A szemlélődés állapotában sem kell „elfelejtenünk” elmélkedési képességünket. Néha azért jól jöhet. (Például, amikor egy pap felkészül egy prédikációra vagy egy lelkigyakorlatra. Értelmével fontolgatja a lelki dolgokat, hogyan is tudná tovább adni másoknak.) Csak arra kell vigyáznunk, hogy elmélkedésünkkel ne akadályozzuk a szemlélődést. A kisebb dolgot ne helyezzük a nagyobb elé. A másik ok, hogy nem hirtelen történik a váltás az elmélkedésről a szemlélődésre, hanem ez lehet egy hosszabb folyamat is. Azután, valamikor az Úr csak egy bizonyos időszakra adja meg a szemlélődés kegyelmét. Ő tudja, mikor, kinek, hogyan. A mi dolgunk, hogy együttműködjünk az Ő akaratával.
Feladat 83: Szabadon, az Úr akarata szerint gyakoroljuk az imádság különböző formáit!
Keresztes Szent János módszere, hogy végignézi azokat a természetes és természetfeletti dolgokat, amik hatnak az emberre. S megnézi, hogy ezek segítik e a lelket az Istennel való egyesülésben vagy sem. S elmagyarázza azt is, hogyan kell bánni ezekkel a dolgokkal. Művei tulajdonképpen egy lelki útikönyvet alkotnak. Hogyan kell eljutnunk végső célunkhoz egy dzsungelen keresztül; ahol ránk nézve kedvező és kedvezőtlen dolgok vannak; ellenségek, vadállatok vadásznak ránk; és még színes fantáziával lehetne folytatni ezt a hasonlatot… s ahol a leghűségesebb, legpontosabb vezetőnk a hit.
Feladat 84: Ismerjük meg a lelki közlekedési táblákat lelki életünkben, és azok szerint közlekedjünk! A behajtani tilos táblánál mindig álljunk meg! A sebesség korlátozást mindig tartsuk be! …
Most tehát a képzeleti látomásokról kezd el beszélni, amik természetfeletti úton jelennek meg a lélekben. Vagyis az érzékszerveket kikerülve. Tudnunk kell róluk, hogy Isten, de az ördög is képes ezekre. „Főleg a képzeletnek és a fantáziának érzéke az a tér, amelyen az ördög szokta játszani az ő játékait. Ez a léleknek tulajdonképpeni bejárata és kapuja. Ide jár továbbá az értelem is, mint valami piacra, hogy bevásárolja szükségletét, vagy visszautasítsa azt, amit neki vételre ajánlanak. Éppen azért úgy a jó Isten, mint az ördög is, itt szoktak megjelenni képekkel és fogalmakkal, hogy azokat felajánlják az értelemnek. Megjegyzendő azonban, hogy Isten nincs erre a módra rászorulva, mert hiszen benne lakik a lélekben és sok minden féle más úton is hathat reá.” A kapukat és a bejáratokat nagyon kell őriznünk! Mit engedünk be magunkba! Kinek engedjük meg, hogy hasson ránk?! Sőt, színes fantáziájú lelkek saját képzelődéseiket is kiszokták nevezni látomásnak! Önmaguk is elhiszik és másokkal is elhitetik, hogy „láttak” valamit. (Nagy kérdés és probléma tehát ezekkel kapcsolatban a megkülönböztetés: honnan jönnek? Istentől, az ördögtől, vagy csak a képzeletünktől? S egyáltalán, érdemes e velük foglalkozni? Ha Istentől valók, kellőképpen segítik e a Vele való szeretetben történő egyesülést?) Keresztes János válasza: Ezek a képzeleti látomások, tünemények akadályul szolgálnak a lélek számára a hit útján; s éppen ezért el kell őket távolítani, el kell őket utasítani. Legfeljebb azért lehetne őket elfogadni, mert valamiféle jó hatást váltanak ki a lélekben. De ezt anélkül is megteszik, hogy a lélek elfogadná őket. (Ugyanis Istennek az a „módszere”, hogy amit megad az érzékek számára, azt legbelül is megadja a léleknek. Vagyis, ha a külső csomagolópapírt elutasítjuk, azzal nem veszítjük el a belső ajándékot. Ellenben, ha túlságosan is a csomagolópapíron felejtjük szemünket, könnyen tévedésbe eshetünk. Ne a csomagoló papírhoz ragaszkodjunk, hanem a benne kapott ajándékhoz.) „…s azoknak hatását egyes egyedül a léleknek tisztátalanságai és tökéletlenségei képesek megakadályozni…” „Azért a léleknek mindig el kell fordítania a szemét mindezektől a benyomásoktól, amelyeket tisztán képes látni és megérteni, vagyis ami az érzékek körébe esik, mivel ez nem biztos alap a hit számára. Ehelyett arra kell figyelnie, amit nem lát, s ami nem tartozik az érzékek körébe, mert ez vezeti őt az egyedüli alkalmas eszköz, a hit révén az egyesüléshez.” Tehát fölösleges dolog azzal vesződni, hogy mi igaz látomás és mi nem az. Mert ha igaz és Istentől való, akkor így is úgy is megkapjuk a kegyelmet. S végül is van egy biztos vezetőnk: a hit.
Feladat 85: Ne a látomásokkal foglalkozzunk, ne róluk elmélkedjünk! A hit a fontos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése