2020. 12. 03, Iz 26, 1-6 Mt 7, 21. 24-27

Mindkét szentírási olvasmányban olyan építményről hallhattunk, ami erős és maradandó. Ez a város, ez a ház maga az emberi élet. Hogyan lesz valóban örök életű az ember?

Izajás az isteni "részt" emeli ki: "Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó szikla!" Bízni, hinni kell Istenben, hagyni kell, hogy működjön bennünk. Ne gátoljuk kegyelmi munkálkodását!

Máté inkább az emberi "részt" emeli ki: "...aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja ..." A magunk dolgát nekünk kell megtenni. Az embernek szabad akarata van, és Isten ezt tiszteli bennünk. 

Ez  a két "rész" azonban kölcsönösen átjárja egymást az emberben. Dialógus, párbeszéd van Isten és ember között. Hol Ő szólít meg bennünket, és nekünk kell válaszolni; hol mi szólítjuk meg az Istent és Ő válaszol nekünk. Fontos, hogy ez a dialógus, párbeszéd folyamatos legyen bennünk, soha ne szakadjon meg! Építsük életünket maradandó várossá, házzá az örökkévalóság számára!