Nem csak egyensúlyban kell tartanunk ezt a világot: szeretve azokat, akik minket is szeretnek; és gyűlölve azokat, akik minket is gyűlölnek! Hanem szüntelenül emelnünk, fel kell emelnünk ezt a világot Istenhez. Mindenkit kell szeretnünk és senkit sem szabad gyűlölnünk; még azokat sem, akik viszont gyűlölnek bennünket.
Szerintem ez nem nehéz.Akarat kérdése.Az,hogy élünk e az ehhez kapott kegyelemmel vagy sem.Mindenki megkapja ehhez a kegyelmet..
VálaszTörlés"Ahol nincs szeretet, oda szeretetet vigyek, s szeretetet aratok" (Szabadon idézve Keresztes Szent János atyánkat.)
VálaszTörlésHa tele van a szívem mindenféle negatív gondolattal embertársam iránt, akkor el a gondolatokkal, s imádkozzam érte tiszta erőmből. A többi az Isten dolga. Szerintem ez kemény munka....
"Az emberi lélek, ha megmarad a saját természetének szintjén, olyan, mint egy ragyogásra képes, áttetsző kristály, - sötétben. Saját természete szerint tökéletes, de hiányzik belőle valami, amit csak kívülről, felülről kaphat meg. De ha felragyog benne a fény, akkor valahogyan ő maga is fénnyé alakul át: saját természete szerint elvész egy magasabb természet ragyogásában, átveszi a rásugárzó fény természetét." (Thomas Merton: Hétlépcsős hegy. Szent István Társulat, Budapest, 1981., 156.)
VálaszTörlésSzerintem is nehéz ez. Nem elég, hogy elhatározzuk, hogy "szeretjük a világot" és "akik gyűlölnek minket", hanem ezt a legmélyebb belső kapunkig, ahol Isten lakik, kell átéreznünk. Ennek a vágynak nem kívülről kell jönnie, mint egy ruhának, mint egy magunkra erőltetett akaratnak - hiszen ha erőlködünk egy belső és mély szándék nélkül, csak képmutatók vagyunk. De ez már egy fokkal jobb, mintha meg sem próbáljuk.
VálaszTörlésA világ és az ellenség szeretetének belülről kell feltörnie, a szívünk közepéből, úgy, olyan mélyről fakadóan, ősien, mint a szülő nő kiáltása, vagy mint a haldokló utolsó Istenhez való fohásza.
De ehhez alázat kell, de ugyanakkor ez az alázat nyitja ki a Belső Várkastély összes ajtaját a lelkünkben, egészen a legbensőbbig, amelyben az Úr lakik.
Véleményem szerint ez nagyon is nehéz, mert az alázat szembesít minket földi gyarlóságainkkal, homályainkkal és sötétségeinkkel. Ezt pedig ugye nem szeretjük...
Csakis őszinte szívvel, erős hittel, Istenbe vetett bizalommal képes valaki a világ és az ellenség szeretetére, és mindez még nem elég, ehhez kell az az Istentől jövő kegyelem, amelyet a Szentlélek erejének is hívhatunk, amely a bennünk lévő világosságot megpróbálja átadni azoknak, akik gyűlölnek és kitaszítanak minket a világból, mert nem onnan valók vagyunk.
De ez a Belső Fény ugyanakkor képes a gyűlöletet szeretetté formálni, néha csak hosszú évek alatt, néha csak halálunk után, hosszú évekkel, a másik ember szívében.
De mivel Isten számára nem létezik idő, ő csak a szívet vizsgálja, ezért az eredmény szempontjából mindegy. A lényeg, hogy "magot vetettünk".
Szerintem, és én is ezt próbálom, PRÓBÁLJUNK MEG OLYAN SZEGLETKŐVÉ LENNI, amilyen Jézus volt. Amely látszólag haszontalan kő volt, amelyet az építők elvetettek, de végül SZEGLETKŐVÉ LETT!