399. Marcell atya példázata

Siena urai, halálra ítélték, és az ítélet végrehajtásáig börtönbe zárták Nicola Fuldot. Az elítélt bősz oroszlánként vergődött börtönében, s ártatlanságát hangoztatva, a tömlöc rácsát szét akarta törni. Természetesen önmagát kínozta volna agyon, ha meg nem jelenik a sienai posztófestő leánya, Katalin, aki megnyugtatóan beszélt vele, dúlt homlokát megsimogatta, szavai nyomán béke költözött szívébe. Istennel és emberrel teljesen kiengesztelődve, szentgyónás és áldozás után nyugodtan várta további sorsát. „Mivel a vesztőhelyen újból láttam rettegését, - beszéli el a szent, - így szóltam hozzá: „nemsokára a mennyei Bárány lakomájához jutsz. Tisztán járulsz eléje, mert Vére lemosta bűneidet.” Katalin vezette föl a vesztőhelyre, s egész végig, mellette maradt. Mikor a szerencsétlen elítélt a szentet mennyei nyugalmában látta, biztató szavait hallotta, majd áldását vette, egészen megnyugodva hajtotta fejét a tőkére, s csak ezt a két szót suttogták ajkai: „Jézus, Katalin”.