Jn 11, 45-57
Nekünk is szól a kérdés: "Mit gondoltok, eljön e az ünnepre?"
Mit gondoltok, miben lesz más ez a Húsvét, mint a többi előző?
Mit gondoltok, Jézus milyen ajándékot készít ezzel számunkra?
Mit gondoltok, mi hogyan tudunk felkészülni a Vele való találkozásra?
Mit gondoltok, ezek után szükségünk van az Egyházra és a papokra?
...
Az utolsó kérdés nem kérdés.Az Egyház Jézus titokzatos teste, a papok nélkül pedig nem tudjuk magunkhoz venni Jézus valóságos testét.
VálaszTörlésPapok nélkül a szentségekhez sem járulhatnánk.
VálaszTörlésNagyobb szükség lesz mint valaha!
VálaszTörlésIgen, eljön az ünnepre. Az igazi ünnepre, amikor valóban együtt indulunk vele a Golgotára, valóban együtt visszük vele a keresztet, valóban együtt sajdul a test és a szív, valóban együtt szomjazunk, együtt halunk és … együtt föltámadunk. Ő a halottaiból, mi a bűneinktől. És addig? Addig szép lassan kezdesz rájönni, hogy nincs más csak te meg Ő. Tisztul a szív, tisztul a kapcsolat. Lehullanak a külső takarók. Rájössz, hogy nem a templom falai között van, nem a szép orgonamuzsikában, nem a díszes oltárban, nem a gyönyörű liturgiában. Nem a pap szavaiban. Ezekben is persze … De ezeket érzékeléssel fogjuk föl. Az érzékeink észlelik és ez csalóka. Isten az érzékeinken túl van, mélyebben és tisztán. Egzisztenciálisan, egész lényünkben és személyünkben. Saját magában teremtett minket. Evezzünk a mélyre, a valóságos találkozóhoz. Most nincs „külső” segítség. Egyedül kell megtalálnunk Őt. És ha megtaláltuk, akkor majd visszatérhetünk a külső találkozás helyszínére, a templomba, a liturgiába, a szentáldozáshoz, a lelki atyánkhoz, a testvérekhez, egymáshoz. Most mindezt el kell veszítenünk, hogy az érzéseinken és az érzelmeinken túl megtaláljuk Őt. Mert Isten nem érzés, nem érzelem, Ő a Lét, Ő a Minden. Az igazi szentély bennünk van. És így megtisztulva és egészen „lemeztelenedve” együtt épülhetünk az Úr Titokzatos Testének Templomává.
VálaszTörlésIgen, szükségünk van a papokra, szükségünk van rátok. Hiszen ti adjátok nekünk az életet. A ti papi szentségetek és kezeitek által, a szentségeken keresztül adjátok nekünk Krisztust. Nélkületek csak töredékes az életünk. Hiszen „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség révén megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja a táplálékot.” (Vianney Szent János) Ti vagytok ezek.
És nektek szükségetek van ránk? Tudtok nélkülünk, bűnös lelkek nélkül élni? Hiszen nem önmagatokért vagytok papok, hanem értünk …. Papok, hívek, így együtt az Egyház! Mert Jézus így akarta, így rendelte és máshogy nem is lenne jó.