„Néhány évvel ez előtt, csángók érkeztek Moldvából, Csíksomlyóra. Jöhettek vagy ötvenen. Hozta őket az áhítat. Ajándékokat is hoztak a somlyói Szép Szűz Máriának Az egyik fiatal asszonyka kenderből szőtt ingecskét rejtegetett a batyujában. Jézuskának hozta. A legtöbben azonban csak égő piros szívükkel dicsekedhettek, mint az öreg csángó is, akiről szó lesz. Ez az öreg csángó a Madonnánál lefolytatott első tisztelgő imádkozás után addig botorkált a templomudvarban, amíg végre meglelt egy gyóntatószéket. Ezt kereste. Könnyezve végezte szentgyónását. A gyónás végeztével valami különös áhítattal nézett be a gyóntatójához a rácson át. A pap megérezte, hogy ennél a gyónásnál, „utóirat” is lesz.
Kiszól az öreghez:
- Mi baj, Bátyám?
- Csak azt akarom mondani, maguk a legboldogabb emberek a világon.
- Miért, Apám?
- Azért, mert maguk örökké Mária mellett strázsálnak!
Legyetek mindig egyszerűek!
VálaszTörlés