobbak azoknál, akik a földi dolgokat akarják birtokolni. Ugyanaz a gyökér, csak most a lelki dolgokon élik ki magukat.
Feladat 9: Törekvés a fösvénység legyőzésére.
Azok ellenben, akik már a tökéletesség útján járnak: „Egyes egyedül az a cél lebeg szemük előtt, hogy jól legyenek Istennel. … Mert mint mondom, ők a tökéletességnek lényeges részére törekszenek, arra tudniillik, hogy Istennek szerezzenek örömet és semmiben sem keresik a maguk kedvét.” Ide csak a szenvedő, passzív tisztulás sötét éjszakája juttathatja a lelket. „Mindamellett a lélek a maga erejéből is próbáljon tisztulni és tökéletesedni, mert csak így lesz érdemessé arra az isteni orvoslásra, amelyben őt Isten részesíti, hogy azután kigyógyítsa mindabból, amin ő maga nem tudott segíteni.” Vagyis a magunk dolgát nekünk kell megtenni.
Feladat 10: Mi magunk is próbáljuk megtisztítani önmagunkat!
620. Napi kovász - május 3. Jn 14, 6-14
Jézus az út, az igazság és az élet. Ő egy az Atyával. Ő maga a cél. Ő az egyedüli közvetítő Isten és az ember között. Ezért kell Krisztusba öltözködnünk. Ezért kell Krisztust magunkra ölteni. Ezért kell Krisztus tulajdonságait, erényeit felöltenünk magunkra. Ezért kell Krisztus áldott nevét szüntelenül segítségül hívnunk.
618. A lélek sötét éjszakája 1.
A lélek sötét éjszakája – az érzéki rész passzív éjszakája.
Fantasztikusan egységes Keresztes Szent Jánosnak a lelki életről írt műveinek összessége, a lelki életről való elképzelése. Különböző szinteken, különböző módokon beszél ugyanarról – mint egy spirál járja körbe a lelki életet. Művei csodálatos módok kiegészítik, megvilágítják egymást. Ha végére érünk műveinek olvasásában akkor egy egységes lelki életi világkép tárul a szemünk elé. Bevezet bennünket a Belső Várkastély apró részleteibe, mechanizmusába – működésébe, megmutatja számunkra a lakások bútorait. Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János tanítása kiegészítik egymást.
Feladat 1: Próbáljuk magunkra vonatkoztatni az olvasottakat!
Műveiben az Istennel való szeretetteljes egyesülésről dalol és tanít. Ezt a végső célt soha nem szabad elfelejtenünk műveinek olvasása közben. Ez adja meg a kulcsot műveinek megértéséhez.
Feladat 2: Törekedjünk a szeretetre!
A Lélek éneke (Canciones del alma) című versének két első versszaka „az ember két részének, az érzéki és a szellemi résznek tisztulásáról és annak következményeiről szól. A következő hat pedig a lelki felvilágosodásnak és az Istennel való szerető egyesülésnek csodálatos hatásait énekli meg.”
Feladat 3: Együttműködés Istennel!
„Mely szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre viszen és kevesen vannak, kik azt megtalálják.” – mondja az Úr az Evangéliumban. Ami itt egy mondat, arról Keresztes Szent János könyveket írt. Számára a kapu egy sötét éjjelt jelent, amin át kell menni, hogy bejussunk az örök életre. Különböző műveiben különböző szinteken beszél az egy éjszakáról és tisztulásról, az Istennel való egyesülésről.
Feladat 4: Próbáljunk átmenni a kapun!
Folytatva a Kármelhegy útjának gondolatmenetét: a lélek érzelmileg elszakadt a dolgoktól, függetlenedett tőlük. Már nem azok uralkodnak rajta. Ezentúl az édes és élvezetes szeretetnek életét éli Istenben. Mindezt úgy érte el, hogy egy bizonyos sötét, nagy éjszakán elhagyta őket, belépett a tisztító szemlélődésbe. „Ebben a szemlélődésben adta meg neki Jegyesének szerelme a melegséget és az erőt arra, hogy nekivágjon az útnak.” Vagyis ezzel a nagyobb szeretettel tudja legyőzni a világ dolgainak apróbb szeretetét, vonzalmát. Ezzel le tudta győzni három ellenségét: a világot, az ördögöt és a testet. „…elaltatta és elfojtotta az ő érzéki részének házában szenvedélyeinek és törekvő képességeinek ellenkező indulatait.” „…lassanként a haladók vagyis a szemlélődő lelkek útjára vezeti át…” Belép a passzív tisztulás állapotába, vagyis Isten maga kezdi el tisztogatni a lelket. Előbb az érzéki részt majd a szellemit. Ezáltal izmosodik és erősödik meg az erények tekintetében. „Ők ugyanis ezekben az imákban és egyéb lelki gyakorlatokban lelki vigasztalást és élvezetet keresnek. Mivel pedig még nem voltak erős küzdelmeik s következőleg még nem gyakorolták magukat bele az erényekbe: ezekbe az ő lelki műveleteikbe sok hiba és gyöngeség csúszik be.” Önmagukat keresik és nem Istent. Birtokolni akarják a lelki dolgokat. Önmaguk vannak a középpontban és nem Isten. Ebből a sötét éjszaka gyógyítja ki őket.
Feladat 5: Hagyjuk magunkat Isten által megtisztítani!
2012. április 28., szombat
616. Napi kovász - május 2. Jn 12, 44-50
Jézust az Atya küldte. Jézus az Atya nevében jött. Teljesen azonosult Atyja akaratával. Maradéktalanul, minden változtatás nélkül azt adta nekünk tovább. Az Egyház feladata, hogy az Atya akaratát a Jézus által adott formában őrizze az idők végezetéig. A mi hivatásunk is ugyanez: átadni az embereknek az Atya akaratát Jézus tanítása szerint.
614. A Kármelhegy útja 51.
Érdemes tehát összevetni a két eddigi művet, amiket megvizsgáltunk: Avilai Szent Teréz Belső Várkastélyát és Keresztes Szent János Kármelhegy útját. Mintha két külön világ lenne, de mégis mindkettő ugyanarról szól. A Belső Várkastély azt mondja el, hogy mikor, milyen helyzetekben adjuk magunkat oda Istennek: mindig, minden életkörülmény között, minden lakásban, minden hivatásban…. A Kármelhegy útja pedig arra a kérdésre válaszol, hogy hogyan adjuk magunkat át Istennek: teljesen, ahogy azt a főparancs meghatározza.
Feladat 165: Mindig teljesen adjuk át magunkat az Úrnak!
Bejártuk tehát a Belső Várkastély hatalmas palotáját, bejártuk a millió szobát, élethelyzetet; és most a Kármelhegy útja segítségével elkezdtük belakni, bebútorozni. Elhelyeztük az ajtókat, ablakokat, kapukat; riasztókkal, mozgásérzékelőkkel, füstjelzőkkel láttuk el az összes szobát. Kezdjük magunkat kiismerni saját magunkban. Hiszen nagyon fontos a lelkiéletben is az anyagismeret. Úgyis mondhatnánk, hogy a Belső Várkastély alsóbb lakásait, szobáit kezdtük el belakni. Az alapoktól kezdjük el felépíteni lelki életünket. És most az alapok, a Kármelhegy útja után, elkezdjük belakni, megismerni a felsőbb lakásokat is a Lélek sötét éjszakája segítségével. Egyszer már körbejártuk a Belső Várkastélyt a Kármelhegy útja vezetésével, most pedig egy magasabb szinten megint csak körbejárjuk a Lélek sötét éjszakája segítségével. Egy-két kört még fogunk tenni Belső Várkastélyunkban. (Terveink szerint következik majd: A szellemi páros ének, az Élő szeretetláng, a Filokália, az Újszövetség; de jó lenne Kis Szent Teréz önéletírását is megnézni. Van tehát dolgunk bőséggel.)
Feladat 166: Egyre jobban ismerjük meg lelki életünket!
Szóval a Kármelhegy útja az alapokkal foglalkozott, a kapukkal, a gyökerekkel. Nagyon fontosak az alapok. Hiszen arra épül az egész épület. Ha az alap jó, akkor jöhet bármilyen vihar, nem fog össze dőlni a lelki épületünk. De mi a lelki élet alapja? A mi erőlködésünk? Vagy Isten belénk öntött kegyelme, megszólítása? Természetesen az utóbbi. A lelki élet nem az aszkézissel kezdődik, hanem a misztikával; azzal, hogy Isten megszólítja az embert. Az ember csak válaszol. De fontos, hogy mielőbb kialakuljon a dialógus, a szeretet párbeszéde és folyamatos legyen lelki életünkben. Mert ezt kívánja az igazi szeretet. A magunk dolgát meg kell tennünk és nekünk kell megtenni. Isten megszólítja az embert és az embernek egyre tisztább választ, ajándékot kell adnia Istennek. Erről szól a Kármelhegy útja. Megtisztítani önmagunkat. Persze ez az aktív, önmagunk tisztogatása sohasem lehet tökéletes. A tisztítást majd az Úr fejezi be rajtunk. Ezt hívjuk passzív tisztulásnak, s erről szól majd a Lélek sötét éjszakája.
Feladat 167: Kezdjük el a párbeszédet az Úrral!
Az alapok, kapuk fontosságát a lelki életben majd a Filokália is nagyon fogja hangsúlyozza. Ezen alapok, a kapuk őrzése nélkül nincs lelki élet. Olyan a lelki életünk, mint egy kancsó, amibe felülről élő víz folyik. Ha a kapukat nem őrizzük, akkor bizony a kancsón levő lyukakon keresztül kifolyik belőlünk az élő víz. Tehát elemi érdekünk a lelki életben, hogy betömjük ezeket a lyukakat. Nem a lyuktömés a lelki élet első fázisa, hanem az, amikor megérezzük a belénk áradó élő vizet. De ennek hatására nagyon fontos, hogy betömjük a lyukakat, ne pazaroljuk el az élő vizet.
Feladat 168: Tegyük meg a magunk dolgát a lelki életben! A többit pedig bízzuk az Úrra!
Nagyon fontos látni a lelki életben a gyökereket, a lelki összefüggéseket. Nem elég a mezei gyomok levelének letépése, hiszen a gyökerekből újra sarjadnak. Gyökeres kezelésre van szükségünk, vagyis a gyökereket kell kitépnünk. Ezért kell tisztában lennünk a gyökerekkel, az alapokkal, a lelki élet összefüggéseivel. Erről szólt a Kármelhegy útja.
Feladat 169: Lássuk meg a lelkiéleti összefüggéseket!
Végül, az Apostol maga bíztat bennünket arra, hogy mindent vizsgáljunk meg, és a jót tartsuk meg. Erről szólt a Kármelhegy útja. Megvizsgáltunk mindent és mindig csak a legjobbat tartottuk meg. Hiszen a jónál, mindig van egy jobb is. – Mondja Szent Terézia. És a legjobbnál rosszabb a jó. Ezért kellett a legjobbért még a jó dolgokat is elvetnünk. Ezt a Szentírás úgy fejezi ki: „Aki nem gyűlöli…, az nem méltó hozzám.” Természetesen itt nem gyűlöletről van szó, hanem egy héber kifejezésről, ami magyarul azt jelenti, hogy kevésbé szeretni. Vagyis a legjobbért még a jót is el kell vetnünk. Nem szabad megelégednünk a rosszal, de még a jóval sem, akkor, amikor a legjobb áll előttünk; vagyis Istent kell életünkben az első helyre állítanunk. Erről szólt a Kármelhegy útja. Most pedig kezdődjék a Lélek sötét éjszakája.
Feladat 170: Válasszuk mindig a legjobbat!
2012. április 26., csütörtök
612. Napi kovász - május 1. Jn 10, 22-30
Jézus egy az Atyával. Ebbe a közösségbe, ebbe az egységbe akar bennünket is elvezetni. Mi kivel vagyunk közösségben? Mi milyen közösségre vágyódunk? Mit teszünk a Jézussal való közösségért? Megmutatjuk e másoknak is a Jézussal való közösség felé vezető utat?
610. A Kármelhegy útja 50.
„Ami pedig azt illeti, hogy milyen ceremóniákkal kísérjük a mi imádságunkat, arra vonatkozólag az Ő tanítása csak kettőt ismer.” 1. Imádkozzunk titokban, visszahúzódva szobánkban. 2. Imádkozzunk a vadon magányában. De természetesen ide kell még vennünk az Egyház hivatalos liturgiáját, ami a hitnek a kifejeződése. Ezért a hit szempontjából nagyon fontos a liturgia. Hit erősítő. Hit kifejező. Hit megvalló.
Feladat 159: Imádkozzunk az Egyház tanítása szerint!
Kihívó javak, melyekben az akarat szintén hiú örömét találhatja. (Hitszónokok – csak annyi hatásuk lesz, amennyi szellem van bennük, amennyire Istenre figyelnek, amennyire szentek.) Belső erő nélkül bármennyire is tökéletes legyen is a szónoklat – csak a füleket fogja gyönyörködtetni, a lelkek erőtlenek, tespedtek maradnak. „Dicsérik ezt vagy azt a szónokot s eljárnak a beszédeire azért, mert szépek, nem pedig azért, mert üdvös hatásúak.” Bár az ékesszólás is megérintheti az embereket. Például egy logikusan gondolkodót megérintheti a logikus beszéd. Isten az ékesszóláson keresztül is megérintheti az embereket. De végső soron csak a benső számít. (Lásd a Szent Plébános egyszerű prédikációit, amelyek sokakat elvezettek a megtérésre, mert a prédikáló szent volt.)
Feladat 160: Mit keresünk a prédikációkban? Mit adunk a prédikációkban?
„A léleknek szenvedélyei és az akaratnak hajlamai között első helyen áll az öröm.” Ha valami vonzó dolog érinti meg a lelket, akkor azonnal örömet érez. Megkívánja, el akarja érni. Ragaszkodna ehhez az örömhöz, félne elvesztésétől. „Ily módon azután ezen szenvedély a lélekre erős, nyugtalanító hatást gyakorol.” Befolyásolja a lelket, az egész embert. Éppen ezért nagyon fontos kontrollálni. Minek örülünk? Mi fele vonzódunk? Semmiféle boldogító érzés, aminek örülhetünk nem azonos Istennel. A minden kellemes érzés nélküli Isten iránti szeretet a legtisztább. Tehát az Isten iránti szeretetünkben ne ragadjunk le az érzéseknél. Azokon túl, minden érzésen túl van az Isten. Az érezhető áhítat örömén túl kell örülnünk Istennek.
Feladat 161: Tisztítsuk meg örömeinket!
Az érezhető áhítat nem bizonyítja Isten jelenlétét, a kegyelem állapotát. Viszont a lelki szárazság sem bizonyítja Isten távollétét, a kegyelem elvesztését. Egyikhez sem kell ragaszkodni. „Mivel pedig Istent idelent nem élvezheti úgy, amint van, kizárólag Őreá kell állandóan éheznie és szomjaznia s nem elégíteni ki magát másvalamin. Mert, amit idelent élvezhet, ha örömét találja benne, csak akadályozza őt Isten élvezetében.” „Mindezen eledelektől mentesítenünk kell, hogy a száj üres lévén minden kézzelfogható falattól, ne éhezzék másra, mint Istennek felfoghatatlan akaratára.” Az öröm megtisztításához hasonlóan kell a többi szenvedélyt is helyre rakni magunkban és egészen Isten fele fordítanunk őket.
Feladat 162: Keressük Istent minden örömön és szárazságon túl!
Ezzel végződik a Kármelhegy útjának ránk maradt kézirata, amely körülbelül kétharmada az egésznek. A többi elveszett. De a szent logikája által kiegészíthetjük magunkra vonatkoztatva.
Feladat 163: Fontos, hogy megismerjük benső világunkat!
Ezáltal befejeztük a Kármelhegy útjának fejtegetését. Nagyon fontos, hogy egységben lássuk a lelki életet. Nagyon fontos látni a lelki összefüggéseket. Nagyon fontos azt meglátni, hogy a különböző lelki életi művek, mind ugyanarról a valóságról szólnak; persze különböző módszerrel, különböző szempontból… megírt módon. Egymást kiegészítik, egymást magyarázzák a különböző misztikusok különböző művei. Ami az egyikben talán nem annyira érthető, nem annyira fontos, azt a másik jobban kifejti, magyarázza, hangsúlyozza.
Feladat 164: Lássuk meg a lelkiéleti összefüggéseket!
2012. április 25., szerda
608. Vianney Szent János gondolata
„Ó gyermekem, használd hangodat mindig Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére!”
Mire használjuk hangunkat? Pletykálkodásra? Mások szidására? Isten káromlására? Hazugságra? Mire használjuk többi képességünket? Mi a célja életünknek?
606. Napi kovász - április 30. Jn 10, 1-10
Jézus a kapu. Életünk kapuja. Mennyire kell őriznünk ezt a kaput, lelkünk kapuját!A város, a belső várkastély biztonsága a kapun múlik. Ha az őrök hűségesen őrzik a kaput, akkor a város a belső várkastély, a lelki élet biztonságban van. De ha az őrök hűtlenül elhagyják a kapu őrzését, akkor minden elpusztul. Jézus, a vele való kapcsolat életünk legféltettebb kincse.
605. A Kármelhegy útja 49.
Mi a fontos az imádságban?: „…csak arra kell vigyáznod, hogy a lelkiismereted tiszta legyen; hogy az akaratod teljesen megegyezzék Istenével; az elméd pedig igazán Őreá figyeljen.”
Feladat 155: Ezekre törekedjünk!
Akik örömüket lelik az ájtatossági helyekben, azok sohasem érik el a belső összeszedettséget. Mert mi is a belső összeszedettség? : „…mindezekben fölülemelkedik; kitörli lelkéből még az emlékét is ezeknek az érzéki gyönyörűségeknek; és visszahúzódva a lélek eleven összeszedettségébe, erőteljesen adja magát rá az erények megszerzésére.” Akik örömüket lelik az ájtatossági helyekben azok nem tudnak bárhol imádkozni; azok szeszélyessé válnak imájukban, sokszor elhagyják, ha nincsenek megfelelő körülmények; állandóan változtatgatják körülményeiket… „..sohasem voltak képesek eljutni a szellemi összeszedettségre azáltal, hogy lemondtak volna akaratukról; hogy türelmesen viselték volna el a kényelmetlenségeket.” Lemondás, türelem… mind-mind erények.
Feladat 156: Az imádságnak különböző alapjai vannak, amik nem egyformán fontosak. Törekedjünk a fontosabbakra!
Három olyan hely van, ahol Isten áhítatot szokott gerjeszteni az akaratban. 1. „…egyes helyek a szabad természetben, amelyeknek tetszetős változatossága; a vidék szépsége; a százados fák; a csend és a nyugalom: mindmegannyi eszköze az áhítat fölkeltésének.” „…ha az illetők csupán ízlésüket akarják kielégíteni és érzéki örömet keresnek a tájban, akkor inkább szórakozottságot és lelki szárazságot fogna benne találni. A szellem nem talál kielégítést és örömet másban, mint a belső összeszedettségben.” Ebből aztán szórakozottság és lelki állhatatlanság származik a lélekre nézve. 2. Olyan kedves helyek, ahol korábban a lélek kegyelmet kapott. De ne birtoklási vággyal mennyünk oda. „…illőbb és megfelelőbb hely Isten számára az emberi lélek minden anyagi helynél.” 3. Zarándokhelyek.
Feladat 157: Ne a külső dolgokban keressük Istent, hanem a belsőkben!
Az Egyház által jóvá nem hagyott ájtatossági gyakorlatokat jó elkerülni. (Keresztes Szent János jól helyre rak bennünk mindent!)
Feladat 158: Ne az újdonságot keressük, hanem az igazságot!
2012. április 21., szombat
603. Vianney Szent János gondolata
„Milyen élvezetes dolog elfelejteni önmagunkat Isten keresése közben!”
Elfelejteni önmagunkat, háttérbe húzódni, megalázkodni ez mindig nehéz és fájdalmas. De, a mi legnagyobb értékünk és kincsünk nem mi magunk vagyunk, hanem Isten. Ezért élvezetes dolog elfelejteni önmagunkat Isten keresése közben. Egy nagyobb érték mellett eltörpül a kevésbé értékes.
601. Napi kovász - április 29. Jn 10, 11-18
„Én vagyok a jó pásztor.” – mondja az Úr önmagáról. Ennek a gyönyörű képnek mindig a szemünk előtt kell lenni. Őt kell követnünk, a jó pásztort! Ő legyen a példaképünk, a jó pásztor!A rossz pásztorokért pedig imádkozni kell, hogy megtérjenek!
599. Marcell atya példázata
Egyszer, Párizsban egy híres gyóntató pátert felkeresett egy asszony, hogy elküldene hozzá egy színházi primadonnát, akinek csak bátorító szó kellene, s meggyónna. El is jött, s meggyónt, s megtalálta a lelki békéjét. Anyját is, aki 40 éve nem volt vallásos, rávette a gyónásra. A Páter kíváncsi volt, mi az oka a nagy kegyelemnek, - Mária közbenjárására gondolt, ezért kérdezte:
„Van-e skapuláréja?” – „Nincs”. – „Szokott-e valamit Mária tiszteletére imádkozni?” – „Nem”. – „Talán anyja imádkozott érte?” „Nem”. „De talán mégis csak tett valamit Mária tiszteletére?” S a színésznő elmondta, hogy a sikerért kapott csokrokat és virágkoszorúkat szobalányával, mindig el szokta küldeni Szűz Mária kegyképe elé. Ez az egész, amit tett Máriáért.
597. A Kármelhegy útja 48.
Lényeges mondat következik: „Mert hiszen Isten abban, aki Őhozzá imádkozik, csupán csak a hitet és a szív tisztaságát nézi.” Vagyis nekünk ezekre kell törekednünk. „Akiben van buzgalom és élő hit, annak akármilyen kép is megteszi, de ha ez nincs benne, akkor semmiféle képből sem lesz haszna.”
Feladat 151: Törekedjünk a hitre és a szív tisztaságára!
A képekkel kapcsolatos hasznos tanácsok: „…mivel a képeknek egyedüli céljuk az ember figyelmét a láthatatlan dolgokra irányítani, ne keressünk bennük mást, mint felbuzdulást, szeretetet és örömet amaz élő lény irányában, akit ábrázolnak. Főleg pedig arra vigyázzon minden keresztény ember, hogy ha képet lát – legyen az akár anyagi kép, akár pedig képzeleti, amely lelki szemei előtt lebeg – ne engedje soha, hogy az érzékei belemerüljenek az élvezetébe.” „..adja meg neki a tiszteletet, amelyet az Egyház előír s azután rögtön emelje föl elméjét ahhoz, akit a kép ábrázol. Akaratának erejét és szeretetét és szellemének áhítatát és imáját tehát irányítsa azonnal Istenre vagy pedig az illető szentre.”
Feladat 152: Ne ragadjunk le a külsőn!
Az indító javakra tér át és beszél a kápolnákról és egyéb imára rendelt helyekről. A lelki, szent dolgokkal kapcsolatban sem alakulhat ki birtoklás. „…csordultig vannak áhítattal. Holott az egész talán nem más, mint a természetes tetszés és egyéni ízlés, amelyet hol ez, hol az, most pedig éppen ez a szent dolog elégít ki.” Mire használjuk fel a szent dolgokat? Önmagunk érzékeinek kielégítésére, vagy pedig arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez? Mivé tesszük Atyánk házát? „A cél ugyanis, amely miatt Istennek szolgálnunk kell, Ő maga s nincs megengedve, hogy közéje és közénk más, alacsonyabb rendű célok és érdekek tolakodjanak be.” Akkor derül ki, hogy mennyire rossz dolgok ezek, amikor el akarják venni tőlük. Ragaszkodásuk mutatja, hogy birtokolták ezeket a dolgokat és nem csak eszköznek tekintették. A lelki javak birtoklása sem vezet fel Istenhez.
Feladat 153: Sokszor nem is Istent keressük ezekben a dolgokban, hanem saját magunkat! Tisztítsuk meg kapcsolatainkat!
„…a kezdőknek megengedhető, sőt jó is nekik, ha némi érzéki örömük telik a kápolnákban, képekben és más látható ájtatossági dolgokban.” Kezdetben csak úgy lehet legyőzni a külső, profán örömöket, ha helyettük azonnal belső, lelki, vallásos örömökre figyelünk. De ha tovább akarunk jutni, akkor később ezekről is le kell mondani. Egyre jobban Istenre kell fordítanunk tekintetünket. Ott kell imádkoznunk, ahol a szellem a legszabadabban tud Istenhez emelkedni, ahol például még a kápolnák szépsége sem köti le a szellemét. „Azért jó az ilyen célra valami magányos, sőt zord hely, hogy a szellem biztosan és egyenesen szálljon föl Istenhez s ne kössék le a látható dolgok.” Az esztétikai gyönyörködésünk a templomban, bármilyen jó, bizsergető érzést is adjon a szellemben – még nem imádság. A templom szépsége arra jó, hogy elvezessen bennünket Istenhez. Az egyedüli fontos dolog: a belső összeszedettség. Mennyire meg kell tisztítanunk magunkban még ezeket a jó és szép dolgokat is. Mert a legjobbhoz és legszebbhez képest ezek kevésbé jók és kevésbé szépek. Vagyis el kell vetnünk őket magunktól – helyesen kell felhasználnunk őket; és a legjobb és legszebb fele kell teljesen fordulnunk.
Feladat 154: A végső célra törekedjünk!
2012. április 20., péntek
595. Vianney Szent János gondolata
„Tudnunk kell szenvedni Jézusért, aki képes volt szenvedni értünk.”
Jézus szeretetből vállalta értünk a szenvedést és a halált. „Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért.” Mi mennyire szeretjük Jézust? Igazából nincs is szenvedés; csak szeretet van. Bennünk, van szeretet?
593. Marcell atya példázata
A ferences Szabin testvér: „Anyám állandó kedélye, fürgesége, kitűnő egészsége, ifjúkori szépsége többször elbájolt engem. Istenem! Sóhajtottam fel, ilyen anyám csak nekem lehet! A leghosszabb idő volt, anyámat, a templomból hazavárni. Nem győztem kivárni, tehát elébe siettem, /kávészínű ruhában vártam, mert ezt kedvelte; későbben a feketét/ a világos színre nem figyeltem, mert az nem édesanyám! Alig-alig vártam, hogy meglássam, ilyenkor szemei sugarakat szórtak rám, karjai ölelésre kitárva, ajka csókra várva, s a két szó egymásra talált, és szerettük egymást nagyon, nagyon. – Mikor hétköznap munkára ment, akkor kis széket hordtam magammal, hogy néha-néha ráálljak, és nézzem azt a tájat, amerre édesanyám volt. Más kívánságom nem volt, csakhogy ember nagyságú legyek, hogy édesanyámat meglássam… S egyszer, amikor még iskolába se jártam, egy őszi setén, amikor a holdvilág bevilágított a szobánkba, édesanyám intett, hogy imádkozzunk. A végén folytatja: gyermekeim, tudjátok-e, hogy nem én vagyok a ti mindenkori, örök, hatalmas anyátok, én csak ideiglenes, földi, habár édes és szerető, és áldozatos anyátok vagyok, de ne engem szeressetek a legjobban, hanem az Isten anyját, az árvák és elhagyatottak anyját, az igazit, és mindnyájunknak anyját… Ez volt hivatásom első sugara.
591. Napi kovász - április 28. Jn 6, 60-69
„Ti is el akartok menni?” Olyan fájdalmas Jézus kérdése! Nekünk is felteszi Jézus ezt a fájdalmas kérdést. Egész életünk, egész lelki életünk e fájdalmas kérdés körül forog. Milyen irányba tart az életünk? Jézus fele, vagy egy teljesen más irányba? Minden fok eltérés számít!
589. A Kármelhegy útja 47.
Milyen károk származhatnak abból, ha a lélek örömét leli a természetfeletti javakban? Tévedésbe ejt másokat és maga is ebbe esik. Mert az öröm eltompítja az ítélőképességet, s ezáltal nem tudja megkülönböztetni az igaz és a hamis dolgokat, s nem tudja eldönteni, hogy mikor és hogyan gyakorolja ezeket a természetfeletti javakat. Minél többször és minél hamarabb akarja megtenni őket. Ha az ördög látja, hogy a lélek szereti ezeket a dolgokat, akkor az ördög gyártani fogja neki ezeket. Lelke a hit tekintetében kárt szenved, vagyis az ilyen léleknek csökken a hite. Nem a hitére támaszkodik, hanem a tapasztalatára. Tetszelgés vagy más hiúság fejlődik ki benne. „Mert hiszen hiú dolog már magában véve az is, ha valaki az ilyen csodákban örömét találja, hacsak… nem tisztára Istenben és Istenért örül.” Ezért szokták az ilyen emberek azonnal hozzátenni, hozzámondani különleges képességeikhez, természetfeletti javaikhoz: Dicsőség az Úrnak! Hála az Úrnak! De vajon valóban komolyan gondolják, vagy csak elcsépelt, töltelék szavak ezek? S igazából csak a saját dicsőségüket keresik?
Feladat 146: Ne az ajándékra tekintsünk, hanem az ajándékozóra!
Azon haszonról, amely a lélekre háramlik, ha elfojtja a természetfeletti kegyelmek okozta örömét. „Ezáltal kizárólag Istenre irányítja önmagát.” „Sokkal erősebb lesz benne a teljesen tiszta hit.” A szeretet és a remény is növekszik benne. Tisztább lesz az istenképe.
Feladat 147: Törekedjünk a hitre, a reményre és a szeretetre!
A lelki javak legfontosabb osztályáról így tanít a Szent. „…szellemi javakon értem mindazt, ami indítja és segíti az embert az isteni dolgok felé, továbbá a léleknek Istennel való érintkezését és Istennek a lélekhez intézett közléseit.”
Feladat 148: Még a lelki javakhoz sem ragaszkodjunk! Ne akarjuk birtokolni őket!
Azokról a szellemi javakról, amelyeket az értelem és az emlékezet világosan képes felfogni. Ezekről már szó volt a 2. és a 3. könyvben. Az akarat fojtsa el magában a fölöttük érzett örömet. A lényeg, hogy az akarat örömét az összes benyomások között Istenre irányítsuk.
Feladat 149: Alapvető lelki irányunk Isten legyen!
Azon kellemes szellemi javakról, amelyek világos tárgyai lehetnek az akaratnak. Indító, kihívó, irányító és tökéletesítő javak. Indítók: a szentek képei és szobrai, a templomok és a szertartások. Nagyon hathatósan tudnak az akaratban áhítatot gerjeszteni. „Mindazonáltal nagyon sokan vannak, akik inkább a művészi festésükben és kiállításukban lelik kedvüket, mint abban, amit ábrázolnak.” „A szentképek használatában az Egyházat két indítóok vezeti, és pedig először az, hogy általuk kifejezze tiszteletét a szentek iránt, másodszor pedig az, hogy általuk az akaratra hasson, és felindítsa a szentek iránti áhítatot.” Vannak ellenben olyanok, akik ezekben inkább érzéki élvezetet keresnek és kíváncsiságukat próbálják kielégíteni. „Ha valaki buzgó, akkor annak áhítata főképp a láthatatlanra irányul, s nincs szüksége sok képre.” „S még azokhoz a képekhez sem ragaszkodik, amelyeket tisztel, s ha elveszik tőle, nem sokat törődik vele; mert hiszen az igazi eleven kép a szívébe van vésve; ez pedig a keresztre feszített Krisztus képe, akire való tekintetből még örül is annak, ha mindent elvesznek tőle, s ha mindenben hiányt szenved.” Vagyis ne akarja birtokolni őket, mert akkor annál kevésbé fog áhítata és imája Istenhez emelkedni. „Az a tárgy tehát csakis arra szolgáljon, hogy fölemelje a szellemet és Istenhez röpítse.” Az eszköz csak eszköz legyen, és ne az eszközben találjuk meg örömünket.
Feladat 150: Lelki életünket ne a külső dolgokra építsük!
2012. április 19., csütörtök
587. Vianney Szent János gondolata
„Isten által szeretve lenni, Istennel egyesülni, Isten jelenlétében élni, Istenért élni! Ó! Milyen csodálatos élet – és halál!”
Szent János lelki életének főbb pontjai ezek. Ezekre építette lelki életét. Ezen az úton járt. És így halt meg. Ezek voltak a legféltettebb kincsei. Ezeket őrizte szüntelen.
Szent János lelki életének főbb pontjai ezek. Ezekre építette lelki életét. Ezen az úton járt. És így halt meg. Ezek voltak a legféltettebb kincsei. Ezeket őrizte szüntelen.
585. Marcell atya példázata
A „Hannibal ante portas!” óta nem láttak Rómában rettegést, hogy a legbüszkébb patrícius a kapukhoz, mint ellenség közeledik: „Coriolanus ante portas!” Tudták jövetele célját, hogy bosszút akar állni a számkivetés miatt, amellyel őt a nép sújtotta. Tudták, hogy vele tartanak a volszkok, akiknek földjét néhány évvel előbb a római katonák tönkretették és Carioli városukat éppen az ő vezetésével, fölégették. Az örök város közelében, ahol már Cariolanus vezette őket, minden szántóföldet letaroltak, minden vetést felégettek. A kapuk előtt Róma előkelői, a patríciusok várakoztak ünnepélyesen, hogy megsértett társukat kiengeszteljék, és őt visszavonulásra bírják: a táborba be se juthattak. A második követség, a papság, szintén eredménytelenül fordult vissza. Végre a közóhaj azt kívánta, hogy a vezér édesanyja, Veturia járuljon eléje, az elé, akitől e pillanatban Róma sorsa függött: ez is megtörtént. S amire a patríciusok ékesszólása, a papság tekintélye nem volt képes, azt elérte az anya esdő szava. Az ellenség békésen visszafordult, és Róma megszabadult.
583. Napi kovász - április 27. Jn 6, 52-59
Az Ő teste valóságos étel, az Ő vére valóságos ital. Nem csak szimbolikusan. Nem csak a vétel pillanatában. Hanem a katolikus és az ortodox felfogás szerint.
582. A Kármelhegy útja 46.
Azon haszonról, ha a lélek lemond az erkölcsi javakon érzett hiú örömről. Megszabadul sok ördögi kísértéstől és szemfényvesztéstől. Megszabadul az önteltségtől. A jócselekedeteket rendesebben és tökéletesebben fogja végezni. Ezáltal a szellem szegény lesz, lelkileg szegény. Az ilyen lélek szelíd, alázatos és okos lesz. Az ilyen kedves lesz Isten és az emberek előtt, nem lesz benne szellemi kapzsiság, torkosság és lustaság, sem szellemi irigység és sok ezer más bűn. Úgy tudjuk kiküszöbölni ezt a hiú örömet, ha természetessé tesszük életünkben az erkölcsi javakat. Ez legyen a mi természetünk, a mi igazi természetünk, a mi krisztusi-isteni természetünk. Az erkölcsi javak, a jó, az erények legyenek a természetünk. „A bölcs ember a munka lényegét és hasznát tartja szem előtt, nem pedig a benne található örömet és élvezetet…” Vagyis azért tegyük a jót, az erényeket, mert azok jók. Ne a tettre figyeljünk, hanem arra, akiért tesszük.
Feladat 143: Fedezzük fel saját, igazi természetünk!
Eddigi lelki utunk során nem sok olyan dologgal találkoztunk, ami segíti lelki életünket, aminek örülni lehetne. Az erkölcsi javak ilyenek, ha helyesen használjuk fel őket.
Feladat 144: Törekedjünk az erényekre!
A természetfeletti javak, amiknek örülni szoktunk. „Értjük rajtuk itt Istennek azon ajándékait és kegyelmeit, amelyek meghaladják az ember természeti képességét és erejét, s amelyeket ingyen adottaknak nevezünk.” Ilyen például: a bölcsesség, a tudás ajándéka, a hit, a gyógyítás kegyelme, a csodatevés, a jóslás, a szellemek fölismerése és megkülönböztetése, a szavak értelmezése, a nyelvek ajándéka. Vagyis a különböző karizmák. „Ezek… közvetlenül az emberek javára szolgálnak, s Isten ezen célból is adja őket.” „Ezeken a léleknek nem sok vagy pedig éppen semmi oka sincs örülni. … nagyon kevés vagy semmi értékkel sem bírnak az emberre nézve. Ugyanis a maguk erejéből egyáltalán nem mozdítják előre az egyesülést a lélek és Isten között: erre csakis a szeretet képes. Hozzá ezen természetfeletti kegyelmek meglehetnek valakiben s gyakorolhatja őket, anélkül, hogy a kegyelem és a szeretet állapotában volna. Lehetséges ugyanis, hogy Isten megadja őket egy arra méltatlan embernek…; de nincs kizárva az sem, hogy az illető szemfényvesztő módon utánozza a csodákat az ördög segítségével, … vagy pedig egyszerűen a természet titkos erőit használja fel. Ezek a csodatettek természetesen csak abban az esetben járhatnak haszonnal, ha igaziak, vagyis Istentől valók. S hogy még ezek is mily keveset érnek, hacsak nincs meg bennük a” szeretet. (1Kor 13,1-2 – Szeretet himnusz.) „Az ember tehát ne annak örüljön, hogy ilyen kegyelmeket bír és azokkal működik, hanem csakis annak, … hogy általuk igazi szeretettel szolgálja Istent; mert ez utóbbi az örökélet számára érő gyümölcs.” Vagyis csak akkor örüljön nekik, ha általuk növekszik az erényekben. Mert ha általuk csak csökken az illetőben a szeretet, ill. a többi erény, akkor semmit nem érnek, sőt inkább hátrányosak a lelki életben. „Ebből megérthetjük, hogy az embernek nem szabad máson örülnie, mint azon, ha az örökélet útján halad vagyis, ha szeretetből munkálkodik.” „Ez a szeretet pedig nem tökéletes mindaddig, amíg nem elég erős és okos arra, hogy kivessen magából bármi dologra vonatkozó örömet s azt kizárólag abban keresse, hogy megteszi Isten akaratát. Ily módon egyesül azután az akarat Istennel ezen természetfeletti javak tekintetében.”
Feladat 145: Ne akarjuk birtokolni a karizmákat!
Feladat 143: Fedezzük fel saját, igazi természetünk!
Eddigi lelki utunk során nem sok olyan dologgal találkoztunk, ami segíti lelki életünket, aminek örülni lehetne. Az erkölcsi javak ilyenek, ha helyesen használjuk fel őket.
Feladat 144: Törekedjünk az erényekre!
A természetfeletti javak, amiknek örülni szoktunk. „Értjük rajtuk itt Istennek azon ajándékait és kegyelmeit, amelyek meghaladják az ember természeti képességét és erejét, s amelyeket ingyen adottaknak nevezünk.” Ilyen például: a bölcsesség, a tudás ajándéka, a hit, a gyógyítás kegyelme, a csodatevés, a jóslás, a szellemek fölismerése és megkülönböztetése, a szavak értelmezése, a nyelvek ajándéka. Vagyis a különböző karizmák. „Ezek… közvetlenül az emberek javára szolgálnak, s Isten ezen célból is adja őket.” „Ezeken a léleknek nem sok vagy pedig éppen semmi oka sincs örülni. … nagyon kevés vagy semmi értékkel sem bírnak az emberre nézve. Ugyanis a maguk erejéből egyáltalán nem mozdítják előre az egyesülést a lélek és Isten között: erre csakis a szeretet képes. Hozzá ezen természetfeletti kegyelmek meglehetnek valakiben s gyakorolhatja őket, anélkül, hogy a kegyelem és a szeretet állapotában volna. Lehetséges ugyanis, hogy Isten megadja őket egy arra méltatlan embernek…; de nincs kizárva az sem, hogy az illető szemfényvesztő módon utánozza a csodákat az ördög segítségével, … vagy pedig egyszerűen a természet titkos erőit használja fel. Ezek a csodatettek természetesen csak abban az esetben járhatnak haszonnal, ha igaziak, vagyis Istentől valók. S hogy még ezek is mily keveset érnek, hacsak nincs meg bennük a” szeretet. (1Kor 13,1-2 – Szeretet himnusz.) „Az ember tehát ne annak örüljön, hogy ilyen kegyelmeket bír és azokkal működik, hanem csakis annak, … hogy általuk igazi szeretettel szolgálja Istent; mert ez utóbbi az örökélet számára érő gyümölcs.” Vagyis csak akkor örüljön nekik, ha általuk növekszik az erényekben. Mert ha általuk csak csökken az illetőben a szeretet, ill. a többi erény, akkor semmit nem érnek, sőt inkább hátrányosak a lelki életben. „Ebből megérthetjük, hogy az embernek nem szabad máson örülnie, mint azon, ha az örökélet útján halad vagyis, ha szeretetből munkálkodik.” „Ez a szeretet pedig nem tökéletes mindaddig, amíg nem elég erős és okos arra, hogy kivessen magából bármi dologra vonatkozó örömet s azt kizárólag abban keresse, hogy megteszi Isten akaratát. Ily módon egyesül azután az akarat Istennel ezen természetfeletti javak tekintetében.”
Feladat 145: Ne akarjuk birtokolni a karizmákat!
2012. április 18., szerda
580. Vianney Szent János gondolata
„Amikor egy jó gondolatunk támad, akkor a Szentlélek Úristen látogat meg bennünket.”
Szoktunk e így „nézni, gondolni” jó gondolatainkra?! Megbecsüljük e őket? Vagy azonnal másra gondolunk, kevésbé jóra? Panaszkodunk, hogy nem kapunk kegyelmet; miközben nem figyelünk oda a jó gondolatokra és nem hallgatunk lelkiismeretünk szavára!!! Aki a „kicsit” nem becsüli, az ne várjon nagyobbat!
Szoktunk e így „nézni, gondolni” jó gondolatainkra?! Megbecsüljük e őket? Vagy azonnal másra gondolunk, kevésbé jóra? Panaszkodunk, hogy nem kapunk kegyelmet; miközben nem figyelünk oda a jó gondolatokra és nem hallgatunk lelkiismeretünk szavára!!! Aki a „kicsit” nem becsüli, az ne várjon nagyobbat!
578. Marcell atya példázata.
A kép Leonardo da Vinci iskolájából való. Rómában törmelékek közt találta. Cellájába vitte. Egyszer imádkozás közben észreveszi, hogy por lepi Mária arcát. Durva zsebkendőjével letörli. Mária, mintha megelevenedett volna, és mosolyogva meghajtja fejét. Úgy maradt. Kérte, hallgassa meg, akik őt tisztelik. Különösen meghallgatja, - válaszolta Mária, - akik a szenvedő lelkekért könyörögnek.
576. Napi kovász - április 26. Jn 6, 44-51
Az egyik legfontosabb emberi igény és szükséglet a mindennapi étel, amit a kenyér szimbolizál és testesít meg. Nem véletlenül van bent a Miatyánkban a mindennapi kenyér kérése. De az emberi éhség csak egy részlete, szelete az emberi lét „hiányának”. Végtelen vágyai vannak az embernek, amit csak egy Végtelen tud kielégíteni. Jézusban, az Élet Kenyerében ez a Végtelen jött el közénk, hogy kielégítse végtelen vágyainkat és ínségünket.
574. A Kármelhegy útja 45.
Ha megtagadjuk az érzéki javakban való kedvtelést, akkor a következő haszon háramlik a lélekre. Lassanként eltűnik szórakozottsága és összeszedi magát Istenben. „Így azután megmarad benne a szellem, megőrzi az erényeket, amelyeket szerzett, sőt mindez növekszik és gyökeret ver benne.”
Feladat 140: Törekedni az összeszedettségre és az erényekre!
„A negyedik osztálya azon javaknak, amelyekben az akarat kedvét lelheti, az erkölcsi javaké. Értjük rajtuk az erkölcsi erényeket és az ezek gyakorlására vonatkozó készséget; továbbá bármely erénynek… gyakorlását; az isteni és az állami törvények megtartását; s egyáltalában minden jóra való hajlamot és tisztességes eljárást.” „S ha valakiben megvannak ezek az erkölcsi javak, annak mindenesetre több oka van ezeknek örülni, mint a három előbbeni osztályba tartozóknak.” „…az erkölcsi javak már az első okból, tudniillik belső értékükre való tekintettel is megérdemlik, hogy birtokosuk örömét találja bennük. Ugyanis béke és nyugalom jár velük, nemkülönben az értelemnek helyes és rendes működése és ennek megfelelő cselekvési mód.” „Szóval emberileg beszélve, az ember nem kívánhatna magának ebben az életben ezeknél jobbat.” Bár már ez is nagy öröm, keresztény ember azonban „ kizárólag és főképpen a második szempont alapján kell az erkölcsi javak birtokában és gyakorlatában örömét találnia, tudniillik azért, mert ha ezeket a tetteket Isten iránti szeretetből gyakorolja, akkor megszerzik neki az örökéletet. Tehát csak azt kell szem előtt tartania és abban kedvét lelnie, hogy jócselekedeteivel és erényeivel Istennek szolgál és dicsőíti.” „A keresztény ember tehát ne annak örüljön, hogy jót tesz és jó erkölcsei vannak, hanem csakis annak, ha minden más érdek mellőzésével Isten iránti szeretetből teszi, amit tesz. Amit ugyanis kizárólag Isten szolgálatában tesz, annak nagy és örök dicsőség lesz a jutalma; de annál nagyobb lesz a szégyene Isten előtt az olyan embernek, akit más szempontok vezetnek.” Tehát nem az erények, azok puszta birtoklása a fontos és a lényeges a lelki életünkben, hanem az Isten szolgálata. És hogy hogyan kell szolgálni az Istent azt az erények mutatják meg. Az erények formába öntik istenszolgálatunkat. Félő, hogy forma, vagyis az erények nélkül szétfolyik, vagy csak virtuális lesz az istenszolgálatunk. Jézus életét és tanítását kell magunkra ölteni az erényekben. Persze mindig Isten ölti belénk, de Isten akaratával, működésével mindig együtt kell működnünk. Igazi értéküket az erényeknek az Isten iránti szeretet adja meg; és nem azoknak mennyisége vagy másfajta minősége. Szeretet nélkül az erények is semmik. „Annál becsesebbek tehát, minél tisztább és tökéletesebb Isten iránti szeretetből fakadnak, s minél kevésbé keres általuk akár földi, akár égi jutalmat, örömet, élvezetet, vigasztalást vagy dicséretet.” „…az erkölcsi javak tekintetében is akaratának egész erejét Istenre irányítsa.”
Feladat 141: Isten iránti szeretetből gyakoroljuk az erényeket!
Az embert hétféle kár érheti, ha akarata hiú módon az erkölcsi javakban találja örömét. „…ha hiú módon lelki kedvét saját jócselekedeteiben és erkölcseiben…” Ezek a károk: hiúság, gőg, dicsekvés, tetszelgés; mások lekicsinylése, mások dicséretét hallva mérgelődnek; nem kizárólag Isten kedvéért teszik a jót, hanem saját élvezetüket keresik, dicséretre vágyódva; az ilyen nem fog Isten részéről dicséretben részesülni; az ilyenek ne haladnak előre a tökéletességben; nagy tévedésben vannak: csak az olyan jótetteket szeretik, amik örömet okoznak; az ilyenek nem tudnak másoktól tanácsot elfogadni, csökken bennük a szeretet Isten és a felebarát iránt, s annál jobban szeretik önmagukat. Vagyis titokban kell tenni a jót; mások és magunk elől elrejtve; csak Isten lássa. Istenért tegyük a jót és ne más érdekért! (Az erények önmagukban is jók. Közelebb visznek Istenhez. De tudjuk Keresztes Szent Jánostól, hogy a lelki javakat sem szabad birtokolnunk. Ha egy erény – mivel birtokolni akarjuk – el akar választani bennünket Istentől – akkor nem ér semmit. De ha helyesen viszonyulunk az erényekhez, akkor nagyon sokat segíthetnek bennünket a lelki életben. Sőt, később majd éppen ezek lesznek a jutalmunk, amiket Istentől kapunk ajándékba. Isten felékesít velük bennünket, mi pedig visszaajándékozzuk őket Istennek. Kölcsönösen feldíszítjük egymást. Az erényekkel kapcsolatban tehát a motívumokat kell tisztáznunk: Miért, kiért tesszük?)
Feladat 142: Ne akarjuk birtokolni az erényeket!
Feladat 140: Törekedni az összeszedettségre és az erényekre!
„A negyedik osztálya azon javaknak, amelyekben az akarat kedvét lelheti, az erkölcsi javaké. Értjük rajtuk az erkölcsi erényeket és az ezek gyakorlására vonatkozó készséget; továbbá bármely erénynek… gyakorlását; az isteni és az állami törvények megtartását; s egyáltalában minden jóra való hajlamot és tisztességes eljárást.” „S ha valakiben megvannak ezek az erkölcsi javak, annak mindenesetre több oka van ezeknek örülni, mint a három előbbeni osztályba tartozóknak.” „…az erkölcsi javak már az első okból, tudniillik belső értékükre való tekintettel is megérdemlik, hogy birtokosuk örömét találja bennük. Ugyanis béke és nyugalom jár velük, nemkülönben az értelemnek helyes és rendes működése és ennek megfelelő cselekvési mód.” „Szóval emberileg beszélve, az ember nem kívánhatna magának ebben az életben ezeknél jobbat.” Bár már ez is nagy öröm, keresztény ember azonban „ kizárólag és főképpen a második szempont alapján kell az erkölcsi javak birtokában és gyakorlatában örömét találnia, tudniillik azért, mert ha ezeket a tetteket Isten iránti szeretetből gyakorolja, akkor megszerzik neki az örökéletet. Tehát csak azt kell szem előtt tartania és abban kedvét lelnie, hogy jócselekedeteivel és erényeivel Istennek szolgál és dicsőíti.” „A keresztény ember tehát ne annak örüljön, hogy jót tesz és jó erkölcsei vannak, hanem csakis annak, ha minden más érdek mellőzésével Isten iránti szeretetből teszi, amit tesz. Amit ugyanis kizárólag Isten szolgálatában tesz, annak nagy és örök dicsőség lesz a jutalma; de annál nagyobb lesz a szégyene Isten előtt az olyan embernek, akit más szempontok vezetnek.” Tehát nem az erények, azok puszta birtoklása a fontos és a lényeges a lelki életünkben, hanem az Isten szolgálata. És hogy hogyan kell szolgálni az Istent azt az erények mutatják meg. Az erények formába öntik istenszolgálatunkat. Félő, hogy forma, vagyis az erények nélkül szétfolyik, vagy csak virtuális lesz az istenszolgálatunk. Jézus életét és tanítását kell magunkra ölteni az erényekben. Persze mindig Isten ölti belénk, de Isten akaratával, működésével mindig együtt kell működnünk. Igazi értéküket az erényeknek az Isten iránti szeretet adja meg; és nem azoknak mennyisége vagy másfajta minősége. Szeretet nélkül az erények is semmik. „Annál becsesebbek tehát, minél tisztább és tökéletesebb Isten iránti szeretetből fakadnak, s minél kevésbé keres általuk akár földi, akár égi jutalmat, örömet, élvezetet, vigasztalást vagy dicséretet.” „…az erkölcsi javak tekintetében is akaratának egész erejét Istenre irányítsa.”
Feladat 141: Isten iránti szeretetből gyakoroljuk az erényeket!
Az embert hétféle kár érheti, ha akarata hiú módon az erkölcsi javakban találja örömét. „…ha hiú módon lelki kedvét saját jócselekedeteiben és erkölcseiben…” Ezek a károk: hiúság, gőg, dicsekvés, tetszelgés; mások lekicsinylése, mások dicséretét hallva mérgelődnek; nem kizárólag Isten kedvéért teszik a jót, hanem saját élvezetüket keresik, dicséretre vágyódva; az ilyen nem fog Isten részéről dicséretben részesülni; az ilyenek ne haladnak előre a tökéletességben; nagy tévedésben vannak: csak az olyan jótetteket szeretik, amik örömet okoznak; az ilyenek nem tudnak másoktól tanácsot elfogadni, csökken bennük a szeretet Isten és a felebarát iránt, s annál jobban szeretik önmagukat. Vagyis titokban kell tenni a jót; mások és magunk elől elrejtve; csak Isten lássa. Istenért tegyük a jót és ne más érdekért! (Az erények önmagukban is jók. Közelebb visznek Istenhez. De tudjuk Keresztes Szent Jánostól, hogy a lelki javakat sem szabad birtokolnunk. Ha egy erény – mivel birtokolni akarjuk – el akar választani bennünket Istentől – akkor nem ér semmit. De ha helyesen viszonyulunk az erényekhez, akkor nagyon sokat segíthetnek bennünket a lelki életben. Sőt, később majd éppen ezek lesznek a jutalmunk, amiket Istentől kapunk ajándékba. Isten felékesít velük bennünket, mi pedig visszaajándékozzuk őket Istennek. Kölcsönösen feldíszítjük egymást. Az erényekkel kapcsolatban tehát a motívumokat kell tisztáznunk: Miért, kiért tesszük?)
Feladat 142: Ne akarjuk birtokolni az erényeket!
2012. április 17., kedd
572. Vianney Szent János gondolata.
„Egy bűn nem ment fel egy másikat.”
Egy bűnt nem lehet egy másik bűnnel lefedni. A bűnt nem lehet bűnnel legyőzni. A bűnt csak jóval lehet legyőzni. A bűnt csak a bűnbánat, a bűnbocsánat mentheti fel.
Egy bűnt nem lehet egy másik bűnnel lefedni. A bűnt nem lehet bűnnel legyőzni. A bűnt csak jóval lehet legyőzni. A bűnt csak a bűnbánat, a bűnbocsánat mentheti fel.
570. Marcell atya példázata
Valamelyik francia királyhoz egy nagykövet állított be, mikor az éppen a földön, hátán lovagoltatta a fiát:
- Most ön nem a királyt, hanem az apát látja.
A követ hozzátette: Soha ilyen nagynak nem láttam még a királyt, mint most, mikor gyermeke kedvéért gyermek tud lenni.
- Most ön nem a királyt, hanem az apát látja.
A követ hozzátette: Soha ilyen nagynak nem láttam még a királyt, mint most, mikor gyermeke kedvéért gyermek tud lenni.
568. Napi kovász - április 25. Mk 16, 15-20
Az apostolok küldetése. Jézus művét folytatják ebben a világban. Nem önmagukat, hanem Jézust kell elvinniük az emberekhez. Jézus segíti munkájukat. Nincsenek egyedül. Amíg Jézusra támaszkodnak, addig erő tölti el őket.
566. A Kármelhegy útja 44.
Az érzéki örömök, javak. „…a látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás érzékének, nemkülönben a képzelőtehetségnek körébe vág, szóval, ami a tárgya akár a külső, akár a belső testi érzékeknek.” „…az ember alsóbb részének érzékei, amelyekről most beszélünk, nem képesek és nem is lehetnek képesek megismerni és megérteni Istent, úgy, amint van.” Isten egészen más, mint amit az érzékek valaha is érzékelni tudnak. Ebből következőleg nem is vezethetik el az embert Istenhez. Ezért meg kell tisztulni és el kell sötétülni az effajta örömök tekintetében. Ha azonnal Istenhez emelkedik általuk, az még jó. Csak ne legyen belőle szórakozás, ami lanyhasághoz vezethet. Sok esetben az ember inkább a maga örömét keresi, mintsem az Úristenét. Ne keressük ezeket. Ha a szellemünk általuk Istenhez emelkedik az jó. Ha nagyobb a szellemi haszon, mint maga az élvezet, akkor megengedhető. Hiszen az Úristen azért teremtette őket, hogy általuk Istenhez emelkedjék fel a szellem. „Ha azonban valakiben ezen dolgok és érzéki élvezetek terén nincs meg ez a szellemi szabadság, s akarata hajlandó tetszelegni bennük és táplálkozni velük: az ilyen emberre nézve károsak, s így őrizkedni kell tőlük.” „Ha pedig azt látja, hogy az ilyen szórakozások szelleme uralomra jutott lelkében, azt el kell fojtania; mert minél erősebb lesz benne ez a szellem, ő maga annál tökéletlenebbé válik és annál inkább ellanyhul.” „A lelki embernek tehát minden érzéki örömöt – jusson hozzá akár véletlenül, akár szándékosan – mindig arra kell használnia, hogy általa Istenhez emelkedjék.”
Feladat 138: Az érzéki örömök megtisztítása.
Az érzéki javak iránt érzett öröm kárai. „…értelme elhomályosul, lelke lanyha lesz és unott… további károk: hiúság, az értelem szórakozottsága, mértéktelen kapzsiság, belső és külső tisztesség hiánya, tisztátalan gondolatok, irigység.” „A haszontalan dolgok meghallgatása… szórakozottságot okoz a képzelőtehetségben,… megszólást, irigységet, megítélést, csapongó gondolatokat…” „A kellemes illatok élvezete folytán az ember megutálja a szegényeket…. nem szíveli a cselédséget, nem állhatja ki az alacsony dolgokat és szelleme… elveszti fogékonyságát.” „Az ízek és az ételek élvezetéből falánkság és iszákosság következik… harag, egyenetlenség, az embertársak és a szegények iránti szeretetlenség… szervezeti zavarok, betegségek, …tisztátalan kísértések… a szellem eltompul, s a lélek elidegenedik a szellemi dolgoktól… Ugyancsak ebből az örömből származik a többi érzékeknek és a szívnek szórakozottsága, s az elégedetlenség sok minden dologban.” „A tapintási érzék kedvtelései… megrontják az érzékeket, megkárosítják a szellemet, s kioltják belőle az életerőt és ruganyosságot. Ebből ered az önfertőzés…Ez okozza fajtalanságot; a lelket elpuhulttá, gyávává teszi; az érzéki rész kényelemszerető, édeskés lesz, s kész bármikor vétkezni és másokat rosszra csábítani. … a nyelvet szabadossá, a tekintetet kihívóvá teszi; a többi érzéket pedig a saját erejének arányában többé-kevésbé megrészegíti, eltompítja. Nehézkessé teszi az ítélőképességet… oktalanságot és ostobaságot hoz benne létre. … erkölcsi tekintetben pedig gyávává és ingataggá teszi az embert. A lélekre homály borul , a szív gyönge lesz… érzéketlenséget hoz létre a lelkiismeretben és a lélekben. Nagyon meggyöngíti az észt… jó tanácsot sem megfogadni sem adni nem képes… elveszti befogadó képességét az erkölcsi és szellemi javakkal szemben, s olyan haszontalanná lesz, mint egy összetört cserépedény. … a lelkigyakorlatoknak és a testi önsanyargatásnak elhanyagolása; buzgalom hiánya és hazugság a gyónás és a szentáldozás szentségeiben.”
Feladat 139: Bűneink gyökereinek kiirtása.
Feladat 138: Az érzéki örömök megtisztítása.
Az érzéki javak iránt érzett öröm kárai. „…értelme elhomályosul, lelke lanyha lesz és unott… további károk: hiúság, az értelem szórakozottsága, mértéktelen kapzsiság, belső és külső tisztesség hiánya, tisztátalan gondolatok, irigység.” „A haszontalan dolgok meghallgatása… szórakozottságot okoz a képzelőtehetségben,… megszólást, irigységet, megítélést, csapongó gondolatokat…” „A kellemes illatok élvezete folytán az ember megutálja a szegényeket…. nem szíveli a cselédséget, nem állhatja ki az alacsony dolgokat és szelleme… elveszti fogékonyságát.” „Az ízek és az ételek élvezetéből falánkság és iszákosság következik… harag, egyenetlenség, az embertársak és a szegények iránti szeretetlenség… szervezeti zavarok, betegségek, …tisztátalan kísértések… a szellem eltompul, s a lélek elidegenedik a szellemi dolgoktól… Ugyancsak ebből az örömből származik a többi érzékeknek és a szívnek szórakozottsága, s az elégedetlenség sok minden dologban.” „A tapintási érzék kedvtelései… megrontják az érzékeket, megkárosítják a szellemet, s kioltják belőle az életerőt és ruganyosságot. Ebből ered az önfertőzés…Ez okozza fajtalanságot; a lelket elpuhulttá, gyávává teszi; az érzéki rész kényelemszerető, édeskés lesz, s kész bármikor vétkezni és másokat rosszra csábítani. … a nyelvet szabadossá, a tekintetet kihívóvá teszi; a többi érzéket pedig a saját erejének arányában többé-kevésbé megrészegíti, eltompítja. Nehézkessé teszi az ítélőképességet… oktalanságot és ostobaságot hoz benne létre. … erkölcsi tekintetben pedig gyávává és ingataggá teszi az embert. A lélekre homály borul , a szív gyönge lesz… érzéketlenséget hoz létre a lelkiismeretben és a lélekben. Nagyon meggyöngíti az észt… jó tanácsot sem megfogadni sem adni nem képes… elveszti befogadó képességét az erkölcsi és szellemi javakkal szemben, s olyan haszontalanná lesz, mint egy összetört cserépedény. … a lelkigyakorlatoknak és a testi önsanyargatásnak elhanyagolása; buzgalom hiánya és hazugság a gyónás és a szentáldozás szentségeiben.”
Feladat 139: Bűneink gyökereinek kiirtása.
2012. április 16., hétfő
564. Vianney Szent János gondolata
„A szeretet legnagyobb ellensége a gőg.”
A szeretet nyitottságot jelent, nyitottságot Isten és az emberek felé. A gőg viszont bezártságot jelent. Bezárkózást az emberek elől, és elzárkózást Isten, és az Ő kegyelmei elől.
A szeretet nyitottságot jelent, nyitottságot Isten és az emberek felé. A gőg viszont bezártságot jelent. Bezárkózást az emberek elől, és elzárkózást Isten, és az Ő kegyelmei elől.
562. Marcell atya példázata
Beteg volt a mesebeli király. A dervisek megállapították, hogy a király csak az esetben gyógyul meg, ha magára húzza a boldog ember ingét. Nosza, a basák és vezérek szerte is szaladtak, hogy megkeressék a föld hátán azt az embert, aki elmondhatta magáról, hogy maradék nélkül boldog. De hiába keresték, nem akadtak olyan valakire, aki hazugság nélkül elmondhatta volna magáról, hogy boldog.
Mentek-mendegéltek a mese szerint a királyi emberek, mikor az egyik, csengőszavú fütyülésre lette figyelmes. Figyelt, egy szántó-vető legény dudorászott a közelben. Odasietett:
- Úgy látszik, marokra-fogva kamatoz a boldogságod, barátom! – mondta neki.
- Uram! – felelte sugárzó arccal a paraszt, - eltalálta titkomat. Meg van a mindennapi kenyerem, gondomat viseli az Isten, s ezért úgy érzem, hogy nincsen boldogabb ember nálam.
- Az udvari ember, majd kővé meredt.
- Hiszen akkor, ez az én emberem. Adja el nekem az ingét, én minden pénzt megfizetek érte.
- Mármint az ingemet, - válaszolta higgadtan az ember – és olyan jóízűen nevetett, hogy szinte kicsordult a könnye. Nézze! – És kitárta széles, domború mellén a köntösét, és nem volt inge.
Mentek-mendegéltek a mese szerint a királyi emberek, mikor az egyik, csengőszavú fütyülésre lette figyelmes. Figyelt, egy szántó-vető legény dudorászott a közelben. Odasietett:
- Úgy látszik, marokra-fogva kamatoz a boldogságod, barátom! – mondta neki.
- Uram! – felelte sugárzó arccal a paraszt, - eltalálta titkomat. Meg van a mindennapi kenyerem, gondomat viseli az Isten, s ezért úgy érzem, hogy nincsen boldogabb ember nálam.
- Az udvari ember, majd kővé meredt.
- Hiszen akkor, ez az én emberem. Adja el nekem az ingét, én minden pénzt megfizetek érte.
- Mármint az ingemet, - válaszolta higgadtan az ember – és olyan jóízűen nevetett, hogy szinte kicsordult a könnye. Nézze! – És kitárta széles, domború mellén a köntösét, és nem volt inge.
560. Napi kovász - április 24. Jn 6, 30-35
A zsidók csodajeleket követeltek, a görögök bölcsességet vártak, a kinyilatkoztatás teljessége azonban Jézusban jött el hozzánk. Ő Isten legnagyobb csodája és legmélyebb bölcsessége. Ezért kell magunkra öltenünk Őt.
558. A Kármelhegy útja 43.
Azokról a károktól, amelyek az akaratra háramlanak, ha a természeti javakban leli örömét. Hat fő kárról beszélhetünk: 1. hivalkodás, elbizakodottság, gőg, embertársak megvetése. 2. az érzékies részt érzékies tetszelgésre és élvezetre csábítja. (További ezzel kapcsolatos károk: becsületvesztés, sértegetés, vagyon tékozlás, féltékenység, veszekedés, házasságtörés, fajtalanság.) 3. hiú hízelgésbe és dicsérgetésbe esik, amiben pedig hazugság és hiúság érvényesül. 4. az értelem és az ítélőképesség nem marad szabad, hanem elhomályosul. 5. az értelem elszórakozik a teremtmények között. 6. a szellem ellanyhulása és elerőtlenedése, amely oly magas fokra emelkedhetik, hogy az isteni dolgok végül már untatják és elkedvetlenítik az illetőt, sőt utálatot keltenek benne. (Mennyire gyakorlatias! Mennyire kell látnunk a lelkiélet összefüggéseit!) „Nem akarom ezzel tagadni, hogy az ember bírhat sok erénnyel is annak ellenére, hogy nagy tökéletlenségei vannak, de azért, ha ezek az örömek nincsenek elfojtva, a belső szellem nem lehet sem tiszta, sem nyugodt. Mert az ilyen emberben a test úgyszólván úrrá lett; már pedig az mindig harcol a szellem ellen. S ha a szellem nem is érezné meg kárát, legalább is leplezett szórakozottságot hoz benne létre.” (Sokszor nem is tudjuk, hogy miért vagyunk annyira szórakozottak! Pedig csak szórakoztatjuk magunkat a természeti javakkal; majd utána ők szórakoznak velünk, mondjuk például, elmélkedés közben.) Ezekkel szembeni óvintézkedés: „amidőn az ember megérzi szívében a természeti javak fölötti hiú örömnek jelentkezését, azonnal fontolja meg, mennyire hiú dolog másnak örülni, mint annak, hogy Istennek szolgálunk; s hogy mily veszedelmes, sőt vészes ez az öröm.” Éppen ezért mennyire fontos Belső Várkastélyunk minden egyes lakását, szobáját, területét bekamerázni, füstjelzővel ellátni, mozgásérzékelőkkel felszerelni. Amint megpillantjuk az ellenséget, amint megérezzük füst szagát, amint megmozdul bárhol is, azonnal csapjunk le rá. A kapukat, a külső és belső érzékszerveket zárjuk be és gondosan őrizzük. Csak barátainkat engedjük be. Ha pedig még a múltból lennének bent, Belső Várkastélyunkban mindenféle csúszómászó férgek, ellenséges benyomások; azok ellen hajtóvadászatot kell rendeznünk. Minél beljebb kell mennünk a Belső Várkastély szobáiban a legbensőbb szoba felé. Ezt a lelkigyakorlatot, ezt a lelki magatartást a keleti atyák bölcsessége, a Filokália a lelki élet alapjának tekinti. Ebben kelet és nyugat véleménye megegyezik.
Feladat 136. Zárjuk be ajtónkat a rossz előtt és nyissuk meg azt Isten előtt!
Mennyi haszna van a léleknek abból, ha nem leli örömét a természeti javakban? Alkalmas lesz az Isten iránti szeretet és az erények befogadására. Alázatos lesz és szeretni fogja embertársait. Szabad marad a szíve mindenki iránt. Általános elv: „…mindenki csupán az erényei alapján érdemel szeretetet.” Nyugalom költözik lelkébe. „Mert ha valaki őrzi a lelke kapuit, vagyis az érzékeket, őrzi és növeli magában a lelkében a nyugalmat és a tisztaságot.” Ez egy nagyon fontos elv: őrizni a kapukat! A keleti atyák a Filokáliában is ezt hangsúlyozzák. Végül nagy haszna: a szellem szabadsága, „amellyel azután könnyen legyőzheti a kísértéseket, elviselheti a nehézségeket és amelynek következtében az erények gyors fejlődésnek indulnak benne.” Tehát helyre kell magunkban tenni a természeti javakkal való kapcsolatunkat.
Feladat 137: A bűntől való szabadságra kell törekednünk! Mindentől meg kell szabadulnunk, ami nem segíti az Istennel való kapcsolatunkat.
Feladat 136. Zárjuk be ajtónkat a rossz előtt és nyissuk meg azt Isten előtt!
