11. rokon foglalkozások

Torkig vagyok a kovásszal!!!!!
Mindig csak magunkról beszélünk!!!!
Jó! Kezdjünk el ismerkedni a rokonokkal!
JÓ! Jobb a békesség! Kezdjünk el ismerkedni távolabbról.
Kezdjünk el ismerkedni a rokon foglalkozásokkal!

A cél, hogy minél többet fedezzünk fel a kovásszal kapcsolatban, és azt is mutassuk be, hogy miért.

Kezdjük a hajléktalanokkal.

"Nem volt hová lehajtania fejét." Teljes kiszolgáltatottság. Igen intenzív kelesztés. Megvetettség. A magány, egyedüllét megtapasztalása. Nagyon intenzív közösség Istennel. "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!" Igen intenzív tisztulás, szenvedés. "Nem volt sem szépsége..." Isten hatalmas provokációja a világban. Isten mélységes jelenléte. Az utolsó ítélet illata. "Akkor majd oda szól a körülötte állókhoz: Hajléktalan voltam és..." A szállást kereső Szent Család. Nézzétek Jézus szomjúságát!... A hajléktalanok, akiket még a keresztény szociális háló sem tud megtartani. Lehullanak Isten tenyerébe. Ha vannak bűnök, amik magától Istentől kérnek elégtételt, (szándékos gyilkosság, az özvegyek és árvák nyomorának nagyobbítása...)akkor a hajléktalanok? Ők minderről nem tudnak! De mi igen!

Először is észre sem akarjuk venni őket! Sőt arra tanítanak bennünket, hogy nem is szabad észrevenni őket. Ők igazából nincsenek is. Ők igazából csak betanított színészek, akiket a koldus maffia szerződtet. De mi van akkor, ha 100-ból 1! igazi?

A jó szót bizonyára nem fogja lenyúlni a koldus maffia.

A hajléktalanok igen provokatív kovászok Isten kezében. Hiába fordítjuk el arcunkat előlük, hogy ne lássuk őket; a szaguk utolér bennünket. "Szegények mindig lesznek közöttetek!..." Döbbenetes és szégyen, hogy az Úr mennyire ismer bennünket!

Most már tudjuk: a kovász lehet büdös is. De mégis csak igazi kovász.

A kovász néha nagyon felkavaró (gyomor felkavaró), módon keleszti a tésztát.

"...de, Uram, hiszen már szaga van!..."

********************************************************************************************************

Levél kedves barátomnak, vagyis hűséges ellenségemnek:

Kedves Barátom!

Bizonyára furcsállod ezt a megszólítást és kikéred magadnak. Talán úgy gondolod, hogy gúnyolódom veled vagy provokálni akarlak. Hidd el, tegnap még én sem szólítottalak volna így! De közben rájöttem, hogy igazad van. Legalábbis ötven százalékban. És ezért az ötven százalékért nagyon hálás vagyok neked. Te legalább ötven százalékban igazat mondasz nekem. (Persze nem azért mert akarod, csak úgy kijön belőled.) Hűségesen tartod felém a tükröt.
S mivel nem tudom, hogy melyik ötven százalékban van igazad, ezért minden kritikádat komolyan veszem. (Nehogy már neked legyen igazad! Itt most belőlem is kijött az ellenség. Bocs!) Szóval abból indulok ki, hogy ha igaz a kritikád és olyan vagyok, amilyennek mondasz; akkor valóban meg kell változnom. Köszönöm, hogy megmutattad az igazat! Igyekszem megváltozni.
Ha pedig nincs igazad és nem vagyok olyan, mint amilyennek mondasz, akkor pedig próbálok a jóról a jobbra haladni. Köszönöm, hogy megerősítesz a jóban!
Szóval Barátom! Jó kovász vagy az életemben.
Kedves Ellenségem!
Mindazért a sok jóért, amit teszel az életemben, szeretnék hálás lenni. Aggódom érted, hogy csak ötven százalékban van igazad és mégis ellenségem vagy, mégis újból és újból támadsz. Nem tesz ez neked jót! Nekem igen, de neked nem.
Kedves Hűséges Ellenségem!
Hát így kerültél be a képbe, vagyis imaszándékaim közé. Imádkozom jótevőimért, és azokért, akikért őszintén aggódom. (Hidd el, hogy ha már nem leszel ellenségem, akkor is fogok érted imádkozni! Ne azért légy ellenségem, hogy imádkozzam érted! Bár bizonyára fontosnak tartod ezt.)
Béke veled!

(Aláírás és cím a szerkesztőségben)
(Egy híres zsidó rabbi levele után szabadon átírva.)

*******************************************************************************************************

Kedves Igaz Barátaim!

Olyan jó hogy vagytok! Olyan jó, hogy nálatok, a veletek való kapcsolatban mindig megpihenhetek. Olyan jó, hogy a veletek való beszélgetések során nem kell azon gondolkodnom, hogy vajon most mire is célozgattok... Őszinték vagytok. Az Úrtól kapott ajándékok vagytok. Tudjátok, a kovásznak is szüksége van a pihenésre. Mások kelesztése, a mások által való kelesztés kifárasztja a kovászt. Az Úrnak is mennyire jól esett Mária, Márta és Lázár háza, ahol mindig otthon érezte magát, ahol tudott pihenni, felüdülni. Ilyen pihenő idő volt az Úr számára az imádság is, ahol a szerető Atyával találkozott. Olyan jó, hogy ki tudjuk egymást egészíteni a közös munkában, az Úrtól kapott ajándékaink szerint. Olyan jó, hogy vagytok! Olyan jó, hogy olyanok vagytok, amilyenek vagytok!
De azért egy kérésem mégiscsak lenne hozzátok. Azt vettem észre, hogy túlságosan is elfogultak vagytok velem szemben. Nem szóltok, amikor szólnotok kellene. Túl sok mindent elnéztek nekem, barátságunkra való tekintettel. Inkább mondjátok meg nekem a teljes igazságot, mintsem a barátság miatt legyünk bűntársak!!! Tudom, hogy az igazságot szeretetbe fogjátok csomagolni, így emészthetőbb lesz.
(Ugye szólni fogtok, ha már nagyon borostás vagyok!)
Igaz barátságotokat igaz barátsággal szeretném viszonozni. Gyertek nézzétek meg hol lakom és pihenjetek meg nálam! (De ne legyetek olyan borostásak, mint a múltkor!:)

(Egy újabb írás a híres zsidó rabbinktól szabadon átírva.)

********************************************************************************************************

Egyszer a szegedi VÉK-nek tartottam lelkigyakorlatot. És egy mondatom kiverte a biztosítékot a közösség idősebb tagjaiban. Azt mertem mondani: "Én már nagyon szeretnék öreg lenni!" Mire hangos kiabálásban törtek ki a VÉK tagok: "Majd meg tudja! Akkor majd nem beszél így!..." Pedig az öregedés az egyik legjobb kovász-társunk. Hűséges, lépést tart velünk, szinte árnyékként követ bennünket, személyre szabott, olyan mintha ikertestvérünk lenne. Ő is kovász az Úr kezében. Az öregedés hatására lassan-lassan bezáródik a külvilág és kinyílik a belvilág. Egyre jobban megnyílunk befelé. (Vagy legalábbis az öregedés egy lehetőség rá.) Már nincs kedvünk rohangálni, mint fiatal korunkban - egy idő után már nem is tudunk. Ha eddig nem volt kedvünk kelesztődni, most azt vesszük észre, hogy akarva akaratlan benne vagyunk a kelesztés közepében. Innen nincs visszaút. Ez az egyirányú út az Életbe vezet. Egy ideig még rúg-kapálózunk - aztán már arra sem lesz erőnk. Kézbe vesz bennünket az igazi Kovász és odavisz bennünket ahová akar.
(Én már nagyon szeretnék öreg lenni! De most rohannom kell, mert sok a dolgom...)

********************************************************************************************************

Kedves Rivális Barátom!

Már régóta figyellek, hogy te mennyire nyomulsz mindig az első helyre. Általában arra helyre, ami az ÉN területem. Felkutatsz mindent, ami nekem fontos a házban, és felforgatod. Mindig jobbat akarsz csinálni az enyémet eltüntetve. Egyáltalán nem vagy tekintettel rám és az ÉN műveimre. Különben pedig a szemed sem áll jól. Látom, hogy tele van gerendával, és így akarsz építkezni az ÉN anyagomból. S mindezt addig folytatod, míg fel nem forrok teljesen. De te még erre sem vagy tekintettel.

De van valami örömhírem számodra, a legmélyebb titkomat osztom meg veled. És ez az örömhír az, hogy mostantól csinálhatod ugyanazt, mint én, sőt jobban is. Egy sugallatra elhatároztam, hogy mindent önként neked adok, elhagylak, és megyek a Kenyérbe.

De hoppá!!! Onnét visszaküldtek hozzád, mert TE is kellesz a tésztába. Azt mondták, hogy együtt keljünk fel, ill. meg. Gyere velem, mert pont ketten hiányzunk a tésztából.

...Hallottam azt is, hogy kalács leszünk így együtt. Szép 3 ágú fonott kalács! Ez lesz a mi közös jutalmunk!

Ó!... most már látom milyen gyönyörű vagy így, ahogy a tűzből kijöttünk! Már megbocsáss, de sokkal szebb vagy, mint hólyag korodban. Teljesen beléd fonódtam!

(Az ajánlott szentírási rész kikeresendő: "Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?"; "Uram, és ő?")

Egy Világban Élő Kovász

*****************************************************************************************************

Magamban mindíg nevettem azokon, akik magukban beszélnek. Talán ez volt az én őrültségemnek is a kezdete. Én még nem beszéltem magamban, de már nevettem magamban.

Egyszer aztán felfigyeltem erre a nevetésre. Valaki magamban nevetett. Hírtelen abbahagytam a nevetést. Ő is abbahagyta. Feszülten figyeltem. Hatalmas csend volt bennem. Ő is figyelt.

-Ki vagy? - Kérdeztem váratlanul. Mire jött a kérdés-válasz: Te ki vagy? Próbáltam másként megközelíteni: - Csak éppen nevettem valakin. - Mondtam neki. - Miért? - Kérdezte a belső hang. -Furcsáltam, hogy valaki magában beszél. - Válaszoltam. -S Te, milyen gyakran szoktál magadban beszélni? - Kérdezte. - Hát... Most fordult elő először. - Válaszoltam. - Te nem furcsálod? Nem nevetsz ki ezért? - Kérdeztem. - Nem. Szerintem ez teljesen normális. Mindenkiben van valaki. - Majd így folytatta: - Eljössz máskor is? A legjobb az lenne, ha mindíg itt maradnál, én meg veled lennék. Ketten egész jól kijövünk majd.

Őrültségem fokozódott. Első találkozásunk történetét leírtam, sőt el is mondtam másoknak. Sőt erre a kapcsolatra bíztatok másokat is. Tiszta őrület!...

********************************************************************************************************

MAGtérésem gyümölcse

MAGamban?

Innen a szőlőszemből jó a kilátás!

- Szóltál, vagy én beszélek MAGamban? - Te vagy az? Vagy én mondtam? - Mit? - Hogy a szőlőszemből jó a kilátás? - Persze, hogy jó a kilátás, belülről minden áttetszőbb. Meg aztán...a gyümölcs az gyümölcs. Ezt te mondtad, vagy megint én beszélek magamban?

Én mondom, hogy a gyümölcs az nem a levegőbe lóg. Én mondom? Te mit mondasz? Hogy egy tőről fakadunk? Te vagy az?

Most meg hova mész? Miért hagysz itt MAGamra?

Mi?...hogy a MAG is te vagy!? Én is MAG vagyok?!

Te vagy az MAGamban?!!!

(JóMAGam a VÉK-ből)

10. napi kovász

2011. május 28. Jn 15, 18-21

Jézus sorsa a mi sorsunk is. Ha Őt gyűlölték és üldözték, akkor velünk is ezt fogják tenni. Semmi rendkívüli nem történik velünk. A gyűlölet és az üldöztetés közepette hinnünk kell a szeretet végső győzelmében. Krisztus győzött. Mi is győzni fogunk Krisztussal.

2011. május 29.

Lásd a vasárnapi evangélium blogot.

9. kovász divat

A kovász divatház a következő "lelki cuccokat" ajánlja felvenni és hordozni:
öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5, 22-23)

A kovász divatház szíves figyelmetekbe ajánl egy 2000 éves, de megunhatatlan ruhakölteményt. Az elkészítés módja:
"Öltsétek fel tehát Isten fegyverzetét:...derekatokra csatoljátok a tisztesség övét,...öltsétek magatokra a hit páncélját....lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hírdetésére a készség saruját....Mindehhez fogjátok a hit pajzsát,...Vegyétek föl az üdvösség sisakját...markoljátok meg a lélek kardját, ami az Isten igéje." (Ef 6, 11kk)

Kedves kovász-divat iránt érdeklődők!

Ha tudtok még más "Ruha" leírást írjátok meg!
Úgy látszik sokakat érdekel.

8. kovász buzdítás

Halljátok meg, lássátok meg, érezzétek meg Jézus szomjúságát!
Ne hagyjátok magára Jézust!
Ne gondoljátok, hogy langyos élettel meg tudjátok menteni magatokat!
Dobjátok el magatoktól a fogyasztói szemléletet! Ne fogyasszátok el az Egyházat!
Kérjetek és kaptok!
Ha kérnek, adjatok!
Bocsássátok meg, ha nem bocsátanak meg nektek!
Ne hagyjátok magára Jézust a templomokban, a tabernákulumok előtt!
Ne hagyjátok magára Jézust lelketek mélyén!
Ne hagyjátok magára Jézust a szükséget szenvedőkben!
Minél gyakrabban takarítsátok ki a Szentlélek Templomát!
Hagyjátok magatokat megkeleszteni az Igazi Kovász által!
Minden nap legalább egy tésztát kelesszetek meg!
Menjetek a farkasok közé!
Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!
Jézus szomjúsága az én szomjúságom is!
Nyissátok meg szíveteket Isten előtt!
A ti szavatok legyen igen-igen; nem-nem!
Állhatatosan tartsatok ki az imádságban!
Mondjatok áldást azokra, akik átkoznak benneteket!
Jóval győzzétek le a rosszat!
Ellene mondotok e a bűnnek?
Van egy kis szabad időd? Add oda Istennek!
Vannak fölösleges dolgaid? Ne legyenek!
Ne felejtsd! Sosem vagy egyedül!
Hiszed, hogy benned is meg tudja tenni?
Krisztust újra keresztre akarják feszíteni!

Minden imádságunkat, a Szentmisét, összejöveteleinket a keresztvetéssel kezdjük. "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!" Tényleg? Nem merészség, nagyképűség, istenkáromlás ez a mi részünkről? Miközben harag, gyűlölet van a szívünkben. Miközben eszünk ágában sincs a Szentháromságos Isten akaratát megtenni; hanem a sajátunkat akarjuk rákényszeríteni Istenre és emberre egyaránt. Nem kellene egy kicsit nagyobb alázat a keresztvetéshez? (Egyáltalán az Istennel való kapcsolathoz? Az Isten nevében való tevékenységhez?) Bele remeg az ember! Tanuul hívom az Istent, hogy amit teszek, azt az Ő nevében teszem. Itt a keresztvetésnél kezdődik minden. A megtérés is. A kovász lét. A keresztvetés után már nincs többé harag, gyűlölet, semmilyem más bűn. Örömhír ez. A Szentháromságos Isten nevében leélt élet. Milyen jó, hogy napjában többször is keresztet vetünk. A keresztvetés figyelmeztessen bennünket mindíg kovász létünkre. (Assziszi Szent Ferenc után: Mi a nagy Király követségében járunk! Valóban? Az Ő érdekeit képviseljük? Vagy árulók lettünk és átálltunk az ellenséghez? Zsidó testvéreink nem mondják ki Isten nevét. Mi meg oly sokszor visszaélünk vele.

Vegyétek komolyan az Urat; Ő is komolyan vesz benneteket!
Nézzetek az Úrra; Ő is néz benneteket!

Az Istennel való kapcsolat tud bennünket megtanítani arra, hogy mi mindennek az értéke. Tehát, az Istennel való kapcsolatunk a legfontosabb az életünkben.

A lelkiismeret nem szereti a félmegoldásokat.

A jó hír lassan terjed. Miért? Miért félünk megosztani másokkal? Miért vagyunk lusták megosztani másokkal? Miért nincs pont erre időnk és energiánk? Talán nem tartjuk fontosnak? Nem tartjuk fontosnak a saját és mások üdvösségét?

Az Istennek való átadottságunkat hiteles módon kell megjelenítenünk a világban, az emberek számára. Ez a kovász kettős feladata.

Kovászként nézni a világot azt jelenti, hogy Krisztus szemével nézzük a világot. Nem tudjuk nem kovászként néznia világot.

Szent Pál apostol így buzdítja Timóteust és minket is: "Hírdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!"
A kovász lényegét fejezik ki ezek a szavak.

7. kovász mese

Hol volt, mindenhol van egy csúnya hernyó, akit csúfolnak és üldöznek. Csúnya, szőrös, mindent megrág s nem olyan mint a többiek. Látszólag Isten groteszk teremtménye. A kis hernyó érzi, hogy bizony nem indulhatna - a győzelem reményével - egy szépségversenyen. Kis, zőld hernyónk élte életét, nyelte a port és a csúfolkodásokat. Kereste csúf életének értelmét. Nehéz óráiban sokszor panaszkodott az Úrnak, felhánytorgatva neki zölden - szőrös - nyálkás életét. Miért is teremtette ilyennek, ilyen másnak. Általában bokrokon, fákon , a levelek nem látszó oldalán tengette életét, nehogy észrevegyék és megszólják.
Egy nap, amikor éppen rásütött e nap sugara zölden - szőrös - nyálkás testére hangot hallott egy másik falevél nem látszó oldaláról: "Hogy te milyen szép vagy!" És valóban a nap fénye teljesen megváltoztatta külsejét, de méginkább belsejét. Elhitte, hogy Isten szépnek teremtette. Olyannyira elhitte, hogy hálót szőtt maga köré, begubózott abba a gondolatba, hogy Isten szépnek teremtette. Hagyta magát e gondolat által vezetni.
Mikor aztán újból felébredt, és kimászott gubójából, elragadtatott örömmel vette észre, hogy vannak szárnyai. Virágról virágra röpködve újságolta mindenkinek: Nézzétek vannak szárnyaim! Tudok repülni! Isten mindenkit szépnek teremtett! S a nap vidáman ragyogta be az egész világot.

Egyszer egy nagyon büdös hajléktalannal utaztam együtt a metrón. Egymás mellett álltunk. S kettőnk körül egy hatalmas üres tér volt. A többiek mind a metró elején és végén zsúfolódtak össze. Pedig én nem is voltam büdös.

Egyszer volt, vagy talán nem is volt a karizmák és erények birodalma. Egyszer aztán a karizmák és erények (nem tudva mi ütött beléjük) versenyre keltek, hogy ki a nagyobb a birodalomban. Így ért véget a karizmák és erények birodalma. (Mt 18, 1)

Igaz történet egy kísérteties szappanról. (Csak erős idegzetüeknek!!!)
Háborús időkben ritka és nagyon értékes volt a szappan. Történt egy ilyen háborús időben, hogy egy kármelita szappant kapott valakitől. (Tudni kell, hogy régen, de talán ma is, a kármelitáknak mindent le kellett adni a közösbe.) Első gondolata ennek a kármelitának ez volt: "Minek adjam le, úgyis elfogyott a szappanom. S ha leadnám, lehet nem én kapom meg, akkor nem lesz szappanom." Így hát megtartotta magának, bevitte a szobájába s aztán elment a kápolnába elmélkedni. Próbált Krisztus Urunk életéről elmélkedni, de hírtelen egy kísérteties szappan jött be a képbe. A kármelita témát váltott. Mire a kísérteties szappan újra megjelent. Újabb téma következett s újabb kísérteties szappan érkezett. "Mit akar ez a szappan?" - kérdezte elmélkedő kármelitánk. Aztán fogta magát, és a szappant - elmélkedés közben - s elvitte azt a prior szobájába a közösbe. Visszatérve a kápolnába, a kísérteties szappan soha többé nem jelent meg neki.
(A történetet magától a kármelitától hallottam. Aki nem hiszi, próbálja ki!)

5. kovász misszió

A kovász lét kiteljesedése. Átadása annak, amit kaptunk, amit már megéltünk. A kovász lét átadása, megtanítása másokkal. Ha az Úr jónak látja, majd megkeleszti a közösséget mások felé is. (Küldetést ad.) Változatos formában lehetséges, ki-ki, amint kapta az Úrtól. Ki-ki amilyen életformában, közösségben él. Misszió: átimádkozva az adott helyzetet, félmérve, hogy mire van szükség az adott helyen, elvinni oda azt. A szükség (Jézus szomjúsága) egyben meghívás is számunkra. Ahogy Keresztes Szent János atyánk mondja: "Ahol nincs szeretet, oda vess szeretetet és szeretetet fogsz aratni." (Ő is kovász volt.)

Halljátok meg Jézus szomjúságát! "Menjetek el az egész világra és hírdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek!" Az Úr végső parancsa, végrendelete nekem is szól. Ha nem is tudok elmenni a világ végére, de imával, áldozattal tudom támogatni azokat, akik elmennek még a világ végére is hírdetni az Evangéliumot. De vajon életemben kihasználok minden lehetőséget? Mindíg meglátom, meg akarom látni Jézus szomjúságát? Jézus szomjúsága számomra a világ vége, ahová el kell mennem hírdetni az Evangéliumot. Kis Szent Teréz a tűző napon való sétáját és fáradtságát ajánlotta fel egy missziósért. Mennyi kihasználatlan időm, energiám, tettem van! Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet nővér az "üres időkre" hívja fel a figyelmünket: várjuk a liftet, megyünk az utcán, éppen "nem csinálunk semmit"... mind mind ima lehetőség, kapcsolat lehetősége az Úrral. A kovász sohasem tudhatja, mikor van szüksége rá az Úrnak. Egy váratlan pillanatban kiáltás hangzik: Jön a Vőlegény! A kovásznak mindíg készen kell lennie a jóra, a kelesztésre!

A kelesztés nem csak kellemes együttlétet jelent az Úrral; hanem fájdalmas átváltozást is. Ő tudja igazán, mit jelent a kovász lét. Ő akarja igazán bennünk a kovász lét kialakítását. Rajta nem fog múlni. Nekünk is akarnunk kell. (Ne a mi akaratunk legyen, hanem az Ővé.) Gyenge, rossz minőségű kovász tönkre teheti az egész tésztát. Fontos, hogy jó kovász legyünk. Ezért fontos átmenni a kelesztésen. És ez mindenkinél egyéni.

4. kovász szentek

Kis Szent Teréz az Egyház szívében a szeretet akart lenni, hogy átjárja az egész Krisztusi Testet. Látjátok! Ő is kovász volt. Ez a kovász hivatása. Átjárni az egész Krisztusi Testet és megkeleszteni azt. A kovász lényege a szeretet.

Mária Magdolna az apostolok apostola volt. Mi pedig legyünk a kovászok kovásza.

Sajnos mi folyton elfelejtjük a tészta receptjét: hány véka liszt kell, mennyi víz, kovász... Kérjétek a Kovász Asszonyát segítse a kelesztést!

A szemlélődő és nagy szenvedő szentek csendessége, várakozása, türelme, egyedülléte, szenvedése mennyire jellemző a kovászra! Ez az Úr kelesztésének ideje.
S a nagy aktív apostolok, misszionáriusok, prédikátorok lendülete, aktivitása, ereje is mennyire jellemző a kovászra! Ez az Úr kelesztése általunk. (Kis Szent Teréz univerzális hivatása is mennyire kovász!)
Legyetek mindkettőre, mindegyikre készen; hogy amikor hangzik a kiáltás: Jön a Vőlegény, tudjatok mindíg Vele menni!
Ne ti akarjátok megmondani, hogy mi akartok lenni! A jó kovász mindenre kész.

3. A kovász alapja az imádság

Minden az Úrral való kapcsolatból forrásozik. Legalábbis így kellene lennie. Ehelyett folyton mi akarjuk megmondani az Úrnak, hogy mit tegyen, mit kellene tennünk. Sőt rá is erőszakoljuk saját akaratunkat, és kinevezzük a Isten akaratának. Az imádságban alázatra van szükség, csendre, szeretetre, vágyakozásra, időrre, pontosságra... "Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!" - mondta a kis Sámuel. Igen, az Úr nem beszél mindíg, néha hallgat. De amikor szól. akkor nekünk meg kell hallanunk szavát. Még ha nem tetszik nekünk, amit mond, akkor is. Hagyni, hogy az Úr megkelesszen bennünket: ez az imádság. Passzivitás, ami aztán a legnagyobb aktivitás lesz. Sokszor a saját érzéseinket nevezzük ki az Úr szavának és akaratának. Ahelyett, hogy ráhangolódnánk az Úrra. Persze ehhez alázat kell, idő...

Mi az imádság? Hagyjuk, hogy az Igazi Kovász megkelesszen bennünket.

2. A kovász lelkiségének szentírási alapjai

Mt 13, 33

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott és belekevert három mérőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész."

Lk 13, 20

"Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt."

"...amelyet egy asszony megfogott..." "...amelyet fogott az asszony..."
Kiről vehette ezt a hasonlatot az Úr? Kit láthatott akkor a szemei előtt? Bizonyára Édesanyját, a Boldogságos Szűzanyát. Hányszor láthatta Őt kenyeret dagasztani, sütni; ahogy éppen a kovászt a lisztbe keveri! És bizonyára a Szűzanya azt is megmutatta neki, ahogy a kovász megkeleszti a tésztát, ahogy a tészta elkezd növekedni. A kovász patrónája és példaképe: a Szűzanya. A Kovász Asszonya. Őt kérjük, hogy tanítson meg bennünket keleszteni! Őt kérjük, hogy kelesszen meg bennünket! Kovász Asszonya, könyörögj érettünk, kovászokért!

Hasonló a kovász a mennyek országához, Isten országához, de azért mégsem ugyanaz. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy nem mi vagyunk az Igazi Kovász! Alázat! A kovász ugyanolyan gyenge anyag, mint a liszt, amit meg kell kelesztenie. De a kovász már tudja, hogy ő kovász; már rádöbbent kovászlétére és elvállalja azt. De ugyanakkor a kovász és a liszt nem azonosak. Más anyag között van a kovász. A lisztnek jó a kovász léte, mert ezáltal egy magasabb szintre jut. És a kovásznak? A kovásznak meg kell halnia. Ez a hivatása. Meddig tart ez: Meddig kell szenvednie? "Amíg meg nem kelt az egész."

Hasonló gondolat:
Ti vagytok a világ világossága! A hegyre épült várost nem lehet elrejteni. Ne ássuk el magunkban keresztény lényegünket! Ne rejtsük el, hanem éljük meg! Világítsunk, segítsünk másoknak! Legyünk kovász a sötétségben!
Ti vagytok a föld sója! Ha a só ízét veszti, kidobják. Kovász, világosság, só; valami nagyon lényegesre utalnak ezek a szavak keresztény életünkben, ami nem hanyagolható el. (S annyi lényegtelen dolog van az életünkben! Annyi fölösleges dolog!)

A 18 éve vérfolyásban szenvedő asszony megérintette Jézus ruhájának szegélyét... és erő áradt ki belőle. Úgy látszik most a kovászból árad a kegyelem. Csak meg kell érinteni.

Természetes dolog az életünkben a félelem, szorongás. Az Úr is vérrel verejtékezett a Getszemáné kertben. Aki fél, abban nem tökéletes a szeretet? Igen. De kiben tökéletes a szeretet itt a földön? Ne játszuk meg magunkat! Valljuk be félelmeinket! Csak akkor tud segíteni az Úr. Csak, ha azt mondjuk: félek ettől és ettől; csak akkor tudja modani az Út: Ne félj, attól és attól! Ha letagadjuk felelmeinket;akkor csak abban tud segíteni, hogy először elvezet bennünket félelmeinkhez, szembesít velük.
A kovász lét félelmetes; mert abból áll, hogy el kell magunkat veszíteni. Hinnünk kell, hogy ebben az elveszítésben találjuk meg igazi énünket.
Nézzünk a Golgotára, a kovász pillanatára!
"Istenem, Istenem miért hagytál el engem?" A teljes kiüresedés ez. Majd:
"Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." A teljes ráhagyatkozás. És kilehelte Lelkét.
Ez a megváltás pillanata, amikor Jézus megkelesztette az egész világot.
És elküldte a Kovász Lelkét, hogy mindenhol munkálkodjék.
Félelmeink közepette nézzünk a Golgotára!
Amit ott látunk az a szeretet. Amit ott látunk az a kovász lényege. Ő az Igazi Kovász.

1. Mi a kovász?

A kovász a lényeget érinti bennem, anélkül, hogy fel kellene adnom eredeti hivatásomat. A kovász hivatás azt jelenti számomra, hogy legyek még jobb kármelita-szerzetes-pap.

A kovász nem az enyém, nem a tiéd, hanem egészen az Úr. Alázattal kell elfogadnunk és megélnünk kovász létünket. Nem magunkat kell keresnünk benne, hanem egyedül az Urat. Hagyjuk, hogy az Igazi Kovász vezessen és megkelesszen bennünket. Az Ő vezetésével fedezzük fel közösen kovász létünket.

A kovászt így is lehetne definiálni: hivatás erősítő karizma. A hivatás erősítése magunkban és másokban.

A kovász elsősorban kötelesség teljesítést jelent.

Mit jelent kovásznak lenni? Hagyni először is, hogy az Igazi Kovász megkelesszen bennünket (ez az imádság); aztán közösséget is jelent a többi kovásszal, mert csak közösségben tudunk tanúságot tenni kovász létünkről; s végül kovászként, kovász közösségként megkeleszteni azt, amit ránk bíz az Úr, (ez pedig a missziós küldetés).

A kovász nem más, mint az Igazi Kovász köré gyűlt közösség.

Ezek csak élesztő gondolatok minden kovász számára!

Figyelmeztetés! A kovász lét másoknak való átadása ill. másokban való megerősítése szigorúan kötelező!

Ha felfedeztétek magatokban a kovász létet, hivatást, kegyelmet; vigyázzatok arra, nehogy elveszítsétek, nehogy elássátok újra!

A kovász lét szolgálatot jelent. Önfeláldozást. Ne csodálkozzatok azon, ha a tészta felemészti a kovászt!

A kovász az Úrral való kapcsolat által, az imádságban tudja csak megtartani kovász létét.

A kovászban egyénileg is, de közösségileg is az Úr előtt kell maradni.

Legyetek a helység kovásza! Annak a helységéé, ahol éppen vagytok.

A kovászlét nem más, mint rátalálni igazi természetünkre és hivatásunkra. A gyógyulás útja ez.

Legyetek kovász ott, ahol éppen vagytok! Jobbítsátok környezeteteket! Vigyetek világosságot oda, ahol sötétség van! Vigyetek örömet oda, ahol szomorúság van! Vigyetek szeretetet oda, ahol gyűlölet van! Átokra mondjatok áldást!Imádkozzatok rágalmazóitokért! Imádkozzatok azokért, akik gyűlölnet titeket! (Ugye ismerős szavak!) Bármi rossz van a világban, kezdjétek el gyakorolni az ellenkező erényt! Jóval győzzétek le a rosszat! Ez a kovász feladata és hivatása.

Baj van közösségedben? Ne a másikra várj! Te légy a kovász!

Az első és legfontosabb azonban az imádság, az Úrral való kapcsolat. Hiszen nem nekünk kell tevékenykedni, hanem hagyni kell, hogy az Úr működjön általunk. A kovász az imádságból születik, csak így tud másokat keleszteni.

Ne akarjátok megkeleszteni az egész világot! Csak azt, amit rátok bíz az Úr!

A kovász azt jelenti, hogy meglátjuk Jézus szomjúságát az emberekben és csillapítani akarjuk azt. Egész nap kovász vagy: otthon, a munkahelyen, családod körében, utazás közben, ima, munka, szórakozás közben, minden találkozásban, amikor bántanak, amikor beteg vagy... mindíg, minden helyzetben, minden időben kovász vagy. Marcell atya ezt úgy fejezte ki, hogy egész nap nem csinál mást,mint: "Misézek, misézek, misézek." A kovász lét legmélyebb jelentése ez a Krisztusi Áldozat, amely megkelesztette az egész világot. Marcell atya is kovász volt, nagyon jól ráérzett a lényegre.

Nem te hordozod kovász létedet. A KOVÁSZ hordoz téged. Csak figyelni kell rá.

Így a kovász azt jelenti: folytatni Krisztus megváltói művét a világban. Mindenhová elvinni a krisztusi örömhírt, az Evangéliumot.

A kovász azt jelenti: hagyjuk Krisztust működni magunkban. Ne mindíg mi működjünk! Persze ehhez alázat kell: beismerni saját akaratoskodásunkat. Nekünk kisebbednünk kell, neki pedig nagyobbodnia.

Ha felfedezted magadban kovász létedet, és tudatosan elvállaltad; készülj fel arra, hogy rád szakad az ég. Először is saját magad ellen kell harcolnod. A benned levő lehúzó erők ellen: bűneid, kishitütéged, kényelmességed, lustaságod ellen. Eddig azt hitted minden rendben van az életedben, most meg minden olyan nehezen megy, mintha ólomból lennél...
Aztán az ördög is még jobban ellened támad. Ő zatán végképpen nem akarja, hogy kovász légy! Persze, hogy aztán másokat is megkelessz! Kétszeres erővel támad rád.
Környezeted is ellened támad. Mit akar ez? Játsza a szentet! Jobb akar lenni! Jobbnak akar látszani! Rántsuk le róla a leplet!
Végül az Úr is ellened fordul. Próbák útján akar megerősíteni, megedzeni, megkeleszteni; hogy valóban jó kovász legyél. Rád szakad az ég minden kegyelme.
Ugye milyen jó kovásznak lenni!?

A kovász lét a megtérés útját jelenti. Amikor alázattal beismerem, hogy bűnös vagyok; kinyílvánítom vágyamat a megtérés után és mindent megteszek érte,
Amikor alázattal beismerem, hogy önmagam nem tudok kilábalni bűneimből; szükségem van Isten kelesztő működésére.
Hányszor és hányszor nekimentünk már a zsákutcában a falnak és véres a fejünk; de mindenáron be akartuk bizonyítani, hogy át tudunk menni a falon.
Alázattal forduljunk vissza és induljunk haza, mint a tékozló fiú. Az Atya vár minket.

A kovász lét, mint folyamatos megtérés elsősorban azt jelenti, hogy hagyjuk magunkat az Igazi Kovász által megkeleszteni. A megtérés három pontja az AA = az Anonim Alkoholisták 12 pontja alapján lett összeállítva, a kovászra alkalmazva:
1. A kovász alázattal beismeri, hogy önmagában tehetetlen a bűnnel szemben. A kovász elismeri, hogy csak az Igazi Kovász, csak az Isten tudja megkeleszteni, helyes irányba vezetni életét. Ezért a kovász egészen Istenre bízza magát.
Ima, elmélkedés és szemlélődés által a kovász igyekszik egy tudatos és mély kapcsolatra Istennel. Kéri Őt, hogy felismerhesse vele kapcsolatos akaratát, és erőt kér hozzá, hogy meg is tudja valósítani.

A kovász nem más, mint Isten hatalmas ereje, kegyelme, átalakító működése a világban, az emberben. A kovász erre építi az életét, ezt fogadja be és ezt adja tovább másoknak is. A kovász hagyja működni Istent az életében.

A kovásznak az Egyház szolgálatában kell állnia egészen. A kovász egy belső megújulás az egyénben és a közösségekben egyaránt. Az erények útján. Alázattal, csendben, hűséggel, aktív szolgálatban.

Béke, szeretet, megértés, türelem, jóság, megbocsátás. Csak így lehet előre menni.

A kovász tud alkalmazkodni, mert nem ő a fontos. Ő csak kovász.

Gyümölcseiről ismeritek fel a kovászt és a hamis kovászt.

Legyetek a kovászok kovászai.

A kovász az, amikor egy irányba tekintünk és elmondjuk egymásnak, hogy mit látunk.