Az éjszaka, a tisztulás tehát rendrakást jelent, hogy az ember minden része helyesen, Isten akarata szerint működjön. S ehhez szükségünk van egy tervrajzra, az eredeti tervrajzra – ami az emberről készült; s ez a hit. (S ennek egyik legtökéletesebb összefoglalása a katekizmus.) Vagyis minél jobban erre a hitre építjük az életünket, a tisztulás is annál tökéletesebb lesz. Nagyon egyszerű, de nagyszerű módon kifejezve: minél többet olvassuk a katekizmust és minél jobban próbáljuk azt megvalósítani – annál jobban haladunk a lelki életben, annál jobban tudunk majd együttműködni Isten kegyelmével.
Feladat 48: Minden nap olvassuk a Katekizmust!
Hogyan történik ez a tisztulás, rendrakás? „Azért pőrére vetkőzteti tehetségeiket, vonzalmaikat, érzékeiket, még pedig a szellemieket is, meg az anyagiakat is, a belsőket is és a külsőket is, olyannyira, hogy az értelem sötétben marad, az akarat szárazon, az emlékezet üresen, a léleknek vonzalmai pedig a legnagyobb szomorúságban, keserűségben és szorongásban, mert Isten megvonja tőlük azt az élvezetes érzést, amelyet a szellemi javakból merítettek.” Ezzel a folyamattal kell a léleknek együttműködnie. Mert mi erre egyedül képtelenek vagyunk. De Isten semmit sem tesz akaratunk ellenére. Vagyis a magunk dolgát nekünk kell megtenni. Legalább ne akadályozzuk Isten működését. Tehát a négyfajta tisztulás egymás mellett zajlik egy időben. Isten elkezdi tisztogatni szellemünket, amivel nekünk együtt kell működni. S ez a tisztulás az érzéki részt is eléri, amivel – megint csak – nekünk együtt kell működni. Vagyis fölösleges az olyan kérdés, hogy most melyik éjszakában, tisztulásban vagyunk bent. Mert egyszerre vagyunk bent, mind a négyben – persze különböző mértékben, állapotunknak, bűnösségünknek megfelelően. (A Belső Várkastély különböző lakásaival kapcsolatban is erre a következtetésre jutottunk.)
Feladat 49: Együttműködés Isten akaratával!
„Sötét nagy éjszakán, a szeretet tüzében égve, ó boldog pillanat! Kisurranék csöndben, titokban, mikor házam már elpihent.”
Egy nagyon fontos rész ez, amelyben az egész lelki életet összefoglalja. (IV.)
Mindez a szellem tisztulásáról, szemlélődéséről, mezítelenségéről és szegénységéről szól. Mintha ezt mondaná a lélek: „…sötétség borult elmémre, szorongatás fogta el akaratomat, bánat és szomorúság töltötte el emlékezetemet, úgyhogy sötétben maradtam, a tiszta hitben… s csupán csak az akaratomat izgatták az Isten iránti szeretetnek fájdalmai, bánatos érzései és epedései. Ekkor surrantam ki önmagamból, vagyis elhagytam az én alacsony színvonalú megértésemet, az én gyönge természetű szeretetemet s Isten élvezetének azt a szűkös és szegényes módját: anélkül, hogy az érzékiség vagy az ördög ebben akadályoztak volna.” „…én pedig az említett fogyatékos érintkezés és működés köréből kiosonva eljutottam a helyes működéshez és Istennel való megfelelő érintkezéshez. Ezt úgy kell érteni, hogy az én értelmem kisurrant önmagából; emberiből Istenivé lett.” A tisztulásnak, az éjszakának, az átváltozásnak ez a célja. „Az én akaratom szintén kiment önmagából, s istenivé változott; mert amióta eggyé lett az isteni szeretettel, már nem azzal a korlátolt erővel és elevenséggel szeret, mint azelőtt, hanem szeret az isteni Szellem erejével és tisztaságával.” „De átalakult maga az emlékezet is, hogy tárháza legyen minden örök gondolatnak, amely Isten dicsőségét hirdeti. Egy szóval ez éjszakának és a régi ember e megtisztulásának révén az összes lelki erők és vonzalmak megújulnak, isteni természetűekké és gyönyörűségesekké válnak.” Ezen kell nekünk is munkálkodnunk.
Feladat 50: Isten akaratát kell megvalósítanunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése