Milyen károk származhatnak abból, ha a lélek örömét leli a természetfeletti javakban? Tévedésbe ejt másokat és maga is ebbe esik. Mert az öröm eltompítja az ítélőképességet, s ezáltal nem tudja megkülönböztetni az igaz és a hamis dolgokat, s nem tudja eldönteni, hogy mikor és hogyan gyakorolja ezeket a természetfeletti javakat. Minél többször és minél hamarabb akarja megtenni őket. Ha az ördög látja, hogy a lélek szereti ezeket a dolgokat, akkor az ördög gyártani fogja neki ezeket. Lelke a hit tekintetében kárt szenved, vagyis az ilyen léleknek csökken a hite. Nem a hitére támaszkodik, hanem a tapasztalatára. Tetszelgés vagy más hiúság fejlődik ki benne. „Mert hiszen hiú dolog már magában véve az is, ha valaki az ilyen csodákban örömét találja, hacsak… nem tisztára Istenben és Istenért örül.” Ezért szokták az ilyen emberek azonnal hozzátenni, hozzámondani különleges képességeikhez, természetfeletti javaikhoz: Dicsőség az Úrnak! Hála az Úrnak! De vajon valóban komolyan gondolják, vagy csak elcsépelt, töltelék szavak ezek? S igazából csak a saját dicsőségüket keresik?
Feladat 146: Ne az ajándékra tekintsünk, hanem az ajándékozóra!
Azon haszonról, amely a lélekre háramlik, ha elfojtja a természetfeletti kegyelmek okozta örömét. „Ezáltal kizárólag Istenre irányítja önmagát.” „Sokkal erősebb lesz benne a teljesen tiszta hit.” A szeretet és a remény is növekszik benne. Tisztább lesz az istenképe.
Feladat 147: Törekedjünk a hitre, a reményre és a szeretetre!
A lelki javak legfontosabb osztályáról így tanít a Szent. „…szellemi javakon értem mindazt, ami indítja és segíti az embert az isteni dolgok felé, továbbá a léleknek Istennel való érintkezését és Istennek a lélekhez intézett közléseit.”
Feladat 148: Még a lelki javakhoz sem ragaszkodjunk! Ne akarjuk birtokolni őket!
Azokról a szellemi javakról, amelyeket az értelem és az emlékezet világosan képes felfogni. Ezekről már szó volt a 2. és a 3. könyvben. Az akarat fojtsa el magában a fölöttük érzett örömet. A lényeg, hogy az akarat örömét az összes benyomások között Istenre irányítsuk.
Feladat 149: Alapvető lelki irányunk Isten legyen!
Azon kellemes szellemi javakról, amelyek világos tárgyai lehetnek az akaratnak. Indító, kihívó, irányító és tökéletesítő javak. Indítók: a szentek képei és szobrai, a templomok és a szertartások. Nagyon hathatósan tudnak az akaratban áhítatot gerjeszteni. „Mindazonáltal nagyon sokan vannak, akik inkább a művészi festésükben és kiállításukban lelik kedvüket, mint abban, amit ábrázolnak.” „A szentképek használatában az Egyházat két indítóok vezeti, és pedig először az, hogy általuk kifejezze tiszteletét a szentek iránt, másodszor pedig az, hogy általuk az akaratra hasson, és felindítsa a szentek iránti áhítatot.” Vannak ellenben olyanok, akik ezekben inkább érzéki élvezetet keresnek és kíváncsiságukat próbálják kielégíteni. „Ha valaki buzgó, akkor annak áhítata főképp a láthatatlanra irányul, s nincs szüksége sok képre.” „S még azokhoz a képekhez sem ragaszkodik, amelyeket tisztel, s ha elveszik tőle, nem sokat törődik vele; mert hiszen az igazi eleven kép a szívébe van vésve; ez pedig a keresztre feszített Krisztus képe, akire való tekintetből még örül is annak, ha mindent elvesznek tőle, s ha mindenben hiányt szenved.” Vagyis ne akarja birtokolni őket, mert akkor annál kevésbé fog áhítata és imája Istenhez emelkedni. „Az a tárgy tehát csakis arra szolgáljon, hogy fölemelje a szellemet és Istenhez röpítse.” Az eszköz csak eszköz legyen, és ne az eszközben találjuk meg örömünket.
Feladat 150: Lelki életünket ne a külső dolgokra építsük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése