Mindig csak magunkról beszélünk!!!!
Jó! Kezdjünk el ismerkedni a rokonokkal!
JÓ! Jobb a békesség! Kezdjünk el ismerkedni távolabbról.
Kezdjünk el ismerkedni a rokon foglalkozásokkal!
A cél, hogy minél többet fedezzünk fel a kovásszal kapcsolatban, és azt is mutassuk be, hogy miért.
Kezdjük a hajléktalanokkal.
"Nem volt hová lehajtania fejét." Teljes kiszolgáltatottság. Igen intenzív kelesztés. Megvetettség. A magány, egyedüllét megtapasztalása. Nagyon intenzív közösség Istennel. "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!" Igen intenzív tisztulás, szenvedés. "Nem volt sem szépsége..." Isten hatalmas provokációja a világban. Isten mélységes jelenléte. Az utolsó ítélet illata. "Akkor majd oda szól a körülötte állókhoz: Hajléktalan voltam és..." A szállást kereső Szent Család. Nézzétek Jézus szomjúságát!... A hajléktalanok, akiket még a keresztény szociális háló sem tud megtartani. Lehullanak Isten tenyerébe. Ha vannak bűnök, amik magától Istentől kérnek elégtételt, (szándékos gyilkosság, az özvegyek és árvák nyomorának nagyobbítása...)akkor a hajléktalanok? Ők minderről nem tudnak! De mi igen!
Először is észre sem akarjuk venni őket! Sőt arra tanítanak bennünket, hogy nem is szabad észrevenni őket. Ők igazából nincsenek is. Ők igazából csak betanított színészek, akiket a koldus maffia szerződtet. De mi van akkor, ha 100-ból 1! igazi?
A jó szót bizonyára nem fogja lenyúlni a koldus maffia.
A hajléktalanok igen provokatív kovászok Isten kezében. Hiába fordítjuk el arcunkat előlük, hogy ne lássuk őket; a szaguk utolér bennünket. "Szegények mindig lesznek közöttetek!..." Döbbenetes és szégyen, hogy az Úr mennyire ismer bennünket!
Most már tudjuk: a kovász lehet büdös is. De mégis csak igazi kovász.
A kovász néha nagyon felkavaró (gyomor felkavaró), módon keleszti a tésztát.
"...de, Uram, hiszen már szaga van!..."
********************************************************************************************************
Levél kedves barátomnak, vagyis hűséges ellenségemnek:
Kedves Barátom!
Bizonyára furcsállod ezt a megszólítást és kikéred magadnak. Talán úgy gondolod, hogy gúnyolódom veled vagy provokálni akarlak. Hidd el, tegnap még én sem szólítottalak volna így! De közben rájöttem, hogy igazad van. Legalábbis ötven százalékban. És ezért az ötven százalékért nagyon hálás vagyok neked. Te legalább ötven százalékban igazat mondasz nekem. (Persze nem azért mert akarod, csak úgy kijön belőled.) Hűségesen tartod felém a tükröt.
S mivel nem tudom, hogy melyik ötven százalékban van igazad, ezért minden kritikádat komolyan veszem. (Nehogy már neked legyen igazad! Itt most belőlem is kijött az ellenség. Bocs!) Szóval abból indulok ki, hogy ha igaz a kritikád és olyan vagyok, amilyennek mondasz; akkor valóban meg kell változnom. Köszönöm, hogy megmutattad az igazat! Igyekszem megváltozni.
Ha pedig nincs igazad és nem vagyok olyan, mint amilyennek mondasz, akkor pedig próbálok a jóról a jobbra haladni. Köszönöm, hogy megerősítesz a jóban!
Szóval Barátom! Jó kovász vagy az életemben.
Kedves Ellenségem!
Mindazért a sok jóért, amit teszel az életemben, szeretnék hálás lenni. Aggódom érted, hogy csak ötven százalékban van igazad és mégis ellenségem vagy, mégis újból és újból támadsz. Nem tesz ez neked jót! Nekem igen, de neked nem.
Kedves Hűséges Ellenségem!
Hát így kerültél be a képbe, vagyis imaszándékaim közé. Imádkozom jótevőimért, és azokért, akikért őszintén aggódom. (Hidd el, hogy ha már nem leszel ellenségem, akkor is fogok érted imádkozni! Ne azért légy ellenségem, hogy imádkozzam érted! Bár bizonyára fontosnak tartod ezt.)
Béke veled!
(Aláírás és cím a szerkesztőségben)
(Egy híres zsidó rabbi levele után szabadon átírva.)
Olyan jó hogy vagytok! Olyan jó, hogy nálatok, a veletek való kapcsolatban mindig megpihenhetek. Olyan jó, hogy a veletek való beszélgetések során nem kell azon gondolkodnom, hogy vajon most mire is célozgattok... Őszinték vagytok. Az Úrtól kapott ajándékok vagytok. Tudjátok, a kovásznak is szüksége van a pihenésre. Mások kelesztése, a mások által való kelesztés kifárasztja a kovászt. Az Úrnak is mennyire jól esett Mária, Márta és Lázár háza, ahol mindig otthon érezte magát, ahol tudott pihenni, felüdülni. Ilyen pihenő idő volt az Úr számára az imádság is, ahol a szerető Atyával találkozott. Olyan jó, hogy ki tudjuk egymást egészíteni a közös munkában, az Úrtól kapott ajándékaink szerint. Olyan jó, hogy vagytok! Olyan jó, hogy olyanok vagytok, amilyenek vagytok!
De azért egy kérésem mégiscsak lenne hozzátok. Azt vettem észre, hogy túlságosan is elfogultak vagytok velem szemben. Nem szóltok, amikor szólnotok kellene. Túl sok mindent elnéztek nekem, barátságunkra való tekintettel. Inkább mondjátok meg nekem a teljes igazságot, mintsem a barátság miatt legyünk bűntársak!!! Tudom, hogy az igazságot szeretetbe fogjátok csomagolni, így emészthetőbb lesz.
(Ugye szólni fogtok, ha már nagyon borostás vagyok!)
Igaz barátságotokat igaz barátsággal szeretném viszonozni. Gyertek nézzétek meg hol lakom és pihenjetek meg nálam! (De ne legyetek olyan borostásak, mint a múltkor!:)
(Egy újabb írás a híres zsidó rabbinktól szabadon átírva.)
(Én már nagyon szeretnék öreg lenni! De most rohannom kell, mert sok a dolgom...)
Kedves Rivális Barátom! Már régóta figyellek, hogy te mennyire nyomulsz mindig az első helyre. Általában arra helyre, ami az ÉN területem. Felkutatsz mindent, ami nekem fontos a házban, és felforgatod. Mindig jobbat akarsz csinálni az enyémet eltüntetve. Egyáltalán nem vagy tekintettel rám és az ÉN műveimre. Különben pedig a szemed sem áll jól. Látom, hogy tele van gerendával, és így akarsz építkezni az ÉN anyagomból. S mindezt addig folytatod, míg fel nem forrok teljesen. De te még erre sem vagy tekintettel.
De van valami örömhírem számodra, a legmélyebb titkomat osztom meg veled. És ez az örömhír az, hogy mostantól csinálhatod ugyanazt, mint én, sőt jobban is. Egy sugallatra elhatároztam, hogy mindent önként neked adok, elhagylak, és megyek a Kenyérbe.
De hoppá!!! Onnét visszaküldtek hozzád, mert TE is kellesz a tésztába. Azt mondták, hogy együtt keljünk fel, ill. meg. Gyere velem, mert pont ketten hiányzunk a tésztából.
...Hallottam azt is, hogy kalács leszünk így együtt. Szép 3 ágú fonott kalács! Ez lesz a mi közös jutalmunk!
Ó!... most már látom milyen gyönyörű vagy így, ahogy a tűzből kijöttünk! Már megbocsáss, de sokkal szebb vagy, mint hólyag korodban. Teljesen beléd fonódtam!
(Az ajánlott szentírási rész kikeresendő: "Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?"; "Uram, és ő?")
Egy Világban Élő Kovász
*****************************************************************************************************
Magamban mindíg nevettem azokon, akik magukban beszélnek. Talán ez volt az én őrültségemnek is a kezdete. Én még nem beszéltem magamban, de már nevettem magamban.
Egyszer aztán felfigyeltem erre a nevetésre. Valaki magamban nevetett. Hírtelen abbahagytam a nevetést. Ő is abbahagyta. Feszülten figyeltem. Hatalmas csend volt bennem. Ő is figyelt.
-Ki vagy? - Kérdeztem váratlanul. Mire jött a kérdés-válasz: Te ki vagy? Próbáltam másként megközelíteni: - Csak éppen nevettem valakin. - Mondtam neki. - Miért? - Kérdezte a belső hang. -Furcsáltam, hogy valaki magában beszél. - Válaszoltam. -S Te, milyen gyakran szoktál magadban beszélni? - Kérdezte. - Hát... Most fordult elő először. - Válaszoltam. - Te nem furcsálod? Nem nevetsz ki ezért? - Kérdeztem. - Nem. Szerintem ez teljesen normális. Mindenkiben van valaki. - Majd így folytatta: - Eljössz máskor is? A legjobb az lenne, ha mindíg itt maradnál, én meg veled lennék. Ketten egész jól kijövünk majd.
Őrültségem fokozódott. Első találkozásunk történetét leírtam, sőt el is mondtam másoknak. Sőt erre a kapcsolatra bíztatok másokat is. Tiszta őrület!...
********************************************************************************************************
MAGtérésem gyümölcse
MAGamban?
Innen a szőlőszemből jó a kilátás!
- Szóltál, vagy én beszélek MAGamban? - Te vagy az? Vagy én mondtam? - Mit? - Hogy a szőlőszemből jó a kilátás? - Persze, hogy jó a kilátás, belülről minden áttetszőbb. Meg aztán...a gyümölcs az gyümölcs. Ezt te mondtad, vagy megint én beszélek magamban?
Én mondom, hogy a gyümölcs az nem a levegőbe lóg. Én mondom? Te mit mondasz? Hogy egy tőről fakadunk? Te vagy az?
Most meg hova mész? Miért hagysz itt MAGamra?
Mi?...hogy a MAG is te vagy!? Én is MAG vagyok?!
Te vagy az MAGamban?!!!
(JóMAGam a VÉK-ből)
A kovász rokon foglalkozásokat olvasva most bekerültek a hajléktalanok az imáimba. A Józsiért és a Kis Pistáért is imádkozom. Ma már sokkal jobban szeretem őket. Igaz, hogy nem nagyon volt velük problémám eddig sem, de belátom, hogy ez még így nagyon kevés. Ez még mindíg rólam szól.
VálaszTörlésA haléktalan ember, Ő a kovász, nekem kell ráfigyelnem, hogy eljusson a KENYÉRIG, s miközben ebben segédkezek, általa elkészül az én KENYEREM is, így együtt fogunk vacsorázni.
Kedves vélt vagy valós ellenségem!
VálaszTörlésMár megbocsáss nekem, de én az látom, hogy te teljesen be vagy csavarodva.
De hoppá!...ha egy kicsit kinyújtom a kezemet feléd, akkor veszem észre, hogy én is be vagyok csavarodva, pont úgy, mint te. 50-50 %-ban.
Ha pedig teljesen kicsavarodok magamból, akkor szeretnélek elérni, óvatosan vigyázva arra, hogy nehogy teljesen beléd csavarodjak. Inkább összeölelkezve kússzunk az ég felé fel a Fára, hogy így egyszer elérhessük a Hegyet.
Az előző levél kovászul:
VálaszTörlésBocsáss meg, de csak azt látom, hogy te egy üres hólyag vagy, ami tele van levegővel.
De hoppá!... éppen most durrantam ki, tehát én is tele lehettem levegővel. 50-50%.
Nem gondolod, hogy a levegőt együtt is szívhatjuk, amíg elkészülünk a kenyér számára? Így egy levegőt szívva értékesebbek lettünk és okosabbak egy nappal.
Közelebb a Kenyérhez, hogy egyesüljünk vele.
(annak segítségére, aki csak kovászul ért, szabad fordításban)
Kedves Igaz Barátom!
VálaszTörlésJó, hogy borostásan is a szemem elé mersz kerülni. Úgy látszik, hogy ennyire bízol bennem, hogy ezt is bevállalod. Azt hiszem, hogy a szeretetnek ez igen nagy foka. Azt is tudod, hogy értésedre adom egy pillantással, vagy egy „véletlenül” elejtett szóval, hogy milyen borostás vagy ma. Elmondhatom neked, hogy mennyire tetszel megborotválkozva. Azt is megkérdezhetem tőled, hogy van-e zsilett pengéd? Vagy azt, hogy, - ma is rohantál a munkába?
De a szívem mélyéből inkább azt kérdezem, hogy levetted-e a sarudat és, hogy megmoshatom-e a lábadat? Ugyanis így tanultam a Mesteremtől, aki azt mondta, hogy tegyem ezt. Tehát akkor Mesteremre hallgatva szeretném megmosni a lábad. Ebből is láthatod, hogy nem haragszom rád, de a piszok, az piszok. Annak le kell jönnie! Huuú!... Most látom, hogy az enyém sem tiszta. Megmosnád a lábamat?
…Na most már beszélgethetünk erről-arról, - hogy mi újság? - Miért olyan borostás az arcod?...mert egy közösségbe lettünk. Tehát ne feledd: A SARU és a LÁBMOSÁS!
Leszámítva ezt a kis apróságot, - hogy öregszem és nagyon fájnak a VÉKtagjaim – egészen jól érzem magam... (lehet mondani, mint a kovász a tésztában.) Tudjátok, hogy amikor fiatal voltam oda mentem, ahova akartam, de most…!!!
VálaszTörlésÉrdekes, hogy minél öregebb az ember, annál meredekebb a Hegy, amin haladunk, és állandóan a szemem előtt van. Hiába fájnak a VÉKtagjaim, a Hegy egyre meredekebb lesz miközben tudom, hogy fel kell jutnom. Hogy hogyan? Egyre jobban rászorulok a ti segítségetekre. Ó boldog szabadság, hogy vitethetem magam! Így legalább ti is feljuttok a Hegyre!
Ezt jól megmondtam kovászul!
Kis Barátocskám!Nem kell ehhez megöregedned.Fogd vissza magad,ne rohanj!Az Úr megmutatja mit kell most megtenni,és mi az amit ráér holnap!Lassits!Adj időt társadnak,hiszen akkor önmagadat ajándékozod meg az idővel!
VálaszTörlésIgen! Magunkban beszélni valami csodálatos ŐRŰLET!
VálaszTörlésOly jó tudni, hogy SOHA NEM VAGYOK EGYEDÜL!
Fontos,hogy mindenkit néven szólitsunk,akkor még testvériesebb a viszony.Én jobban szeretem az olyan bejegyzéseket,amiknél ott van a név.Ez felvállalása a gondolatainknak.
VálaszTörlésKedves Kovász Barátaim!
VálaszTörlésJó, hogy vagytok, és hogy olyan őszinték tudunk egymáshoz lenni. Nekem is nagy szükségem van rátok, a ti őszinte, testvéri szavatokra, bírálatokra. Hisz csak együtt tudunk bemenni Isten szeretetében, már itt a földön is, és odaát a Mennyben. Kérlek segítsetek nekem, s ha lemaradnék szaladjatok vissza értem. Köszönöm.
Fogjuk meg egymás kezét,és tartsuk is meg egymást!
VálaszTörlésKedves Kovászok!
VálaszTörlésÉlesbe megy a dolog.Lángoskészitésnél egyszer,úgy megkelt a tészta,hogy kikelt az edényből,és kifolyt teljesen.Hát igy kéne kelesztenem nekem is.