Mennyi haszna van a léleknek abból, ha nem leli örömét a természeti javakban? Alkalmas lesz az Isten iránti szeretet és az erények befogadására. Alázatos lesz és szeretni fogja embertársait. Szabad marad a szíve mindenki iránt. Általános elv: „…mindenki csupán az erényei alapján érdemel szeretetet.” Nyugalom költözik lelkébe. „Mert ha valaki őrzi a lelke kapuit, vagyis az érzékeket, őrzi és növeli magában a lelkében a nyugalmat és a tisztaságot.” Ez egy nagyon fontos elv: őrizni a kapukat! A keleti atyák a Filokáliában is ezt hangsúlyozzák. Végül nagy haszna: a szellem szabadsága, „amellyel azután könnyen legyőzheti a kísértéseket, elviselheti a nehézségeket és amelynek következtében az erények gyors fejlődésnek indulnak benne.” Tehát helyre kell magunkban tenni a természeti javakkal való kapcsolatunkat.
Feladat 137: A bűntől való szabadságra kell törekednünk! Mindentől meg kell szabadulnunk, ami nem segíti az Istennel való kapcsolatunkat.
2012. április 15., vasárnap
556. Napi kovász - április 23. Jn 6, 22-29
Mindkét fajta ételre szükségünk van. Szükségünk van a romlandó ételre, hogy éljünk, hogy teljesíteni tudjuk Isten akaratát itt a földön. Szükségünk van a romlandó eledelre, hogy az örök élet Kenyerét tudjuk keresni földi életünk során. Szükségünk van a romlandó eledelre, de csak ezért. Nem azért élünk, hogy együnk; hanem azért eszünk, hogy éljünk.
554. A Kármelhegy útja - 42.
Milyen haszna van a léleknek abból, ha tartózkodik az ideiglenes dolgokon érzett örömtől. „Gondolja meg, hogy ha ma egy kissé elhagyja magát, holnap már nagyobbat fog hibázni, mert az ilyesmi fokról-fokra növekszik.” „Mert ha csakugyan kicsi még ez a ragaszkodás, és máris elhagyja a bátorsága, amikor arról van szó, hogy kiszakítsa szívéből: mi lesz akkor, ha egyszer amúgy igazán gyökeret vert benne?” (A gazokat is akkor könnyebb kitépni a földből, amikor még egészen kicsinyek. Ha már megbokrosodtak!...) Szóval, ha szakítani tud a hiú örömökkel, akkor: bőkezű lesz, lelkileg szabad, értelme megtisztul, nyugodt és higgadt lesz, kialakul benne a nyugodt bizalom; tisztelet, hódolat, és az igaz szeretet Isten irányában; sokkal nagyobb örömét találja majd a teremtményekben. Sokkal tisztább ismeretre tesz szert a világ dolgai iránt. A valóságot látja meg bennük, a legjobb oldalukat és a lényegüket. Az ilyen lélek mindennek tud örülni; míg a másik örömét megmérgezi az a tudat, hogy a dolgot nem birtokolja. „Aki nem ragaszkodik semmihez, azt nem bántják a gondok sem az imádságban, sem azonkívül; s azért minden időveszteség nélkül tud sok lelki ügyet hamarjában elvégezni.” „A lelki ember tehát legyen résen, s amint legkisebb örömét leli valami teremtett dologban, azonnal nyomja el. Tartsa észben azt az alapvető tételt, amelyet itt fejtegetünk, hogy tudniillik nincs e földön dolog, amelynek az ember örülhetne, kivéve azt, ha Istennek szolgál; ha Isten tiszteletét és dicsőségét igyekszik mindenben előmozdítani; ha az összes dolgokat kizárólag Istenre irányítja; nem használja azokat hivalkodva; s nem keres bennük sem élvezetet, sem vigasztalást.” Ez egy nagyon fontos és gyakorlatias mondat volt. Ezt a szűrőt kell beépítenünk a mindennapokba. „Még egy másik, nagy és kiváló haszonnal jár, ha az ember lemond arról, hogy a teremtményekben keresse örömét, s ez az, hogy a szíve szabad marad Isten számára.” Ez az igazi szabadság, és nem az, amikor a dolgok uralkodnak rajtunk. Örömünk tárgya megmutatja azt, hogy minek, kinek vetjük alá magunkat. Ha „Isten rabjai” leszünk, ez a legnagyobb szabadság. Lelkiismeret vizsgálat közben örömeinket is megvizsgálhatjuk.
Feladat 132: Hogy valóban örülni tudjunk Istennek, tartsuk Őt legnagyobb értékünknek!
Érdemes ugyanígy végignézni a többi érzelmet, szenvedélyt is. Nagyon sok mindent megtudhatunk magunkról ezáltal.
Feladat 133: Teljes belső átvilágítás!
A Lorettói litánia egyik megszólítása így hangzik a Szűzanya felé: Örömünk oka! Ő az örömünk oka. Örömünk pedig Jézus Krisztus, akit Ő világra szült. Ez az öröm a Megtestesülésre vonatkozik. Keresztes Szent János szerint ez a legnagyobb misztérium, ez a legnagyobb hittitok. Mire, milyen titokra, titkos tanításra, kinyilatkoztatásra vágyakozunk még, akkor, amikor a legnagyobb titkot, misztériumot már tudjuk? A Megtestesülés misztériumából egész keresztény életünket le lehet vezetni. Erre a misztériumra kell építenünk az életünket! Ez legyen minden örömünk oka.
Feladat 134: Mi a mi örömünk oka és forrása?
Következő osztálya a dolgoknak, aminek a lélek örülni szokott: a természeti javak. Mekkora hiúság a természeti javaknak örülni! „Természeti javakon értjük itt a szépséget, kedvességet, csinosságot, jó termetet, és a többi testi előnyt, a lélekben pedig az éleseszűséget, az okosságot, és az értelemnek egyéb tökéletességeit.” A legek világa ez, amire a mai világ épül. Helyes magatartás ezekkel a természeti javakkal szemben, hogy hálát adunk értük az Úrnak, és az Úr jobb megismeréséért használjuk fel őket, vagyis Isten dicsőségére. „Ezen szavakból azt is megtanulhatjuk, hogy az embernek inkább félnie kellene, ha ilyen természetes előnyei vannak, mert ezek könnyen elvonhatják Isten szeretetétől, hiúságra csábíthatják és tévútra vezethetik.” Ezért kell ezekkel szemben tisztán és sötétben tartanunk akaratunkat. (Okos vagyok, de mire használom fel okosságomat? Szép vagyok, de szépségem közelebb visz Istenhez? … Vagy pontosan fordítva: meglehetősen gyenge az eszem, s ezért haragszom Istenre; pedig lehet, hogy éppen ezáltal menekülök meg sok bajtól. Csúnya vagyok, s ezért neheztelek Istenre, pedig lehet, hogy ez ment meg sok elbukástól.) „Ha tehát, az összes teremtett dolgok közepette az ember nem Istenre irányítja örömét, akkor az mindig hazug és tévesztett öröm marad.” (Pió atyának volt egy béna unokaöccse. Egyszer ez a fiatalember ezt mondta nagybátyjának: Gyógyíts meg! Mire Pió atya: Igen, meg tudnálak gyógyítani, de akkor elkárhoznál. Döbbenetes történet. Tudunk e így nézni természeti javainkra?)
Feladat 135: Mire használjuk fel természeti javainkat?
Feladat 132: Hogy valóban örülni tudjunk Istennek, tartsuk Őt legnagyobb értékünknek!
Érdemes ugyanígy végignézni a többi érzelmet, szenvedélyt is. Nagyon sok mindent megtudhatunk magunkról ezáltal.
Feladat 133: Teljes belső átvilágítás!
A Lorettói litánia egyik megszólítása így hangzik a Szűzanya felé: Örömünk oka! Ő az örömünk oka. Örömünk pedig Jézus Krisztus, akit Ő világra szült. Ez az öröm a Megtestesülésre vonatkozik. Keresztes Szent János szerint ez a legnagyobb misztérium, ez a legnagyobb hittitok. Mire, milyen titokra, titkos tanításra, kinyilatkoztatásra vágyakozunk még, akkor, amikor a legnagyobb titkot, misztériumot már tudjuk? A Megtestesülés misztériumából egész keresztény életünket le lehet vezetni. Erre a misztériumra kell építenünk az életünket! Ez legyen minden örömünk oka.
Feladat 134: Mi a mi örömünk oka és forrása?
Következő osztálya a dolgoknak, aminek a lélek örülni szokott: a természeti javak. Mekkora hiúság a természeti javaknak örülni! „Természeti javakon értjük itt a szépséget, kedvességet, csinosságot, jó termetet, és a többi testi előnyt, a lélekben pedig az éleseszűséget, az okosságot, és az értelemnek egyéb tökéletességeit.” A legek világa ez, amire a mai világ épül. Helyes magatartás ezekkel a természeti javakkal szemben, hogy hálát adunk értük az Úrnak, és az Úr jobb megismeréséért használjuk fel őket, vagyis Isten dicsőségére. „Ezen szavakból azt is megtanulhatjuk, hogy az embernek inkább félnie kellene, ha ilyen természetes előnyei vannak, mert ezek könnyen elvonhatják Isten szeretetétől, hiúságra csábíthatják és tévútra vezethetik.” Ezért kell ezekkel szemben tisztán és sötétben tartanunk akaratunkat. (Okos vagyok, de mire használom fel okosságomat? Szép vagyok, de szépségem közelebb visz Istenhez? … Vagy pontosan fordítva: meglehetősen gyenge az eszem, s ezért haragszom Istenre; pedig lehet, hogy éppen ezáltal menekülök meg sok bajtól. Csúnya vagyok, s ezért neheztelek Istenre, pedig lehet, hogy ez ment meg sok elbukástól.) „Ha tehát, az összes teremtett dolgok közepette az ember nem Istenre irányítja örömét, akkor az mindig hazug és tévesztett öröm marad.” (Pió atyának volt egy béna unokaöccse. Egyszer ez a fiatalember ezt mondta nagybátyjának: Gyógyíts meg! Mire Pió atya: Igen, meg tudnálak gyógyítani, de akkor elkárhoznál. Döbbenetes történet. Tudunk e így nézni természeti javainkra?)
Feladat 135: Mire használjuk fel természeti javainkat?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)