Azokról a károktól, amelyek az akaratra háramlanak, ha a természeti javakban leli örömét. Hat fő kárról beszélhetünk: 1. hivalkodás, elbizakodottság, gőg, embertársak megvetése. 2. az érzékies részt érzékies tetszelgésre és élvezetre csábítja. (További ezzel kapcsolatos károk: becsületvesztés, sértegetés, vagyon tékozlás, féltékenység, veszekedés, házasságtörés, fajtalanság.) 3. hiú hízelgésbe és dicsérgetésbe esik, amiben pedig hazugság és hiúság érvényesül. 4. az értelem és az ítélőképesség nem marad szabad, hanem elhomályosul. 5. az értelem elszórakozik a teremtmények között. 6. a szellem ellanyhulása és elerőtlenedése, amely oly magas fokra emelkedhetik, hogy az isteni dolgok végül már untatják és elkedvetlenítik az illetőt, sőt utálatot keltenek benne. (Mennyire gyakorlatias! Mennyire kell látnunk a lelkiélet összefüggéseit!) „Nem akarom ezzel tagadni, hogy az ember bírhat sok erénnyel is annak ellenére, hogy nagy tökéletlenségei vannak, de azért, ha ezek az örömek nincsenek elfojtva, a belső szellem nem lehet sem tiszta, sem nyugodt. Mert az ilyen emberben a test úgyszólván úrrá lett; már pedig az mindig harcol a szellem ellen. S ha a szellem nem is érezné meg kárát, legalább is leplezett szórakozottságot hoz benne létre.” (Sokszor nem is tudjuk, hogy miért vagyunk annyira szórakozottak! Pedig csak szórakoztatjuk magunkat a természeti javakkal; majd utána ők szórakoznak velünk, mondjuk például, elmélkedés közben.) Ezekkel szembeni óvintézkedés: „amidőn az ember megérzi szívében a természeti javak fölötti hiú örömnek jelentkezését, azonnal fontolja meg, mennyire hiú dolog másnak örülni, mint annak, hogy Istennek szolgálunk; s hogy mily veszedelmes, sőt vészes ez az öröm.” Éppen ezért mennyire fontos Belső Várkastélyunk minden egyes lakását, szobáját, területét bekamerázni, füstjelzővel ellátni, mozgásérzékelőkkel felszerelni. Amint megpillantjuk az ellenséget, amint megérezzük füst szagát, amint megmozdul bárhol is, azonnal csapjunk le rá. A kapukat, a külső és belső érzékszerveket zárjuk be és gondosan őrizzük. Csak barátainkat engedjük be. Ha pedig még a múltból lennének bent, Belső Várkastélyunkban mindenféle csúszómászó férgek, ellenséges benyomások; azok ellen hajtóvadászatot kell rendeznünk. Minél beljebb kell mennünk a Belső Várkastély szobáiban a legbensőbb szoba felé. Ezt a lelkigyakorlatot, ezt a lelki magatartást a keleti atyák bölcsessége, a Filokália a lelki élet alapjának tekinti. Ebben kelet és nyugat véleménye megegyezik.
Feladat 136. Zárjuk be ajtónkat a rossz előtt és nyissuk meg azt Isten előtt!
Mennyi haszna van a léleknek abból, ha nem leli örömét a természeti javakban? Alkalmas lesz az Isten iránti szeretet és az erények befogadására. Alázatos lesz és szeretni fogja embertársait. Szabad marad a szíve mindenki iránt. Általános elv: „…mindenki csupán az erényei alapján érdemel szeretetet.” Nyugalom költözik lelkébe. „Mert ha valaki őrzi a lelke kapuit, vagyis az érzékeket, őrzi és növeli magában a lelkében a nyugalmat és a tisztaságot.” Ez egy nagyon fontos elv: őrizni a kapukat! A keleti atyák a Filokáliában is ezt hangsúlyozzák. Végül nagy haszna: a szellem szabadsága, „amellyel azután könnyen legyőzheti a kísértéseket, elviselheti a nehézségeket és amelynek következtében az erények gyors fejlődésnek indulnak benne.” Tehát helyre kell magunkban tenni a természeti javakkal való kapcsolatunkat.
Feladat 137: A bűntől való szabadságra kell törekednünk! Mindentől meg kell szabadulnunk, ami nem segíti az Istennel való kapcsolatunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése