2012. április 19., csütörtök

582. A Kármelhegy útja 46.

Azon haszonról, ha a lélek lemond az erkölcsi javakon érzett hiú örömről. Megszabadul sok ördögi kísértéstől és szemfényvesztéstől. Megszabadul az önteltségtől. A jócselekedeteket rendesebben és tökéletesebben fogja végezni. Ezáltal a szellem szegény lesz, lelkileg szegény. Az ilyen lélek szelíd, alázatos és okos lesz. Az ilyen kedves lesz Isten és az emberek előtt, nem lesz benne szellemi kapzsiság, torkosság és lustaság, sem szellemi irigység és sok ezer más bűn. Úgy tudjuk kiküszöbölni ezt a hiú örömet, ha természetessé tesszük életünkben az erkölcsi javakat. Ez legyen a mi természetünk, a mi igazi természetünk, a mi krisztusi-isteni természetünk. Az erkölcsi javak, a jó, az erények legyenek a természetünk. „A bölcs ember a munka lényegét és hasznát tartja szem előtt, nem pedig a benne található örömet és élvezetet…” Vagyis azért tegyük a jót, az erényeket, mert azok jók. Ne a tettre figyeljünk, hanem arra, akiért tesszük.

Feladat 143: Fedezzük fel saját, igazi természetünk!

Eddigi lelki utunk során nem sok olyan dologgal találkoztunk, ami segíti lelki életünket, aminek örülni lehetne. Az erkölcsi javak ilyenek, ha helyesen használjuk fel őket.

Feladat 144: Törekedjünk az erényekre!

A természetfeletti javak, amiknek örülni szoktunk. „Értjük rajtuk itt Istennek azon ajándékait és kegyelmeit, amelyek meghaladják az ember természeti képességét és erejét, s amelyeket ingyen adottaknak nevezünk.” Ilyen például: a bölcsesség, a tudás ajándéka, a hit, a gyógyítás kegyelme, a csodatevés, a jóslás, a szellemek fölismerése és megkülönböztetése, a szavak értelmezése, a nyelvek ajándéka. Vagyis a különböző karizmák. „Ezek… közvetlenül az emberek javára szolgálnak, s Isten ezen célból is adja őket.” „Ezeken a léleknek nem sok vagy pedig éppen semmi oka sincs örülni. … nagyon kevés vagy semmi értékkel sem bírnak az emberre nézve. Ugyanis a maguk erejéből egyáltalán nem mozdítják előre az egyesülést a lélek és Isten között: erre csakis a szeretet képes. Hozzá ezen természetfeletti kegyelmek meglehetnek valakiben s gyakorolhatja őket, anélkül, hogy a kegyelem és a szeretet állapotában volna. Lehetséges ugyanis, hogy Isten megadja őket egy arra méltatlan embernek…; de nincs kizárva az sem, hogy az illető szemfényvesztő módon utánozza a csodákat az ördög segítségével, … vagy pedig egyszerűen a természet titkos erőit használja fel. Ezek a csodatettek természetesen csak abban az esetben járhatnak haszonnal, ha igaziak, vagyis Istentől valók. S hogy még ezek is mily keveset érnek, hacsak nincs meg bennük a” szeretet. (1Kor 13,1-2 – Szeretet himnusz.) „Az ember tehát ne annak örüljön, hogy ilyen kegyelmeket bír és azokkal működik, hanem csakis annak, … hogy általuk igazi szeretettel szolgálja Istent; mert ez utóbbi az örökélet számára érő gyümölcs.” Vagyis csak akkor örüljön nekik, ha általuk növekszik az erényekben. Mert ha általuk csak csökken az illetőben a szeretet, ill. a többi erény, akkor semmit nem érnek, sőt inkább hátrányosak a lelki életben. „Ebből megérthetjük, hogy az embernek nem szabad máson örülnie, mint azon, ha az örökélet útján halad vagyis, ha szeretetből munkálkodik.” „Ez a szeretet pedig nem tökéletes mindaddig, amíg nem elég erős és okos arra, hogy kivessen magából bármi dologra vonatkozó örömet s azt kizárólag abban keresse, hogy megteszi Isten akaratát. Ily módon egyesül azután az akarat Istennel ezen természetfeletti javak tekintetében.”

Feladat 145: Ne akarjuk birtokolni a karizmákat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése