Három jele van. „Az első jel az, hogy nem képes többé elmélkedni, sem képzeletével dolgozni s az elmélkedés nem nyújt neki többé élvezetet, mint annak előtte; sőt ellenkezőleg az, ami azelőtt megragadta érzelmeit és áhítatot keltett benne, most lelki szárazságot okoz neki. Mindaddig azonban amíg áhítatot talál benne, s képes gondolkodni, ne hagyja abba, kivéve azt az esetet, amidőn a lelke önként jutna békés, nyugalmi állapotba, amiről a harmadik tünetnél még beszélünk.” (S az átmenet sem nagyon éles a két állapot között. Itt nincs matematikai törvényszerűség. Isten alkalmazkodik a lélekhez. Vagyis annyi féle átmenet van, ahány lélek. Ezért nem szabad szolgai módon utánozni, vagy másokra ráerőltetni szentjeink tanítását.) „A második az…hogy semmi örömére sem szolgál másra gondolni.” Ez a második jel kiegészíti, pontosítja az elsőt. Hiszen ha valaki nem tud elmélkedni, az még jelenthet szórakozottságot, vagy éppen a lelki dolgokhoz való hanyag restséget is. Nem tud elmélkedni, de ugyanakkor más dolgokkal szívesen foglalkozik. „A harmadik és legbiztosabb tünet az, hogy a lélek jól érzi magát…” ebben a szemlélődő állapotban. „…mikor így egyedül van; szeretettel figyel Istenre, anélkül, hogy valami meghatározott dologra gondolna s élvezi azt a belső békét és nyugalmat, amelyben a tehetségek, t. i. az emlékezet, értelem és az akarat pihenni tértek, vagy legalább is nem működnek, nem bölcselkednek. Szóval a tehetségek nem következtetnek egyik igazságról a másikra, hanem megelégszenek azzal az általános ismerettel és azzal a szeretetteljes figyelemmel, amelyről beszéltünk, anélkül, hogy valami meghatározott eszmével foglalkoznának.” Mint látjuk, kezd átalakulni a lélek (értelem, emlékezet, akarat). Isten kezdi átalakítani a lelket.
Feladat 79: Figyeljünk mindig Isten kezdeményezéseire és kövessük azokat!
Az első jel még nem elég, mert más oka is lehet annak, hogy nem tud elmélkedni. A második ok sem elég, mert más oka is lehet, hogy semmire sem tud gondolni. (Például szétszórtság, vagy más lelki baj.) A harmadik a legbiztosabb jel. Ezt a szemlélődő állapotot így is lehetne definiálni: „..Istenre vonatkozó általános, szeretetteljes tudat…” Vagyis hit szeretettel fűszerezve. Semmiféle külső, érzékies érzelem. Mert sem a hitnek, sem a szeretetnek nem a lényege az érzelem. A szeretet elsősorban nem érzelem, hanem akarat, tett. Venni egy katekizmust, elhinni, hogy az úgy van, és Isten iránt szeretetben megvalósítani. Ez a szemlélődés. Amikor hittel és szeretettel szemlélem az életet, életemet, a körülöttem zajló dolgokat. Amikor hagyom Istent működni az életemben.
Feladat 80: Nézzük hittel a világot!
Érdemes összevetni ezeket a jeleket a Lélek sötét éjszakája azon részével, ahol Szent János az érzéki rész passzív tisztulásáról beszél. (IX.)
Feladat 81: Lássuk meg az összefüggéseket a lelki életben!
Hogyan lesz valakiből szemlélődő? Isten egy pillanat alatt is felemelheti az embert a szemlélődés színvonalára. Hiszen minden kegyelem. De általában ide csak hosszas gyakorlás után juthatunk el. Meg kell alapoznunk lelki életünket, gyakorolnunk kell az erényeket, sokszor sokat kell elmélkednünk. (Gondoljunk Avilai Szent Terézia tanítására, hogy hányféle módon meríthetünk vizet kertünk öntözéséhez!) Vannak születésüktől fogva szemlélődő lelkek, akiknek van hajlamuk a szemlélődésre. Ez egy természetes képesség. Ilyen alapon lehet beszélni szerzett és belénk öntött szemlélődésről. Vagyis, egy bizonyos fokig a saját erőnkből is megszerezhetjük – ez a szerzett szemlélődés. Amikor hosszas elmélkedések után kialakul egyfajta szemlélődő magatartás. Ez előkészület arra, hogy ha Isten meg akarja adni nekünk a szemlélődés kegyelmét, akkor azt be tudjuk fogadni. Persze Isten anélkül is meg tudja adni a szemlélődés kegyelmét, hogy arra a lélek felkészült volna. De általában a szemlélődés kegyelmének rendes útja az előkészületeken át vezet. A magunk dolgát nekünk kell megtenni.
Feladat 82: Készüljünk fel az Úr kegyelmeinek befogadására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése