Megakadályozzák az egyesülést. „Mert a remény csak akkor irányul a maga egészében Istenre, ha az emlékezetben nem maradt semmi, ami nem volna Isten.” Miben reménykedem? Mibe vetem reményemet? Egy látomásba? Egy érzelembe? Nem ezek garantálják az üdvösségemet. (Hiába mondjuk majd az utolsó napon: Hát nem velünk tettél csodát?! Hát nem nekünk jelentél meg?! …) (Szóval ne terheljük emlékezetünket feleslegesen a remény ellenére. A remény ugyanis a még nem birtokolt javakra vonatkozik.)
Feladat 118: Ne akarjuk mindenáron birtokolni az Istent, az üdvösséget!
Istenről alacsony, nem megfelelő fogalmat alkot. „Mert hiszen, amint már mondtuk, az összes teremtmények (legyenek akár égiek, akár földiek) és az összes világon látható alakok és képek (legyenek természetesek vagy természetfelettiek), amelyeket a lelki tehetségek ez életben fel tudnak fogni; és lennének bár mégannyira magasztosak: a legtávolabbról sem hasonlíthatók Istenhez és nincsenek semmiféle arányban Ővele.” Ez egy nagyon lényeges mondat volt, hogy mit és miért kell kivetnünk a lelkünkből a Cél érdekében. Semmiből ne csináljunk bálványt! Még a legnagyszerűbb látomásból, kinyilatkoztatásból, érzésből sem. „Szóval, ezt az egyesülést azzal kell előkészíteni, hogy a tehetségek végleg szakítanak minden képzeleti képpel.” Ez az igazi értelmezése és magvalósítása a képtisztelet mózesi elutasításának.
Feladat 119: Meg kell tisztítanunk istenképünket is!
A haszon, ha elzárkózik valamennyi elől. A lélek megpihen és nagy nyugalmat élvez. A jó és hamis látomások, kinyilatkoztatások… megkülönböztetéssel nagyon sok időt és erőt veszített volna, amiket most hasznosabb dolgokra tud fordítani. Legyünk passzívak velük szemben. Ne akarjuk őket. Mert ezáltal a külsőn ragadunk meg. Az igazi kinyilatkoztatások, látomások… pedig önmaguktól is létrehozzák belül a hasznot, anélkül, hogy mi közreműködnénk. Ellenben, akaratunkkal csak zavart okozhatunk. Ne a kérget, a csomagoló papírt és a járulékot akarjuk megragadni! A lényeg pedig így is úgy is belénk árad. „Kizárólag abból az okból szabad olykor visszagondolnunk arra a képre, vagy benyomásra, amely bennünk valamikor szeretetet lobbantott lángra, hogy lelkükben felújuljon a szeretetnek ez az indítóoka.” De ez bennünk sokkal mélyebben van, mint az alak, a kép, az érzés. De! „Nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor vannak ezek az alakok tényleg a lélek szellemi részébe vésődve és mikor a képzeletbe.” Sokszor azt képzeljük, hogy a szellemben vannak, pedig csupán képzeleti érzelmek. „A hatásaik alapján ezeket meg lehet egymástól különböztetni.” Van e jó hatásuk a lélekre vagy sem?
Feladat 120: Tetteket vár tőlünk az úr és nem nosztalgiázást!
A szellemi ismeretek az emlékezet benyomásai között a harmadik helyen vannak. Mindig vissza lehet rájuk emlékezni. Ezek az úgynevezett értelmi benyomások. (II. 22.) Az egyikbe tartoznak azok, amelyek az örök tökéletességekre, a másikba amelyek a teremtményekre vonatkoznak. „…ha jó hatással vannak a lélekre, akkor szabad reájuk visszaemlékezni; nem ugyan azért, hogy megőrizzük az emléküket, hanem csakis azért, hogy felújítsák bennünk Isten szeretetét és ismeretét. Ha azonban emlékük nem volna üdvös befolyású, akkor verjük ki őket a fejünkből. Ami ellenben a nem teremtett dolgok benyomásait illeti, azzal csak foglalkozzék az ember, amennyire teheti, mert ezek mindig nagyon jó hatással lesznek reá; ezek ugyanis, mint ott kifejtettük, az isteni egyesülésnek jelei és előérzetei, már pedig, mi ezen egyesülés felé vezetjük a lelket. Ezen benyomások emlékét a lélek nem valami alak, vagy kép alapján idézi föl, mert hiszen a Teremtővel való egyesülésnek eme jelei és érzetei ilyesmit nem hagynak a lélekben, hanem a hatásuk alapján. Valahányszor visszagondol arra a világosságra, szeretetre, élvezetre és szellemi megifjodásra, amelyet benne keltettek, valami mindig megismétlődik ezen hatásokból.” (Mindig nagyon szívesen gondolok vissza azokra „a lelki eseményekre”, amikben megkaptam hivatásaimat. Akkor azok belevésődtek lelkembe. Még most is megerősödök általuk. Jó visszagondolni rájuk.) (Nagyon fontos egyébként tisztázni, hogy mit értünk Istennel való egyesülés alatt. Sok félreértés kapcsolódik hozzá. Pedig a cél meghatározza az utat. Miért vagyunk a világban? – teszi fel e kérdést a katekizmus.)
Feladat 121: A tiszta forrásokból merítsünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése