Múlt vasárnap két kisgyermeket, egy ikerpárt kereszteltem meg a Jordán folyóban, ott ahol a hagyomány szerint Jézus Krisztus is megkeresztelkedett. Nem volt valami meleg, így a teljes bemerítés elmaradt. A két kicsi nagyon élvezte a pancsolást. (És talán a pancsolás közben észre sem vették, hogy életük legnagyobb eseménye történik velük. Majd szüleik elmondják nekik.)Egy kissé zavaró volt a körülöttünk járkáló idegenek sokasága, de azért szépen sikerült a szertartás. Nagyon sokan fényképezték az eseményt a családon kívül is. Sőt az üzemeltető cég is felvette videóra. És később meg lehetett tőlük vásárolni. A területet csak úgy lehet elhagyni, ha közben keresztül megyünk egy hatalmas kegytárgyüzleten. Micsoda ellentét! A keresztség szentége és a ráépülő üzleti vállalkozások. Valahogy ugyanígy vagyunk életünk minden eseményével is. A sok csomagoló papírból ki kell csomagolnunk a lényeget. A sok zavaró körülményen keresztül meg kell látnunk a lényeget. Sokszor ez nagyon nehéz. Már-már agyonnyom bennünket a csomagoló papírok tömege. A nagyböjt egy lehetőség a megtisztulásra, a leegyszerüsödésre, az Isten fele fordulásra. Lássunk túl önmagunkon és a látható dolgokon!
Mindannyian valamilyen formában, kisebb vagy nagyobb mértékben be vagyonk zárkózva; önmagunkba, bűnieinbe, vagy valami másba. Sokszor nem is tudunk róla. Torlaszok ezek a kegyelem előtt, a bűn torlaszai. Sebzettek vagyunk mindannyian. Próbálunk ebből kitörni kisebb-nagyobb sikerrel. Végső soron ez nekünk nem sikerül. Szükségünk van Isten szabadítására. Persze sokszor nehéz átélni ezt a rendrakást, ezt a szabadítást, mert nagyon fájdalmas is tud lenni. Fontos az együttműködés Isten kegyelmével, átültetése a gyakorlatba, a szürke hétköznapokba. Az akadályok és elesések sokszor lehetőséget is jelentenek. Mint a hegymászó esetében a szikla - nem csak akadály, hanem kapaszkodó is. Mint a városi akadályfutás esetében - minden dolog, ami utunkba kerül, nem csak akadály, hanem előbbre vivő segítség is. "Minden kegyelem." - mondta Kis Szent Teréz. "Minden szentség." - mondta Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet. Kezdjük el a "lelki akadály futást" életünkben, változtassunk mindent kegyelemmé, lehetőséggé.
Imát kérve és igérve:
Fr Albert OCD
Igen.Sokszor magamon is észrevettem,hogy körülményes vagyok.Ha félek akkor körülményesen adagolok be valakinek valamit.
VálaszTörlésMáskor meg azt hiszem,hogy látom a lényeget,holott dehogy,a felszinen lébecolok.
Beindult az Idösebb testvéreink blog ujból!
VálaszTörlésKöszönjük az első leveledet itt a blogon a Kármel hegyéről. És örömmel hallottuk, hogy vasárnap két kis iker-gyermeket kereszteltél meg a Jordán folyóban.
VálaszTörlésÓ! Csodálatos esemény! Milyen boldog lehet az, akit erre meghívott az Úr! Aki keresztel és akit megkeresztelnek, a gyermekek (bár még kicsik és föl nem fogják ezt az örökre szóló misztériumot). Mégis azt gondolom, hogy ők is örvendeztek, mert Isten örvendezett bennük. Még talán a Jordán vize is örvendezett...
Ez a levél arra indított, hogy a keresztség szentségén, ajándékán elmélkedjek, ezen a kimeríthetetlen misztériumon, amiről a szentek tanúskodnak.
Ó csodálatos jel, mely "ajándék, kegyelem, kenet, megvilágosodás, romolhatatlanság köntöse, újjászületés fürdője, pecsét és minden más, ami igazán érték. Ajándék, mert azok kapják, akik semmit sem hoznak magukkal; kegyelem, mert a bűnösök kapják; baptismus, mert a bűnök elmerülnek a vízben; kenet, mert szent és királyi (mint azok, akiket fölkentek); megvilágosítás, hiszen ragyogó fény; köntös, mert eltakarja szégyenünket; fürdő, mert megmosdat; pecsét, mert megőriz bennünket és Isten uralmának jele." (Nazianzi Szent Gergely)
"Nézd csak, hol lettél megkeresztelve, honnan való a keresztség, ha nem Krisztus keresztjéből, Krisztus halálából. Itt van az egész misztérium, hogy érted szenvedett. Benne leszel megváltva, benne fogsz üdvözülni." (Szent Ambrus)
"Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből föltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk" (Róm 6,3--4)
...És az esemény körül az a világ, amely elakarja nyomni mindezt bennünk.
Elnyomhatja,... vagy rajtam múlik, hogy bevonom őket az eseménybe, legalább a szívembe? És hogy tekintetem Krisztuson úgy függ, hogy mindenkit magával ragad?
Krisztus tekintetével szemlélem és vele együtt űzöm ki szívemből az oda nem illő dolgokat, amik eltávolítanak tőle? És vele együtt "áthaladok közöttük", nem belemerülve az engem elcsábító csillogó világba, meghalva önmagamnak, hogy neki és benne éljek?
Uram, add, hogy legalább a mai napon ezekre a kérdésekre "igen"-nel válaszolhassak neked!
És mennyire köszönjük neked Urunk,hogy tanúi lehetünk mi is a monitorokon keresztül ennek a csodának.Mi benne vagyunk ebben a keresztelésben.
VálaszTörlés