„…szűk az az út, amely Üdvözítőnk szerint az életre vezet.” „Ugyancsak meg kell figyelnünk, hogy először a szűk kapuról beszél, amivel azt akarja kifejezni, hogy a lélek csak akkor léphet be ezen a kapun – vagyis Krisztuson, aki kezdete az útnak – ha először összehúzza magát és elveti magától az érzéki és ideiglenes dolgokra vonatkozó vágyak terhét s kizárólag Istent szereti mindenekfelett.” „Azután mindjárt az útnak szűk voltát emeli ki…” „Amit tehát a szűk kapuról mond, azt az ember érzéki részére, amit pedig a keskeny útról, azt szellemi, vagyis értelmi részre vonatkoztathatjuk.” „Ezen az úton ugyanis kizárólag csakis Istent lehet keresni és elnyerni, tehát kizárólag csakis Istent szabad keresni és birtokba venni.”
Feladat 60: Én mennyire tudom összehúzni magamat? Vagy inkább terjeszkedni akarok?
Mindezeket a szavakat Mk 8, 34-35-re vonatkoztatja: Aki követni akar, az tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és úgy kövessen engem. Mert, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; s aki elveszíti értem és az evangéliumért, megmenti azt… Ebből is látjuk, hogy mennyire evangéliumi gondolatokat feszeget a szerző. De ami ott egy mondat, arról a szerző egy könyvet ír. „Azt gondolják, hogy teljesen elég az önmegtagadást a világi dolgok terén gyakorolni s nem fogják fel, hogy meg kell semmisíteni és ki kell vetni szellemi birtokunkat is.” Nemcsak az anyagi dolgokat nem szabad birtokolni, de a szellemieket sem. Az ember nemcsak az anyagi dolgok rabszolgája lehet, hanem a szellemi javaké is. Egyik út sem vezet fel Istenhez, csakis a semmi, semmi útja; vagyis csak Istent szabad „bírni”.
Feladat 61: Vegyük számba birtokainkat! Mire irányulnak vágyaink? Minek, kinek adtuk át magunkat? Minek, kinek a rabjai vagyunk?
A lelki élet lényegét, ezt a Kármel hegyére vezető utat így foglalja össze: „A jó szellemű ember inkább keresi Istenben azt, ami ízetlen, mint az édességet; inkább akar szenvedni, mint örülni; inkább akar Isten kedvéért minden nélkül szűkölködni, mint valamit bírni; jobban szereti a lelki szárazságot és szenvedést, mint az édes kinyilatkoztatásokat; mert jól tudja, hogy ebben csúcsosodik ki Krisztus követése és önmagának megtagadása. Azzal a másik eljárással inkább a saját érdekünket hajhásszuk Istenben; márpedig ez semmiképpen sem egyeztethető össze a szeretettel. Mert önmagát keresi Istenben az, aki Istenben vigasztalásokat és lelki gyönyörűségeket keres. Aki ellenben Istent magát keresi, az nem csak szívesen lesz el e nélkül is, meg anélkül is Isten kedvéért, hanem amennyire tőle függ, inkább választja Krisztusért mindazt, ami a lehető legkellemetlenebb – jöjjön az akár Istentől, akár a világ részéről. Ez az Isten iránti igaz szeretet.”
Feladat 62: Miért szeretem Istent? Mert jó hozzám? Ajándékaiért? Vagy, csak Önmagáért? Ha kiderülne Istenről, hogy még nálunknál is szegényebb; akkor is szeretném? Akkor is Őt választanám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése