Milyen haszna van a léleknek abból, ha tartózkodik az ideiglenes dolgokon érzett örömtől. „Gondolja meg, hogy ha ma egy kissé elhagyja magát, holnap már nagyobbat fog hibázni, mert az ilyesmi fokról-fokra növekszik.” „Mert ha csakugyan kicsi még ez a ragaszkodás, és máris elhagyja a bátorsága, amikor arról van szó, hogy kiszakítsa szívéből: mi lesz akkor, ha egyszer amúgy igazán gyökeret vert benne?” (A gazokat is akkor könnyebb kitépni a földből, amikor még egészen kicsinyek. Ha már megbokrosodtak!...) Szóval, ha szakítani tud a hiú örömökkel, akkor: bőkezű lesz, lelkileg szabad, értelme megtisztul, nyugodt és higgadt lesz, kialakul benne a nyugodt bizalom; tisztelet, hódolat, és az igaz szeretet Isten irányában; sokkal nagyobb örömét találja majd a teremtményekben. Sokkal tisztább ismeretre tesz szert a világ dolgai iránt. A valóságot látja meg bennük, a legjobb oldalukat és a lényegüket. Az ilyen lélek mindennek tud örülni; míg a másik örömét megmérgezi az a tudat, hogy a dolgot nem birtokolja. „Aki nem ragaszkodik semmihez, azt nem bántják a gondok sem az imádságban, sem azonkívül; s azért minden időveszteség nélkül tud sok lelki ügyet hamarjában elvégezni.” „A lelki ember tehát legyen résen, s amint legkisebb örömét leli valami teremtett dologban, azonnal nyomja el. Tartsa észben azt az alapvető tételt, amelyet itt fejtegetünk, hogy tudniillik nincs e földön dolog, amelynek az ember örülhetne, kivéve azt, ha Istennek szolgál; ha Isten tiszteletét és dicsőségét igyekszik mindenben előmozdítani; ha az összes dolgokat kizárólag Istenre irányítja; nem használja azokat hivalkodva; s nem keres bennük sem élvezetet, sem vigasztalást.” Ez egy nagyon fontos és gyakorlatias mondat volt. Ezt a szűrőt kell beépítenünk a mindennapokba. „Még egy másik, nagy és kiváló haszonnal jár, ha az ember lemond arról, hogy a teremtményekben keresse örömét, s ez az, hogy a szíve szabad marad Isten számára.” Ez az igazi szabadság, és nem az, amikor a dolgok uralkodnak rajtunk. Örömünk tárgya megmutatja azt, hogy minek, kinek vetjük alá magunkat. Ha „Isten rabjai” leszünk, ez a legnagyobb szabadság. Lelkiismeret vizsgálat közben örömeinket is megvizsgálhatjuk.
Feladat 132: Hogy valóban örülni tudjunk Istennek, tartsuk Őt legnagyobb értékünknek!
Érdemes ugyanígy végignézni a többi érzelmet, szenvedélyt is. Nagyon sok mindent megtudhatunk magunkról ezáltal.
Feladat 133: Teljes belső átvilágítás!
A Lorettói litánia egyik megszólítása így hangzik a Szűzanya felé: Örömünk oka! Ő az örömünk oka. Örömünk pedig Jézus Krisztus, akit Ő világra szült. Ez az öröm a Megtestesülésre vonatkozik. Keresztes Szent János szerint ez a legnagyobb misztérium, ez a legnagyobb hittitok. Mire, milyen titokra, titkos tanításra, kinyilatkoztatásra vágyakozunk még, akkor, amikor a legnagyobb titkot, misztériumot már tudjuk? A Megtestesülés misztériumából egész keresztény életünket le lehet vezetni. Erre a misztériumra kell építenünk az életünket! Ez legyen minden örömünk oka.
Feladat 134: Mi a mi örömünk oka és forrása?
Következő osztálya a dolgoknak, aminek a lélek örülni szokott: a természeti javak. Mekkora hiúság a természeti javaknak örülni! „Természeti javakon értjük itt a szépséget, kedvességet, csinosságot, jó termetet, és a többi testi előnyt, a lélekben pedig az éleseszűséget, az okosságot, és az értelemnek egyéb tökéletességeit.” A legek világa ez, amire a mai világ épül. Helyes magatartás ezekkel a természeti javakkal szemben, hogy hálát adunk értük az Úrnak, és az Úr jobb megismeréséért használjuk fel őket, vagyis Isten dicsőségére. „Ezen szavakból azt is megtanulhatjuk, hogy az embernek inkább félnie kellene, ha ilyen természetes előnyei vannak, mert ezek könnyen elvonhatják Isten szeretetétől, hiúságra csábíthatják és tévútra vezethetik.” Ezért kell ezekkel szemben tisztán és sötétben tartanunk akaratunkat. (Okos vagyok, de mire használom fel okosságomat? Szép vagyok, de szépségem közelebb visz Istenhez? … Vagy pontosan fordítva: meglehetősen gyenge az eszem, s ezért haragszom Istenre; pedig lehet, hogy éppen ezáltal menekülök meg sok bajtól. Csúnya vagyok, s ezért neheztelek Istenre, pedig lehet, hogy ez ment meg sok elbukástól.) „Ha tehát, az összes teremtett dolgok közepette az ember nem Istenre irányítja örömét, akkor az mindig hazug és tévesztett öröm marad.” (Pió atyának volt egy béna unokaöccse. Egyszer ez a fiatalember ezt mondta nagybátyjának: Gyógyíts meg! Mire Pió atya: Igen, meg tudnálak gyógyítani, de akkor elkárhoznál. Döbbenetes történet. Tudunk e így nézni természeti javainkra?)
Feladat 135: Mire használjuk fel természeti javainkat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése