Consalvo Silveria S.J., minden egyéb segítség nélkül, csak a Szent Szűznek egy képét víve magával, az Afrikai Monapotába ment. Egy oltárt állított fel, a Szűzanya képét ráhelyezte és sokat imádkozott, hogy a lakosokat Szent Fiának megnyerhesse. Arra ment a királynak egy embere, aki meglátta az imádkozó idegen papot, és a látottakat jelentette a királynak. Mivel a király szerette volna látni azt, amiről neki embere oly lelkesedéssel beszélt, magához hivatta Silveriát, aki magával vivén a gondosan becsomagolt képet is, a király elé járult. Mielőtt azonban a képet kibontotta volna, röviden elmondotta az emberiség bűnbeesését, a megváltás után való vágyódását, az Isten irgalmas voltát, a Szent Szűz kiválasztottságát. S akkor már kezdte kibontogatni a magával vitt csomagot: először csak egy kis részét vette le a lepelnek. Aztán letérdelt, s mikor egészen láthatóvá lett, így szólt a királynak: „Fenség! Ne tartsa méltóságán alulinak, hogy meghajtsa magát az előtt, akit az ég angyalai is királynéjuknak tisztelnek!”
A király nem győzött betelni szépségével. Magához vitette, szobájába függesztette, elnézegette. Sőt, éjjel többször megjelent neki a képen lefestett valóság, s kimondhatatlanul kedves dolgokról beszélt hozzá. De nagy volt a szomorúsága, mert a mondottakból semmit sem értett.
- A beszédet természetesen nem érted, mondotta neki Silverin atya, mert az égi királyné nyelve csak a megkereszteltek számára válik érthetővé.
Nagy öröm jelent meg a király arcán, hogy csak ez az akadály. Rövid idő múlva egész népével együtt megkeresztelkedett. – Ez volt a Szűzanya szerepe az összes népek megtérítésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése