A szellemi értelemben vett paráznaságról. Miközben „a lélek szellemi kegyelmekben részesül, ezeknek visszahatása, az emberi gyarlóság következtében, olykor a testben is érezhetővé válik.” Vagyis akár a legszentebb pillanatokban az érzéki részben parázna gerjedelmek és tünetek támadnak, anélkül, hogy az ember tehetne róluk. Miközben a lélek élvezi a szellemi dolgokat, az alsóbb érzéki rész is élvez a maga módján. De mivel még nincs összhang, egység az ember felső és alsó része között, a szellemi és az érzéki rész között; ezért más utakon járnak, mindegyik a maga módján. A szellemi öröm megérinti a testet is, és annak gyarlósága miatt, abban érzéki örömöt hoz létre. Ezek nem függnek az embertől, s éppen ezért ilyenkor nem is követ el bűnt – ha akarata nem egyezik bele. A második fontos következtetés pedig az, hogy az ilyen érezhető, testi örömökre ne sokat adjunk; hiszen azok – a legjobb esetet feltételezve – csak a szellemi kegyelmek, örömök testi tünetei. A kegyelmeket akkor is megkapjuk, ha ezeket az érezhető, testi örömöket elkerüljük. Sőt, ha ezeket elkerüljük, akkor jobban megmaradunk a hit útján, ami a legfontosabb. „Midőn azonban ez az érzéki rész a sötét éjszakának tisztítótüzében már átalakult, akkor nem szenved többé ezekben a gyöngeségekben.” „Így azután minden szellemi módon folyik le benne, tehát tökéletes, csodálatos tisztaságban, még pedig azért, mert Istennel lévén egyesülve, részesedik Őbenne.”
Feladat 11: Ne a csomagolópapírra figyeljünk, hanem az ajándékra!
„Olykor a testnek ezek a lázongó indulatai más okból származnak; tudniillik az ördög idézi őket elő.” Meg akarja zavarni a lelket. S ha a lélek figyelembe veszi őket, akkor tényleg nagy kára lehet belőlük. Már nem Istenre figyel, hanem ezekre a bűnös dolgokra. S ezáltal az ördög elérte célját. Vagy pedig félelmében részben vagy teljesen elhagyja imáit. S ezáltal megint csak az ördög érte el célját.
Feladat 12: Ne a felszínre figyeljünk, hanem egyre beljebb!
„A harmadik ok, amelyből ezek a lélek ellen lázongó gerjedelmek fakadni szoktak, maga a félelem, amellyel az illetők az ilyen parázna indulatok és képzelődések irányában viseltetnek.” Mások pedig túlzottan forróvérűek.
Feladat 13: Ismerjük meg önmagunkat, természetünket!
Az Isten iránti szeretet csökkenti ezeket. „Mikor a lélek már belépett a sötét éjszakába, akkor mindezek az érzelmek helyes mederbe terelődnek.”
Feladat 14: Csak nagyobb szeretettel győzhetjük le ezeket.
A harag főbűne . „Az az érzéki vágy, amellyel a kezdők a lelki örömökhöz ragaszkodnak, okozza, hogy ez utóbbiaknak kapcsán nagyon gyakran támad fel bennük a harag főbűne.” Mert, amikor nem érzik ezeket a lelki örömöket, amikhez ragaszkodnának; „minden kicsiség kihozza őket sodrukból, s olykor egészen kiállhatatlanokká lesznek.” „Ez gyakran éppen olyankor szokott náluk előfordulni, amidőn előzőleg nagyon érezhető és élvezetes áhítattal tudták végezni imádságukat. Mivel ugyanis ennek a kellemes érzésnek vége szakadt, a természet emiatt kelletlenné és rosszkedvűvé válik.” „Az emberi természetnek ezen ösztönszerű indulata, ha az akarat nem járul hozzá, magában véve nem vétek, hanem csak gyarlóság, amelynek a sötét éj lelki szárazságában és szenvedéseiben kell a lélekből kitisztulnia.” Egy másik módja a harag főbűnének: „…fegyelmezetlen buzgalomból haragra lobbannak, ha máson vesznek észre hibát.” „Vannak ismét mások, akik ha magukon vesznek észre gyarlóságot, éppen nem alázatos módon haragra gerjednek önmaguk ellen.” „…mivel azonban nem alázatosak és csakis önmagukban bíznak: minél több jót tesznek fel magukban, annál gyakrabban buknak el és annál jobban haragszanak, ahelyett, hogy türelmesen várnának amíg Isten megadja nekik az erőt.”
Feladat 15: Ne önmagunkat akarjuk megvalósítani, hanem Isten akaratát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése