Szent Fausztina nővér:

Ó, Istenem!

A jövőbe pillantás félelemmel tölt el.
De miért is kellene elmélyednem a jövőben?
Csak a jelen pillanat drága nekem,
Hisz lehet, a jövő nem is látogatja meg a lelkem.

Az elmúlt időn nincs hatalmam,
Hogy megváltoztassam, javítsam, vagy bármit hozzáadjak.
Ezt sem a bölcsek, sem a próféták nem tudták megtenni.
Istenre bízom hát mindazt, amit a múlt magával vitt.

Ó, jelen pillanat, csak te vagy egészen az enyém,
Minden erőmmel óhajtok is veled élni.
Bár kicsi és gyenge vagyok én,
Mindenhatóságod kegyelmét adod nekem mégis.

Bízva tehát irgalmadban,
Az élet útját kisgyermekként járom.
Szívem, mely a Te nagyobb dicsőségedet óhajtja,
Néked mindennap újra felajánlom.