8. kovász buzdítás

Halljátok meg, lássátok meg, érezzétek meg Jézus szomjúságát!
Ne hagyjátok magára Jézust!
Ne gondoljátok, hogy langyos élettel meg tudjátok menteni magatokat!
Dobjátok el magatoktól a fogyasztói szemléletet! Ne fogyasszátok el az Egyházat!
Kérjetek és kaptok!
Ha kérnek, adjatok!
Bocsássátok meg, ha nem bocsátanak meg nektek!
Ne hagyjátok magára Jézust a templomokban, a tabernákulumok előtt!
Ne hagyjátok magára Jézust lelketek mélyén!
Ne hagyjátok magára Jézust a szükséget szenvedőkben!
Minél gyakrabban takarítsátok ki a Szentlélek Templomát!
Hagyjátok magatokat megkeleszteni az Igazi Kovász által!
Minden nap legalább egy tésztát kelesszetek meg!
Menjetek a farkasok közé!
Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!
Jézus szomjúsága az én szomjúságom is!
Nyissátok meg szíveteket Isten előtt!
A ti szavatok legyen igen-igen; nem-nem!
Állhatatosan tartsatok ki az imádságban!
Mondjatok áldást azokra, akik átkoznak benneteket!
Jóval győzzétek le a rosszat!
Ellene mondotok e a bűnnek?
Van egy kis szabad időd? Add oda Istennek!
Vannak fölösleges dolgaid? Ne legyenek!
Ne felejtsd! Sosem vagy egyedül!
Hiszed, hogy benned is meg tudja tenni?
Krisztust újra keresztre akarják feszíteni!

Minden imádságunkat, a Szentmisét, összejöveteleinket a keresztvetéssel kezdjük. "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!" Tényleg? Nem merészség, nagyképűség, istenkáromlás ez a mi részünkről? Miközben harag, gyűlölet van a szívünkben. Miközben eszünk ágában sincs a Szentháromságos Isten akaratát megtenni; hanem a sajátunkat akarjuk rákényszeríteni Istenre és emberre egyaránt. Nem kellene egy kicsit nagyobb alázat a keresztvetéshez? (Egyáltalán az Istennel való kapcsolathoz? Az Isten nevében való tevékenységhez?) Bele remeg az ember! Tanuul hívom az Istent, hogy amit teszek, azt az Ő nevében teszem. Itt a keresztvetésnél kezdődik minden. A megtérés is. A kovász lét. A keresztvetés után már nincs többé harag, gyűlölet, semmilyem más bűn. Örömhír ez. A Szentháromságos Isten nevében leélt élet. Milyen jó, hogy napjában többször is keresztet vetünk. A keresztvetés figyelmeztessen bennünket mindíg kovász létünkre. (Assziszi Szent Ferenc után: Mi a nagy Király követségében járunk! Valóban? Az Ő érdekeit képviseljük? Vagy árulók lettünk és átálltunk az ellenséghez? Zsidó testvéreink nem mondják ki Isten nevét. Mi meg oly sokszor visszaélünk vele.

Vegyétek komolyan az Urat; Ő is komolyan vesz benneteket!
Nézzetek az Úrra; Ő is néz benneteket!

Az Istennel való kapcsolat tud bennünket megtanítani arra, hogy mi mindennek az értéke. Tehát, az Istennel való kapcsolatunk a legfontosabb az életünkben.

A lelkiismeret nem szereti a félmegoldásokat.

A jó hír lassan terjed. Miért? Miért félünk megosztani másokkal? Miért vagyunk lusták megosztani másokkal? Miért nincs pont erre időnk és energiánk? Talán nem tartjuk fontosnak? Nem tartjuk fontosnak a saját és mások üdvösségét?

Az Istennek való átadottságunkat hiteles módon kell megjelenítenünk a világban, az emberek számára. Ez a kovász kettős feladata.

Kovászként nézni a világot azt jelenti, hogy Krisztus szemével nézzük a világot. Nem tudjuk nem kovászként néznia világot.

Szent Pál apostol így buzdítja Timóteust és minket is: "Hírdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!"
A kovász lényegét fejezik ki ezek a szavak.