Megkezdődik az átalakulás. Ez az éjszaka ugyan elhomályosítja a lelket, de ezt azért teszi, hogy megvilágosítsa és fényt adjon neki. Az ellentétek megkínozzák egymást. „… két ellentétes járulék nem maradhat meg egy alanyban.” Az értelemnek, az akaratnak át kell mennie ezen a folyamaton, tisztuláson, szenvedésen. Az átprogramozás szenvedéssel jár. Ahhoz, hogy beléphessünk a menyegzőre, ahhoz meg kell mosakodnunk és fel kell öltöznünk. Ez „szenvedéssel” jár. Gondoljunk a zsidók negyven éves pusztai vándorlására. Meg kellett tisztulniuk, mielőtt beléptek volna az ígéret földjére. Ami, aki pedig nem volt alkalmas rá, hogy belépjen az elpusztult a sivatagi vándorlás idején. Így kell nekünk is mindent elpusztítanunk, ami nem alkalmas arra, hogy belépjen velünk Isten országába. Át kell alakulnunk, „…mivel a léleknek az a rendeltetése, hogy a tökéletesség állapotában megszámlálhatatlan kincset bírjon és élvezzen ajándékokból és erényekből, amelyek majd gazdagítják állagát és tehetségeit.”
Feladat 56: Úgy tekintsünk lelki tisztulásunkra, mint ami a legnagyobb jó életünkben!
De hogy van az, hogy Isten sok szeretettel küldött ajándéka ennyi szenvedést okoz a léleknek? „…okot szolgáltat a szenvedésre az a gyöngeség és tökéletlenség, amely akkor még megvan a lélekben s azok az ellentétes tulajdonságok, amelyek benne gyökereznek s útját állják ez édesség élvezetének. Így azután, midőn rátűz az isteni fény, a léleknek az említett módon sok szenvedést okoz.”
Feladat 57: Azonosuljunk a kegyelmekkel!
A legfontosabb fejezet (II. 10.) Keresztes Szent János összes műveiben!!! Egy hasonlattal megmagyarázza az egész lelki életet. Ezzel az egy képpel szemléltetni lehet tanításának lényegét. Később máshol is visszatér ehhez a képhez. Ha ezt a képet, hasonlatot megértjük, akkor megértjük Keresztes Szent János egész tanítását.
Feladat 58: Tanulmányozzuk, elmélkedjük át jól ezt a hasonlatot!
„Hogy jobban megvilágítsuk a mondottakat és mondandókat, azt akarjuk itt megjegyezni, hogy ez a tisztító és szeretetteljes ismeret vagy isteni fény, amelyről szó volt, éppúgy viselkedik a lélekkel szemben, éppúgy tisztítja és készíti elő a vele való tökéletes egyesülésre, amint teszi azt a tűz a fával, amelyet önmagához akar áthasonítani. Mikor ugyanis az anyagi tűz megtámadja a fát, első dolga, hogy elkezdi szárítani, kiűzi belőle a nedvességet, úgyhogy a fa valósággal kisírja, kikönnyezi magából a benne levő vizet. Azután pedig feketévé, sötétté, csúnyává, rossz szagúvá teszi; mikor pedig lassan-lassan kiszárad, fokozatosan világosabbá alakítja át s kidobja belőle azokat a sötét és csúnya tulajdonságokat, amelyek útját állják meggyulladásának, végül pedig elkezdi kívülről megtüzesíteni és izzóvá tenni, úgyhogy hasonlóvá és épp olyan széppé lesz, mint maga a tűz. Mikor azután egyszer ennyire van, akkor már a fában nem maradt meg semmiféle, a fát jellemző cselekvés vagy szenvedés s eltekintve attól, hogy mennyiség és súly tekintetében nem olyan könnyed és finom, mint a tűz, egyébként ez utóbbinak sajátságait vette fel és annak hatásait gyakorolja, mert száraz s mint száraz anyag izzó s mint izzó anyag melegít, fényt áraszt és világít s azonkívül sokkal könnyebb, mint azelőtt volt. Mindezeket a sajátságokat a tűz hozza benne létre.”
Feladat 59: Azonosuljunk az isteni Tűzzel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése