„A harmadik kár, amely a lelket az emlékezet természetes benyomásai révén érheti, fosztó természetű, amennyiben ezek megakadályozhatják benne az erkölcsi jót és megfoszthatják a szellemi jótól.” „Ha egyszer elfelejtettük az összes dolgokat, akkor nincs többé semmi, ami megzavarhatná a lélek békéjét és megmozdíthatná az indulatokat; mert, amint mondják, amit a szem nem lát, azt a szív sem kívánja.” Nem lesz táptalaja a bűnnek. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy akkor behunyt szemmel járjunk a világban, mert ezt nem tehetjük meg; de bármit látunk ne rögzítsük azt emlékezetünkbe, ne ragaszkodjunk hozzá. „Ezenkívül pedig, ha az illető ragaszkodik az emlékezet benyomásaihoz és fontosságot tulajdonít nekik, tekintve hogy egyszerre csak egy dologra képes figyelni, addig, amíg ilyen kézzelfogható tárgyak, tudniillik az emlékezetben tartott ismeretek, lekötik a figyelmét, nem képes Istennel, az érthetetlennel foglalkozni. Mert, mint mondottuk, ha a lélek el akar jutni Istenhez, inkább kell a megnemértés útján haladnia, mint a megértésén: a változandó és érthető egyedül így képes érintkezésben jutni a változhatatlannal és érthetetlennel.” Vagyis tegyük fel az „isteni szűrőt” a szemünk, a fülünk, az érzékszerveink elé. Istenen keresztül lássuk, halljuk, érzékeljük a világot! A régiek szemfékezésről beszéltek; a mai világ csak röhög a régieken; nem is voltak olyan buták a régiek. Ha a kapukat nem őrizzük, akkor ne csodálkozzunk, hogy ki-be fog járni az ellenség Belső Várkastélyunkban.
Feladat 111: Éljünk Isten jelenlétében!
A károk után a haszonról beszél a szent. „…az illető nyugalmat és lelki békét élvez, mert megszűnik benne az a zavar és a felfordulás, amelyet az emlékezet ismeretei okoztak. … lelkiismerete nyugodt lesz, a lelke pedig tiszta. Így azután a lehető legjobban elő van benne készítve a talaj az emberi és az isteni Bölcsesség, nemkülönben az erények befogadására.” „Ha tehát a gondolatok ki vannak küszöbölve, akkor az ördögnek nincs többé természetes fegyvere a lélek ellen.” Ha a kapuk be vannak zárva, akkor az ellenség nem tud behatolni. Ezáltal a lélek alkalmas lesz arra, hogy a Szentlélek közvetlenül mozgassa és tanítsa. Például: „Mert hiszen az a fájdalom és nyugtalanság, amelyet a lélek az anyagiak és a csapások fölött érez, nemcsak hogy nem segít a dolgon, hanem rendesen még rosszabbá teszi, a léleknek pedig árt. … Az az egy világos, hogy hiábavaló minden nyugtalankodás, mert soha semmi haszon sem származik belőle. Még ha minden tönkremenne is; ha összedőlne a világ; ha minden balul ütne is ki: akkor is hiábavaló a nyugtalankodás, mert azzal a helyzet inkább rosszabb lesz, mintsem javulna. Ellenben, ha valaki mindent egykedvűen, nyugodtan és békésen tűr el, ezzel nemcsak a lelkét gazdagítja nagy javakkal, hanem azt is eléri, hogy a csapások közepette okosabban tud gondolkodni és jobban eltalálja velük szemben a tennivalót.” „Ezzel azt akarja mondani, hogy minden kellemetlenségben – akármennyire nyomasztó legyen is – inkább kell örülnünk, mint nyugtalankodnunk, nehogy elveszítsük a még nagyobb jót, tudniillik a léleknek nyugalmát és békéjét, amelyet jósorsban és balsorsban egyaránt illik megőriznünk, s az egyiket is és a másikat is egyenlő kedélyhangulattal kell viselnünk.” Egyszerű emberi tapasztalat, józan paraszti gondolkodás, ami a lelki életben is megállja a helyét. A világ fiai azonban okosabbak a világosság fiainál. Ha a hétköznapi életben így teszünk, akkor miért nem akarjuk ugyanezt megtenni a lelki életben? Ezért kell az emlékezetünket megtisztítanunk.
Feladat 112: Ne nyugtalankodjunk! Jézus krisztus már legyőzte ezt a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése