"1936.12.30. Az év a végéhez közeledik. Ma végeztem a havi lelki napomat. Lelkem elmélyült azokban a jótettekben, melyekkel Isten elárasztott az év folyamán. Lelkem megrendült, látva az Úr hatalmas kegyelmeit. Lelkemből hálaének tört fel Isten felé. Egy óra hosszat elmerültem imádásban és hálaadásban. Isten egyes jótettein s az én hiányosságaimon is elgondolkodtam. Minden, amit ez az év magában rejtett, az örökkévalóság mélységébe jutott. Semmi sem vész el. Örülök, hogy semmi sem vész el." (Szent Fausztina Napló 855)
"1936.12.30. Az év a végéhez közeledik. Ma végeztem a havi lelki napomat. Lelkem elmélyült azokban a jótettekben, melyekkel Isten elárasztott az év folyamán. Lelkem megrendült, látva az Úr hatalmas kegyelmeit. Lelkemből hálaének tört fel Isten felé. Egy óra hosszat elmerültem imádásban és hálaadásban. Isten egyes jótettein s az én hiányosságaimon is elgondolkodtam. Minden, amit ez az év magában rejtett, az örökkévalóság mélységébe jutott. Semmi sem vész el. Örülök, hogy semmi sem vész el." (Szent Fausztina Napló 855)
VálaszTörlés