Lényeges mondat következik: „Mert hiszen Isten abban, aki Őhozzá imádkozik, csupán csak a hitet és a szív tisztaságát nézi.” Vagyis nekünk ezekre kell törekednünk. „Akiben van buzgalom és élő hit, annak akármilyen kép is megteszi, de ha ez nincs benne, akkor semmiféle képből sem lesz haszna.”
Feladat 151: Törekedjünk a hitre és a szív tisztaságára!
A képekkel kapcsolatos hasznos tanácsok: „…mivel a képeknek egyedüli céljuk az ember figyelmét a láthatatlan dolgokra irányítani, ne keressünk bennük mást, mint felbuzdulást, szeretetet és örömet amaz élő lény irányában, akit ábrázolnak. Főleg pedig arra vigyázzon minden keresztény ember, hogy ha képet lát – legyen az akár anyagi kép, akár pedig képzeleti, amely lelki szemei előtt lebeg – ne engedje soha, hogy az érzékei belemerüljenek az élvezetébe.” „..adja meg neki a tiszteletet, amelyet az Egyház előír s azután rögtön emelje föl elméjét ahhoz, akit a kép ábrázol. Akaratának erejét és szeretetét és szellemének áhítatát és imáját tehát irányítsa azonnal Istenre vagy pedig az illető szentre.”
Feladat 152: Ne ragadjunk le a külsőn!
Az indító javakra tér át és beszél a kápolnákról és egyéb imára rendelt helyekről. A lelki, szent dolgokkal kapcsolatban sem alakulhat ki birtoklás. „…csordultig vannak áhítattal. Holott az egész talán nem más, mint a természetes tetszés és egyéni ízlés, amelyet hol ez, hol az, most pedig éppen ez a szent dolog elégít ki.” Mire használjuk fel a szent dolgokat? Önmagunk érzékeinek kielégítésére, vagy pedig arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez? Mivé tesszük Atyánk házát? „A cél ugyanis, amely miatt Istennek szolgálnunk kell, Ő maga s nincs megengedve, hogy közéje és közénk más, alacsonyabb rendű célok és érdekek tolakodjanak be.” Akkor derül ki, hogy mennyire rossz dolgok ezek, amikor el akarják venni tőlük. Ragaszkodásuk mutatja, hogy birtokolták ezeket a dolgokat és nem csak eszköznek tekintették. A lelki javak birtoklása sem vezet fel Istenhez.
Feladat 153: Sokszor nem is Istent keressük ezekben a dolgokban, hanem saját magunkat! Tisztítsuk meg kapcsolatainkat!
„…a kezdőknek megengedhető, sőt jó is nekik, ha némi érzéki örömük telik a kápolnákban, képekben és más látható ájtatossági dolgokban.” Kezdetben csak úgy lehet legyőzni a külső, profán örömöket, ha helyettük azonnal belső, lelki, vallásos örömökre figyelünk. De ha tovább akarunk jutni, akkor később ezekről is le kell mondani. Egyre jobban Istenre kell fordítanunk tekintetünket. Ott kell imádkoznunk, ahol a szellem a legszabadabban tud Istenhez emelkedni, ahol például még a kápolnák szépsége sem köti le a szellemét. „Azért jó az ilyen célra valami magányos, sőt zord hely, hogy a szellem biztosan és egyenesen szálljon föl Istenhez s ne kössék le a látható dolgok.” Az esztétikai gyönyörködésünk a templomban, bármilyen jó, bizsergető érzést is adjon a szellemben – még nem imádság. A templom szépsége arra jó, hogy elvezessen bennünket Istenhez. Az egyedüli fontos dolog: a belső összeszedettség. Mennyire meg kell tisztítanunk magunkban még ezeket a jó és szép dolgokat is. Mert a legjobbhoz és legszebbhez képest ezek kevésbé jók és kevésbé szépek. Vagyis el kell vetnünk őket magunktól – helyesen kell felhasználnunk őket; és a legjobb és legszebb fele kell teljesen fordulnunk.
Feladat 154: A végső célra törekedjünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése