(Valamit érzek belül... teljesen össze vagyok zavarodva…gondolkodom….fantáziálok…. Tudjuk, hogy miről beszélünk? Tudjuk, hogyan működik az ember? Tudjuk, hogy miből áll egyáltalán? Vagy egyszerűen ki vagyunk szolgáltatva a külső és a belső erőknek?) Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal; azzal, hogy hogyan is működik az ember. Az emberi élet minden területén nagyon fontos az anyagismeret. Ismernünk kell azt a dolgot, amivel éppen foglalkozunk, mert csak így tudjuk azt alakítani, anélkül, hogy valami bajt nem csinálnánk.
Feladat 76: Ember! Ismerd meg magadat!
Az elmélkedés lényege, hogy apró részletekként szedjük össze az egy valóságot, a világot, önmagunkat. Ez kezdetben nagyon szükséges. De végig nem maradhatunk ebben az állapotban. Fontos, hogy egyben lássuk a világot, a valóságot: ez a szemlélődés. Ez a hit útja. Amikor a hit szemével kezdjük el látni a dolgokat. S ennek csúcsa, amikor már csak a hitre hagyatkozunk. „Hogy pedig megértsük, mikor és milyen alkalommal következik ez be, néhány tünetet fogunk felsorolni, amelyek alapján a lelkiember megállapíthatja, vajon itt van e már az ideje, s hogy elérte e már azt a fokozatot, amidőn abbahagyhatja értelmének okoskodását és képzelőtehetségének működését.”
Feladat 77: Fontos, hogy gyakoroljuk az imádság különböző formáit; így az elmélkedést és a szemlélődést is!
Mikor kell áttérni a fontolgató elmélkedésről a szemlélődésre? „Nem szabad ugyanis azt sem előbb, sem később abbahagyni, mint éppen akkor, amikor a lélek érdekei úgy kívánják.” (Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor az illetőnek soha nem szabad többet elmélkednie, vagy hogy nem tud többet elmélkedni. Ez inkább egyfajta lelki irányultságot jelent. Ha a lélek „érdekei” úgy kívánják, akkor igenis kell tudnia elmélkedni is. Ez ellentétesnek tűnik Keresztes Szent János következő, a jelekben leírt mondataival. De csak látszólag van ellentét. Az elmélkedés és a szemlélődés nem egymást kizáró lelki gyakorlat. Például a szerzett szemlélődéshez nagyon is szükséges az elmélkedés előzetes gyakorlása. Az elmélkedés, előfeltétele a szemlélődésnek általában. De az Úr a belénk öntött szemlélődést megadhatja az elmélkedés előzetes gyakorlása nélkül is. Az elmélkedésben nincs benne a szemlélődés, legfeljebb annak előképeként. De a szemlélődésben benne van az elmélkedés. Egy magasabb szinten. A szemlélődő lelkek is tudnak és kell is nekik elmélkedni, de már nem úgy mint korábban. A szemlélődés egyfajta lelki szabadságot jelent, egyre nagyobb lelki szabadságot. Az Isten akaratának az Istennel való kapcsolatban megtapasztalt szabadságát. Ezért a szemlélődésben egyre jobban minden az Istennel való kapcsolattól függ. S ha kell, akkor elmélkednek. A szemlélődés szabadságában, a szeretet beteljesedésében egyre jobban megszűnnek a törvények. A különböző lelki gyakorlatok: szóbeli imák, elmélkedés, liturgia, Szentmise egyre jobban integrálódnak, beépülnek, egyesülnek a szemlélődésben. Már nem az egyes lelki gyakorlatok a fontosak, hanem az Istennel való személyes kapcsolat.) A lényeg, hogy minél közelebb kerüljünk az Istennel való, szeretetben történő egyesüléshez.
Feladat 78: A lényeg, hogy hagyjuk magunkat vezettetni Isten által az imádság útjain is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése