585. Marcell atya példázata

A „Hannibal ante portas!” óta nem láttak Rómában rettegést, hogy a legbüszkébb patrícius a kapukhoz, mint ellenség közeledik: „Coriolanus ante portas!” Tudták jövetele célját, hogy bosszút akar állni a számkivetés miatt, amellyel őt a nép sújtotta. Tudták, hogy vele tartanak a volszkok, akiknek földjét néhány évvel előbb a római katonák tönkretették és Carioli városukat éppen az ő vezetésével, fölégették. Az örök város közelében, ahol már Cariolanus vezette őket, minden szántóföldet letaroltak, minden vetést felégettek. A kapuk előtt Róma előkelői, a patríciusok várakoztak ünnepélyesen, hogy megsértett társukat kiengeszteljék, és őt visszavonulásra bírják: a táborba be se juthattak. A második követség, a papság, szintén eredménytelenül fordult vissza. Végre a közóhaj azt kívánta, hogy a vezér édesanyja, Veturia járuljon eléje, az elé, akitől e pillanatban Róma sorsa függött: ez is megtörtént. S amire a patríciusok ékesszólása, a papság tekintélye nem volt képes, azt elérte az anya esdő szava. Az ellenség békésen visszafordult, és Róma megszabadult.