Az egész életünk egy hatalmas párbeszéd. Az élet azt jelenti, hogy minden pillanatban meg vagyunk szólítva, és mi minden pillanatban válaszolunk.
Ez a vírus is megszólít bennünket. És milyen érdekes, hogy mindenkit megszólít egyszerre.
Az öregedésnek, a vírusnak is talán ez a lényege; hogy lassan letisztulunk és végül marad a lényeg.
A lényeg pedig a párbeszéd. Nem a felszínen, hanem nagyon is mélyen, legbelül.
Aztán mi marad még? A legfontosabb személy, akivel éppen találkozunk, beszélgetünk.
Aztán marad a család, a haza, a nemzet; minden, ami jó.
Kezd kitisztulni az erkölcsi érzékünk...
A lényeg a párbeszéd, ott nagyon is legbelül.
Nagyon igaz gondolatok, köszönjük.
VálaszTörlésÉpp ezen gondolkodtam tegnap este. Abból a szempontból, hogy mi végre is ez a távolság. Hiszen most nem mehetünk Isten házába. Lehet, hogy ami távolságnak tűnik, azzal épp arra akar rávezetni bennünket, hogy Ő soha nincs tőlünk távol? Hogy így akar minket rávezetni, hogy ne magunkon kívül keressük Őt, hanem ott, ahol a leges legközelebb van hozzánk, a saját szívünkben? A szeretteinkhez kapcsoló szeretetviszonyainkban? Lehet, hogy meg kell találjuk Őt saját magunkban és egymásban? Ezért tart minket most távol a házától? Hogy rájöjjünk végre, hogy ne kívül keressük? Hogy VALÓBAN meghalljuk Őt? Ehhez csend kell, a csend ereje - amihez most külső „segítséget” kaptunk - , és igen, a csendben a párbeszéd ... ott legbelül ... "Szólj Uram, hallja a te szolgád!"
VálaszTörlésKöszönöm Atya! Sokan szerettük volna a világban hogy lassítsunk elég a rohanásból! Besűrítjük a napjainkat mégsem fekszünk le elégedetten, hogy végeztünk mára mindennel amit kitűztünk! Az újrakezdés lenne a lényeg hogy ne ugyan onnan folytassuk!
VálaszTörlés