2012. június 22., péntek

821. Napi kovász - június 30. Mt 8, 5-17

Jézus meggyógyítja a százados szolgáját, majd Péter anyósát végül sok más beteget. Jézus egész élete egy hatalmas gyógyítás volt. Folyamatos szolgálat, mások segítése, meggyógyítása. A mi életünk sem lehet más, nem lehet önző, magunk felé forduló. Amennyire segítünk másokat, annyira tudjuk befogadni Isten segítségét.

1 megjegyzés:

  1. A gyógyítás, másokon segítés valóban Isten jelenléte nélkül lehetetlen. A szerelmesek tudják, hogy a "meleg hő", a szeretet miképpen áramlik egyik testből a másikba, akár nagy kilométeres fizikai távolságok ellenére.
    A szerzetesek és hívők tudják, hogy miképpen áramlik ki-be Isten az emberbe a Jézus ima által.

    Az igazi szentek gyógyításaik alkalmával csak megnyíltak Istennek, és Isten működött általuk. De ők MINDIG TISZTA TEMPLOMAI voltak a Szentléleknek.
    Legyünk mi is azok.

    Én nem vágyok arra, hogy másokat gyógyítsak vagy csodákat tegyek.
    De hatalmas öröm tölt el, amikor egy-egy beszélgetés után valaki felhív, hogy most végre megértette, amin hónapok óta gyötrődött, vagy hogy élete új lendületet kapott.
    Ezt sosem veszem magamra, mert nem én (!) tettem, hanem Isten.
    Honnét tudom ezt?
    Mert együttlétünk alatt végig arra koncentráltam, Isten és embertársam felé nyitott szívvel, hogy Isten működjön általam.
    És a Szentlélek pedig szólt helyettem. :-)

    Szeretnék ilyen maradni, de még alázatosabb, hogy még jobban tudjak segíteni :-)
    Mert az alázat az egyik kulcs ehhez az ajtóhoz, amely a mások gyógyulásához, segítéséhez vezet.

    VálaszTörlés