Bolognában évszázadokon át „Szeretet útjá”-nak nevezték az egyik utcát. Hogy miért, a következő történet beszéli el: Ebben az utcában lakott egy előkelő hölgy, aki özvegy volt és egyetlen gyermeke, kedves kis fiú volt szívének öröme és boldogsága. Amikor a fiúcska az egyik nap a ház előtt játszott, egy idegen ember jött arra és, és incselkedni kezdett a gyermekkel. A fiú védte magát, a férfi pedig akár, mert nagyon dühös természetű volt, akár mert részeg volt, felindulásában kirántotta a kardját, és leszúrta a gyermeket. – Amikor a dühöngő belátta, hogy mit cselekedett, aggodalmába a legközelebbi házba sietett, fölszaladt a lépcsőn, s kérte a ház úrnőjét, hogy rejtse el őt, mert üldözik. – Az asszony megborzadt az embertől, aki a véres kardot még a kezében tartotta. Szerencsétlensége azonban részvéttel töltötte el a szívét. Elrejtette tehát úgy, ahogy tudta. Néhány perc múlva behozták gyermekének holttestét, és szörnyű nagy volt a fájdalma, és megdöbbenése, amikor látta, hogy az a férfi, akit elrejtett, saját fiacskájának gyilkosa volt. Bezárkózott szobájába, és szörnyű lelki harcot vívott. – Amikor eljött a rendőrség és kereste a gyilkost, így szólt:
„Keressétek, ahol csak tudjátok”. Mivel ezek nem találták, csakhamar eltávoztak. – Amikor besötétedett, ételt és italt vitt a gyilkosnak a rejtekbe, és segített neki, hogy elmenekülhessen.
„Bocsásson meg neked az Isten, amint én is megbocsátok…” – ez volt utolsó szava a szerencsétlenhez, aki a meghatottságtól alig bírt a lábán állni, mikor elhagyta a házat.
Csak az után mert visszatérni az anya a Fiához… Így a Szűzanya is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése