2018. november 8., csütörtök

2018. 11. 08. Napi kovász. Lk 15, 1-10

Először is, mi vagyunk az egy elveszett bárány. Jézus mindenkit szeret, mindenkit keres, engem is. Nem akarja, hogy végleg elvesszek.
Másodszor, mindannyiunknak van egy elveszett báránya, akit mi nem akarunk megkeresni; hiszen mi veszejtettük el őt, lemondtunk róla.
Mi nem szeretünk mindenkit, nem mindenkit akarunk megkeresni.
Pedig életbevágóan fontos, hogy megkeressük ezt az egy elveszett bárányt,  még ha utálatos is.


4 megjegyzés:

  1. " Adj nekünk, kérünk, figyelmes tekintetet és irgalmas szívet, hogy ott is észrevegyük az értéket, ahol el van rejtve, s elveszett, de megkerült kincsnek tekintsük azt az embertársunkat, aki korábbi értéktelen életmódjával szakítva Hozzád talál." (Barsi Balázs)

    VálaszTörlés
  2. Mi lakozik az elveszett bárány szívében? Félelem, bizonytalanság, aggodalom, s legtöbbször fel sem ismeri elveszettségét. Jézus vállára vesz őt (minket) , s elmúlik. "Lukács 19, 10 " Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett." Uram adj erőt, hogy segítségeddel elveszett bárányom nyájadhoz vezessem. Sz. Zs.

    VálaszTörlés
  3. Ez a bárány sokszor saját magunk vagyunk.Mert értéktelennek tartjuk magunkat,nem fedezzük fel az adottságainkat,vagy felfedezzük,de lusták vagyunk megmunkálni,és igy elveszelődik.

    VálaszTörlés
  4. Csodálatos a Bűnbocsánat Szentsége,úgy a megtérőnek,mint a gyóntatónak.

    VálaszTörlés