Az ideiglenes dolgokra vonatkozó öröm. „Az ideiglenes javakon pedig értjük a gazdagságot, a vagyont, az állást, a rangot; a gyermekeket, a szülőket, a házasságkötést, stb.” Ha az ember szíve hozzájuk tapad, akkor előbb-utóbb elfordul Istentől és bűnöket követ el. Gondoljunk az evangéliumi mondatra: Nehéz a gazdagnak bejutnia mennyek országába. Hát a saját családunknak sem örvendhetünk? – kérdezhetné valaki. Igen, de csak az Úristenben. Ha a család eltávolít bennünket Istentől, ha a család Istentől távol él; akkor bizony nincs okunk örülni nekik. „Mindebből az is következik, hogy az ember ne örüljön sem a saját, sem a rokonai gazdagságának, hacsak nem fordítják Isten szolgálatára.” „Ugyanez áll a többi javakról is, amilyenek a cím, a vagyon, a hivatal, stb. Hiú dolog volna ezeknek örülni, hacsak az illető nem lesz általuk hűségesebb Isten szolgálatában, s nem halad ennek folytán biztosabban az örök élet felé.” Megint csak gondoljunk az Evangéliumra: „Még ha az egész világot megnyerné is az ember, ugyancsak kevés haszna volna belőle, ha a lelkének kárát vallaná.” Keresztes Szent János is ugyanolyan radikális, mint Jézus. Vagyis Ők nem akarnak becsapni bennünket. „Hasonlóképpen a gyermekeinek se örüljön az ember azért, mert számosan vannak, vagy hogy gazdagok, vagy hogy fel vannak ruházva a természet adományaival és a szerencse javaival: hanem csakis azért, ha Istennek szolgálnak.” „hasonlóképpen hiú dolog, ha a férj örül a feleségének, vagy a feleség a férjének, holott nem tudják biztosan, vajon a házasságuk révén jobban szolgálnak e Istennek.” (Sajnos nem ez a legfőbb szempont a házasságkötéskor. De, akkor mi? Hogy jó partit csinált? A házasságban is szabadnak kell lennie a szívünknek Isten felé.) Ha „jól mennek a dolgok” – az inkább aggodalomra ad okot, mert áltáluk megfeledkezhetünk Istenről, eltávolodhatunk tőle. Ezért kell kordában tartanunk az örömünket. „A hiú öröm ugyanis megvakítja a szívet és képtelenné teszi arra, hogy a dolgokat mérlegelje és meggondolja…” Nagyon fontos ezért megnéznünk, hogy mi, minek örülünk. Mi az örömünk tárgya? „…mekkora hiúság és haszontalanság bármi másnak örülni, mint annak, amivel Istennek szolgálunk; mert ha az öröm nem vonatkozik Istenre, nem lehet hasznára a léleknek.” Helyre kell tennünk a világ dolgaival való kapcsolatainkat. Az Istennel való kapcsolatunk által kell megtisztítanunk őket. A családdal való kapcsolatunkat is. Itt kezdődik a hit. És a hit bizony néha nehéz és kellemetlen. Néha bizony választanunk kell. (De legalább ne örüljünk annak, aminek nem szabadna örülni! Mert, ha annak örülünk, aminek nem kellene örülni; akkor eláruljuk Jézust és eláruljuk azt, hogy életünknek valójában mi is az iránya. Az öröm sok mindent megmutat. Érdemes rá odafigyelni és megtisztítani, beirányozni Isten felé!)
Feladat 130: Örülünk Isten szolgálatának?
Milyen kárt vallhat a lélek, ha az ideiglenes dolgokban találja örömét? Eltávolodik Istentől. S ezáltal mindenféle rossz háramlik a lélekre. Az ész eltompul Isten irányában. „Mert ha valaki a lehető legtökéletesebben ki akarja zárni a szeretetet valami iránt, azt utálnia kell, amennyiben az egyik véglet biztosíték a másik ellen.” Az Evangélium szerint: „Aki nem gyűlöli….” Istenben kell szeretnünk a dolgokat, mert csak így szerethetjük azokat igaz és megfelelő módon. Amit pedig nem szerethetünk Istenben, azt jobb is elkerülni és utálni; annak ne nagyon örvendezzünk. A másik kár: „…hogy elfordul az isteni dolgoktól, a szent lelkigyakorlatoktól s nem talál bennük többé örömet.” Lassan-lassan egyre jobban csúsznak lefelé. Végül aztán teljesen elhagyják Istent, teljesen a világban élik ki önmagukat. Bálványok lesznek az isteneik. Teljesen a földi javak rabjaivá válnak.
Feladat 131: Örömeink megvizsgálása, megtisztítása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése