… aki szívvel-lélekkel dolgozik, is megszomjazik néha. A munka hevében persze ezt észre sem veszi, azt, hogy neki is szüksége van vízre, mert aratás közben csak munkájára figyel, szívében pedig a Ház urára gondol, hiszen neki dolgozik.
Ilyenkor NEKÜNK kell észrevenni a benne talán nem is tudatosult szomjúságát, nekünk, akikért dolgozik, nekünk, akiknek előkészíti a kenyérhez valót, nekünk, akiknek kovászokká kell válnunk. Ilyenkor nekünk kell odaállni a mező szélére, a tűző Nap melegben dolgozó munkás mellé, mosolyogva, egy kancsó tiszta vízzel, szelíden és némán állva, de úgy, hogy megálljon, és inni kérjen. Jézus is kért inni a szamáriai asszonytól.
Vizünk nem anyagi természetű, hanem a szeretet tettekben való megvalósulása ez. Cselekedeteink tükörképe a víz, cselekedeteinkké, amelyben követjük a munkás tanítását, megvalósítjuk azt, így kovásszá válunk.
Amiképpen Istennek is szüksége van a mi szeretetünkre, úgy a munkásnak is szüksége van arra, hogy megtapasztalja munkájának gyümölcsét, nem önnön örömére, hanem a Ház urának örömére – így szívében kettős legyen az öröm.
Szüksége van a vízre, amiképpen ez élteti őt is.
Az igazi szeretet az oda-vissza adásban nyilvánul meg. Ő arat, mi pedig vizet kínálunk, ha elfárad. Ő arat, mi pedig kovászok leszünk, és kenyeret adunk neki tetteinkkel.
… aki szívvel-lélekkel dolgozik, is megszomjazik néha.
VálaszTörlésA munka hevében persze ezt észre sem veszi, azt, hogy neki is szüksége van vízre, mert aratás közben csak munkájára figyel, szívében pedig a Ház urára gondol, hiszen neki dolgozik.
Ilyenkor NEKÜNK kell észrevenni a benne talán nem is tudatosult szomjúságát, nekünk, akikért dolgozik, nekünk, akiknek előkészíti a kenyérhez valót, nekünk, akiknek kovászokká kell válnunk.
Ilyenkor nekünk kell odaállni a mező szélére, a tűző Nap melegben dolgozó munkás mellé, mosolyogva, egy kancsó tiszta vízzel, szelíden és némán állva, de úgy, hogy megálljon, és inni kérjen.
Jézus is kért inni a szamáriai asszonytól.
Vizünk nem anyagi természetű, hanem a szeretet tettekben való megvalósulása ez. Cselekedeteink tükörképe a víz, cselekedeteinkké, amelyben követjük a munkás tanítását, megvalósítjuk azt, így kovásszá válunk.
Amiképpen Istennek is szüksége van a mi szeretetünkre, úgy a munkásnak is szüksége van arra, hogy megtapasztalja munkájának gyümölcsét, nem önnön örömére, hanem a Ház urának örömére – így szívében kettős legyen az öröm.
Szüksége van a vízre, amiképpen ez élteti őt is.
Az igazi szeretet az oda-vissza adásban nyilvánul meg.
Ő arat, mi pedig vizet kínálunk, ha elfárad.
Ő arat, mi pedig kovászok leszünk, és kenyeret adunk neki tetteinkkel.