A szellemi értelemben vett torkosságról. „Ennek oka pedig éppen az az élvezet, amelyet az ember kezdetben a lelkigyakorlatokban talál.” „…inkább törekesznek erre a lelki örömre, mintsem a tiszta és igazi áhítatra.” A külső csomagolópapírban kezdenek el gyönyörködni. El kezdik gyűjteni, birtokolni. Nem az engedelmesség útján járnak. „…ezek az emberek inkább haladnak a hibák, mint az erények útján.” „…kifejlődik bennük a lelki torkosság és kevélység.” Az engedelmesség helyett a saját maguk által kitalált és jónak tartott lelki életet kezdik el élni. Hangulat függők lesznek a lelki életben. Kedvük szerint élik a lelki életet. „Ragaszkodik ugyanis a saját élvezetéhez és akaratához, s ezt tekinti Istenének.” „Azt hiszi, ha ő élvez és minden az ő akarata szerint megy, akkor Istennek szolgál s Őneki tesz kedvére.” A lelki életben a mértékük az élvezet. Minden jó, ami nekik jó. Így végzik lelki gyakorlataikat és imáikat. S ha nem találnak bennük örömet, akkor azt hiszik, hogy nem jól végezték azokat, vagy egyáltalán nem jó lelki gyakorlatok, s így elhagyják azokat. „Ezen hiú törekvés következtében tehát elvesztik az igazi áhítatot és szellemet, amely abban nyilvánul, hogy az ember nem bízva önmagában, állhatatosan és alázatosan kitartó az imában s kizárólag Istennek akar tetszeni.” Az Úr próbálja őket rávezetni a hit útjára. „Ezek az emberek tehát, amint mondottuk, olyanok, mint a gyerekek, akiket tetteikben nem az ész vezet, hanem az élvezet. Egyedüli céljuk a gyönyörűség és a lelki vigasztalás… hajhásszák az élvezetet az isteni dolgokban.” Ezért mondja Keresztes Szent János, hogy a lelki javak birtoklása sem vezet el Istenhez. „Azért is az ilyenekre nézve nagyon is jó, ha belejutnak a sötét éjszakába és abban megtisztulnak ezektől a gyerekességektől.” „Azok, akik ennyire hajlanak ezen élvezetek felé, ugyancsak gyarlók más tekintetben is, tudniillik abban, hogy nagyon hanyagok és lomhák, midőn a keresztnek nehéz útján kell járniuk.” Szellemi józanság, mértékletesség, önmegtagadás, óvatosság és engedelmesség!
Feladat 16: Óvakodjunk a szellemi értelemben vett torkosságtól is!
A szellemi értelemben vett irigység és a jóra való restség. Irigység a kezdők életében: „..mások lelki haladása miatt elkedvetlenednek.” „…nem szívesen hallja, ha mások dicsérik őket. Mások erényei rossz kedvre hangolják s olykor nem is tudja megállni, hogy ellenük ne beszéljen…” „Nagyon rossz néven veszi, hogy őt nem dicsérik éppúgy, mert azt szeretné, ha mindenkinek elébe helyeznék.”
Feladat 17: Óvakodjunk a szellemi értelemben vett irigységtől!
„Ami pedig a lelki jóban való restséget illeti, gyakran a leglelkibb dolgok untatják őket s éppen azoktól fáznak,mert ellenkeznek az érzéki ízléssel. Mivel ugyanis lelki dolgokban annyira ínyencek, mihelyt nem találnak valamiben élvezetet, azonnal ráunnak.”
Feladat 18: Óvakodjunk a jóra való restségtől!
Nagyon fontos megállapítás következik: „Sokan közülük azt óhajtják, hogy Isten mindig azt akarja, amit ők akarnak s nehezükre esik azt szeretni, amit Isten szeret, olyannyira, hogy akaratuk csak nagy ellenkezéssel tud alkalmazkodni Isten akaratához. Innét van az is, hogy ha valamiben nem találják kedvüket és örömüket, mindjárt azt hiszik, hogy az nem is lehet Isten akarata, s viszont, ha nekik tetszik valami, azt gondolják, hogy Istennek is tetszenie kell. Szóval Isten akaratát mérik a magukéhoz, nem pedig a magukét Istenéhez.” „Az sem tetszik az ilyeneknek, ha olyasmit parancsolnak nekik, amihez nem éreznek hajlandóságot.”
Feladat 19: Tisztítsuk meg szándékainkat, kívánságainkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése