A szülés, születés hasonlata. Anya és gyermeke is vajúdik, majd együtt örülnek egymásnak. A gyermek fél a születéstől, mert jó neki anyja méhében és megszokta már. Pedig ha tudná, hogy milyen szép a világ és főleg milyen szép az ő édesanyja, akkor örülne neki. De ez az öröme is meglesz a fájdalom, a szorongatás után. Ugyanígy vagyunk mi is életünkben és halálunkban.
Az jut eszembe,hogy a tisztulás legtöbbször nem kellemes.Amikor azonban túl vagyunk rajta,akkor tudunk neki örülni,mert kirajzolódik a "miért."Megértjük,hogy ennek igy kellett lennie.
VálaszTörlés