Minden az Úrral való kapcsolatból forrásozik. Legalábbis így kellene lennie. Ehelyett folyton mi akarjuk megmondani az Úrnak, hogy mit tegyen, mit kellene tennünk. Sőt rá is erőszakoljuk saját akaratunkat, és kinevezzük a Isten akaratának. Az imádságban alázatra van szükség, csendre, szeretetre, vágyakozásra, időrre, pontosságra... "Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!" - mondta a kis Sámuel. Igen, az Úr nem beszél mindíg, néha hallgat. De amikor szól. akkor nekünk meg kell hallanunk szavát. Még ha nem tetszik nekünk, amit mond, akkor is. Hagyni, hogy az Úr megkelesszen bennünket: ez az imádság. Passzivitás, ami aztán a legnagyobb aktivitás lesz. Sokszor a saját érzéseinket nevezzük ki az Úr szavának és akaratának. Ahelyett, hogy ráhangolódnánk az Úrra. Persze ehhez alázat kell, idő...
Mi az imádság? Hagyjuk, hogy az Igazi Kovász megkelesszen bennünket.
Csendben várakozni az Úrra, figyelmes szeretettel.
VálaszTörlés